Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-19 / 1159. szám

1941 április 19 BÉRMUNKÁS 7 oldal Házat épit a munkás Angyalföldön Angyalföld külső részén csi­lingelve fut a villamos, a sínek­ről riadt fiatal tavaszi libák rebbennek az utmenti pástokra: Pompás kertészetek, bogánccsal benőtt telkek, egyre ritkuló há­zak — igy pereg Angyalföld filmje egyre szegényebb dísz­letekkel. A villamosmegállótól pár lépésnyire az ut mellett földbedöfött vasrúd figyelmez­tet : itt, házszám van! — csak le kell olvasni a vasrúd tetejére erősített kis tábláról: “Bé(ke ucca 63”. Mögötte a füves telken kö­vekből összeállított Vityilló, ol­dala magasranőtt giz-gaz, teteje hulladék-kátránypapirpsból, ké­szült, az első nagyobb vihar el­sodorja. A vityilló keleti olda­lán ablak helyett mosóteknő; ha mosás van és elveszik a teknőt, a házikónak már hiány­zik is a keleti oldala. Viszont erről az oldalról a kilátás sem vigasztaló. A szomszédos tel­ken guberálók dolgoznak a ki- zuditott szeméthegyen. Oda- hordatja a város az öntödék szemetét, üres telket töltenek a szeméttel és a guberálók acélt és egészséges kokszot, szenet hoznak a napvilágra. A “Béke ucca 63” ebben a környezetben lapul meg szeré­nyen. Béke ucca 63 A kunyhó aldalához láncolt kutya vakkant egyet, erre a “Béke ucca 63” ajtaján kilép egy asszony. Riadtan néz körül azután csakhamar barátságos lesz hozzánk. Egyedül van ott­hon, a férje kifogott egy mun­kát, dolgozik. — Itt volt érte a Cájá, a cir­kuszos — meséli —, elvitte magához ide, a Reitter uccába. Valami munka akadt a Cájánál mert a férjem asztalos, a mes­terségére nézve, de birkózó is volt sokáig. Most a szakmájá­ba’ dolgozik, ha kap munkát. Többet van munkanélkül. Azért jöttünk ki ide is, mert nem bírtuk a városban a lakbért. A nyolc kerületben laktunk, a Kő­ris uccában. Egy ágyhelyért fizettünk ketten 14 pengőt. Sok az nekünk, kérem. Sorra elmondja ezután, ho­gyan kerültek az angyalföldre telekre. — Lakik a Kőris ucca kettő­ben egy kocsmáros, nagyon de­rék, jóra való ember. Együtt szolgált az élettársammal a háborúban a tengerészeknél. Elpanaszoltuk neki, hogyan va­gyunk a lakással, mire azt mondotta, jöjjünk ki telekőrnek erre az üres telekre. így jöttünk ide, Inert itt nincs lakbér. Má­jusban költöztünk ide, annyit háborgattak, építsünk rendes lakást,, hogy1 rászántuk ma­gunkat, nézünk inkább egy la­kást Angyalföldön. Se szobára, se sufnira nem akadtunk. Egész Angyalföldön nincs kiadó üres szoba. Elkérnek egy főbérleti kis szobáért 20—25 pengőt és három hónapot előre le kell tenni. Honnan vegyünk elő eny- nyi pénzt, amikor a szegény embernek elég az egyhónapi lakbért letenni ? Inkább felé­pítjük a télire itt a házat — mondja felcsillanó szemmel, de a hangja elhalkul, mikor arról kezd beszélni, mily nehéz ösz­szehordani a házhoz való hulla­déktéglát. A deszkaanyag mé­regdrága, egyenlőre nem is tud­ják, hogyan, de meglesz a kis házuk. Az uj ház alapjait már lerak­ták, téglák egymásra rakva. Itt lesz az uj ház. — Sürgősen felépítjük — mondja csöndesen —itt járt kétszer is egy kerékpáros ren­dőr és azt mondta, elhuzatja a házunkat, ha egy héten belül rendes házat nem építünk. Itt a bejelentőnk, tessék, mind­járt megmutatom. Bemegy a házikóba, a füg­gönyt félrehúzza. Egy ágy az egész