Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)

1941-04-05 / 1157. szám

1941 április 5. BÉRMUNKÁS S oldal SZABAD SAJTÓ Itt Amerikában szabad sajtó, tatlan Fordot, most a kormá- van még, vagyis meg szabad ir-; gyón keresztül akarják az uni­ni az igazat is, ha a lapok gaz­dasági érdekeivel nem ütközik össze vagy ha olyan csoport ke­zeiben van az a lap, melynek érdeke az igazságot megírni, közhírré tenni. De ugyancsak a szabad sajtó törvényei szerint, szabad hazug­ságot is írni, vagy az igazságot meg nem írni, agyonhallgatni. Ezért az úgynevezett szabad­ság, melynek a megszabását gazdasági érdekek szerint inté­zik, éppen olyan veszélyes, mint a diktátorság alatt, kormány konról alatt levő sajtó. Például: szabad a lapoknak megírni, hogy a repülőgép gyárak, vagy az acélművek munkásai mind patkányok, ötödik kolumnisták, mert sztrájkra mentek ki, de nem muszáj nekik megírni, hogy 40 és 45 centes órabér he­lyett 55 centet kérnek, melyet a profitéhes igazgatóság nem akar nekik megfizetni. Az ilyen bérharcok ideje alatt szabad a sajtónak oldalas, meg­tévesztő hazugsággal teljes hir­detéseket leközölni, melyért a gyárosok jó pénzt fizetnek, de nem muszáj leközölni a munká­sok sérelmeit, követeléseit, ami­ért harcbaszálltak. A sajtónak szabad egy-egy beszédből, nyilatkozatból cikk­ből csak azon részleteket közöl­ni, melyekkel előzőleg közölt hamis beállításaikat igyeksze­nek megerősíteni, de nem mu­száj az igazságot ismertető be­szédeket, tényeket, nyilatkoza­tokat leközölni. A lapoknak szabad fontos, életbevágó cikkeket rövidre szabni és hirdetések halmaza közé eldugni, valamint szabad egy-egy színész, gróf, milliomos szerelmi kiruccanásait óriási betűkkel hírré tenni. Még az úgynevezett levélszekrényekben is, szabad nekik az észszerű, okosabb felszólalásokat a papír­kosárba dobni és a tájékozatlan­ság, butaság és gyűlölettel tel­jes leveleket közölni. A szabadság, úgy a sajtóknál mint egyéneknél, elvont foga­lom. Például, ^nost Ford három ezer gunmen segítségével har­col azon szabadságért, minden bírósági határozatok éllenében, hogy akkor rúgja ki a munká­sait a munkából, amikor neki tetszik és azokat, akik neki nem tetszenek. Mind ez a szabad vál­lalkozás, szabad rendelkezés szent és sérthetetlenség, az alaptörvények alkotmány adta jogai, magántulajdon jogok alapján még eddig elég sikere­sen cselekszik. Ford-dal kapcsolatosan a saj­tónak szabad minden olyan nyi­latkozatot leközölni az első ol­dalon, mely Fordot megerősíti ezen harcban az egyéni szabad­ság, tulajdona felett korlátlan rendelkezési jogában. Sőt van joga azt irni, hogy szegény ár­ók a szervezettel való megegye' zésre, tárgyalásra kényszeríte­ni, amidőn a hadimegrendelése­ket akarták tőle visszatartani. Minden nagy napi lap, úgy ál­lítja be a dolgot, hogy nem az­ért akarják a hadi megrende­lést visszatartani Fordtól, mert megszegte a Labor Act törvé­nyeket, hanem csak azért, mert az unió akarja megszabni neki hogy kiket nem bocsáthat el a' munkából és hogy az unió akar­ja kontrolálni Ford telepeit. Tehát, amikor mi szabad saj­tóról beszélünk, nem azt gondol­juk, hogy a sajtónak szabad azt irni amit akar és nem meg irni az igazságot, amint azt ma sza­bad sajtónak nevezett lapok te­szik, hanem azt, amikor csakis az igazságot, minden egyéni ér­dek nélkül meg kell irni a la­poknak. Amikor a nagyobb ér­dekközösséget érdeklő cikkeket, felvilágosító közleményeket, hí­reket fognak előtérbe helyezni és nem lesz szabad még pénzért sem, hazugságon, megtéveszté­sen alapuló hirdetéseket, nyi­latkozatokat, beszédeket közöl­ni. A szabadság nem terjedhet ki a végtelenig, csak addig, amig a többség érdekeit nem sérti, vagyis föltétien szabad­ság nem létezhet, sem egyének, sem sajtó részére. Nem lehet megengedi, hogy azt Írjanak mi nekik tetszik, vagy azt te­gyék amiért fizetnek, amint egyéni szabadság is korlátozva van, mint nem mérgezhetjük meg azt, vagy azokat, akik ne­künk nem tetszenek, vagy akik­nek a megmérgezésért fizetnek. De a szabad sajtó ürügye alatt éppen ezt teszik a nagy lapok, folyóiratok és kézzel-lábbal til­takoznak ezen dolgok korlátozá­sa ellen. Vi. LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? (Folytatás) E-6, (B-3) A mindkét fél el­leni gyűlölet elhomályosítja látóképességünket és ez okozza azt, hogy némelyek nem tudják meglátni, hogy a két rósz kö­zött, melyik a kevésbé rossz. E-7, (B-5) A fasizmus csak megtörte, de nem pusztította ki a birtoklás jogán élő, henyé­lő osztályt, a “leisure class”-t. De ha mindjárt kipusztitotta volna, akkor sem érnénk vele semmit, mert helyébe teremtett egy sokkal rosszabb, kegyetle­nebb rabló osztályt, a fasizta erószakszervezetet, amelynek fentartása az egész fasizta ura­lom létkérdése. E-8, (B-6) A fasizmus tota­litär állama nem államkapita­lizmus. Alapja még mindig a magántulajdon jogra épített termelés. Németországban még mindig magántermelés van, még mindig vannak részvé­nyek, azok tulajdonosai száza­lékot kapnak. A berlini börze még mindig működik és az ot­tani árfolyamokat gyakran az amerikai lapok is közük. Csu­pán csak az történt, hogy a há­ború sikeres vívása céljából a magántulajdonosok jogait kor­látozzák és ugyancsak a hábo­rús kényszer hatása alatt az irányítást összpontosították. Az iparokat sokkal jobban összpon­tosították a demokrata államok nagy iparfejedelmei, a Fordok, DuPontok, stb. E-9, (B-7) A Napóleoni hábo­rúkat megelőzőleg a feudális rendszer volt az uralkodó, mely­nél a földesur úgy a politikai, mint a gazdasági hatalom meg­személyesítője volt. Az iparilag fejlett államokban, mint például Amerikában is, a politikai ha­talmat az iparfejedelmek csak indirekt utón gyakorolták és ez a hatalom gyakran kicsú­szott a kezükből és a feltörekvő középosztály kezébe jutott. Hitler vissza akarja állítani a feudális rendszert, amikor hí­veinek kezébe adja a gazdasági hatalmat is. Mint valaha a győztes uralkodó, az elfoglalt ni, vagy nem lenni!” Amig azonban ily szervezettel nem rendelkezik a munkásság a Be- vinekbe vetett minden bizalom dacára; az irántuk tanúsított minden lelkesedés után is a nagy kérdőjel fenn fog állni. Robert Oszkár felfogásában él­ve, a munkásság aszázszorl el­árulás után, még százegyedszer is részesülni fog abban. földbirtokot kiosztotta hadsere­gének tisztjei között, most ugyanezt teszi Hitler az iparte­lepekkel. Minden jel arra mutat, hogy ha győzelmeit biztosítani tudná, Európa összes ipartele­pei uj, Hitlerhez hü tulajdono­sokat kapnának. Ezt a kicse­rélő folyamatot már jó rész­ben elvégezték Németország­ban. A Hitler győzelme tehát visszafejlődést, a feudális rend­szernek az iparok terére való kiterjesztését jelentené. A fa­sizmus célja tehát nem állam kapitalizmus, sem állam szocia- lizmu, hanem IPARI FEUDA­LIZMUS. E-10, (B-8) Hitler a profit korlátozásával nem kissebbi- tette a kizsákmányolás fokát, mert amit elvett a tulajdono­soktól, azt nem a munkásoknak adta, hanem felhasználta erő­szakszervezete fentartására. Sőt még a munkások részesedé­séből is elvett és ma a német munkás életszínvonala alacso­nyabb, mint a demokrata or­szágok munkásaié, noha ott a a tulajdonosok nagyobb profi­tot húznak. E-ll, (B-10) Németország­ban a hatalmon levő szociál de­mokrata vezéreknek nem volt bátorságuk az iparok lefogla­lására. Hitler meg merte tenni. De a Hitler merészsége és a szociáldemokraták bátortalan­sága között nagy külömbség van. A szociáldemokraták nem merték a munkásság részére lefoglalni a gyárakat, amivel nagyon nagy hibát követtek el. Hitlernek volt merészsége le­foglalni a gyárakat a maga és a saját erőszakszervezetének a részére. Hitler merészsége a a rabló vakmerősége, Hitler a nemzetközi Dilinger, aki fegy­verrel vesz el a saját és hívei részére mindent, amit megkí­vánnak. Az ilyen “bátorságért” ugyan nem sok elismerés jár. E-12, (B-ll) Hitler a munka­nélküliséget megszüntette, de helyette behozta a kényszer- munkát, a rabszolga munkát. A munkanélküliség ily meg­szüntetéséből és az élet bizto­sításának ily módjából nem ké­rünk. (Folytatjuk) MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI . ..egyben ezúton óhajtok gra­tulálni Kucher munkástársam­nak a Bérmunkásban megjelent cikkéhez. És önöknek köszöne- temet küldöm, amiért megen­gedték, azaz helyet adtak, hogy a nevezett munkástársam oda- koppintson a Somló csizmájá­ban járó Központi elnökünk­nek. Mert még mindig csak a Bérmunkáson keresztül értesül­het a Szövetség tagsága az ügyek mikénti állásáról, mert a főtisztikar a magarészéről azt elhallgatja, a hivatalos lapban pedig csak azok szólalhatnak, meg, akik fél mérföldről emelik a kalapjukat a titkárság előtt. Maradtam üdvözlettel Pál Lajos, Ambridge, Pa. A füzetet megkaptam, mely­nek az előállítása árához az önök által küldött borítékban itt küldök 18t centet bélyegben. írásaikat a’legnagyobb figye­lemmel olvasva, maradok üd­vözlettel S. Leleszi, New York Fogadják köszönetemet a fü­zet “Lehetünk-e semlegesek” elküldéséért. A levélben mellé­kelve küldöm a bélyeget. Nagyon helyesen tették, hogy füzet formában adták ki az IWW new yorki magyar nyelvű csoportjának a vitáját. Ez a kis füzet nagyban fog hozzá járulni, hogy minden munkás, aki tisztán akarja lát­ni a mai helzetet, megtalálja a helyes utat, ami nem olyan könnyű. Hornyák István, Philadelphia . ..A füzetet megkaptam. Mel­lékelek ggy dollárt, hogy küld­jenek még 9 darabot. E. J. Havel, Garfield J Bozváry, régi lapolvasónk, Schenectady, N. Y. 30 cent áru bélyeget küld a füzetért. A “Lehetünk-e semlegesek” cimü füzetet megkaptam, mely­ért itt küldök egy dollárt. Üdvözlettel a Bérmunkásért Julius Kish, Los Angeles Tudatom a munkástársaimat, hogy itten küldöm az évi előfi­zetésemet és az öt naptár árát, valamint a füzetért a 10 centet. Martin Búza, Elgin. Török Sándomé, néhai Török munkástársunk özvegye Chica­góból 30 cent áru bélyeget küld a füzet ellenében. Tekintettel, hogy a lapnak olvasója vagyok — de még az 1941-ik évre nem fizettem, it­ten küldöm a kettő dollárt és 25 centet a füzetért. N. Buday, Windber

Next

/
Thumbnails
Contents