Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-12 / 1158. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 április 12 BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 100 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD “Felsőbb” rendeletre Az elmúlt hét folyamán az elfogulatlan szemlélők észreve- hették hogy az amerikai polgári sajtó a rádió támogatásával és bizonyára “felsőbb” rendeletre, valóságos összeesküvést szőtt a közvélemény félrevezetésére és ezzel munkásellenes hangulat keltésére. A háború eseményei által amúgy is izgatottságban tartott közönséget egyszerre csak azzal kezdték rémitgetni, hogy a szervezett munkásság a szrájkok révén megakadályozza a nemzeti védelem kiépítését és igy függetlenségünket, szabadságunkat, vagyonúnkat, életünket teszik kockára. v Napokon át a háborúval egyenlő fontos módon írtak a sztrájkmozgalmakról. Mindjárt az első oldalon, vastag keretek között napi bulletinokat hoztak. A hírszolgálat leple alatt természetesen a szervezkedés és a sztrájkhoz való jog ellen izgattak. Az izgatás oly méretűvé vált, hogy vezető szenátorok és kongressmanek egymásután adtak le munkásellenes nyilatkozatokat. Valószínű, hogy ez is csak része volt a nagy összeesküvésnek és szintén .“felsőbb” rendeletre történt. A honatyák között első helyen említették Sumners képviselőt, a texasi delegáció tagját, aki elnöke az igazságügyi bizottságnak. A lapok szerint Sumners ezeket mondotta: “Ha szükség lesz, akkor a mi bizottságunk nem fog habozni kényszerítő törvények hozásában, sőt még a villanyszék használatától sem a szabotálok megfenyitésére.” Úgy látszik, hogy a nagy hangulat keltésnek az volt a célja, hogy a honatyákat munkásellenes törvények hozására késztesse. Egyes államokban már igen jelentékeny sikeréket értek el. így például éppen Sumner ur államában, Texasban, már szigorúan büntetik azt a sztrájkolót, aki meg mer szólítani egy sztrájktörőt. Oklahoma államban pedig két évi börtönt adnak annak, aki union tagsági dijat mer kérni valamely munkatelepen. Az Amerikai Gyárosok Szövetségében csoportosult munkáltatók nagyon jól tudják, hogy a maihoz hasonló időkben a megélhetési árak felmennek és ennek megfelelőleg a munkabérek emelésére is erősebb mozgalom fog megindulni. Különben is a munkaviszonyok javítására csak akkor van kilátás, ha az iparok üzemben vannak és nem pangás idején. A múlt héten tapasztalt nagy hangulat keltéssel a nagyobbszabásu és általánosabb munkásmegmozdulásoknak akarják elejét venni. Az amerikai “szabad sajtó” hűségesen engedelmeskedik a hirdetésekkel fizető tőkéseknek és mint mindig, úgy most is kimutatja igazi színét, munkásellenes magatartását. Együtt üvöltöttek azokkal az úgynevezett “munkásbarát’’ politikusokkal, akik mellüket verik, hogy mennyit “segítettek” a munkásoknak, de most, a kritikus időkben hajlandók szigorú törvényeket hozni ellenük, villanyszékbe küldeni őket, HA NEM ENGEDELMESKEDNEK. Mert a nagy barátságnak a lényege az, hogy úgy a politikusaink, mint a polgári lapok csak addig barátaink, AMÍG AZ 6 MALMAIKRA HAJTJUK A VIZET. De mihelyt a munkásság ellentétbe kerül a velük is rendelkező uralkodó osztállyal, AZONNAL KÉSZEK LECSAPNI RÁJUK. Azért nem kérünk mi sem a barátságukból, sem a pártfogásukból. Vessünk véget a Deleonizmusnak A munkásmozgalomban gyakran találkozunk olyan egyénekkel, akik úgy hiszik, hogy csak az általuk hirdetett irányzat vagy taktikai eljárás a helyes és minden más helytelen, csak a munkásság félrevezetésére szolgál, tehát azok ellen minden eszközzel küzdeni kell. Ezért aztán gyakran, minden ok nélkül, támadják a munkásmozgalom egyéb ágait, az úgynevezett “testvér” mozgalmakat, azoknak vezetőit és mindent, ami azokkal valami összeköttetésben áll. Ezt a felfogást és ennek a felfogásnak a gyakorlatba való átültetését itt Amerikában “Deleonizmus” néven ismerjük. Ezt a nevet Daniel DeLeon-ról, a Socialist Labor Party egyik meg- alakitójáról nyerte, aki egész életén át a legkíméletlenebb heveséggel, igazi gyűlölettel támadta állandóan a Socialist Partyt, az IWW-t és minden más munkásmozgalmi irányt és megmozdulást, amely nem a Socialist Labor Partytól eredt. Ennek a máskülönben igazán nagy tehetségű és kitűnő érvelő erővel biró egyetemi tanárnak munkásmozgalmi működéséből leginkább csak a rombolás és a gyűlölet hirdetése maradt reánk. Rombolás és gyűlölet, — de nem i tőkés társadalmi rendszer és az» azzal kapcsolatos intézmények és egyének ellen, hanem csak azon testvér szervezetek ellen, amelyek úgy vélik, hogy ezt az annyira gyűlölt gazdasági rendszert más módon is meg lehet dönteni, mint ő hirdette. ....... Sajnos, az amerikai magyar munkásmozgalomban DeLeon legkiválóbb és legtehetségesebb tanítványa, Basky Lajos meghonosította ezt az irányt és talán ennek tudható be, hogy még mindig akadnak sokan, — az IWW tagjai között is, akik nagyon könnyedén, sokszor minden ok nélkül a gúny maró erejével fordulnak testvérszervezetek, vagy vezetőik ellen. E sorok írójának felfogása az, hogy ezzel nem használnak, sőt éppen ellenkezőleg, súlyos károkat okoznak úgy az egyetemes munkásmozgalomnak, mint saját szervezetüknek. Aki tollat vesz kezébe, hogy a munkásság számára Írjon, aki szószékre lép, hogy a munkásokhoz beszéljen, ANNAK TUDATÁBAN KELL LENNI AZZAL, HOGY NAGY ERKÖLCSI FELELŐSÉGGEL TARTOZIK, AMELLYEL VISSZAÉLNI NEM SZABAD. Nem jelenti ez azt, hogy nem szabad a jogos kritika szavával élni. De kétféle kritikát ismerünk, — romboló és az építő kritikát. Törjünk a romboló kritika minden erejével a tőkés termelési rendszerre, vagy a fasizmusra, bármilyen formában találjuk is azokat, de a testvér mozgalmakkal szemben, amelyek legjobb belátásuk szerint ugyancsak ezen rendszer ellen küzdenek, csak a jóakaratu, csak az építő kritikának van helye. Jól tudjuk, hogy a munkásmozgalomban, mint általában minden más mozgalomban is, belekerülnek kisebb-nagyobb stilü kalandorok, akik csak a saját részükre akarják kihasználni a mozgalmat. Az ilyen egyének leleplezése jogos, sőt kötelességünk. De a munkásmozgalom más irányzatában működő egyének megtámadása csak azért, mert más taktikát vallnak, megbocsáthatatlan romboló taktika. Ma nem egyszerű frázis az, hogy valóban történelmi időket élünk, hanem való tény. Hagyjuk az oknélküli támadásokat és könnyedén odavetett gúnyos megjegyzéseket. Az IWW tagjaira igen nagy feladat vár. A kapitalista termelő rendszer szemünk láttára omlik romba. Az IWW tagjainak a forradalmi ipari unionizmus hirdetésével, az EGY NAGY UNION építésével az uj társadalom szerkezetét kell építeni a régi rendszer keretein belül és annak romjain. A DELEONIZMUS KORA LEJÁRT! NEM EGYSÉGES A SZÉNBÁNYÁSZOK HARCA A puhaszén bányászok helyzetét ismertető leírásunkban jeleztük, hogy a bérszerződés április elsejével lejár és hogy meg ingott a bizalom a bányászok részéről, hogy Lewis eredményre juttassa uj munkabér szerződésüket. A tárgyalások valójában fen- akadtak és a munkabeszüntetés nem általános, ami annak a jele, hogy a munkások bizalma elveszett az egykor radikális United Mine’Workers bányász szervezettel szemben. SZAVUNKNÁL FOGTAK Mi mindig azt követeltük, hogy a termelést használatra csinálják. Most, miután óriási mennyiségű 'muníciót, fegyvereket gyártottak legtöbb európai országban, megfogadták a követeléseinket és használják. Gondolva, ha már meg van a fegyver, munició, ne vesszen kárba, hát használatba veszik. Ez megegyezik az anyagcsere elméletével is egy kicsit meggyorsítva, hogy a munkanélkü-* I iieknek mentül nagyobb részét munkába állíthassák. ELVÍNYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek bir. iák, ,akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltain osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató ősz tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép telepített szervezettől lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót -írjuk a zászlónkra- “GE A RFR- RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. \ termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ííj társadalom szerkezetét épitiük a régi társadalom kereteid belül
