Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-19 / 1159. szám

8 oldal

BÉRMUNKÁS

1941 április 19

INNEN-ONNAN

HALADUNK A KORRAL

‘HAZAFIAS ÜZLET” *

AZ UJ RÁKÓCZI OSZTÁLY MULATSÁGA NEW YORKON

OKLAHOMA CITY. — Az itteni állami szenátus legújabban törvényerőre emelte azt a javaslatot, hogy bárki a háborús iparban próbálja szervezni a munkásokat, az törvénybe ütköző cselekményt követ el. Az ilyen kihágásért 1—3 évi börtön büntetés és 1000 dollártól 10 ezer dollárig terjedő büntetés jár. Ezt a javaslatot 29—1 ellenében fogadta el az ottani szenátus. Ehhen nem kell kommentárt fűzni.

MÁS

TEXAS — Nem igen marad hátra abban, ahol csak lehet a munkások szervezkedésén léket vágni. Egy ottani törvény- javaslat igy szól: bárki próbálja meggátolni azokat, akik dolgozni akarnak, “értve, ott ahol sztrájk van” (értsd alatta a sztrájktörőket) Ha ezeket próbálja vissza tartani a munkától vagy bármi képpen molesztálni ezen kihágásért 1—5 évig terjedő börtönbüntetés jár. A sztrájktörők azonban bántalmazhassák a piketelőket amiért csak rossz magaviseletért fenyitendők meg. Vájjon a fenti két állam kívül esik az Egyesült Államokon és a Wagner törvény rájuk nem kötelező, amely szerint a munkásoknak joga van a szervezkedéshez?

Az amerikai magyarság körében sokan ünnepelték március idusát, ha másképpen nem, hát ünnepeltették azok, akik bármilyen módon üzletet látnak benne. Ilyen üzleti vállalkozás husosfazeka körül láttuk a magyar papság nagy részét, azután az újság kulik közül, akik Habsburg bábbalcsalogatják a magyarságot.

A komunácik Petőfi és Kossuth neve alatt verbuválták ösz- sze a fizető alanyokat. A magyar nácik pedig Kossuthot— Coughlinnal párosították össze. De akármilyen volt is a keverék, elég jó volt arra, hogy a március 15-ből valamilyen kis üzletet csináljanak. Azt mondják, hogy a “pénznek nincsen szaga”, de azonban a március 15-ét rendező vezér urak bűz- lenek“ a reakció rodhadó járványától.

“HELYES CSELEKEDET”

BRAZÍLIÁBAN, a kávétermés hazájában olyan sok kávét termeltek az utolsó 10 év alatt, hogy abból 70 millió zsákkal “kénytelenek” voltak elégetni, mert nem akarták, hogy az árak alább essenek. A kapitalista rendszerben a legfontosabb a profit, azzal senkisem törődik, hogy a szegény népnek van-e anyagi tehetségük azt

megvásárolni. így néz ki gyakorlatban a kapitalizmus humanizmusa.

FOGADATLAN

PóRKÁTOROK

Az AFL minden alkalmat kihasznál, ahol csak alkalma van sztrájkot törni. Most az egyszer azonban a Ford sztrájkkal kapcsolatban, nem veszik tudomásul őket.

A kormány egyeztető bizottságának az elnöke, James F. Dewey kijelentette, hogy a tárgyalásoknál az AFL képviselőit nem veszik tudomásul, mert a Ford sztrájkkal kapcsolatban nincsen semmi összefüggésük. Azonban tudva levő dolog, hogy az AFL áruló vezérei az utóbbi hetekben állandóan titokban tárgyalásokat folytattak a Ford gyár vezetőségével.

AMI NEM TILOS

Ha a pénzügyi rovatot olvassuk a napi lapokban, ahol a kereskedők jelentik, hogy az élelmi szerek ára a közel jövőben nagy áremelkedést fog mutatni, mert a nagykereskedők már is sokkal emelték az árakat. És ha ezzel kapcsolatban a munkások bérjavitást követelnek — az már tilos és nem hazafias cselekedet azok szemében, akik minden ok nélkül emelik az élelmiszer árakat.

