Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-19 / 1159. szám
1941 április 19 BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL j Elmondja: Z. J. SZTRÁJK A FORD BIRODALOMBAN A munkásmozgalom történetének egyik legkimagaslóbb eseménye a River Rouge mammut Ford telepnek sztrájk által való leállítása, mely április 2-án következett be. Manapság bár már nem újság bérharcokról hallani, mert az Egyesült Államok ipari élete oly érához ért, amikor a viszonyok kényszerítik a munkásságot a cselekvésre, de azért a Ford telepen kitört sztrájk, mégis újság számba megy azon különleges viszonyoknál fogva, amelyek a Ford telepen és annak környékén uralkodtak. Ugyanis a Ford River Rouge telepé nemcsak az Egyesült Államok, hanem a világ legnagyobb ipar telepe, ahol úgyszólván egy fedél — vagy helyesebben egy kerítésen belül — 85 ezer (nyolcvanöt ezer) munkás van foglalkoztatva. A telep nagysága azonban ném az egyedüli ok, hogy ezen bérharcnak történelmi jelentőséget tulajdonítsunk, hanem annál sokkal fontosabb az a gyalázatos hűbéri rendszer, amely a telepen és azon kívül uralkodott és a Ford Motor Co. tulajdonosának szervezet ellenes magatartása, minden néven nevezendő szervezettel szemben. Az amerikai munkásmozgalom története nem jegyez fel kegyetlenebb, zsarnokabb munkáltatót Henry Fordnál. A Ford telep munkásainak nemcsak a gyártelepen belül vannak sérelmei és nemcsak a munkaidő tartama alatt, hanem a gyáron és munkaidőn kívül is, a nap 24 órájában és a hét hét napján. Nemcsak a telepen uralkodó rabszolga rendszer és az idegölő gyors munkatempó ellen folyik ezen sztrájk, hanem, hogy véget vessenek azon alávaló hü- bér rendszernek, amely a Ford alkalmazottait elkíséri a lakásukba, a szórakozó helyeikre és mindenhová, ahol megjelennek a nap, vagy a hét bármely idejében. Sőt még ennél is tovább megy a Ford kémrendszere. Mint ismeretes, az autó gyártás szezon munka és amikor a kijelölt mennyiségű gépek elkészülnek, a foglalkoztatott munkások nagyrészét bizonytalan időre elbocsájtják. A Ford “gyámkodása” azonban még akkor sem szűnik meg, amikor a munkásokat elbocsájtják, mert a kémek még akkor is szemmel tartják a munkásokat, hogy nem járnak-e oly helyekre amilyeneket Ford kifogásol és ha igen, t azt felhasználják az ilyen munkások ellen, amikor ismét munkaalkalom nyílik. Bár a Ford telep úgy van elhíresztelve az egész világon, hogy a legmagasabb béreket fizeti, a tény mégis az, hogy a Ford telepen a munkabérek legalább is tiz százalékkal alacsonyabbak, mint az átlagos bérek a többi, hasonló telepeken. De a munkabeszüntetést nem is any- nyira a béremelés idézte elő, mint a rabszolga rendszer a gyáron belül és kívül. így a követelések főbb pontjai nem a bér javítás, hanem: 1) A Ford titkos rendőrségi osztályának megszüntetése. 2) A kémkedési rendszer meg szüntetése. 3) A bérek emelése. 4) A munkajog biztosítása. 5) A munkarendszer gyorsításának kiküszöbölése. 6) Panasz bizottság létesítése. A Ford telepnek van egy spi- on, egy kémkedési osztálya, amelynek feje a hírhedt Harry H. Bennett. Hogy mily terjedelmű ez az osztály, határozottan senki sem tudja, de a helyzetet jól ismerők szerint ez1 a legnagyobb department a Ford telepén. Ennek az osztálynak a hatáskörébe tartozik a kémkedés, nemcsak munkaidőben a gyártelepen belül, hanem a gyáron kívül is. A spionok meglátogatják a munkások lakásait, kikutatják, hogyan élnek, hová járnak, mit olvasnak, mivel foglalkoznak szabad idejükben, mire költik, amit a gyárban keresnek stb. úgy, hogy a legszemélyesebb dolgait is kikutatják a munkásoknak és