Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-05 / 1157. szám
\ 4 oldal BÉRMUNKÁS 1941 április 5. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .......................$2.00 Félévre .......................... 100 Egyes szám ára ......... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: óné Year .......................$2.00 Six Months ................... 1.00 Single Copy ................... 5c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. előnyök ki vívására, amelyeket éppen olyan könnyen vissza is vehetnek, mint adják, hanem egyben a társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatására is. Mi, az Industrial Workers of the World magyarnyelvű tagjai igyekezni fogunk kivenni részünket ebből a munkából a munkásságnak a forradalmi ipariszervezetekbe, az EGY NAGY UNIONBA való beszervezésével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, __________Ohio under the Act of March, 3, 1879.__________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD »42 Látszat és valóság A Bérmunkás hasábjain már számos Ízben irtunk arról, hogy a fasizmus támadása révén kutyaszorítóba jutott angol tőkés osztály mindenféle ígéretekkel igyekszik megnyerni a munkásosztály segítségét a totalitär államok elleni harcában. Nemcsak mindenféle jelszavakat találnak ki, amelyekkel azt a látszatot igyekszenek kelteni, hogy az önvédelmi harcuk a munkásság védelmi háborúja is, hanem olyan intézkedéseket foganatosítanak, amelyekkel könnyen félrevezetik azokat, akik csak a felszínre tekintenek. Egyik — és talán a legfontosabb ilyen intézkedés volt a Labor Party vezetőinek a kormányba való bevonása. Ernest Bevin munkaügyi miniszternek például, olyan nagyhatalma van, mint akár a külügyminiszternek. Mindez azt a látszatot kelti, hogy Anglia a szocializmus felé halad és a háború után a mai kapitalista Anglia helyén az angol viszonyoknak megfelelően alakított szociálista állam fog kifejlődni. Ez a nézet annyira lábra kapott, hogy a New York Times kérdést intézett erre vonatkozólag Geoffrey Crowther gazdasági íróhoz, a londoni “The Economist” cimü folyóirat szerkesztőjéhez, aki hosszabb cikkben válaszol. Ez a válasz nyílt beismerése annak, hogy nagyon fognak csalódni azok, akik ily gyökeres változást várnak Angliában. Egyébiránt Crowther megjegyzi, hogy a feltett kérdésre nehéz válaszolni, mert a “szocializmus” fogalmát nagyon különböző módon értelmezik. Ha szocializmus az, hogy a munkásság jobb lakásokban lakjon, akkor Anglia határozottan a szo- ciálizmus felé halad, — mondja Crowther. Mert Bevin és a többi munkáspárti kormányhivatalnok őszintén ezt akarják és ezért dolgoznak. Másrészről azt mondhatjuk, hogy csakis ezt akarják és nem többet. Vagy mint azt Crowther kifejezi: “Midőn az amerikaiak azt olvassák, hogy Nagy Britania kormányában a szakszervezetek nagy befolyásra tettek szert, arra a konklúzióra jutnak, hogy ez valami nagy radikális következményekkel fog járni. A valóságban éppen az ellenkező az igaz. A SZAKSZERVEZETI VEZÉREK ELÖREGEDETT ‘GENTLEMENEK’, AKIK MAGASABB FIZETÉSEKET AKARNAK A TAGSÁGUK RÉSZÉRE. DE MÁSKÜLÖNBEN NEM AKARNAK SEMMIT SEM VÁLTOZTATNI. Maga Ernest Bevin is, minden tevékenykedése és szókimondósága dacára is alapjában véve konzervatív.”' “így nagyon kevés eshetőség van arra, hogy a “Union Jack” (angol zászló) helyét a vörös lobogó foglalja el és hogy a “God Save the King” helyett az International énekeljék.” Ez a nyílt beszéd leckéül szolgálhat azoknak az állítólagos szociálistáknak meg munkásbarátoknak, akik feltétlen behó- dolással borulnak le Angliában Churchill, Amerikában pedig az angolokat utánzó Roosevelt előtt, azt hangoztatva, hogy ezeken keresztül, illetőleg ezek támogatása révén eljutunk a szociálista társadalomhoz. Ahoz a szociálista társadalomhoz, amelyben a tulajdonjog nem ad részesedést a közösség termelte javakból, ahoz a szociálista társadalomhoz, amelyben a termelő eszközöket maguk a munkások bírják és használhatják azt béke idején is a szükségleteik megtermelésére, amit a mai rendszer keretén belül nem tehetnek, tekintet nélkül arra, hogy a kormány milyen Bevinek, Churchillek, Hillmanok és Roo- seveltek kezében van. De miként is lehetne elvárni, hogy a Bevinek vagy Hillmanok révén eljutunk az igazi szociálista államhoz, amikor EZEK AZ URAK A LEGVEHEMENSEBBEN ELLENZIK AZ ILYEN VÁLTOZÁST, AMIKOR ŐK MAGUK HIRDETIK, HOGY A MEGLÉVŐ RENDSZERT NEM AKARJÁK MEGVÁLTOZTATNI, csak annak keretein belül kívánnak humánusabb berendezkedést. A tőkés osztály részéről már az is nagy koncesszió, hogy ezt megengedik. És bizonyos, hogy csak igen szorult helyzetükben teszik. Miiven nyilvánvaló dolog tehát, HOGY A FASIZMUS VESZÉLYÉNEK ELISMERÉSE MELLETT EGY PERCRE SEM ,SZABAD ELFELEJTENÜNK, HOGY A TŐKÉS URALOM ELLEN MÉG FOKOZOTTABB MÉRTÉKBEN KELL KÜZDE- NÜNK. Még fokozottabb mértékben kell hirdetnünk, hogy a munkásság felszabadítására csak a munkásság képes. És ehöz csak egy ut vezet, a munkásság szervezése nemcsak a pillanatnyi A legaktuálisabb füzetnek bizonyul a LEHETÜNK-E SEMLEGESEK vita irat, amelyet a napokban juttattunk el az olvasóinkhoz. Ugyan akkor kértük, hogy a füzet költségeit fedezendő tiz centet küldjék be a Bérmunkáshoz. Az elmúlt nyolc napban 42 olvasónk tett eleget a kérésünknek és ezek közül többen a barátaik részére is megrendelték azt. öt esetben a tiz cent mellé két dollárt is helyeztek az előfizetésük megújítására. Amikor regisztráljuk olvasóink pontosságát, értesítéssel vagyunk, hogy a tiz centeket egy kis papirosba göngyölve is elhelyezhetik a borítékba, hogy mentesek legyenek a bélyeg vásárlásától, amelyhez esetleg nehezebben tudnak eljutni. A tanítók helyt állnak A new yorki felső iskolai ta nitók összetartásuknak példás tanú jelét adták, midőn a Rapp- Coudert állami vizsgáló bizottságnak (Dies féle vörös kutató bizottmány) másodszori kísérletét, az union tagsági névsor átadására — elutasították. Dr. Bella V. Dodd a tanító egyesület 537-es csoportjának képviselője, kijelentette a vizsgáló bizottságnak, hogy követelésük megsértette “úgy a magam alkotmányos jogait, mint az egyesületét' is.” Kijelentette továbbá, hogy a bizottság “azon kísérletezik, hogy precedenst szolgáltasson, amely a szervezett munkások jogait fenyegetné.” » Amint Dr. Dodd kimutatta, a bizottság törvényes eljárásának eredménye az ötös local névsorának a kiadatására még nem bizonyíték. Továbbá azt vitatta, hogy az átadott névsor “nem szolgál érvényesíthető célt” a bizottság kutatásaiban a felforgató tevékenységek felderítésére, mert “a névsor nem tünteti fel a tagok vallási, vagy politikai felfogását.” J. G. L. Molloy a bizottság egyik jogtanácsossá, figyelmeztette Dr. Dodd és az unió másik két tisztviselőjét, hogy ellenszegülő vád érheti őket. Azonban, hajthatatlanok maradtak a fenyegetések dacára is és a tanítók kijelentették, hogy a harcot keresztül viszik az állami és ha szükséges, még i a szövetségi legfelsőbb birósá- 1 gon is. A tanítók egyesülete az AFL-hez tartozik, azonban mi- litáns magatartásuk igazolja, olyan az unió, amilyen a tagság. Bátor kitartással bizonyára sikerül nekik megakadályozni egyesületük felrobbantását. Ami ha sikerülne a habzószáj u vörös falóknak, akkor sor kerülhet a többi munkás szervezetekre is, amint a tanítók tisztviselője is kijelentette. MODERN MÓDSZEREK Nemcsak az öldöklést, hanem a csirke lopást is modernizálták. Illinois állam DeKalb megyéjéből jelentik, hogy több ezer csirkét elloptak, amit nem is vettek észre, mivel a tolvajok chloroformot használtak. így a csirkék nem kiabálnak, amikor gazdát cserélnek. HÍR a másvilágról Állítólag az a hir érkezett a másvilágról, hogy III. György angol király most kárörvendve mondogatja azoknak az amerikai forradalmároknak, akik 1776-ban elszakadtak tőle és ellene harcoltak, hogy “ugye igazam lett, jobb lett volna együtt maradni a királysággal, most annál kevesebb bajjal és ellenzékkel tudna az angol királyság benneteket és a demokráciánkat megvédeni.” ELVINYILATKOZAT 4 munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leiiet beke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a liérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettől lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra- “LE A RPR- RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a hérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadat«» szerkezetét építjük a régi társadalom ker“t*in helöl