berendezés. Bejelentő­lappal, hivatalos iratokkal és ki nem váltott cukor- és zsir- jegyekkel tér vissza. A kezé­ben szorongatott bejelentőlap­ban minden reménye, hajszá­lon függő élete biztonsága. — Hová is mennénk innen? Egy munkában kifáradt élet után... Ez az asszony könnyezik. Egy hét alatt még Amerikában sem húzzák fel a házakat. Itt arról van szó, hogy egy mun­kás a napi munka után hozzá­lát fészket rakni, múlnak a napok és lassan összeáll a sze­gényes hajlék. Ezt ki kell várni és a várás nekik a legnehezebb. Szükséglakásban, amit az öreg munkáspár méltán megérdemel­ne — szívesebben laknának. — Rokkantállományban va­gyok — mondja az asszony. “Tőrőlmetszett magyar mun­kás” — halljuk a szólamot egy­re sűrűbben. Itt van ez a mun­kásasszony és az élete beszé­desebb nálánál is. — Rokkantnak nyilvánította az OTI. Hasdaganat, műtét, szivasztma és gyomorsülyedés. Ezt állapították meg nálam. Kapok havonta 13 pengő 44 fillér rokkantsegélyt. Nyomdai berakónő voltam Galitzenstein- nél a Kertész uccában, Muskát Bélánál a Conti ucca 44-ben 7 évig, évekig Morváinál a Lá­zár uccában és Deutschnál az Ő-uccában. Nem mond ő többet önma­gáról, életét és munkás értékét ez mindennél jobban kifejezi. Mégis mi lett vele öreg napja­ira. Most 58 éves. Jön a munká­ból a férje. Töpörtyüt hoz egy zacskóban, kenyeret és zöld­paprikát. Rögtön a munkájáról beszél. Kemény munka az ő kezeinek. Szállitómunkánál a kocsi alá került a karja, most erősen érzi. Pedig birkózó volt. Bemegy a kunyhóba. Három macska ugrik fel az. ágyról. Nya kuknál spárgával megkötve, hogy el ne szökjenek. Minek ez a sok állat? — Megtartjuk ezeket az álla­tokat, az ember azt csak nem dobja el magától — mondja az asszony. Kijön a férj a kuny­hóból, hatalmas vasbottal. —18 kiló 40 deka ez a vasbot — játszva sétáltam vele az uc- cán, amikor a cirkusszal jártam Reklámnajk magammal kellett vinni. Azért még ma sem fog ki rajtam — monlja magabizó- an, mint az olyan ember, aki­nek igazi ereje az ő hite a ma­ga erejében. Végülis ezt mond­ja: — Felépítem a házikót, ha MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Itt küldöm a bélyegeket a kis füzetért. Nem felejtettem el, de nem voltam a posta kö­rül. Egy most folyó polgári kampánra nem fogadtak el tő­lem tiz centet, dollárt meg oda nem adok, hanem vettem érte bélyeget és azokat küldöm a füzetért. . Dragony, Cleveland. . ..Itt küldök 15 centet a “Le­hetünk-e semlegesek” c. füzet­ért. Ilyen irodalmak, mindég nagyon érdekelnek és igy ér­deklődve olvasom őket. G. Szosznyák, Chicago. Itt küldöm az évi előfizeté­semet és a füzetért a tiz centet. J. Pataki, Fairfield. Nap-nap .után a polgári lapok olvasása közben az ember agya annyira zavart, hogy talán az elmegyógyintézet “boldog” la­kói közzé kerülnék — ha egy­szer hetenként meg nem jelen­ne, mint olaj a zavaros hullá­mon a “Bérmunkás” a tisztul- tabb hírszolgálatával. A mellé­kelt öt dolláros check az évi előfizetésem, a füzet ára, a töb­bi felülfizetés a Bérmunkásra. D. Majlák, Bridgeport. Mellékelek 50 cent áru bélye­get a füzetekért. 25 tőlem és 25 Illés olvasónktól. Nagy az ösz- szevisszaság most itten. Alig­látni a gyárépületen egész ab­lakot, ami egyik jele a munká­sok elkeseredésének. Judith Sike, Dearborn 1 J. Munczi mtárs Cleveland, ötven centet adott a füzet elő­állítási költségéhez. Julius Kutasi mtárs Pitts­burgh, aki betegségéből most a javulás utján van, küldi a fü­zet árát bélyegekben. Barátságos • levelét nagy örömmel vettem és köszönöm, hogy emlékében tart. Azt a két dollárt nem előfizetéskép küld­tem, hanem támogatásra a kis füzet költségeit illetve, de mi­vel elküldte a nyugtát, itt kül­döm a másik két dollárt. Saj­nálom, hogy nem irhatok. Ta­lán ha megérem a nyarat és a kedvező időjárás enyhíteni fog­ja szívbajomat, akkor, ha tehe­tem, nagy örömmel fogok cse­kély tehetségemmel segíteni az ipari szervezkedés tovább épi-' tésében. Adler Lajos, Newark A két < testvér, Pika József Pittsburgh és Pika Pál Chicago egy időben és egyformán gon­dolkodtak a füzetet illetőleg. Mindketten egy-egy dollárt küldtek a múlt pénteken a fü­zet költségeire. Itt küldök 30 centet bélyeg­ben a küldött kis füzetért. A. Gonda, Astoria, L. I. Itt küldök kettő dolár és 20 centet. A húsz cent a füzetért. Szerettem volna többet küldeni, de most nem lehet. ...J. Hosszú, E. Chicago Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. LUKÁCS BÉLA, a grófi kor­mánypárt országos elnöke egyik NÉP értekezleten többek között a következőket mondot­ta: “a párt a jobboldali gondo­lat alapján áll és magyar mód­szerekkel, magyar eszközökkel igyekeznek kiművelni a jövő boldog Magyarországot.”.... Ugyanezen az értekezleten a miniszterelnök is fölszólalt, aki többek között ezeket mondotta: “Magyarország a kettőskereszt kereszténységét védte és szol­gálta mindig.”.... (Értsd a ma­gyar arisztokrácia a sajátjával együtt az egyházi nagy föld­birtokok és papi uralom meg­védését és szolgálatát ez alatt.) HOGY A 21 év ótai úgynevezett “m agyar módszerekkel, magyar eszközökkel” Horthyék- nak mennyire “sikerült” kimű­velni a boldog Magyarországot a saját kasztjukon kívül, idéz­zük a grófi fasizta kormány dé­delgetett kedvencének pest vár­megye alispánjának, a hírhedt fasizta Endre Lászlónak, a köz­gyűlésen tartott beszédének egy részét, mely egy vármegyei bi­már a telektulajdonos megen­gedte, hogy itt lakjam. Egy métert leások — magyarázza, hogy télen a hó be ne temes­sen. zottsági tag fölszójalására hang zott el: “szerinte Budapesten zsirfelesleg van és ezért a fő­városi fejadagokat a felére (az­az ezekszerint napi egy dekára) kellene leszállítani és szétosz­tani a vidékiek között, az igy megmaradó zsirmennyiséget”.... “a helyzetet sötétnek látja, a falvakban nincs- tüzelőszer és petróleum és a lakosság sötét­ben és hideg szobákban lesz kénytelen áttelelni.” Szép ered­ményei a Horthy fasizta ura­lom 21 évének ez a “boldogság” kiművelése annyi bizonyos. De ugyanezen a vármegyei gyűlé­sen BARCSAY ÁKOS főispán is föl­szólalt: Hangsúlyozta, hogy “rengeteg a panasz vidé­ken. A kormánynak jelentette, hogy különösen a zsir és tüze- lőszer hiánya aggasztó, az ellá­tás zavarai miatt több helyen izgatott a hangulat, s olyan je­lenségek mutatkoznak, mint 1918-ban.” Ezekhez nem kell nekünk komentárt fűzni, csak ismét rámutatni arra, hogy a Horthy grófi és papi fasizta uralom sorsa megpecsételődött. ÖTVENÖT EZER “fölszabadí­tott” kárpátaljai ruszin szökött át ezideig a szigorú ha­tárőrizet dacára a “boldog” Magyarországból Szovjetunió területére.

Next

/
Thumbnails
Contents