arról jelentést tesznek a gyár irodájában. Henry Ford, ol^an biztos volt ezen kémkedési szervezetnek a teljesitő képességében; annyira biztos volt a spionoktól való adatok megbízhatóságában, hogy még álmában sem gondolt arra, hogy egyszer azok a rabszolgák megunják a gyalázatos kényuralmat és fellázadnak az ellen. Ezen kém-szervezetre támaszkodva Ford még a sztrájk kitörése előtti napon is fennhéjázva jelentete ki, hogy az “ő munkásai megvannak elégedve és ő semmiféle szervezettelnem áll szóba.” Annyira biztos volt Ford a dolgában, hogy a sztrájk kitörésének napjáig, visszavert minden kísérletet úgy a szervezet, mint a kormány részéről. A Wagner törvény életbe lépte óta, a National Labor Relation Board állandóan pörös- ködik Forddal és a biróságok, fel egészen az U. S. Supreme Courtig marasztaló Ítéletet hoztak Ford ellen, ő azonban fü- työlt az ítéletekre. Minden Ítélet után figyelmeztette a hatóságokat, hogy: “mind Your own business”, mert ő a saját birodalmának korlátlan ura és ott minden úgy történik ,ahogy ő akarja. A különböző szervezetek Ismételten kísérletet tettek Forddal tárgyalásokba bocsátr kozni. Ford azonban soha szóba nem állt semmiféle szervezet megbizottaival. Ezen előzményeket ismerve, általános volt a vélemény, hogy Ford ellen sztrájkot vívni, csaknem a lehetetlenséggel határos. Éppen ezért, amikor a Michigan állami törvények értelmében a CIO-hoz tartozó United Automobil Workers of America 30 nappal a sztrájk kitörése előtt az illetékes hélyen bejelentette, hogy a megjelölt napon a Ford gyár munkásai beszüntetik a munkát, az illetékes hatóságok is kétkedéssel fogadták a jelentést és talán maga a szervezet tisztviselősége sem hitte el, hogy az teljesedésbe fog menni. A történtek azonban azt bizonyítják, hogy a munkások akaratának nincs gátja. E sorok írásakor a Ford bevehetetlennek hitt birodalmában egy teljes hét óta szünetel a munka Nyolvanöt ezer termelő munkás akarata sokkal erősebb, mint Ford és sok ezer bérencé-é. A Ford telep munkásai a gyakorlatban bizonyították be, azt, amit mi mindig állítottunk, hogy a termelő munkásoknak a termelés szinterén megszervezett ereje hatalmasabb minden más “erőnél.” A Ford munkások uj eseményeket Írnak a történelem lapjaira és mi levett kalappal üdvözöljük a Ford munkások bátor és elszánt cselekedetét. KÖZVÉLEMÉNY GYÁRTÁS A Ford gyári sztrájkkal kapcsolatban a napi sajtó szenzációként közli, hogy a sztrájkoló munkások milyen “elitélendő vandalizmust” vittek véghez a gyártelepen. Gépeket, szerszámokat, precíz műszereket, épületeket, anyagot és a termelt árut oly nagymértékben megrongálták, hogy a kár meghaladja a millió dollárt, a gyár igazgatóság szerint. Az elfogult sajtó vért tajtékzó szájjal ordítja és követeli a “szabotálok” megbüntetését, mert a megrongált szerszámok és műszerek a “készülőben levő repülőgép motor telep részére lettek előkészítve” és igy a “szabotázs” a védelmi felkészülés ellen irányul. Lévén távol a történtek színhelyétől, csak a sajtó híradás alapján értesülünk arról a “förtelmes szabotázsról” ami a Ford telepen történt és az alábbiakban azt igyekszünk kimutatni, hogy milyen külömb^ég. van az elfogult sajtó és az elfogulatlan sajtó között. A “Chicago Daily Tribune” osztályhü lap, amely elkeseredett ellensége mindennek, ami az elnyomottaknak jogot jelent. A Tribune szerint a munkáltatónak mindig igaza van és a munkásnak soha nincs igaza. Szerinte a magán tulajdon szent és sérthetetlen és mindenki lázadó, lámpavasra való bitang, aki az uralkodó rend ellen lázad. Ez a lap a következőkben számol be a Ford