Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1941 március 29. Innen- oaxa a Jó ÜZLET A munkaalkalom fellendítette úgy a CIO, mint az AFL üzleti alkalmát. A CIO rendesen olyan helyeken rendez sztrájkokat, ahol csak néhány szervezeti sejtet rejteget, abból a célból, hogy az által tagokat sorozzon be a tagsági dij óriási növekedése céljából, mert náluk a legfontosabb a tagsági dij beszedése. És ezután mondja csak valaki, hogy nincsen a CIO-ban igazi kommunista szellem. meglehet állapítani, hogy az AFL és az építkezési vállalkozók közösen dolgoznak a munkások kifosztásán és a munkásoktól különböző néven harácsolt pénzek felett megosztoznak. Ilyen szervezetek csak kárára vannak a munkásoknak. Mikor fog már az amerikai munkás arra a tudatra ébredni, hogy saját szervezetét maga irányítsa a munkásosztály javára ? BESZÉLJENEK A SZÁMOK Az AFL, amely nem annyira a sztrájkok életre hívásán dolgozik, hanem mindenhol, ahol munka alkalom nyílik meg, ottan egy a munkásokat fosztogató irodát létesítenek, ahol magas beállási dijak fejében hagyják csak a munkásokat dolgozni, de csak addig, amig a szervezetbe való beállásra való ösz- szegét kivasalják tőlük és ennek természetes következménye azután, hogy ismét elvesztik a munkájukat, az union pedig tovább szedi fel az uj tagokat magas beállási dijak mellett. Ezek a szervezetek nem a munkások érdekeit szolgálják, hanem csak arra jók, hogy a munkásokat kifosszák még az utolsó centjeiktől is. FORT MEAD, Md.-ból jelentik, hogy az ottani katona telepen 500 munkás van alkalmazva, akik az ország különböző részeiről jöttek össze. Most a katonai. szakértők azt állapítják meg, hogy az AFL szervezet ezektől a munkásoktól már 400 ezer dollárt vasalt ki felvételi és tagsági dijak fejében. De mivel az építkezés magánvállalat kezében van, tehát ebből Egy néhányat akarok megemlíteni azok közül az iparvállalatok közül, amelyek minden esetben’ ellene vannak, hogy a munkások bérét egy centel is emeljék. És ha mégis talán a munkások sztrájkba mennek, akkor a napi sajtó azt fogja elhitetni az olvasó közönséggel, hogy most különösen, hazafiat- lanság több bért követelni. Arról azonban Sohasem szól a krónika, hogy az sokkal nagyobb önzés bizonysága, amikor egyes iparvállalatok a munkások verejtéke^ munkája réven hatalmas haszonról számolnak be. Az 1940. évi kimutatás szerint a General Motors Co. 977 dollár tiszta profitott csinált minden egyes munkásán, akik náluk alkalmazásban voltak. De nemcsak ez a vállalat, hanem úgyszólván mindegyikről lehetne ilyen kimutatást napvilágra hozni. Itt csak még egy néhányat akarok felsorolni. Az American Telephone Co. minden egyes munkásán 528 dollárt, mint tiszta hasznot csinált, a Standard Oil Co. 2000 dollárt, a U. S. Steel 420 dollárt, a DuPont 2,200 dollárt. Ezekben az üzeAz osztályharcban nincs béke (Folytatás az 1-ső oldalról) kül, a mindenható vezérek akaratából és érdekeik érvényesítése céljából folyik. Olyan sikeresen még senki nem bolondit- hatta a munkásokat, mint teszi Lewis a bányászokkal a /mostani tárgyalás alkalmával. Mert hiszen nálánál senki sem tudhatja jobban, hogy a bányabárók feltételei alapján történik a kiegyezés. Mi sem természetesebb, minthogy a bányászok között észlelhető elkeseredés csak növekedni fog a kiegyezés után. Pedig elég idejük volt tudatára ébredni annak, hogy egyezkedéssel nem lehet a tőke és munka közti ellentéteket megszüntetni. A folytonosan becsapott bányászok tudhatnák már, hiszen a múltak tapasztalatai elégséges tanulságot szolgáltattak arra, hogy Lewis mostani vakbuzgósága a kényelmesebb elintézést keresi. Itt volna az ideje, hogy felismerjék végre, hogy amint a kapitalisták védelmezik érdekeiket osztályintézményeik felhasználásával, hasonlóan kell cselekedni a munkásoknak is. A bányászoknak is mint osztály kell szervezkedniük többi munkástársaikkal egyetemben, hogy érdekeiket sikeresen megvédelmezhessék. Úgy nekik, mint a munkás- osztálynak egészében nincsen más érdeke, mint először többet kicsikarni az általa termelt javakból és végül a kizsákmányolási rendszer megszüntetése. Már pedig ezt nem lehet kiegyeztetéssel elintézni, mert a kapitalizmus önként soha le nem mond a javak ellenőrzéséről. Az egyeztetés maradi eszköze helyett osztály szervezetbe tömörüljenek, hogy az elkerülhetetlenül kitörő küzdelmet sikeresen megvívhassák. Ilyen osztály szervezet az IWW. A kizsákmányoltak osztályát szervezi, a termelő hadsereg erejét gyűjti egyetlen medencébe, a kizsákmányolási rendszer megszüntetésére. Minél nagyobbá építjük a munkásosztály szervezetét, annál nagyobb erőt tudunk majd kifejteni, annál hatalmasabb lesz. Minél tömegesebben sorakozunk az osztályharc zászlaja alá és segítünk az IWW-nak, hogy azt magasan lobogtassa, annál gyorsabban véget vetünk a bérrendszernek. Bányász testvérek, segítsetek ti is egy olyan rendszer felépítésében, melyben nem lesz szükség egyeztetőkre, mert nem lesznek kiegyezésre váró ellentétek. Csak dolgozók és fogyasztók lesznek és ezeknek az érdekeik azonosak, közösek. (Egy öreg bányász) mekben mindenhol több ezer munká§- van alkalmazva, igy azután a munkásokból kisajtolt profit is sok milliókat tesz ki. Ezt a mai demokrácia rendszerébe nem nevezik kizsákmányolásnak, hanem csak jogos üzleti vállalkozásnak. SZERENCSE, hogy a spanyol viaszkot már régen feltalálták. Mr. T. J. Kreps az országos gazdasági bizottságnak az elnöke, akit mint gazdaságiszakértőt, tehetségnek ismernek el, most arra 'a megállapításra jött, hogy a kapitalista rendszer nem szolgálja az összlakosság érdekeit. Milyen boldogak lehetünk, amikor látjuk, hogy elismert nemzetgazdászok is rájönnek arra, amit mi egyszerű munkások már régen tudunk és fokozott harcot folytatunk arra vonatkozólag, hogy a jelenlegi kizsákmányolásra épített kapitalista rendszer helyébe egy olyan igazságosabb társadalmi rendszert létesítsünk, amelyben az élet összes javait az összemberi- ség élvezhesse. | TÁRCA | A kukoricacső — Irta KOVÁI LŐRINC — A gyárkémények körül kósza, elnyúló füstszalagok tekeregtek. A felhőkből lassan csendesen,undorító egykedvűséggel apró, szállongó vízpor kavargóit a villamosüvegre. A kocsi csikorogva ázott a külvárosi uc- ca hiányos házsorai között. Az ablaküvegen apró koromszemek keveredtek össze az esőcseppekkel. ők ketten ott ültek a szem- benlevő pádon, elválasztva a többi embertől a kisszakasz gumiláncával. Ketten ültek a lánc mögött az asszony meg a gyermeke. Az anya, meg a fia. Az asszonyon látszott az ősz. Se- szinü rongyokba pólyálta magát és fázósan összehuzódva néha-néha kibámult a villamos ablakán. Pillantása kiröppent az esőbe és a füstszalagokkal együtt szállt a koromkoszoruz- ta gyárkémények felé. A gyermek öreg volt. Nagyon nagyon öreg. Hétéves volt, vagy nyolc. Az arcán apró gyermekráncok. A körme alatt az élet szennye. Szemében ko inor, kesernyés árnyak bujkáltak. Furcsa, összegörnyedt tar- tíjsban ült, mint aki olyan fáradt és kezében tartva hatalmas, sárga, kőkeménynek látszó féligfőtt kukoricacsövet lassan evett. A kukoricaszemek durvg, héja néha megakadt a furcsán, felnőttesen lefelégör- bülő száj aszóién. Ilyenkor fintorogva lenyalta a héjakat és tovább rágcsált. Egyszerre megállott. Komoly, aszott almaarca mé g komolyabb lett. Néhány pillanatig figyelmesen nézte a kukoricát, azután, mint aki döntő elhatározásra jutott, az asszony felé tekintett: — Mám, — várt egy kicsit, meglökte az asszonyt és arca elé nyújtogatva a kukoricát, újra ismételte — Mám—. Az asszony lassan ráfordította homályos szemeit. — Nem köll. édes.— Nem köll.... A gyermek rosszalóan összeNew Yorkiak figyelmébe! Már hosszabb idő óta nem volt mulatság az IWW a Modern Színkör rendezésében, MÁRCIUS 29-én, szombaton este ezt a hiányt utána fogjuk pótolni. Ez alkalommal SZINELÖADÁST ÉJFÉLI VACSORÁT ÉS TÁNCMULATSÁGOT fogunk rendezni a BÉRMUNKÁS OTTHON, 1351 Third Ave Színre kerül, Vámos Vilmos és Fischer Kálmán színművészek, valamint Nagy Erzsébet, Fülöp Irma, Gőbel János, Gajdos István, Fülöp Lajos, Lengyel János legjobb műkedvelők közreműködésével, AZ ADÓHIVATAL vígjáték két felvonásban . Az előadás után Ízletes vacsora lesz felszolgálva és Szigeti József hírneves zenéje mellett tánc lesz. A jegy ára mindenhez együttvéve 75 cent. Ne felejtse tehát el a dátumot, MÁRCIUS 29-én, szinelőadást láthat, kitünően vacsorázhat és utána reggelig táncolhat. Mindannyian a Bérmunkás Otthonban találkozunk. A rendező bizottság. ráncolta homlokát és makacsul mondta: — Mám.... Nesze! — Az asz- szony ösztönös, nőies engedékenységgel nyúlt apró, ráncos ujjaival a kukorica után és óvatosan kezébefogva harapdálta a nagy, sárga szemeket. Gondosan evett. Hosszú ideig rágott, lassan nyelt, azután újra harapott. Néha a gyermekre pillantott, de a fiú, valahányszor érte a pillantás, _ unottan vono- gatta sovány, csapott' vállát. Az asszony végzett és lassan, figyelmesen forgatta kezében a kukoricát. A gyermek megfordult. ő is a kukoricacsövet nézte. Élesen, valami furcsa gonoszkodó, biráló pillantással. Az asszony tanácstalanul körülnézett. Azután gyors, ideges mozdulattal kihajította a csövet a szemközt lévő félig nyitott ablakon, az esőben ázó, füstös uccára. A gyermek pillantása a repülő kukoricacső után vágott. Egy pillanatig őszinte, fájdalmas arccal nézett a kidobott kukorica után. Egyszerre megfordult és homlokát ráncolva rázta apró, piszkos kezeit az asszony felé. A hangja rekedt volt és felnőttesen kopott: — Minek dobtad ki.... Minek dobtad, hát volt még rajta. Volt rajta. Minek dobtad? A villamos megállott. A gumilánc ütemesen megzörrent. A piszkos őszi égbe kapdosó gyárkéményóriások körül kormos füstszalagok lengtek, mint a fekete zászlók, hogy eltakarják mindazt, amit a proletár nyomorúsága látni engedne. Alabamában négy feketét lincseltek meg a múlt évben, melyről a Tuskegee Intézet jelentése azt mondja: egyet azért lincseltek meg, mert szavazni akart és erre lépéseket tett. A másikat azért, mert elfeledte a Mr. előszót használni, amidőn egy fehér emberhez beszélt.... A novemberi választás úgy látszik csak a felett döntött, hogy a két fő fő jelölt közül, melyik Írja meg a levelet Winston Churchillnek és melyik vigye el neki.
