Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-04-05 / 1157. szám
1941 április 5. BÉRMUNKÁS 5 oldal A gazdasági hatalom gyakorlati ténye (Válasz a politikai elmélkedésre) (K-y) — II. — Az egyoldalúság leghübb kísérője a tagadás és a politikai államelmélet ösvényén tévelygők védjegye, szabadalma, (szerencse, hogy ezt itt nyilvánítja és nem Sztálin demokráciájában) Habár minden egyénnek lehet, sőt sok kérdésben van is eltérő véleménye; még az egyszervezethez tartozók között is, azonban a vélemény kü- lömbözőség, nem jelentheti a gyakorlati tényezők takadását. Nem vonhatja magaután a szervezet irányelveinek kigúnyolását, harcmodorának becsmérlését. Különösen, ha azok a gyakorlatban érvényesülő alapokra épülnek. A gyakorlatban érvényesülő tényezők ellen nicsen érvelés, de van az elméletiek ellen. A gazdasági érvelések súlya alatt viszont, az elmélet szorul háttérbe, a gyakorlat érvényesülése folytán. Ez történt a nemzetközi helyzet újszerű alakulásával. Azon elmélet, melyszerint a történelmi fejlődés, a kapitalizmus megszűnését követőleg, a szocialista, vagyis a közjavára termelő társadalmi rendszernek ad helyet (a kapitalista termelőmód történelmi hivatásának befejezése után) határozottan megdőlt. -Mert gyakorlatilag bebizonyult, hogy nem okvetlen és nem törvényszerüleg következik a szocializmus. A valóság az, hogy ettől az elmélettől elté- rőleg és azzal ellentétben, teljesen más rendszerek létesültek, melyekben a dolgozók nem szükségletükre, tehát nem a közjavára termelnek. Habár a kapitalizmus, a szónak abban vett értelmében megszűnt a termelési eszközök birtokosa, ura lenni. Lásd orosz, német ,és Olaszországokat. Ellenkezőleg, az említett országokban a dolgozók, általuk eddig nem ismert kizsákmányolásban részesülnek, melyhez hasonlót a történelem nem példáz. Ebből a meglátásból, igenis kidomborodik az IWW elvi álláspontja és végső céljának megvalósítását előmozdító tevékenységének gyakorlati helyessége. Igenis tény, hogy a letűnt munkásmozgalmak a marxizmus elméleteiből táplálkoztak, kivéve az IWW-t és a nemzetközi helyzet váratlan formájú átalakulása, meglazította a marxi elméletet a társadalmi átalakulásokat illetőleg. Letagadhatatlanul áll előttünk, hogy az IWW álláspontja a kollektivizált termelésre épül és ipari felfogása a társadalmi rendszer megváltoztatására ugyanaz, mint volt negyed százada, a centralizálás befejezésekor. A politikai útvesztőkben tévelygők befolyásától mentesítvén, elvinyilatkozatában mind a mai napig megőrizte, a gyakorlatban beigazolódott elméletét, hogy a termelőerőknek nem csak a mindennapi harcra kell szervezkedni, “hanem arra is, hogy folytassa a termelést mikor a bérrendszer már elpusztult.” Vagyis, az iparizálódással járó kollektivizált termelés szerint szervezkedjen és azáltal építse, erősítse az uj társadalom szerkezetét a meglévőnek keretein belül. Amint fájdalmasan tapasztalhatjuk, ezt nem cselekedte a munkásosztály sehol az ipa- rizált országokban és fölkészületlenül pottyant bele a váratlan átalakulásokba. A kollektivizált termelés javait, nem érvényesítette kollektiv szükségletekre. Politikai elméletek után igazodott, “uralkodó osztállyá” akart szervezkedni. Érthetetlen, hogy miért volna szükség a megszűnt uralkodó osztály helyére, egy másik uralkodó osztály a termelés eszközei és szétosztás átvétele esetén ? Az utóbbi nem következett be, az előbbi megvalósulása folytán. Azonban bekövetkezett egy másik uralmi rendszer, amely félelmetesebb, kérlelhetetlenebb, mint az előző. IPARI MATERIALIZMUS B-y érvelései nagyon sántítanak és ugyancsak jó adag rosszakarat sugárzik ki belőlük. Mert ha szerinte a vitás kérdés “részben az, hogy helyes-e a marxi elmélet, részben az, hogy helyes-e az IWW elmélete abban, amiben eltér a marxista elmélettől”, akkor igyekezett volna azt bizonyítani, hogy menynyiben helyesebb a marxi elmélet a maga önnálló valóságában, amiben az IWW “eltér a marxista elmélettől.” Feltételezem, hogy ez nem tudatos ferdítés részéről, azonban rosszakarat sugalhat olyan ^lírást, ami a leírtaknak más esteimet tulajdonit, mint ami belőle kiolvasható. A marxi elmélet és marxista elmélet két különböző dolog. Az előbbi a bölcstől eredő közvetlen termék, az utóbbi viszont, az eredeti termék alapjából kiinduló ferdítések, más értelmet kölcsönző torzítások. Szerintem egyik sem képezi a vita tárgyát. A magukat marxistáknak vallók semmitevő politikájával, az IWW több mint negyed százada szakított, mig a marxi elmélet gazdaságtanilag érvényesülő tényét nem tagadja. De ez nem jelenti azt, hogy az annyifélekép forgatható elmélet után kell igazodjon. Az IWW az ipari materializmus alapján működik s amig be nem bizonyul, hogy a politikai elmélet alapján megvalósítható a közszükségleti fogyasztásra termelő rendszer, addig az ipari materializmus a helyes és nem a politikai elmélet. Egy kis jóakarattal minden haladó munkás felismerheti, még akkor is ha taktikai kérdésekben ellenkező véleményen van, hogy az IWW képezi egye- dült a munkásosztály harcának sikerre vivő keretét. Befogadó képessége kihat minden iparra, nemcsak egy bizonyos országhatáron belül, de világszerü méretekben. Az ipartelepek folytonos növekedése, elhomályoso- dása, nyújtja a gyakorlati ész- szerüség egyesülési formáját. Ebből meríti irányelvét és taktikai harcmodorát. Betölti és kiegészíteni igyekezik az ipari- zált társadalmi forrongások megnyilvánulásait. Különösen az Egyesült Államokban nyilvánul meg, a termelőerők nyugtalanságának ipari jellege. A politikai jogok hiánya nem igen érezhető. Van szavazati jog egyenlően, férfiak és nők részére a törvényes korhatár elérésekor. A társadalom nagy többségének szólás szabadsága van, gyülekezési joga és nagymértékben szabadsajtója. Amig a társadalom nagy többségének, a politikai jogok gyakorlása engedélyezve van, addig ha vallanánk is, hogy a közvetlen politikai akció célra vezető a gazdasági akcióval párhuzamban, merő ámítás volna, sőt tudatos félrevezetés. A termelőerők megnyilvánuló nyugtalansága, nem a jogrendből hiányzó egyenlőtlenségből ered, hapem direkt a gazdasági egyenlőtlenségbíj. Ki tagadhatja jóakaratulag ezeket a gyakorlati tényeket ? Erre vonatkozólag vegyük például a new yorki közforgalom alkalmazottait. Munkaviszonyaik javítása és megélhetésük magasabb színvonalra emelése érdekében, nem a politikai párt és nem is az ország elnökéhez fordultak, hanem a saját gazdaságilag szervezett erejükhöz. Hiába ajánlotta fel a város polgármestere jóindulatú közvetítését, azt kereken visz- szautasitották, mert a társulatok nem mutattak ahoz hasonló jóindulatot a megegyezésre. Tudatában voltak tehát, hogy csakis a direkt akció, a munka- beszüntetés hoz javukra eredményt. Sztrájkba léptek és amig összetartanak, bizonyosak lehetünk, hogy amig a társulatok hajlandóságot nem mutatnak a megegyezésre, persze a haszon folytonos összezsugorodása folytán, addig még elnöki közbejárásra sem szűnik meg a küzdelem. Ebből a gyakorlati tényből is láthatjuk, hogy miként pillanatnyi előnyökért érvényesíthető a gazdasági akció, lokális méretekben, ugyanúgy érvényesíthető iparilag, országos, sőt világi méretekben, helyes szervezkedés alapján. Az újkori hatalom érezhető és a társadalmi életre kiható, úgy politikai, mint gazdasági megnyilvánulása, letagadhatatlanul a nagy ipari kombinációk korszerű gazdasági szervezettségéből ered. Persze, hogy gyakorolják a gazdasági erejükből fakadó politikai hatalmat. Persze, hogy igénybe veszik a politikai erőszakot, midőn gazdasági érdekeik védelmére az szükséges. Azonban, józan ésszel lehet tagadni a politikai erőszak másodlagos tényét? Nem>-e gyakorlati valóság az ipari termelés alapján szervezett és mindenre befolyásoló kombinációk gazdasági ereje? Ilyen erőhatalomra törekszik az IWW az iparok robotosai szervezésével. Ezen az alapon szervezkedve, a munkásosztály nemcsak a termelés eszközeit helyezheti köztulajdonba, de egyszer s mindenkorra véget vethet az osztályuralomnak. Ez képezi a materializmus, az ipari materializmus alapját. Ez mutatja a célravezető tevékenység útját. AZ ÉRTELEM HIÁNYA Az IWW hivatalos szószólói nem csak gyakran, de állandóan hangoztatják, hogy az államhatalom nem a pozitív hatalom, hanem csak vissza tükrözése a tényleges, a gazdasági hatalomnak. Azonban az értelem elferdítése az, hogy a fentiek közül bárki is állítaná, hogy az állam- hatalom nem számottevő. De mennyire az. Azonban a gazdasági hatalom pozitív alapjából meríti számottevő erejét. Bármennyire is fölismerte és meg is mondta Engels, vagy bárki más, hogy az állam tendenciája önálló intézményé növekedni, (az elnyomó és elnyomott osztálytól különülten) a jóslás, vagy következtetés nem valósult meg. A helyes értelem szerint, ha előfordul is az, mint megtörtént több éurópai országban, hogy az államhatalom elkülönül látszólag a nevezett osztályoktól, azonban hatalmukat a gazdaságilag legerősebb osztály nyújtja. Az elkülönülés, az önállóság csak látszólagos. Alapjában, a gazdaságilag legerősebb társadalmi réteg pozitív ereje nyilvánul meg. Ha ismét tekintélyre hivatkozók, ezúttal is azért teszem, mert a Szabó idézetek másértelmü magyarázatot kaptak, mint amit a tiszta értelem belőlük kihoz. Szabó nem az államhatalmat ismerte fel pozitív alakjában, hanem az erőszakot. Ez helyes is, mert hiszen mi sem tagadjuk az erőszak pozitív megnyilvánulását. Minthogy nincs negativ erőszak, tehát csak természetes, hogy pozitív alakjában érvényesül. Erőszak és gazdasági hatalmierő, két különböző lényeg. Az utóbbi nyújtja a nélkülözhetetlen feltételeket, az előbbi sikeres működéséhez. Az erőszak, amint Szabó mondja, “alá van vetve a gazdasági erők változásának.” Cikksorozatom errevonatkozó fejezetében kitértem ugyan erre, csak más szavakkal és gyakorlati érvekkel bizonyítottam, hogy az államhatalom van alávetve a gazdasági erők változásainak, amely állítás tényezősét az európai helyzet fényesen igazolja. Gyakorlatban és nem elméletben. Persze, hogy arra szolgált minden időkben az erőszak, hogy az “uralkodó osztályok még akkor is föntartsák politikai és gazdasági hatalmukat, amikor az uj termelési rend már régen az uj osztály politikai uralmát tette indokoltá.” “Mert az uralkodó osztályok fizikai és szellemi szervezett hatalma ellenszegült.” Persze, hogy ebből nem következhet egyéb, mint a helyes értelmi felismerés. Az, hogy az uralkodó osztálynak nem csak gazdasági hatalma van, hanem erőszakszerve is. Seit amidőn a gazdasági kényszer már uj rendet követel, még akkor is ellenszegülnek, sőt sikeresen, az elnyomatásuk alól felszabadulni törekvő osztály ellen. Még pedig erőszakszerveik (fizikai) és osztálytudatuk (szellemi) szervezett hatalmuk folytán. Ez történt az árutermelés csődbe jutása dacára az Egye-
