Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-26 / 1160. szám

6 olGal BÉRMUNKÁS 1941 április 26. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI MAGYARNAK LENNI.... dicső és szép dolog, mondotta a költő, de ő nem került olyan helyzetbe, minit az amerikai ma­gyarság, amelynek ma igazán nincs mit dicsekednie a magyar­ságával, mert az Amerikaiak előtt ma csak szégyenleni, pi­rulni kell azért, hogy a magyar kormány hitványul hátbatá- madta, a hitleri banditizmus el­len védekező Jugoszláviát, da­cára annak, hogy csak pár hó­napja annak, hogy ‘örök baráti’ szerződést kötött velük. Szégyenletes, de nem meg­lepő a magyar kormánynak ez a gaztette, amellyel a vágóhid­ra vitte a magyar népet a hit­leri érdekekért. Nem meglepő, mert jól tudtuk azt, hogy Horthy banditizmusa csak annyiban különbözik Hit­lerétől, hogy Horthyék a hiéna szerepét játszák meg, a belülről megfúrt, a náci fifth columnis- ta, horvát és németektől, a hit­leri hordáktól vérző élet-halál harcot, vivő szerb népbe hátul­ról mart bele. Fokozatosan szégyenletes az amerikai magyar lapok és a Magyar Szövetség szerepe, akik Horthyék gyáva támadását le- közlik, de nincs egy szavuk, amely elitélné, megbélyegezné ezt a gangszterizmust. Itt tűnik ki újra, hogy meny­nyire hazug az ő demokráciáról, amerikai lojalitásról szóló fo­gadkozásuk, most, amikor úgy a hivatalos Amerika, mint az egész közvélemény megvetéssel felháborodással vette tudomá­sul a szerbek “kriminális bruta­litással” való megtámadását — ahogy az elnök mondotta — ak­kor ők helyeslőleg hallgatnak. De ennek a hallgatásnak az amerikai magyarság adja meg az árát, ha idejében és nagyon hangosan meg* nem mondja azt, hogy sem neki, sem a magyar népnek semmi közössége nincs ehhez az orvtámadáshoz, és azt mélységesen elitéli. Az esküt ujitó Magyar Szövetség uraj sem fogják hosszú ideig hord­hatni azt a malaclopó köpenye­get, amelyben a demokrácia jel­szavával szolgálják a náciz­must. KI FIZET? A szenátor és képviselő urak most az uj adókon törik a fejü­ket, még pedig olyan irányban, hogy miként lehetne a háború költségeit teljesen a dolgozókra áthárítani. Igyekeznek hát le­szállítani az adóminimumot, hogy olyan rétegeket is elérje­nek, akik eddig mentesek vol­tak az adók alól. Alább közlünk egy kis kimu­tatást, amely megmutatja azt, hogy a munkás minden megke­resett dollárból átlag 18 centet adóra fizet közvetve, magában a megvásárolt közszükségleti cikkekben. Egy dollárból az adó a külön­böző közszükségleti cikkeknél a következő: házbérnél 25 cent, movie jegynél 12 cent, cigaret­tánál 74 cent, ruhánál 12 cent, cipő 7 cent, villany-gáz 12 cent, hús 8, cukor 18, gyufa 13, sör 34 cent, kenyér 15, tej 10, fő­zelék 9, szappan 15 centet fi­zet minden dollár és igy tovább. Tehát a munkás igy is eleget fizet. Itt volna már az ideje an­nak, hogy a nagy vagyonokat adóztatnák meg, amelyek elbír­nának a mai adójuknál sokkal többet is. IGY MÁR ÉRTHETŐ Nagyon nehéz volt megérte­ni Vi. munkástárs cikkeit, me­lyekben ugylátszott, hogy egy általa feltalált mumust a “Ke­resztény Fasizmus”-al rémitge- ti a munkásosztályt. E sqrok írója e rovatban és személye­sen is megkérdezte Vi. munkás­társat, hogy honnan vette azt az általa beharangozott nem­zetközi Keresztény Fasizmus létezését. Erre és tán más által is feladott kérdésre válaszolt a Bérmunkás április 12-iki szá­mában olyan formában, amely­ből ma már teljesen megértjük az ő állásfoglalását a nácizmus elleni küzdelmet illetőleg. A fő informátora, saját be­vallása szerint is a “Friday” cimü hetilap, amely egyike a liberális köpenyegbe bujtatott kommunáéi sajtótermékeknek. Nem véletlen az, hogy ugyan­azon neveket, amelyeket Vi. áp­rilis 12-én felsorolt a Bérmun­kásban, mint a keresztény fa­sizmus nemzetközi reprezentán­sait, szószerint megtaláljuk a kommunácik magyar lapjának az április 11-iki számában. Miu­tán abban biztos vagyok, hogy a Magyar Jövőben nem Vi.mun- kástárs irta az ő cikkével tel­jesen azonos cikket, nyilvánvaló hogy a két cikk hírforrása ugyan egy, mégpedig az általa is megemlített “Friday” cimü magazin, amelynek a kommu­nistákhoz való közelállását iga­zolja az, hogy a Magyar Jövő minden számának az első olda­lán nagy headlinebon hívja fel az olvasóit hogy: “vegyék meg minden pénteken a ‘Friday’ ma­gazint.” Hogy Vi. munkástárs gyakran megveszi, az nagyon észrevehető az Írásain. A “Friday” magazin állás­pontja a nácizmussal szemben az, ami a kommunistáké. Kár­hoztatja azt, de ellenez min­dent, ami Hitlernek kellemetlen és feltálalja azt a mesét, hogy a nemzetközileg szervezkedő keresztény fasizmus, azért vi­sel hadat Hitler ellen, mert az megegyezett Sztálinnál, az is­tentelennel és Japánnal, a po- gánnyal. Ebből, ha ezt nem is írja meg a “Friday” az követ­kezik, hogy Hitler sokkal “libe­rálisabb” mint az ellene acsar­kodó keresztény fasizmus, mert az utóbbi, amely szintén fasiz­mus, de az főleg a szovjet és a nem keresztény Japán ellen irányul, tehát minden haladó irányú embernek nem a létező és mindent eltipró nácizmus, hanem annak — ugyan még csak a “Friday” hasábjain — reakciósabb készülő formája ellen, a keresztény fasizmus el­len kell küzdenie. Én még nagyobb halom ne­vet tudnék felsorolni, akik úgy itt, mint angliában szívesen látnák a fasizmust kereszttel, vagy anélkül. De a tény az, hogy úgy itt, mint angliában ma majdnem teljesen kiestek a hatalomból. Semmi esetre sincs olyasa befolyásuk, hogy érdemes volna elterelni a fi­gyelmet a fő és minden nap nagyobb veszélyt jelentő Hit- lerizmusról. Vi. munkástárs jólteszi, ha mellőzi a “Friday” féle kom­munista hírforrásokat s inkább használja az ő logikus éles lá­tását akkor, amikor ezeket a problémákat vizsgálja. SZTÁLIN MEGINT LEPAKTÁLT A lejtőn nem lehet mekállni. Ezt a tételt igazolja a Sztálin politika minden egyes mozza­nata. A tengely hatalmak eu­rópai háborújának a hadigépe­zetét Sztálin látja el olajjal, a katonaságát iragjr észben Sztálin élelmezi. Betyár becsü­lettel állta azt a paktumot, amelyet Hitlerrel kötött, amely elindítója volt a mostani világ­háborúnak is. Elősegítő je, biz­tosítéka, a v i 1 ágtörténelem legvéresebb banditájának, Hit­ler győzelmének. Sztálinnak köszönhető az, hogy nemcsak európa népei, de az egész európai munkásmoz­galom is Hitler csizmái alá ke­rült. Erre a dicsőséges építmény­re most tették rá a koronát Moszkvában, ahol Molotov és Szítaim barátsági szerződést kötött az ázsiai rablóval, Japán­nal. A paktum ugyan olyan, ELJUTOTTAK tehát idáig: Már jelentettük, hogy a i pesti burzsoá hölgyek mily ki­törő örömmel fogadták Erdély visszacsatolása alkalmából a “szék ely cselédlányokénak, | mint olcsó munkaerőnek megje­lenését. Reményeikben azonban alaposan csalódott az u. n. “Egyesült Női Tábor”-név alatt grasszáló érdektársaság. Kisült ugyanis, hogy ezek az olcsó Já­nosoknak elképzelt cselédlányok öntudatosabbak, mint anyaor­szági munkástársaik s munka­erejük sem olyan olcsó. Megje­lenésük pesten, mit a fönt ne­vezett női tábor favorizált uj életelixirt jelentett a majdnem ingyen robotoló pesti háztartá­si munkásnők kizsákmányolása ellen is. Nem csoda tehát, ha a már idézett “Magyar Nemzet” c. pesti lap egy egész oldalon e problémával foglalkozik Bodor A. aláírással “Az Egyesült Női Tábor javaslatai a székely cse­lédlányokról” többek között ezeket írja: “községen kívüli munkát mindenki csakis a ma­ga községbeli munkaközvetítő szervnek, például a jegyzőnek s egyházi hatóságának engedélye s ajánlása alapján indulhasson vállalni” “Idegen községben, igy Budapesten vagy egyebütt, pedig csak az otthonközségbeli engedély és ajánlás alapján csakis hivatalos munkaközvetí­tő szerv adhasson engedélyt munkavállalásra.” Tehát elju­tottak burzsoá hölgyeink odáig, hogy mint egykor, 1848 előtt röghöz akarják kötni a magyar parasztlányokat, kiknek a “föl­szabadításukig” mozgási sza­badságuk és jó kereseti lehető­ségük volt. Nem csoda, hogy pár hetes okupáció után az mint amit Hitlerrel kötött és ha ezt is úgy állják Sztalinék mint az előzőt, nem jelent mást, mint azt, hogy a 4 éve hősiesen védekező Kina, amely a felsze­relésének jórészét Oroszország­ból kapta, amellyel baráti szö­vetségben volt, áldozatul fog esni a Japán imperializmusnak és miután, miként Hitlernek úgy most Japánnak is biztosí­totta a hátát és igy a megvadult Japán imperializmus, ha a kí­nai “kalandot” a szovjet segít­ségével befejezte, elérkezettnek fogja látni az időt arra, hogy kiprovokálja Amerikával való leszámolását. Tehát ennek a paktumnak is, mint a Hitlerfé- lének uj vértenger elindítása lesz a következménye. Hitlert, ezt a modern kani- bált az európai kapitalisták építették fel, amely, amikor elég erősnek érezte magát a te­remtőinek a lábikrájába hara­pott, azóta a szovjet (táplálja ezt a szörnyet és ezután már Japánt is, pedig kétségtelen, hogy az antikominter két osz­lopa, ha a mostani háborúját győzelmesen likvidálja, akkor a szovjetnek fog neki menni, mert se Hitler, se Japán nem csinál titkot abból, hogy nekik a szovjetekkel is van elszá­molni valójuk. Nagyan kézen­fekvő, hogy a tengelybeli szö­vetségeseivel Sztálin is úgy fog járni, mint anglia és francia- ország, amelyek ma keservesen fizetnek Hitler felépítéséért. anyaországiakat “uj regátiak- nak” nevezték el és hívják az erdélyi magyarok. Ebbe az uj névben minden benne is van. MAGYARORSZÁG összes bá­nyáiban a kormány nevet­séges hét százalékos béremelé­se miatt bányásztrájk tört ki. A bányászok 40 százalékos bér­emelést követelitek a 7 százalék helyett a napról-napra növekvő drágaságra való tekintettel. A magyarországi sajtó' kivétel nélkül agyonhallgatta ezt a sztrájkot, sőt a sztrájk letörés manőverét is. így elhallgatta azt, hogy a csendőrség-rendőr- ség valóságos hajtóvadászattal fogdosta össze a sztráj kólókat, katonai munkaszolgálatra osz­tották be őket s csendőrszuro­nyok között kényszeri tették őket NAPI 20 fillérért robotol­ni. A bántalmazásokról stb. hogy ne is beszéljünk. Teleki miniszterelnök november 13-án a képviselőházban hadiüzemek­nek nyilvánította a bányákat s szerinte hadiüzemben sztráj­kolni tilos s ezért foganatosí­tották a kifogásolt intézkedése­ket. Egyébként igen sok bá­nyász, aki a munkaszolgálatot megtagadta a hadbíróság elé állították. Bár több, a honvédel­mi miniszter által nem létező­nek nevezett zsidó munkaszá­zadot osztottak be bányamun­kára a szabotázs még tart.... ha a sztrájkot a szuronyokkal le is bírták törni. Egyébként a bányavidékeket katonai kordon­nal tartják körülzárva jelen­leg is.... Szóval Magyarország háborúban nincs, de hadüzemek azok, hej azok azonban vannak. Sőt mindazok, hogy rabszolga munkát végeztethessenek a proletariátussal. Magyarorszagi Tűkor Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents