Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-12 / 1158. szám

6 olcal

BÉRMUNKÁS

1941 április 12

AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL

___CS. . .0 MEGJEGYZÉSEI

leg. Az erőszak folytonos és kiterjesztett igénybe vételével, a fasizmus gazdasági ereje gyöngül, ami kikerülhetetlenné teszi gazdasági összeomlását és vele együtt államhatalmi megsemmisülését. Nincs is, de nem is szükséges politikai és gazdasági kombináció a fasizmus megsemmisítésére. Egyedül a gazdasági létalap bedugulása elégséges, hogy a fasizmus minden hatalma megszűnjön. Nincs is szüksége az európai munkás- osztálynak arról vitatkozni, hogy melyik volna a helyes harci taktika ellenük.

Arra sincs szükség, hogy az európai munkásokat megkérdezzük, hogy nem-e értek célt a fasizták. Még idáig nem értek célt, mert uj rendjüket nem valósithatták meg. Több ország politikai uralmát a maguk szolgálatába állították és részben megsemmisítettek, azonban a gazdasági hatalom tényleges bírásáért még mindig harcban állanak. Bizonyos azonban,hogy terveik megsemmisülésben végződnek. Az is kétes, hogy a fasizmus ura saját szülőjének. Viszont nem tagadjuk létezésük és mivoltuk tényét. Az azonban bizonyos, hogy gazdasági erők adják politikai alakulatukhoz a létalapot. Persze, hogy állam- hatalmuk tisztára erőszakban érvényesül, de a társadalmi osztályok gazdaságilag legerősebbje támasztja alá hatalmukat. Miután pedig, nem a társadalmi osztályok azon része, amelyből a dolgozók többsége kerül ki, tehát bizonyos, hogy gazdasági hatalmuk nem lehet hosz- szan tartó és mihelyst a termelőerők elemi szükségletei nem nyernek kielégítést, hatalmuk porba hull. Ez bizony nem mondható sovány vigasznok, mert hiszen ez olyan letagadhatatlan tényező, hogy politikai vitafelem is elismerni kényszerül az események további fejleményei folytán.

Ezzel azt hiszem, végeztünk is a hatalmi kérdéssel és a további vitaanyag fontosabb részeit más alapon fogom tárgyalni, a személyes tételek kihagyásával, Habár nézetem szerint, az ilyen és ehez hasonló viták nem éppen meddők és nem teszik meguntá a lapot. Azonban ilyen irányú -nézetem megerősítésére az olvasók megnyilvánuló véleményét szeretném hallani.

Egy néhány szavam nekem is volna a “Gyakorlatról való elmélkedés” cikk sorozathoz, bár ugylátom, hogy kellő felvilágosítást, hogy ne mondjam kioktatást kap B-y munkástárs már is azokra.

Úgy néz ki, mintha B-y a strucc madár módjára eltakarná a szemét, mert másképpen nem írná le azt, hogy az IWW csak elméleti szervezetó Több mint 85 esztendős története van az IWW-nak, amely nem a fehér vagy a zöld asztalmelletti tárgyalásokban, vitatkozásokban merült ki, de a tényleges gyakorlati harcokban. Ezekben a tényleges harcokban esett el Frank Little, Joe Hill. A gyakorlati harcok következményeként több mint ezer IWW tagot a sivatagba űztek Bisbee, Arizona államban és magában az első világháború idejében az IWW-nak közel kétezer tagját börtönözték be. Mind ez nem

az elméletek hirdetéséért, de azért a komoly ellentállásért történtek, amelyben az IWW a kapitalista rendszer gyengítése és megdöntése érdekében munkálkodott abban az időben is.

Nem meglepő nekem, hogy B-y ezekkel nincs tisztában, mert Los Angelesben való tartózkodása alatt arról kellett meggyőződnöm, hogy a sokkal közelebb, vagyis a maga körül történő dolgokat is helytelenül figyeli meg, bár három évtizede, hogy őt személyében ismerem, azt kellett felőle most is .megállapítanom, hogy a fellegvárakban trónol. Az IWW nem szalmalángra vagy süppedő talajra építi a társadalmi rendszer megváltoztatásának a lehetőségét, hanem az iparokban dolgozók megszervezésére, ezek nélkül el sem gondolható ez a cselekmény. Hamis beállítás az is, hogy az IWW nem akarja a nagytöbbséget megszervezni. Az igazság az, hogy az IWW minden az iparban és a szétosztásban részes egyént az Egy Nagy Unióba akarja tömöríteni. Akik ma -sem nem termelnek, sem a szétosztás munkájában nem működnek, nem lehetnek tagok, mert azoknak MA más az érdekük, mint a rendszer megváltoztatása, de az uj rendszerben, amikor csak azok részesülnek a javakban, akik ahoz hozzá is járulnak, bizonyos, hogy MINDENKI végezni fog valamelyes munkát. Nem is képzelhető el, hogy egészséges aggyal a munka megtagadására gondolna abban az időben valaki. Erre vonatkozólag olvassa el B-y munkástárs “The Structure of the Industrial System Chart-ot és bővebb magyarázatot kap. Erős a hitem, hogy B-y többet olvas az utópizmus és a náci-communiz- musról, mint az ipari unioniz- musról. Rossz beállítása az is, hogy az eddigi forradalmak nem a munkások győzelmével végződtek. Hát voltak már igazi munkás forradalmak a rendszerek eltörlése érdekében ? Még idáig minden néplázongás a mások gesztenyéjének a kikaparása érdekében történt.

A gyakorlati munkásmozgalom elfogulatlan figyelője nem juthat ma más felismerésre, mint hogy a munkásság minden erejét a gazdasági szervezetének céltudatos kiépítésére használja fel, mert ez az egyedüli útja, amelyen érdekét a végcélig, a rendszer megváltoztatásáig sikeresen végig harcolhassa. Az utolsó húsz esztendő számos példáját adta, hogy a parlamentáris “erő” nem tényleges és azóta mindenki meggyőződhetett, hogy ott nem is kerülhet a munkásság hatalmi többségbe soha.

Ha valakinek, úgy B-y-nak igazán nics oka IWW bunkóról beszélni, mert a Bérmunkáson kívül, sehol sem élvezhette volna azt a sajtó szabadságot egy mozgalom alaptalan lekicsinylésére.

G. Bakos.

ANYAGCSERE

Rongyból1—papír, Papírból—pénz,

Pénzen—bankok, Bankokból—kölcsön, Kölcsönből—adósság, Adósságból—szegénység, Szegénységből—rongyok.

ÉS AZUTÁN

Róbert Oszkár nem olyan fából van faragva, hogy könnyen belenyugodjon abba, hogy valaki ne feltétlenül fogadja el az ő meglátását. A 22 éves eléggé hányatott emigráció érzéke ny- nyé tette, pedig ami e lap íróit illeti vele szemben, éppen a forradalmi múltjára való tekintettel, igazi barátsággal viseltettek. Mi nem burzsuázzuk őt le, mert hisz nem burzsoá, nem is árulózzuk le, mert tudjuk, hogy nem áruló. Készséggel adunk helyet a nagyon intelligens és jól megirt cikkeinek, de minden jóakaratunk és barátságunk dacára se mondhatunk le arról, hogy a leközölt írásait a magunk szemüvegén meg ne kritizáljuk. így csak jóakaratu és nem gúnyos kritika volt az, ami ebben a rovatban látott napvilágot, mint amiként az, amit a chicagói Z. J. munkástárs irt meg.

E lap írói és olvasóinak a többsége ma már nagyjában egyet ért Róberttal a “proletár külpolitikát” illetőleg, amelynek a lényege az, hogy minden áron és minden eszközzel meg kell akadályozni azt, hogy a most folyó háborúban a Hitlerizmus diadalmoskodhassék. Ebből a szempontból kiindulva, természetes az is, hogy a legnagyobb szimpátiával nézzük az angol munkásságnak azt a hatalmas erőfeszítését, mellyel mekakar- ja akadályozni azt, hogy az angol munkásság is arra a sorsra jusson, mint a német, francia, stb. európai munkásosztály. Elismerjük azt is készséggel, hogy a Hitlerizmus elleni harcnak aktív, talán a legaktívabb tényezői Bevinék Angliában.

De, mindezek dacára, hogy tekintve a munkásságnak úgy amerikai, mint világ méretekben való felkészületlenségét, pillanatnyilag legfontosabbnak tartjuk Hitler letörését, még sem mondhatunk le arról, hogy nap-napután ne figyelmeztessük a proletáriátust arra, hogy a mostani katasztrofális helyzetének az oka az, hogy nem szervezkedett meg úgy, hogy meg- birta volna akadályozni Hitler uralomra jutását és ha ezt elmulassza a jövőre, úgy ha Hifiért le is törik, uj Hitlerek fognak feltámadni. Nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a munkásság abban az illúzióban ringatja magát, hogy Hitler után megpihenhet és a további küzdelmet, nyugodtan rábízhatja a politikus vezérekre, akik eljuttatták oda, ahol ma van. Tehát engedje meg nekünk Róbert testvér, hogy ha egyet értünk is vele a Hitler elleni harcot illetőleg, viszont, mi magunk válasszuk meg azt, hogy kit fogadunk el fegyvertársnal és soha semmi körülmények közt sem leszünk hajlandók féi fasiztákkal, áldemokratákkal együtt menni és hogy soha egy pillanatra sem feledjük el azt hogy a proletariátus történelmi hivatása a széttört, életképtelen kapitalizmus helyett a társadalmi változás megvalósítása és hogy erre a szerepre igyekezzünk előkészíteni a proletariátust.

Hogy mi következik Hitler után, azt ha nem akarunk jósnő szerepére vállalkozni, akkor nem jövendölünk, hanem igénybe véve a logikát, abból igyekszünk levezetni azt, ami eljöhet a nagy mérkőzés után. Kétségtelen az, ha a szovjet közreműködésével bukna el a nácizmus, ha a nácizmus bukása, nem mint jelenleg fegyvertással, hanem mint aktiv ellenfelet találná a szovjetet, akkor Németországban vörös forradalom volna az, amely a nácizmust felváltaná. Ellenkező esetben, újra a weimari polgári szocialista koalíció kerülne uralomra, ami mind két esetben, irányt adó lenne az egész kontinensre. Egy kétségtelen, ezután a háború után, angliában —ha a nácizmus elbukott — sem keresztény fasizmus, sem a régi Chamber- lain-Halifax uralom nem következhet. Ott csak a ma hősei, Bevinék kerülhetnek az élre, ami nem jelentene szocializmust, csak mint legutóbb megírtuk, egy nagyobb darab kenyeret, egy kissé több jogot, amellyel kívánnák levezetni a proletariátus lázadását. Gazdasági biztonság mindenkinek, amint azt Roosevelt elnök is kifejtette, ami nem más, mint egy kibővített social security, ami eljön itt is éppen úgy, mint Angliában.

A német és a többi leigázott országok proletariátusától fog függni az, hogy mi jön Hitler után. Abba katonailag nem fog tudni bele szólni Anglia, mint ahogy nem tudtak 1918-19-ben az angol, fráncia, amerikai és japán expediciós hadseregek, amelyeket Szibériába vittek az Orosz Szovjet ellen, mert a hadsereg, amely ha öntudatlan, de mégis munkásokból állt, nem volt hajlandó arra, hőgy az orosz forradalmat leverje. Ha az 1918-19-es expediciós Hadsereggel nem lehetett forradalmat leveretni, akor a mai háború után ez fokozott mértékben fog fenn állni. A munkás- osztálytól fog függni Európában, hogy mi jön Hitler után, abba Anglia nem tud, de azt hiszem nem is mer és nem is akar beleszólni. Csak egy bizonyos, hogy a végleges döntés addig el nem jöhet, a^nig a proletariátus meg nem teremti azokat a szervezeteit, amely képes lesz nemcsak összetörni a magát túl élt kapitalizmust, hanem minden erőszak és diktatúra nélkül tovább is tudja vinni a termelést.

A FRÁZIS FORRÁS

A szemtelenségnek a határvonalát igazán nem tudja betartani a magyar Szegény Legények Pártjának a lapja, a “Munkás”, amely azt a bátorságot veszi, hogy az IWW magyar lapjának a vitáját, a háborút illetőleg, kritika tárgyává tegye oly módon, hogy párhuzamot von az SLP egységes, há- boruellenes álláspontja és az IWW vitája közt. Ez a Kudlik azt hiszi, hogy az IWW-isták is olyan bólogató Jánosok, mint az SLP-isták, kik azt a frázis tömeget köpik ki magukból, amit a vezérek beléjük tömnek.

t