Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-28 / 1130. szám

y >4 1940 szeptember 28. BÉRMUNKÁS 5 oldal Elmélet és gyakorlat az osztályharcban Bevezetés B-y munkástárs kérdéseire. (Ky) Csak tiz éves lehettem, mikor először volt alkalmam tapasztalni a gyakorlati cselekvés értékét. Élénk emlékezetem­ben él még ma is, az öregek akkori zúgolódásai a mezőgazdasági éhbérek miatt. Szervezetük nem volt, azonban az egyforma életviszony összetartásra tanította őket. Beszéltek már akkor mifelénk is cucilizmusról és földosztásról, azonban az akkoriak tiz százaléka sem tudta felfog- ^____________________________ a szocializmus jelentőségét. Annyit tudtak, mert hiszen érezték, hogy valami nincsen rendben és maguknak kell cse­lekedni, hogy másképpen le­gyen. A szociáldemokrata párt agi­táció ja, csak Nagy Becskerek­ig ért el Torontál megyében, ahol megyei gyűlést tartottak ugyan s habár a távolabbi járá­sokból is képviseltették magu­kat a földnélküli napszámosok, még sem sikerült erőteljes földműves mozgalmat szervez­ni. Nem sikerült, mert a gyű­léseket elmélkedésekkel és vá­logatott szónoklással merítet­ték ki. Az 1909-es esztendőkben pedig a napszámosok nagy ré­sze még irni-olvasni sem tu­dott a vidéken, tehát a felhők­ben nyargalászó elméleteket nem igen érthette meg. Nekik gyakorlatba vihető tanításra volt szükségük, amit a pártpo­litikus szervezetektől nem kap­hattak és a maguk elgondolása szerint voltak kénytelenek cse­lekedni. A földnélküli paraszt­ra jellemző, természetes észsze- rüség győzött mindenütt és a politikai pártprogram viszont elbukott. Amikor a falunkba egy alka­lomkor visszaérkeztek a küldöt­tek egy megyei pártgyülésről, nagy tömeg érdeklődő verődött össze a piactéren a küldöttek meghallgatására. A szolgabiró- ságnak már előzőleg tudomá­sa lehetett a gyülekezésről, mert a delegáció még meg sem kezdte beszámolóját, mikor a csendőrség megérkezett és fel­fűzött szuronnyal oszlásra kény- szeritette a tömeget. Erre a tö­meg a templomtérre vonult ahol a plébánia akkori jólelkü lakója kinyittatta a templomot és a gyülésezők rendelkezésére bocsátotta. (Ezért a bűnéért később el is helyezte más falu­ba a püspökség). A csendőrök nem akarván zavart kelteni az “isten” házában, tehát a dele­gáció előterjesztette a megyei gyűlés eredményét. Itt megörökíteni kívánom a küldöttek neveit, miután az osz­tályharc történetében róluk ez- ideig említés nem történt. Számszerint hárman voltak; Binéc János, Galambos József, és Apám. Küldetésük után pár évre Binécet orvul meggyilkol­ták, valószínűleg a földbirtoko­sok bérencei, amit a “magyar” igazságszolgáltatás nem derí­tett ki. Galambos Amerikába vándorolt és teljesen nyoma ve­szett. Apámnak sem volt azu­tán maradása a faluban és előbb Erdélybe, majd az Egye­sült Államok Schenectady váro­sába vándorolt. Amíg élt min­dig bámuló ja voltam bátorságá­nak és tisztán látásának és em­lékének méltóan követni igyek­szem nyomdokait. POLITIKUSOK NEM SEGÍTHETNEK A beszámoló (Ezt apám elbe­szélése nyomán feljegyzet kró­nikából tudom) veleje az volt, hogy a földmunkásoknak nin­csen remélni valója a Nagy Becskerek-i gyűléstől, hanem magának kell cselekedni, hogy tűrhetetlen helyzetén javíthas­son. Cselekvésének eredménye attól függ, hogy mennyiben ér­tik meg egymást. Ha javulást akarnak, egy gondolaton kell lenniük és egyformán cseleked­ni. A következő aratásra, senki előre ne iratkozzon. Maradjon mindenki nyugton a gabona be- éréséig és mivel tudjuk, hogy mit akarunk, azon alul nem vál­lalunk aratást. Mikor a gazdák hírül adják az aratás idejét, a szokásos helyen, a községháza udvarán gyülekezünk. Ha a fel­tételek elfogadhatók együtt Írunk annak alá. Egyenként, vagy családonként külön és egymás tudta nélkül senki ne vállaljon munkát. íme az unionizmus, egyesülés kezdetleges formája. Természe­tesen hírül ment a gazdákhoz is az eskütétel és azok bosszút forralva hangoztatták, hogy ott rothadjon a gabona a földön, de ők bizony lázadókkal nem állnak alkuba. Később azt hi- resztelték, hogy más vidékről hozatnak aratókat. Egyik sem következett be, amint kitűnt, más vidékiek sem akartak ba­góért aratni. Végül is a helybe­liekkel kötöttek szerződést és a falu apraja-nagyja, köztük ma­gam is aratni ment. A gyere­kek segítettek markot szedni, kötelet és vizet hordani stb. Igen ám, de a szerződést olyan későre halasztották, hogy mi­korra az aratás kezdetét vette, bizony a gabona mind a földön feküdt, mintha lehengerelték volna. A gazdák teljesítették ugyan a követeléseket, azonban az arató munkások nem halad­hattak a munkával. Pedig még alig virradt, már talpon voltak és folyt a munka serényen va- kulásig. Végre is újabb követe­léssel állottak elő, pótlásért a megdőlt gabona miatt. A gaz­dák konokul megtagadták a pótlékot, mire az aratók beszün­tették a munkát és otthagy­ták a földeket. így lettem ma­gam is részese életem első sztrájkjának tiz éves koromban. Ettől az időtől kezdve ismer­tem fel, hogy kizárólag a gya­korlati cselekvésnek van érté­ke. Mert habár akkor még nem tudhattam, sőt az öregek sem tudták, de valójában osztály­harcot vívtak. A nincstelenek osztálya öntudatlanul, de ter­mészetes ösztöneiktől egy tá­borba verődve küzdöttek meg­élhetésükért, sokkal eredmé­nyesebben, mint a magukat ön­tudatosnak valló szociálpoliti­kai párthivek. Mondanom sem kell, hogy a pótlékot is megkap­ták, hiába volt a csendőrség ki­rendelve, hiába verték vasra a “kolomposokat” és tartották fogva kihallgatás nélkül napo­kig az őrszobában. Annál in­kább nem állottak munkába a többiek, sőt újabb követelésük már az elfogottak szabadon bo­csátása volt. Meg is történt. Nem hagyták a búzát a földe­ken rothadni, viszont az aratás elvégeztével megindult az örö­kös zaklatás, ami nem törte meg ugyan a nincstelenek el­szántságát, de a vezető szere­pet vivőket eltávolították. REFORM SEM HOZ JAVULÁST A földműves szegénységet akkor sem érdekelte, sőt ma sem érdekli a választói jog. Örök emlékezetünkbe vésődött és apáról-fiura szállt, hogy az mind úri huncutság. A földre­form sem érdekli őket már, mert tapasztalatból tudják, hogy csak a hasznavehetetlen földeket osztják nekik, amiből még a kivetett adót sem termel­hetik ki. Ezt közvetlenül tu­dom, mert értéktelenül heverő földeket osztottak ki születé­sem vidékén a kormányközegek de azt mipd ott hagyták a pa­rasztok, mert a földek mellett mégis napszámra szorultak. Úgy sem kereshettek eleget a megélhetésükre és adóra. A vé­ge aztán minden esetben vég­rehajtó és licitálás lett. így az­tán nem csak az ingatlant vesz­tették el, de minden ingósága­ik is a gazdák tulajdonába ke­rült. Ezért nem bízik a paraszt a pártpolitikában és mindenki­vel szemben bizalmatlan aki földreformmal akarja boldogí­tani. A ipari 'munkásságnak is el kell érkeznie, arra a tisztán lá­tásra, hogy az államhatalom csak addig hatalom mig hisz és bízik az úri huncutság reform­jaiban. Még ezideig nem láttam sem a történelemből nem olvas­tam olyan államhatalomról, me­lyet ne a gazdasági erők alkot­tak volna. A történelemből is­merjük, hogy még a feudális rendszer korában is, az állam hatalmát a földbirtok képezte. Napjainkban viszont, a termé­szeti nyersanyag forrás és an­nak megmunkálására szüksé­ges szerszámok feletti rendel­kezés. Más szóval, a termelési eszközök feletti ellenőrzés ad alapot az állahatalomhoz. Mi­vel pedig ez közismert tényező, következéskép a munkásosztály­nak egyetlen törekvése az le­het, hogy gazdasági hatalom­hoz jusson. Vagyis, hogy ipari egyesülés utján ellenőrzésébe vegye a termelés eszközeit és általa minden hatalom birtoká­ba jusson. Tekintsünk szét a világ min­den tájékára, ahol a pártpoliti­kai mozgalom részben, vagy egészben politikai hatalomhoz jutott, mennyiben jutott azáltal a termelő munkásosztály hata­lomhoz? Nem ismerek egyetlen földrészt, ahol a szocialista párt államhatalmi uralma, egyet je­lentene a munkásosztály hatal­mi tényezőjével. Itt van a leg­közelebbi példa. Svédországból érkezik hire, hogy a szocialista párt, teljes és általános győzel­met aratott a most lezajlott vá­lasztáson. Tehát államhatalom­hoz jutott. Ezzel szemben azon­ban, a tényleges hatalmat, a termelés eszközei felett rendel­kező kapitalista osztály gyako­rolja. Hogy mennyivel másként alakult volna a helyzet, a ter­melési eszközök átvételével és a termelt javak szétosztásának ellenőrzésével a dolgozók által, nem szorul bizonyításra. Azon­ban ott is, mint Németország­ban és a többi országokban tet­ték, még mindig a régi nótát fújják. A politikai pártakció javára, kisajátítják a gazdasági szervezeteket, államhatalmi hó­dításokra pazarolják a dolgozók ipari egyesülését, mert gazda­sági erő nélkül célt nem érhet­nek. Viszont amidőn már politikai révbe jutottak, ott megfen ekle- nek és tovább szolgálják azt a társadalmi rendet, amelynek gazdasági nyomása alól a dol­gozók felszabadulni reméltek. Ez a folyamat ment végbe Oroszországban is, ami ellen hangos és erőteljes munkásel­lenzék alakult ki a huszas évek­ben, amit annak idején Lenin és társai korlátok közé szorít­hattak, mig végül megszervező­dött a bürokrácia és annak nyo­mán az önkényes diktatórium. Közetkezőleg szólunk vala­mennyi államhatalomról, a kér­dések sorrendjében. VALÓSÁGOS ÖKÖLHARC AZ UNIONISTÁK KÖZÖTT Az AFL és CIO-hoz tartozó autómunkások a gyár kapujá­ban kaptak össze — 21 ezer munkás előtt lezárták a termelést. FLINT, Mich.-ról írja a Bér­munkás olvasója, hogy az el­múlt napokban heves összeüt­közés volt a CIO és az AFL-hez tartozó autómunkások között éppen a Fisher Body első szá­mú telepe előtt. Az AFL részéről azt állítják, hogy Fisher telep festő műhe­lyében tetlegesen bántalmaz­ták a CIO tagjai az AFL embe­reket. A CIO emberei azzal ér­velnek, hogy a verekerést a má­sik unió emberei váltották ki emezeknek a festékkel való fecs- kendezésével. A következmény — mint le­velezőnk írja — az a tény, hogy huszonegyezer ember van munkanélkül, mert az union tisztviselők szükségét érzik, hogy az autóiparban két rivá­lis szervezet legyen. Szomorú, hogy a munkások, akik egytől- egyig ennek az ellenkezőjéről vannak meggyőződve, álványul szolgálnak mindkét unió vezér­karának, hogy a munkásokon keresztül here módra élhesse­nek. Az automobil a szemeink előtt szinte átváltozott a szüle­tése formájától, de a munkások, akik vele dolgoznak? . . . jobb nem beszélni róla. helyreigazítás A Bérmunkás szeptember 14- ik számában megjelent kisje- gyekről szóló kimutatásban sze- dési hiba folytán a következő nevekre nyugtázott összegek tévesen voltak kimutatva mely­ért az adakozók elnézését kér­jük és ezúton igazítjuk helyre: A. Bukovszky, Berwyn, Pa., $2.10; J. Szimicz, $1.50; A Szedlák, $1.50 Chicago, 111., J. Lockner $1.50 Cleveland W.S. A Bérmunkás részére adomá­nyozott összegeket azért nyug­tázzuk a lapban, hogy az adako­zók meggyőződjenek arról, hogy az összegek rendeltetési helyére jutottak és ha megtörténik, hogy szedési hiba folytán téve­sen mutatjuk azt ki, ez min­den rosszakarat nélkül történik és ha erről értesítenek olvasó­ink, azt bármikor készséggel helyreigazítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents