Bérmunkás, 1941. január-június (29. évfolyam, 1144-1169. szám)
1941-03-29 / 1156. szám
1941 március 29. BÉRMUNKÁS 7 oldal Elnök ur maradjon a tárgynál! Az egyleti társas életben általános szokás, hogy a fontos ügyekben az egyesület elnöke, mint irányitó, megszólal és véleménye szerint próbálja az ügyeket úgy intézni, hogy az egyesület javát szolgálja. A Munkás Bs. Szövetségnél azért fordulhattak elő azok a szégyen teljes ügyek, melynek következtében az intézményt New York államban beszüntették, mert olyan elnöke van, mint Grosz Henry. Megkérdezheti a Munkás Bs. Szövetség a most nagyhangon dikciózó elnökétől, hogy hol volt akkor, amikor az ég zengett. Somló barátjának az akaratára, embereket zártak ki a Szövetségből, ezresekbe került eddig is az ügy, aztán visszahelyezték őket. Grosz elnök ur némán bólingatott. Amikor a New York állami engedély ügye szóba került, dacára annak, hogy ő több mint 20 éve elnöke az intézménynek, nem tudott semmiről-semmit. Mindenki előtt tudott dolog, akik közelebbről ismerik Grosz Henryt, hogy egy közönséges fajankó és emellett egy egész kis, picike érdek ember, aki mindig azon az oldalon áll, ahol részére a check morzsák hullanak. ő volt az, aki Vitálist az utolsó percig védelmezte, a 20 ezer dóllár kiemelése után a pénztárból és még egy fél órával előbb, mielőtt Somlót megválasztották, azt mondta e sorok írójának, hogy ne engedjen egy olyan éhenkórász alakot titkárnak megválasztani. Másnap aztán, amikor Somló már titkár volt, Grosz ur úgy nyilatkozott Somlóról, mint egy nagyszerű emberről. Persze a Munkás Bs. Szövetségnél a checket a titkár írja alá. Az ilyen* jellemű emberekkel igazán, nincs sok szóba állni való és nem lehet csodálkozni azon, ha más emberekre tolvajt kiabálnak, ők azok, akik jelenleg is szabad kézzel bond- vásárlási üzletekben manipulálnak és én rólam írják azt, hogy nem számoltam el a tagsági járulékokkal. A volt első osztály, mely 17 hónapon keresztül a Grosz és Somló társaság kizárása ellenére, mint rendes osztály működött, ezen idő alatt 23 ajánlott levélben tudatta velem ezen társaság, hogy nekem ők nem engedik tovább a havi dijakat kollektálni. Az első osztály tagsága azonban újból a kizárt elnök tagtársat és engem választott meg az osztály tisztviselőknek. Ezen idő alatt én 2175 dollárt küldtem be a Munkás Bs. Sző-! vétségnek, mely összegről a money order szelvények tanúskodnak, de a Munkás Bs. Szövetségtől sem hivatalos nyugtát sem névsort ezen idő alatt soha nem kaptam. Minden erejükkel megpróbálták az ügyeket úgy összekeverni, hogy pénzügyi zavarok legyenek belőle,nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült nekik. Én kizárólag a 17 hónapi osztálymüködés alatt csakis a volt első osztály tagjainak voltam felelős, akik előtt szabályszerűen elszámoltam, amiről a nálam levő aláírások és pénztári könyvek, mint rekord tanúskodnak. Ezen ügy apró részleteit, más időben lehet lesz nyilvánosan is bemutatni és napfényre hozni a Szövetség alelnökének, egy Viszokay névre hallgató sviháknak, bélyegzővel ellátott levelezéseit is, melyekből szintén nálam van, mint rekord, néhány. De nem ezekről az ügyekről fontos beszélni, amivel csak a figyelmet akarják elterelni arról, hogy a\ Munkás Bs. Szövetséget a pénzügyi helyzete miatt zavarták ki New York államból. A figyelmet akarják elterelni arról, hogy a kimaradt new yorki tagság 5000 dollárt lefoglaltatott a Szövetség pénztárában paid up kötvények formájában. Ha ez nem igy van tes- ség az Összetartásban leközölni a paid up kötvény nevek mellé az összeget is, hogy kik milyen összegeket kaptak. És azt merni leírni, hogy ebből a Szövetségnek 20 ezer dollár haszna marad, ez olyan vakmerő butaság, amihez már csak a lordban és az amerikai Keresztény Fasiztákban. Ezek az angol-amerikai reakciósok szívesen sietnek majd Goehringék segítségére, vissza állítani a közismert német fegyelmet, rendet, leverni a mindent felforgató anarkistákat, vöröseket, kommunistákat, kollektivistákat. Megmenteni a keresztény civilizációt más hangzatos propaganda jelszavak alatt, megmenteni a magántulajdon rendszerét, ha mindjárt fele részét a német népnek agyon kell is verni, vagy agyon éheztetni. Csak gyermekes hit vagy ártatlan demokratikus vágy képzelheti el, hogy Németországban demokratikus kormány létezhet egy belső forradalom, polgárháború kialakulása után. De a fenti két szárny forradalmának a sorsát is nagyrészben a külső segítség, vagy ellenséges beavatkozások fogják eldönteni. Tehát nagyban függ az amerikai és angol munkásságtól is, hogy melyik szárnyat fogják hatalomhoz segiteni Németországban. Anglia urai akkor is veszítenek, ha a vörös bal szárny győz. A világ munkássága meg akkor vészit, ha a jobb szárny győz. Tehát még az angol munkásság érdekei is egészen mások, az esetleges német forradalomban, — melyet mostan az angol lordok is* segítenek előkészíteni — mint azoknak a lordoknak, akik azt a saját érdekeik szolgálatára akarják előkészíteni. Mi szeretnénk látni az igazi kommunizmus, minden diktatúra, elnyomatás, üldözés nélküli kialakulását Németországban. Mi nem leszünk a názi balszárnynak, vagy az igazat mondva, a komunázi párt diktatúrájával sem megelégedve. De az eshetőségeket megvizsgálva Németországban csak ez a két eshetőség áll fenn. Az is biztos, hogy mi nem foglalhatunk állást a feketefront, a Keresztény Fasizmus mellett, a vörösfront ellen és meggyőződésem szerint harmadik tényező nem igen lesz, igy választás sem. Yi. kórházi megfigyelés illene hozzá. Persze a Szövetség tagságának most már minden jó, azt gondolják Grosz Henry és társai. Ebben is nagyon tévedni fognak, mert vannak a Szövetségnek olyan értelmes munkástagjai, éppen elegen ahhoz, akik bizonyára a körmükre fognak koppintani annak a társaságnak amiért leromboltak egy virágzó munkás intézményt. Majd megkérdezik önöktől azt, hogy a múlt év februárjában nagy hangon kiabált 6000 dollár bondvásárlási haszonból az év végi elszámolásnál miért csak 2887 dollár haszon maradt. Majd megkérdezik önöktől azt, hogy a 300 dolláros havi tagszerzési kampányban miért kell több tagot törölni, mint amennyit felvesznek. Majd meg kérdezik önöktől azt, hogy miféle gazdálkodás van egy biz- tasitó intézménynél, ahol a havi kiadás ezer dollárral több, mint a bevétel. (Persze az elnök és a titkár uraknak a Szövetség pénzéből sok ezer dollárokat megér, hogy ezeket a kérdéseket az illetékes helyen már nem e sorok írója teheti fel.) De lesznek mások, akik megkérdezik az elnök úrtól, hogy miért azon fáj a feje, hogy a Rákócziba miért csatlakozott több tag, mint amit ő számított és miért nem azzal törődik, hogy a Munkás Bs. Szövetségnek miért lesz mindig kevesebb tagja. És még azt is megfogják kérdezni, hogy ahol ilyen bajok vannak, nem-e a legjobb megoldás egy másik nagy és erősebb intézménnyel való egyesülés. Ettől retteg Ön és Somló barátja, de mindenki más a Szövetségben csak ezt az utat látja a befizetett biztositási összegének megmentésére. Ezekről a dolgokról még fog sokat írni az Egyleti Figyelő, akinek írásait én magamévá teszem és