Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-26 / 1160. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 április 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre .................j......... 1-00 Six Months ................. 1.00 • Egyes szám ára ......... 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ...............• 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Lehetünk-e semlegesek cimii kis füzetünkért még több száz olvasónk nem küldte be a tiz centeket. Számítottunk már akkor arra, hogy bizony hiába Írják a lapok, hogy ennyi meg ennyi munkást állítottak ez elmúlt hónapokban munkára, azért néhány millió munkás most is munkanélkül van és ezek között sok magyar munkás, Bérmunkás olvasó, akiknél számit a tiz cent is. Ezektől nem is vártuk a pénz beküldését. De több százan vannak, akik beküldhetik a tiz centet és eddig nem tették azt. Ezeket kérjük, hogy hozzájárulásukkal fedezzék a füzet nyomását és postai szétküldését. Ugyanakkor elismeréssel vagyunk mindazoknak, akik a tiz centekkel és azon felüli összegekkel támogatják ezúttal is a Bérmunkás megjelentetésének akcióját. Mint közöltük, nem szükséges, hogy bélyeget vásároljanak a tiz centért, egy kis papirosba csomagolva, betehetik azt a borítékba és a posta kézbesíti azt is. A tiz centekből könnyen összejöhet egy Bérmunkás lapszámának a megjelentetése. Magas felvételi dijak Az utóbbi időben az amerikai polgári sajtó nagy felháborodással irt arról, hogy az American Federation of Labor kebelébe tartozó egyes szakszervezetek rendkívül magas felvételi dijakat szednek az uj tagoktól. Sok esetben a felvételidij oly magas, hogy a tagságra jelentkező munkások képtelenek megfizetni és igy nem lehetnek az unió tagjai. A polgári sajtónak ez a mü-felháborodása természetesen nem őszinte s csak a munkásellenes hangulat felkeltésére való. A krokodil könnyek nem azért hultak, mert sok szegény munkás nem képes megfizetni a magas dijakat és igy a szervezett munkások csoportjain kívül marad, hanem inkább azért, mert látták, hogy a szervezetek képesek feltartani az úgynevezett “zárt” műhelyt, vagyis union munkaviszonyokat a védelmi iparokban és igy az általuk oly szentnek és sérthetetlennek tartott profitot kisebbítik. A szakszervezetek által kirótt nagy felvételi dijak természetes kinövése annak a hibás felfogásnak, hogy miként a munkáltató tulajdonát képezik a gyártelep és annak felszerelése, éppen úgy az union tagjainak tulajdonát képezi annak a gyárnak a munkaalkalma, amellyel csak a szakszervezet tagjai rendelkeznek és amikor egy uj tagot vesznek maguk közé, akkor ebből a munkaalkalomból eladnak neki bizonyos mennyiséget. A szakszervezetekben tömörült munkások, akik SZAKSZERVEZETI NEVELÉSBEN részesültek, éppen olyan féltve őrzik a TULAJDONJOG SZENTSÉGÉT, mint maguk a munkáltatók. Ennek a minden tekintetben idejét múlta maradi felfogásnak természetesen meg van a maga káros következménye, amit a nagyon is korlátolt látókörrel rendelkező szakszervezeti vezetőség nem vesz észre. A nagy felvételidijak kizárják a munkások jelentős részét a szervezet munkások sorai közül és igy azok a kényszer hatása alatt OLCSÓBBAN VÁLLALNAK MUNKÁT. De mihelyt van olyan munkástömeg, amely alacsonyabb munkabérekért hajlandó dolgozni, akkor ez a tény kor- látozólag hat a szakszervezetek által követelt bérekre is. így a szakszervezetek csak önmagukat ámítják akkor, amidőn azt mondják, hogy a nagy felvételi dijakkal a munkabérek nagyságát igyekszenek fentartani, mert a munkaalkalmakat kevesebb munkás között osztják fel. Azonban a szervezeteken kívül rekesztett munkásokat mindenkor fel lehet használni a bérek lenyomására. De azonkívül is, milyen jogon merik követelni az ily szak- szervezetek az általuk kirekesztett munkásoktól, hogy a sztrájkjaikat honorálják, hogy sztrájk esetén ne legyenek sztrájktörők? MILYEN ERKÖLCSI ALAPRA TÁMASZKODNAK AKKOR, MIDŐN A MUNKAALKALMAKTÓL ÁLTALUK ELZÁRT MUNKÁSOKAT, MINT SZTRÁJKTÖRŐKET A KÖZMEGVETÉS TÁRGYAIVÁ AKARJÁK TENNI! Szó sincs róla, a sztrájktörés egyike a legnagyobb bűnöknek, amit a munkás elkövethet a saját osztálya ellen és minden tekintetben elitélendő. De mi éppen olyan nagy bűnnek — a munkásosztály elleni nagy bűnnek tartjuk a munkásság egy részének kizárását a szervezett munkások soraiból csak azért, mert nem tudják megfizetni az igen magas felvételi dijakat. És ami a legcsunyább, a legerkölcstelenebb ebben a dologban az az, hogy a büntetés éppen a legszegényebb munkásokat sújtja, tehát azokat, akik leginkább rá vannak szorulva a munkára. Az American Federation of Labor féle szakszervezeti formának igen sok káros tulajdonsága van. De talán egyik sem olyan rut, olyan bűnös és tarthatatlan, mint a munkástömegek elzárása a szervezkedéstől az 500 meg 1000 dolláros felvételi dijakkal. Az első amerikai folyóirat kétszázadik évfordulója MA TÖBB MINT 6000 FOLYÓIRATOT ADNAK KI AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Kétszáz eszetendeje múlt, hogy az első amerikai folyóirat — 1741 februárban — napvilágot látoítt Philadelphiában. Manapság legalább 6000 folyóiratot nyomnak az Egyesült Államokban, sőt hozzátehetjük azt, hogy a hatalmas amerikai nyomdaiparnak a folyóirat nyomás egyik legfőbb éltetőereje. Amerika fejlődése folyamán, az újságok mellett a folyóiratok játszották a legfontosabb szerepet az amerikai gondolkodás és aprierikai szellem kiépítésében. Millió és millió embernek nyújtott szórakozást és oktatást. A folyóirat, mint médiumot, minden nagy eszme kivívásában felhasználták. így az Amerikai Forradalom előtt, a forradalmi eszméket és harci riadót, hónapokon keresztül tolmácsolta (1776-ban) az Isaiah Thomas által szerkesztett Royal American Magazine. A rab- szolga-felszabaditást célzó mozgalom, amely a Polgárháború befejezésekor zárult le, 1830- ban folyóiratokban jutott először szóhoz. A prohibició, amit 1920-ban' bevezettek és tizennégy éven ált kipróbáltak, szintén folyóiratoknak köszönhette a kampány sikerét, mert hiszen több mint egy évszázadon keresztül hangoztatták a mérsékletet hirdető magazinok, hogy az italtilalom országos bevezetésére szükség van. Amerika első folyóiratának történetét egész röviden lehet vázolni. Néhány hónappal az “első” magazin megjelenése előtt Benjámin Franklin, Amerika hírneves és nagystílű mindentudója hírül adta, hogy egy folyóiratot fog megjelentetni az angolországi mintára. A szerkesztő, John Webbe, akinek Franklin elárulta a részleteket, sőt rá is bízott bizonyos részleteket. Webbe feltárta a tervezetet egy rivális nyomdásznak: Andrew Bradfordnak. így azután a két nyomdász között izgalmas és szócsatákat nem nélkülöző versengés folyt, hogy ki lesz képes a folyóiratot elsőnek napvilágra hozni. Franklin elvesztette e csatát. Bradford lapja: “The American Magazine, or a Monthly View of the Political State of the British Colonies” február 13- án megjelent. Bradford lapja három számot ért meg; Franklin hat hónapig bírta a folyóirat kiadását. Mai léptekkel mérve, egyik fentebb említett folyóirat sem volt túlságos érdekes. Bradford lapja a pennsylvániai, new yor- ki, new jersey és marylandi törvényhozó testületek napirendjét és végzéseit közölte és közölte Pennsylvania történetét is, sőt az ausztriai háborúról is volt benne valami. Mindezt manapság elolvasni, inkább büntetésnek tűnik, mintsem szórakozásnak. őszintén szólva Franklin újságja sem volt sokkal érdekesebb. Ha végiglapozzuk a hat számot, ami napvilágot látott, ilyeneket találunk benne, meglehetős száraz és lapos tárgyalásban : szószéki szónoklatok, Ovid római költő verseinek fordításai, egy lelkész egyházi működései és törekvései. Ezenkívül volt néhány cikk az angol Parlamentről és még hozzá meglehetősen erős kritika alatt. Sok helyet foglaltak el ezenkívül bizonyos cikkek és apróságok, amiket amerikai újságokból ollóztak. A két folyóirat, napjainkban csak törtéhelmi értékkel bir. Franklin három nappal maradt az első folyóirat kiadója mögött a versenyben, de ezzel szemben az ő lapja három hónappal tovább látott napvilágot. Maga Franklin ugylátszik nemsokat tartott a lapról és az egész vállalkozásról, mert önéletrajzában még csak meg sem említi. Common Council AZ ÉPIT^SMOá- BA BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 8.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 M. Vlasits, New York___ 8.00 X231958 New York .........22.00 J. Bodnár, New York ....... 8.00 Nagy Gábor, New York .... 8.00 L. Fülöp, New York ......... 7.00 Stefankó Márton, N.Y...... 9.00 J. Németh, New York....... 5.00 J. Kozsány, Saratoga Sp. ..24.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls..12.50 J. Pataky, Brooklyn ....... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria ............... 2.00 J. Havel I.............................12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 6.00 J. Herold, Bridgeport ....... 5.00 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron.... 10.00 Vizi József, Akron ........... 8.00 Bercsa Jánosné, Clev........ 6.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 J. Kollár, Cleveland ......... 5.00 J. Herceg, Cleveland ........ 6.00 A. Molnár, Cleveland..... 12.00 J. E. Takács, Cleveland.... 4.00 Hering Pál, Buffalo ....... 3.00 Hering Pálné, Buffalo..... 3.00 G. Pallagi, Newark, 0...... 2.00 Stevé Bukovszky, Cicero.. 5.00 P. Pika, Chicago............... 3.00 L. Gánch, Carolina ..... 6.00
