Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-12 / 1158. szám

1941 április 12.

BÉRMUNKÁS

5 oldal

A gazdasági hatalom gyakorlati ténye

(Válasz a politikai elmélkedésre)

III.

NYILATKOZAT

(K-y) Midőn az első cikksorozat írásához kezdtem, az a tudat vezérelt, hogy a tárgyban felmerült kérdések kimerítő ismertetést kívánnak és miután egy két cikkben lehetetlen rajtuk keresztül esni, igyekeztem tanulságosan tárgyalni a kérdéseket. Azonban annak dacára, hogy nem szándékoztam személyes vitára terjeszteni a dolgot, mégis azzá fajult .B-y munkástárs kierőszakolása következtében és ha folytatni akarnám, akkor ismét 10-15 cikket vonna maga után. Több munkástársamnak az a véleménye, hogy a vitát minél előbb fejezzem be, mert a Bérmunkás csekély terjedelme nem alkalma a hosszabban elnyúlt viták sikeres lebonyolítására és egyébként is meddő dolog elméleti kérdéseket vitatni.

' Én beismerem, hogy nincs' a föld kerekségén olyan gyakorlati érv, vagy elméleti magyarázat, amelynek akár összetett, vagy önálló mondatának valamelyike külön magyarázatra, vagy egyesek részére vitára ne adna okot és alkalmat. Másrészt viszont úgy érzem, hogy habár vitázó felem kihívó modora eleve kizárja a rövid válaszolásnak lehetőségét, mégis felvetett több olyan problémát, amelynek kimerítő tárgyalása nem mondható meddőnek, vagy céltalannak, mert sok tanulságot hoznak felszínre. Azonban, minthogy kitegyem a Bérmunkást annak, hogy egyesek közömbössé váljanak olvasása iránt, vagy mint egyes munkástársak állítják, hogy megunják a lapot, inkább elállók a további vitától. Majd törekedek, hogy a fenti cimfej alatt önálló cikkekben, kitérve a vitaanyag fontosabb részleteire, ismertessem a gazdasági gyakorlat jelentős szerepét, ami az IWW-nak hivatását képezi. Most azután térjünk a tárgyra.

A HATALMI KÉRDÉS

Csak a vak nem látja, hogy B-y munkástárs ellenérvei nem az osztálytudat józan bírálatából erednek, hanem határozottan (pure and simple) politikai ideológiából. Holott én azt sem tagadtam, hogy a fasizmus győzött több országban és azt sem, hogy van államhatalom. De utaltam arra a tényre, hogy sokkal fontosabb és kihatóbb szerepet játszik a gazdasági erő birása a politikai hatalom érvényesülésére, mint az erőszak. Csak az erőszak érezhetőbben nyilvánul meg, mint a gazdasági rendelkezés.

Ezért tagadom és velem együtt sok ezer osztálytudatos forradalmár tagadja, hogy az államhatalom elsődleges volna. Ennél a pontnál igenis számításba kerül, hogy bizonyos hatalmi tényezők honnan merítik erejüket, milyen alapokra építik hatalmukat?!

Persze, hogy Szabó Ervin elismerte, illetve felismerte, hogy “az erőszak nem teremtő erő s az erőszak nem elsődleges tünemény. Bizonyos az is, hogy alá van vetve a gazdasági erők változásának. De az erőszak sokkal pozitivebb. Szervezett alakjában stb.” Hát ki tagadja ezeket a tényeket, hogy B-y szükségét érzi ezen lovagoltatni végig cikkeit? Hiszen a józan és megfontolt értelem nem azt adja vissza — a hatalmi tényezők magyarázatánál — amit velünk B-y elismertetni akar, hogy a politikai szervezkedés szükséges a szervezett erőszák leszerelésére, hanem ellenkezőleg. Bizonyítja, amit az eseméHelyreigazitás

Válasz a politikai elmélkedésre cikkünk második közleményébe sajnálatos szedési hiba történt, amennyiben az Ipari Materializmus alcím első bekezdésének utolján helyesen az olvasandó, hogy igyekezett volna azt bizonyítani, hogy mennyiben helyesebb a marxi elmélet a maga önálló valóságában és nem azt, amiben az IWW eltért a marxista elmélettől.

