Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-28 / 1130. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. • Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A tudatlanság vámszedői (—a —1) Azt állítják, hogy az emberiség a természet legtökéletesebb teremtvénye. De ha a mai világeseményét bíráljuk, akkor azt is meg kell állapítanunk, hogy az emberiség agyvelejének gondolkozásra való önállósága teljesen korlátolt. Az emberiség történelmében a legnagyobb harc mindig a létért való küzdelem volt. Ha ezt a tárgyat vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy a jelenben, de különösen a diktatórikus országokban, minden törekvés az, hogy a nagy töm egek létért való küzdelmét állati nívóra sülyesztették. A létért való küzdelemben feltétlen szükség van 'szabad akarat nyilvánulásra, amely a szólás szabadság, szabad gyülekezési és szervezkedési jogon alapszik. Ha a diktatúra alatt sinv- lő országok viszonyait bíráljuk, megállapíthatjuk azt a tényt, hogy azokban az országokban az emberiség nagy tömegeinek ezen jogai egyáltalában nincsennek meg. Itt érvényesülnek azután a tudatlanság vámszedői, ahol még megvannak mindazon jogok, hogy küzdhetnénk, de nem egy barbár társadalmi rendszerért, mint amilyen a fasizta társadalom, hanem egy olyan szabad emberi társadalomért, amelyben az élet összes javait élvezhetnénk. Csak a bajok eredete onnan származik, hogy az emberiség nagy tömege mindig hajlandó a kalandorok kéjvágyait követni anélkül, hogy számolnának az eljövendő következményekkel. Vegyük példának ezt az országot, ahol a bevándoroltak legnagyobb része azért jött ide, mert gazdasági érdekei késztették arra, hogy idegenbe keressenek megélhetési forrást. Most pedig a messze távol idegenből lelkesednek s követnek olyan elméletet, ami a maga valóságában, nem az emberiség javára, de valóságban kárára van, ez pedig a fasizmus. Az európai országok legnagyobb része már beevezett a fasizmus áldatlan rendszerébe. Amelyek önként nem voltak hajlandók befogadni, azokat fegyveres erővel kényszeritették arra. Azoknak az országoknak feketelelkü hiénái ebben az országban is igyekeznek saját nemzetiségiek között — ha nem is egészen nyíltan de burkolva — Hitler győzelmeinek hódolni, azt azonban nem magyarázzák meg, hogy ezek a győzelmek vissza vezethetik az emberiséget a legsötétebb emberi társadalomba. így vannak az amerikai magyar sajtók is, ujjongva jelzik a fasizta Romániától a fasizta Magyarországhoz visszacsatolt területek felszabadulását. Az emberiség jólétét és boldogságát soha sem az szabja meg, hogy milyen nyelvet beszélünk, vagy melyik országnak vagyunk lakói, hanem gazdasági körülményeinktől van függővé téve. Hiába szólítják fel ünneplésre a feketelelkü hiénák az amerikai magyarságot Erdély egy részének visszaadási ünneplésére mert az amerikai magyarság nagy része nehezen dolgozó munkásember és örömmámorba csak akkor lehetne igazi részük, ha az erdélyi magyar munkások felszabadultak volna, de nemcsak a román bojár uralom, hanem a magyar fasizta járom alól is A tudatlanságnak mindig akadnak vámszedői és nehéz vámot mindig a saját fejével nem gondolkodó munkás fizeti meg. Sem a magyar, sem a román népnek nem az hoz jólétet és boldogságot, hogy ki fog majd felette uralkodni, hanem csak egy olyan rendszerben lehet boldog és megelégedett, minden nemzetiség dolgozó népe, ha már lefogja rázni az uralkodó osztályok minden faitáját. A nemzeti kérdések istápolása csak arra jó, hogy az uralkodó osztályok eltereljék az emberiség figyelmét a tényleges bajok orvoslásától. Most, amikor a fasizmus réme fenyeget bennünket, nem szabad olyasmiért lelkesednünk, ami az emberiségnek , egyáltalában nem jelent mást, mint üres és hangzatos nemzeti érzést, ami sok esetben az emberiség kárát okozza. Ha az emberiség nagy tömege, de különösen a társadalmat fentartó munkás- osztály gondolkozni tuda a saját fejével a saját osztályérdekeinek megvédésére, akkor kevés áldozat esne a vámszedők hálójába. Mi, akik sohasem voltunk és vagyunk elfogultak a nemzeti kérdésekkel szemben, mindig azt hirdetjük, hogy a mai társadalomnak csak két nemzetisége van. Az egyik a kapitalista osztály, amely az élet javai felett rendelkezik és mi vagyunk a másik a munkásosztály. Hogy milyen nyelvet beszélünk az nem fontos, ami a legfontosabb nálunk, küzdeni saját osztályérdekeinkért — mint egy nemzet a munkások nagy nemzete. Egy jobb társadalmi rendszerért. Egy háborús veterán nyílt levele a fiához Az alábbi Nyilt Levelet, mely sok bajt okozhatna ha mi Írnánk, vagy először is a munkáslapokba lett volna közölve, a Chicago Daily News-ból vesz- szük át, melyet a mostani Haditengerészeti miniszter ur, Knox jóváhagyásával közölték. így a felelősség is Mr Knox-é. “Te még nem viseltél ruhát, melyet bűzös száradt sár tapasztott a testhez, nem aludtál, masíroztál, gyakorlatoztál benne nap nap után. Te még nem ismered a napok, hetek, hónapok egyhangúságát, amig a halálra vártunk, amikor még a nap is szégyel kibújni ebbe a szürke világba. Izgatottság csak a támadásban van, szédületes öngyilkossági mánia. Nagy sötétség a támadásra váráskor nagy sötétség mely felemészti gondolkozó képességünket.” “A végnülküli várakozás elleni lázadás az, mely az embereket gyilkossá formálja. A hadsereg egy türelmes anya a hábo ru alatt, vérrel szoptatja gyermekeit eteti ruházza a saját divatja szerint. Eltartja őket a végfelen egyhangúság bölcsődalával. De nem engedi meg nekik, hogy gondolkozzanak, csak azt, hogy gyilkoljanak. Miután a polgári életbe visszadobja a gyermekeit, még akkor sem hagyja el őket ez a lappangó vadság.” “Egyszer azt mondtam: soha nem megyek vissza. De megmásítom elhatározásomat, lehet velem együtt néhány millió apa is megváltoztatja elhatározását. Majd megpróbálok megegyezni a kormánnyal, hogy ha ez a borzasztó eset ismét bekövetkezik, hazámat újból bolond őrültnek látom.” “Ma én öregebb és okosabb vagyok, már nem sok időm van hátra. Én jelentkezek és felajánlom magam a te helyedbe, ha ismét háborúba visznek és a rendszer azt mondja, hogy neked menni kell, mivel én tanítottalak meg lőni. A vezér, aki elhatározza, hogy a becsületünket meg kell védeni, vezethet bennünket a győzelemre. Én ismét kész leszek harcolni, azért a kényszer sorozást 65 évnél kell kezdeni lefelé, igy fiam te és a fitalabbak soha nem kerülhetnétek sorra. Úgy vélem, hogy nekünk az öreg katonáknak jobb is volna a halál.” “Te állhatnál az uccán éljenezni, én büszkén fogok masírozni, mert az országnak szüksége van egy nagy tisztogatásra. Ha a kormány kipucol bennünket apákat, merem fogadni, hogy a hátramaradt fiatalok jobban fogják a kormányt kezelni mint én és a többi apák.” “Amikor a szabadságszobor előtt hajózunk el, majd búcsút intek neked fiam. Az itthon maradással, megmaradással, az önbecsülésed is megmarad. Én láttam egy háborút, elmegyek a másikba is, ha azzal menthetem az olyan gyerekeket mint te is vagy.” “A háború a nem gondolkozók és őrültek munkája. Én és minden apa, akiknek felnőtt fiaik vannak, ezen kategóriába tartozunk, ha megengedjük, hogy az Egyesült Államokat másik háborúba vigyék. Ha megengedjük; Én elmegyek. De azt akarom, hogy neked békét hagyjanak. Úgy érezném magam, mint egy tetves csaló, ha ilyen munkát bíznék saját fiamra.” Szeretettel “Apád” EGYRŐL-MÁSRÓL (folytatás a 3-ik oldalról) szolgálat törvényerőre emelkedésével a kormány arra is felhatalmazást kapott a kongresz- szustól, hogy mindazon ipartelepeket, amelyeket szükségesnek lát a felkészülés elősegítésére és a tulajdonos megtagadja a kormány feltételeinek elfogadását, szintén “besorozhatok”, vagy lefoglalhatok. így már érthető, hogy miért lármáztak oly hangosan a kapitalisták és szócsöveik a sorozás ellen. Nem a sok millió proletár besorozása fájt nekik, hanem mert ezzel egyidőben az ipartelepek sorozása is lehetővé válik. Mert mégis csak pimaszság lehet az, hogy az ország uralkodóinak valaki megszabja, hogy milyen profitot csinálhatnak. Ezt nevezik ők a “demokrácia megsértésének” és nem pedig a munkásmilliók besorozását. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír. iák, akikből a munkáltató osztály áll E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom ■ szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belük