A Rákóczi Segélyző Egyesület újonnan alakult new yorki 142. osztálya, amely a Munkás Betegsegélyző Szövetségnek volt alapitó osztálya, de az államban való működésének betiltásával a Rákócziakhoz csatlakozott, május 3-án, szombaton este 8 órai kezdettel az Irving Plaza Hall dísztermében, 17 Irving Place, a körzetben levő Rákóczi osztályok, valamint a központi vezetőség részvételével FELAVATÓ ÜNNEPÉLYT és TÁNCMULATSÁGOT rendez, amelyre a hozzánk küldött program szerint leszerződtették New York legjobb zenekara mellett a művészvilág kitűnőségeiből a magyarság kedvenceit, Karolyi Mária, Bársony Lajos énekeseket valamint N. Barna tárogató művészt. A jelek szerint az osztály első mulatsága kitűnőnek ígérkezik.

CSAK FÖLJEBB—mindig csak följebb: A budapesti hatósági Munkaközvetítő Hivatal november 13-án jelenti: Munkát keres 7995 munkás (közöttük 3885 ipari szakmunkás) Munkát kaphat 201 munkás (közöttük 55 ipari szakmunkás) A vágtatás, most már a 10 ezres szám felé tart. Hja,Horthy- ék * “országgyarapitása” gyakorlatban a prolik számára nem is jelenthet mást, mint fokozottabb nyomorgási lehetőséget. Azt azonban maradéktalanul.

TÁRCA

A CSODA

— Irta: LÁSZLÓ GYULA —

Messze, a titokzatos Keleten, Bagdadban, a mesék és tolvajok városában lakott. Ismerték nevét szerte a városban s bölcsnek mondták. Legendák kerengtek róla, amiket senki sem látott, de mindenki esküdött rá és beszélték őket üzletekben, piactéren, nyílt uccákon, kapuk alatt, meglett öregek és iskolát kerülő suhancok egyaránt. Születtek a csodák és terjedt a hir. Senki sem tudta, hogy honnan indulnak, csak hallotta a szomszédjától, vagy a barátjától. És ezek minden esetben saját szemükkel látták a csodát. Ott voltak éppen, ahol történt, sőt nem ritkán rajtuk és velük hajtotta végre a Mester.

Tisztelet és alázat vette őt körül. Évtizedek óta élt igy. Idős emberek, ha gyermekkorukra emlékeztek, ugyanúgy látták, mint most. Ezerráncos arccal, hosszú, simára simogatott, megfehéredett szakállal és bozontos, ősz koponyával. Mintha az idő érintés nélkül repült volna el felette. Mondották ugyan nagy-néha, hogy valamikor a város szélén lakott egy magatákolta kis kalyibában s napszágba járt a gazdagabbakhoz és csak később költözött abba a magas kőházba a piactéren, amiben a mai nap is lakik. Da erről senki sem akart tudni és elhallgatták.

Pedig valóban igy történt. Eleinte csak kunyhójában fogadta a zarándokokat, akik messze földről csodálatosképpen egyszer csak járni kezdtek hozzá. Jöttek az idegenek és keresték a csodatevő Juszufot. Akkor még nem igen ismerték, a nevét is alig tudták, csak néhányan, mert ha beszédbe is került néha valahol, csak úgy emlegették mint az “öreg napszámost.” De hogy tudtak akkor még a városban csodáról. A másvárosbeliek hozták a hirt, folyton fecsegő szájaikkal széjjelszórták az uccák során, mint magvető barázdák között a magot s megfogant. Burjánzott, mint a dud- va. Eleinte kételkedtek benne, néhány hét múlva büszkék voltak rá és dicsekedtek vele. Nem minden várost áld meg Allah egy szenttel vagy csodatevővel. Vigyázni kell rá és jó, ha a kedvében járnak, nehogy kiérdemeljük haragját és rontást hintsen a városra.

Kunyhója előtt állandóan ott tanyázott egy-egy zarándokcsapat. Megvárták, mig a mester fejükre teszi a kezét, rájuk néz és mentek vissza városukba, falu jókba, taposva a hosszú" kilométereket.

így ment ez evek során változatlanul és Juszuf a piactéren építtetett egy palotát s beköltözött a városba. És hirdette:

— Nem kívánhatjátok, hogy én, Juszuf, a ti nagy csodatevőtök, aki híressé tettem városunkat, emberhez nem méltóan, a városon kívül, kunyhóban lakjam, mig ti idebent a városban kőházakban mulattok.

Az emberek bólogattak.

— Jól van, Mester, ahogy te cselekszel, bizonyára jól van úgy, mert a te füledbe Allah súgja azt, amit a szádon kimondasz és ki merne szembefordulni Allah akaratával. A te akaratod Allah akarata. Cselekedj úgy, amint néked és Allahnak tetszik.

Homlokukat földre érintették előtte Is hordták a nagy köveket, hogy épüljön a díszes palota. Nyikorogtak a szekerek tengelyei és fecsegtek a nyelvek :

— Igaza yan Juszuf mesternek. Mit szólnak a más városból jövők, hogy a mi nagy csodatevőnk kunyhóban lakik ? Olyan házat kell neki építeni, ami párját ritkítja, nemcsak a városban, de messze környéken. Méltó lakhelyet Allah szolgájának.

Elkészült a palota. Ékes volt és gyönyörű. Megcsodálták az idegenek, dicsekedtek vele a városbeliek:

— Én is hordtam ám a téglát.

— Én a márványt csiszoltam.

— Én égy félzacskó pénzt adtam rája.

Messze vidékről zarándokoltak kezének egy érintéséért és fogyni nem akaró sokaság ácsorgott palotája előtt a piactéren. így ment azután ez megint hosszú évekig, mígnem egyszer csak elfogta őt is valami betegség és nem engedte ki az ágyból. Pedig a városban már arról suttogtak, hogy halhatatlan. Nem sokáig nyomta az ágyat. Mikor nagyon közel érezte már a halált, odahivatta magához a legkedvesebb fiát, magukra záratptt minden ajtót és igy szólt:

— Elmesélem neked az életem történetét. Sok tanulságot meríthetsz belőle és‘boldogulást az életre.

Időtlen idők óta szolgák voltak a családunk tagjai. A nagyapám is napszámos volt, annak a nagyapja, ükapja is, meg minden őse, aki valaha élt és igy belőlem se lett más és maradtam volna örök életemre földhöz ragadt szegény, nyomorult, ha furfangos eszemmel nem segítek magamon. Hamar meguntam más szolgája lenni s egyszer nekiindultam az országú taknak, sorraj ártam a környék városait és közben itt is, ott is beszélgetés formájában elejtettem egy-két mondatot: “Hej, a mi városunkban, Bagdadban még most is vannak ám csodák. Kint egy városszéli kunyhóban lakik egy ember, akinek éjszakánként csodalátásai vannak. Kezének érintésével betegeket gyógyít, vigasztal a megszomorodot lelkeken.”

Nem álltam ki a piacra kiabálni, csak úgy csendesen a sikátorokban mondogattam. Azután hazajöttem. Idegen városbeliek keresték a csodatevő Juszufot, aki a városszéli kunyhóban lakik. A bagdadiak hitetlenkedtek, csodálkoztak és végül büszkék lettek rám. A többit ismered. Most rád hagyom vagyonomat és hatalmamat. Állj ki a nép elé és hirdesd:

— Juszuf, az én apám, Allah szent szolgája halálos ágyán rám adta csodatevő hatalmát, jertek, gyógyuljatok és vigasztalódjatok én nálam.

Néhány nap múlva nagy pompával temették el Juszufot. A környékbeli városok lakossága is elzarándokolt holtteteméhez, hogy ott legyenek a nagy halott földről való távozásán.

Halála után úgy emlegették, mint a legigazabb embert, aki ; valaha is élt a városban.