hogy megmentsem önöket a nagy gondoktól, mindenért, ami eddig az Egyleti Figyelő többek által irt cikkekben megjelent és a jövőben megjelenni fog, egyénileg felelősséget vállalok. Még annyit, hogy éppúgy, mint a nagy ráta elleni harcok, végeredményben mégis csak a ráta bevezetésével végződtek, az egyesülés elleni kapálódzásból végeredményt mégis csak egyesülés lesz. így ám, a mai nagy világesemények zivatarában, ahol elsöpri az ár a diktátori hatalom urait, még bekövetkezhetik az is, hogy az elnök ur alól kihúzzák a széket. És ennek nem annyira az Ön ellenségei, hanem azok örülnének legjobban, akiket ön éppen butasága révén a legjobb barátainak ismer. Fishbein László. LEHET-E SEMLEGES AMERIKA MUNKÁSSÁGA? (Folytatás) Az IWW mindenkor a nyílt álláspont képviselője volt. A legnagyobb üldöztetés sem tudta elhallgattatni, avagy úgynevezett ‘földalatti’ titkos szervezetté tenni. Most is nyíltan állást kell foglalnunk. És amig 1914-ben a semlegesség volt a nyílt álláspont, ma nem. A semlegesség ma a fasizmus segítését jelenti és igy csak az mondhatja, hogy legyünk semlegesek, akik a fasizmust akarják támogatni. Ha ezt nem értik meg, akkor az IWWvrégi álláspontjához való csökönyös ragaszkodással vagy önmagukat is ámítják, vagy másokat akarnak ámítani. Tény, hogy a választás nagyon nehéz. De inkább válasszunk, bármily nehezünkre essen is, mintsem hallgatásunkkal azt a háborús felet segítsük, amelyet legkevésbé akarnánk. E-2 (A-2) Elismerjük, hogy két diktatúra, — a fasizmus és a kapitalizmus diktatúrája között kell választanunk. De ezt a választást megtettük már akkor, amidőn idejöttünk. És ha szabad bevándorlás lett volna Amerikába a háborút megelőző években, akkor Európa népeinek fele idejött volna, jelezve, hogy a két diktatúra között melyik a kevésbé rossz. És ha véletlenül egy-egy régi amerikás magyar (vagy más nemzetiségű) munkás pár dollárt összegyűjtött, haza ment látogatóba, milyen sietve jött vissza és milyen rém dolgokat beszélt el az ó-hazai életről. Dehogyis maradt volna otthon. És minél ön- tudatosabb volt ez a munkás, annál keserűbb szavakkal emlékezett meg a hazai viszonyokról. Csak itt, a biztonságban mondhatjuk azt, hogy a két diktatúra egészen egyforma. E-3 (A-4) Midőn a Szovjet Unió békeszerződést kötött Hitlerrel, világszerte felzudult a forradalmi munkásság, azt látva, hogy az orosz kommunisták elárulták a nemzetközi forradalmat. A munkások nagy tömegei fordultak el a kommunista pártoktól, jelezvén, hogy a fasizmus elleni küzdelmet mindenek fölé helyezik. A munkásság éppen akkor csalódna bennünk, ha most feladnánk a fasizmus elleni harcot. Ez a forradalmi ipari unionizmus mozgalmának végelgyengülését jelentené. Éppen a forradalmi munkásmozgalom jövője követeli meg, hogy most a fasizmus elleni harcot segítsük. E-4 (B-l) A fegyveres forradalmak kora lejárt. A mai modern fegyverek, amelyekkel pár ember valóban tömegmészárlásra képes, a mai, gyors közlekedés és hírszolgálat lehetővé teszi, hogy maroknyi jól felfegyverzett ember nagy néptömegeket tudjon leigázni. Ha megengedjük, hogy Hitler hordái kiüssék a fegyvert a világ népeinek kezéből, a felfegyverzett fasizmus elleni forradalomról szó sem lehet. A fasizmust most kell elpusztítani, amig meg van rá a lehetőség. E-5, (B-2) A francia forradalom és a napóleoni véres háborúk megszülték ugyan a polgári szabadságjogokat, de csak félszázad múlva. A fasizmus félszázados uralma valóban a civilizáció bukása lenne. Félszázad múlva nyoma sem maradna a forradalmi munkásságnak. (Folytatjuk)