Valamint a negyedik bekezdés közepe tályán, az ipartelepek folytonos növekedése, elhatalmasodása, nyújtja a gyakorlati ésszerűség egyesülési formáját.

nyék is gyakorlatilag igazolnak hogy a gazdasági tulajdonjog alapján épül fel a politikai erőszak szervezett hatalma.

Persze, hogy a paraszt, háborúk is, de ugyanolyan, értelemben az Osztrák, Magyar és Német politikai forradalmak is ugyanazért buktak el, “amiért legalább évszázadokig késhet a szocializmus is.” Mert a forradalmak résztvevői nem rendelkeztek sem gazdasági, értsd fizikai szgrvezett hatalommal, sem olyan méretű osztálytudattal, amellyel az ellenszegülő osztály, határozottan rendelkezett és annak alapján cselekedett is. Bizonyos fokig a magyar forradalom képez kivételt, mert ismeretes, hogy annak bukásához nagy mértékben külső nyomás is hozzájárult. Azonban vala mennyinek bukásához feltétlenül szervezett gyöngesége és lensége egyrészt és széttagolt szervezettsége, tehát helytelenül szervezett gyöngesége és osztályöntudatlansága járult hozzá másrészt.

Politikai államtudatosak voltak és nem gazdasági társadalomtudatosak. Ilyen közismert eseményekkel és gyakorlati té nyekkel szemben, tekintélyek elméleteire támaszkodva, B-y még mindig ragaszkodik az ál lamhatalomhoz, amelyet meghódítani kíván, hogy a gazda sági elnyomatásból azáltal sza baduljon fel a munkásosztály. Neki még mindig nem volt elég

több ország gyakorlati tanulsága. A politikai forradalmak bukásai és azokat követő fasizmus uralomra jutása, neki azt bizonyítják, hogy a munkásosztály is ur lehet az egész társadalom felett, csak hódítsa meg az államhatalmat. Pedig éppen az ellenkezője bizonyult be. Az államhatalom meghódításával, valóban uralomra került a társadalmi osztályok bizonyos rétege, azonban a munkásosztály, mint olyan, valamennyi állam hatalmi változás után is, döbbeni szerepében maradt és társadalmi osztályozását a munka határozta meg.

Gazdasági helyzetében annyi változás történt csupán, hogy az előbbeni forradalmak után, a soraiból kikerült politikusok szerelték le harciasságát, mig az utóbbi után a gazdaságilag hatalmas iparmágnások politikusai. A lényeg egy és ugyanaz. A munkásosztály továbbra is a társadalom termelő erejét adja, az államhatalmat gyakorlók pedig eltékozolják a termelt javakat. Mihelyst valamely társadalomban vannak uralkodók, következéskép vannak alattvalók is. Mivel azonban a társadalom éltető ereje a munka, természetszerűleg érthetővé válik, hogy a fasizta állam is, csak úgy mint a kapitalista állam, a munka ellenőrzéséből meríti hatalmi erejét.

Beismeri, hogy a fasizták tényleg rendelkeznek a termelő erők felett, azonban naivul utána fűzi, hogy nem ám azért, mert tulajdonukban volnának a termelési eszközök, hanem, mert az államhatalom erőszakszervei tulajdonában vannak, stb. Ejnye, hát ott tartunk már, hogy a gazdasági tényezőket is ennyire nyíltan tagadni lehet? A valóság az, hogy a termelés eszközeit Hitlerék meghagyták magántulajdonban, azonban a termelt javakat nemzeti tulajdonnak minősitik és az ujrendszer megalapozásához a német népet nyilvánították hivatottnak, minden más népek felett. Az uj rendszer hangoztatásával, ami nagyjában hasonló az ebben az országban végbemenő ujosztáshoz, sikerült nekik megnyerni a nép nagytöbbségét terveiknek és azoknak termelő erejét, tehát gazdasági hatalmát a maguk céljainak felhasználni. Az is bizonyos, hogy ha a német munkásosztály bizonyos mértékig nem hinne Hitlerék Ígéreteiben és életszükségletei nagy általánosságban nem volna kielégítve, akkor Hitlerék nem volnának képesek erőszak hatalmukat érvényesíteni még egy bizonyos kissebbség felett sem. Gazdaságilag viszont, még mindig a magántulajdon jogrendje érvényesül és csak abból következhet és azon nyugszik az állam- hatalom léte.

Persze, hogy valószínű, hogy sem Hitlernek, sem az egész náci bandának együttvéve nincs annyi föld és termelési eszköz a kezükben, mint Thyssen társainak. De nincs is arra szükségük. Mert Thyssen társai képezik még mindig a gazdaságilag legerősebb társadalmi osztályt és nekik érdekük a munka termelő erejének kizsákmányolása. Azok emelték hatalomra Hitlert és továbbra is kitartanak mellette. A dolgozók gazdasági hatalma viszont annak ellenére is elég erős volna, hogy felszabaduljanak az újkori zsarnokság alul, ha a gazdasági kényszer arra hajtaná. Azonban ugylátszik, hogy a gazdasági helyzetük, legalább is a jelen pillanatban még tűrhető és nem érkezett el az a kényszerű helyzet, amikor elégedetlensége lázongásban és munka teljesítésének a megtagadásában nyilvánulhatna meg. Azonban minden bizonnyal elérkezik ide is, az államhatalom minden erőszakoskodása ellenére is.

Talán B-y zavarja össze egy kicsit a gyakorlati tényezőket? Mint fentebb is vázoltam, a társadalomban érvényesülő, gazdaságilag legerősebb osztály segítette hatalomra a fasizmust, hogy érdekeit megvédje. Ebből következik, hogy erejét a termelés és szétosztás ellenőrzéséből merítette és a munkás szervezetek későbbi megsemmisítésével hatalmát csak biztosította. A fasizta tendenciák már itt is mind nyíltabban mutatkoznak, tehát bizonyos, hogy az a kapitalizmussal karöltve jár. így történt a tengeren túl is, dacára, hogy a munkásosztály a gazdasági tényezők mellőzésével politikai uralomra került. Azopban politikai uralma összeomlott abban a pillanatban, midőn a gazdasági hatalommal rendelkező társadalmi osztály, gazdasági érdekeit veszélyeztetve látta.

Ennek a felismerésnek alapján állítom, hogy elkerülhetetlen az államhatalom elleni harc. Mert mikor a munkásosztály tudatosan a termelési eszközök és a termelt javak szétosztásának ellenőrzésére törekszik, ugyanakkor az államhatalmat támadja meg alapjaiban. Tehát felesleges, sőt káros az állam- hatalom meghódításáért folyó küzdelem, mivel a termelési eszközök és a szétosztás ellenőrzésével, a munkásosztály minden hatalom birtokába juthat.

Ezzel kapcsolatban következik, hogy a munkásmozgalomban kevesen vannak, akik kételkednének az államhatalom erőszak szerepén. Azonban és pedig annak dacára, vannak akik még mindig azt vallják, hogy az államhatalom a tényleges, vagyis a pozitív hatalom. Mert az államhatalom erőszak szerepének elismeréséből, habár az érezhetően megnyilvánul, nem az következik, hogy tehát annak pozitív hatalmát is elismerjük. Mert nem az államhatalom a pozitív, hanem az erőszak. Ebben a feltevésben ott van a logika, hogy az erőszakot az váltja ki, hogy a gazdaságilag legerősebb társadalmi osztály, nem a számarányban legnagyobb, csak úgy képes és azzal véli az általa ismert jogrendet továbbra is érvényesíteni, hogy gazdasági hatalmát politikai erőszakban nyilvánítja.

Enyhén kifejezve, önámitás azt állítani, hogy a szuronyoktól félő rabszolgákkal termeltetni lehet és következésképpen azok teremthetnek uj rendet, akik kezében van az erőszak. A szuronyoktól elsősorban csak addig fél a rabszolga, amig bensőjének megtöltéséhez szükséges anyagiakkal kielégítik. Mikor már ahhoz sem juthat hozzá, nincs az a fényes acél, ami visz- sza tarthatná elégedetlenségének megnyilvánulását, kitörését valamilyen formában. Másodszor Európában^ nem az történik, amit B-y velünk elhitetni szeretne, hogy az erőszakkal teremtenek uj rendet. Ellenkező-