telepen történt “szabotázsról.” A sztrájk előtti napon több mint kétezer CIO tag végtől- hosszig járt a telepen és ahol elhaladtak, mindent romboltak. A tool-roomba leállították a gépeket és a munka alatt levő költséges szerszámok annyira megrongálódtak, hogy nagyrészüket el kell dobni, mint használhatatlanokat. A repülőgép motoY telep részére bevásárolt gépeket és felszereléseket szándékosan megrongálták, amelyek helyettesítése, vagy megjavítása több heti időt fog igénybe venni. A tool departmentben sok ezer ablakot bevertek. Két surface plattét, amelyek több ezer dolárba kerültek, valami éles eszközzel összekarcoltak és egyikbe belekarcolták a CIO betűket. A vasöntödébe a kemencéket kihagyták hülni, mielőtt a bent levő vasércet leeresztették volna, melynek következtében csaknem az összes olvasztó kemencék használhatatlanokká váltak. A gumikerék műhelyben a szövőgépeken elvágták a szálakat, amelyeknek rendbehozása több száz órai munkát fog igényelni. A mozgó-szerelő padokon készülőben levő kocsikat megrongálták, valamint a kész kocsikon a festéket összekaparták és az üléseket, meg az oldal huzatokat beretvával össze vagdalták. Mindezt a Tribune tudósítója személyesen látta és amit nem látott, azt az igazgatóság mondotta el neki. Ugyan ezen eseményről a “Chicago Daily Times” tudósítója is beszámol, aki szintén személyesen győződött meg a “szabotálásról” miután sok formalitás után, végre sikerült en gedélyt kapni a gyár belsejének megtekintésére. A “Times” tudósítója szerint : az első ut a készülőben levő repülőgép motor műhelybe vitt, ahol sem az épületben, sem pedig az abban elhelyezett gépeken az érintésnek nyoma sem látszik. Onnan a tool és die depart- mentbe vezette a guide, ahol egy formán kalauzolása mellett tekintette meg a “sok ezer dollárra rugó kárt”, azonban a legfigyelmesebb vizsgálat után sem fedezett fel oly károkat, amelyekről jelentést tettek a nyilvánosságnak. A magyarázatot adó formán egyetlen munka alatt levő szerszámot sem tpdott mutatni, amelyek megrongálódtak volna, amikor a gépeket leállították. A két nagy surface platet is megvizsgálta, amelyekbe állítólag a CIO betűket belekarcolták, de szerinte azt valószínűleg kínai betűkkel- karcolták, mert a legjobb akarattal sem tudta azokat leolvasni. A munkagépeken nem lehetett semmiféle rongálást felfedezni, azonban néhány instrumentszerü szerszámon látható valamelyes megrongálás. A foreman szerint az épületen 1,500—2,000 közötti ablaktábla volt beverve, azonban azokat már helyettesítették. A vasöntödében a tudósitó szerint, három kemence megrongálódott, mert a munkások abba hagyták a munkát, amikor a sztrájk kezdetét vette. A többi hét kemencének semmi baja nincsen, mert sikerült engedélyt szerezni a sztrájk vezetőségtől, hogy a munkások a munkán maradjanak, a mig az izzó vasat leengedik. A gimikerék osztályban a foreman szerint néhány hengert megrongáltak, azáltal, hogy a meleg gumiba valami kemény anyagot dobtak.Ugyszintén voltak kissebb megrongálások a gőzgépekben, valamint a szövőgépeken néhány szálat elvágtak, amelynek megjavítása öt órai munkát igényel. A fenti két forrásból eredő beszámoló szemléltető példát szolgáltat arra, hogy ugyan azon eseményt mint látja az elfogult és az elfogulatlan szemlélő. Mig az egyik a közvélemény félrevezetésére a legaljasabb lóditásokkal traktál ja az olvasóit, addig a másik a látszat szerint elfogulatlanul számol be a történtekről és az eredményben óriási a külömb- ség. Az elsőnek célja a sztrájkoló munkások ellen ellenszenvet kelteni, amig a másik ragaszkodik a tényékhez.
