Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-28 / 1130. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, Ökölharc a CIO roches­teri konvencióián Az amerikai munkásmozga­lom történelmének különleges színezetet ad, az állandó szaka­dások láncolata. A gyorsütemü ipari fejlődésnek következmé­nyeképp, csak természetes lé­pésnek tekinthetjük,, hogy a munkástömegek keresik a meg­felelő szervezkedési formát. A tévedés csak ott van a mun­kástömegek részéről, hogy min­dig azt remélik, hpgy a régi szervezetük szétszakításával és néhány szakszervezeti vezér esetleges kicserélésével elérték céljukat. Ezt az akciót követték pár évvel ezelőtt, amikor szétszakít­va az AFL-t megcsinálták a CIO-t amely szervezet lényegé­ben ugyanaz volt és maradt mint a régi AFL, amelytől a munkástömegek megszabadulni szerettek volna. Úgy az AFL- ben, mint a CIO-ban a diktátori hatalommal rendelkező vezér­kar szabja meg a tagság által követendő irányvonalat, mely legtöbb esetben csakis a vezér­kar céljait szolgálja. Ennek egy igazán fényes példáját láthat­juk a most folyamatban levő New York állami CIO kongresz- szuson Rochester városában. Ide vonultak föl a CIO-ban mil­liós taglétszámot képviselő dele­gátusok, akik egy újabb szaka­dási alakulattal találták szembe magukat. Ugyanis az amerikai szak- szervezetek leginkább annyiban külömböznek az európai szak- szervezetektől, hogy nem vol­tak teljesen a politikai párt jár- szalagján. Az európai szakszer­vezetekben hosszú időkön át a szociáldemokrata párt volt a domináló erő. A szociáldemok­rata párt volt sok esetben a meghatározó fórum, hogy a szakszervezetnek szükséges-e vagy van-e joga sztrájkba lép­ni. Európában a szakszervezet élére csakis olyan egyén kerül­hetett, aki aktiv szerepet töl­tött be a politikai pártban. Az AFL-ben hosszú éveken át, az a politikai játszma ment, hogy a munkásoknak azokat a politikusokat kell pártolniok, akik őket is pártolják. A szak- szervezet nem volt számottevő pártkortes az egyik politikai párt részére sem. Az utóbbi idő­ben azonban megváltozott a helyzet és az európai szakszer­vezetek régi lomtárba került taktikáit veszik elő, mint meg­oldást a munkástömegek célja­it illetőleg. Ez történik ma Rochesterben, ahol a delegátu­sok ökölharcot vívtak azon kér­dés fölött, hogy melyik elnök­jelöltet indorszálják Roosevel- tet vagy Willkiet. Az ökölharc után több mint kétszáz delegá­tus kivonult a teremből és ugy- látszik, hogy ez volt az első lé­pés a CIO kettészakitására. Érdekes tudni a dologban, hogy a kivonult delegátusok az úgynevezett balszárnyat képvi­selik, akik azért kezdték a töb­bi delegátusokat fejbe vagdalni, mert Ropsevelt indorszálása mellett foglaltak állást. Ugyan­ezek a delegátusok a múlt vá­lasztások idején azokat próbál­ták lehetetlenné tenni, akik el­lene voltak Roosevelt indorszá­1940 SZEPT. 28 — lásának akkor. Jelenleg^'ätjal- szárny elleni harcot a Hillman féle Amalgameted Clothing Workers és Textile Workers uniók intézik mig ezelőtt ők képezték a balszárnyat és a leg­erősebb alaperőt képezték az AFL-ből kiszakított CIO meg­alkotásánál. A mostani harcnak azonban ami a politikai irányvonal miatt mérgesedett el annyira, messze- ható jelenségeire lehet számíta­ni a közeljövőben. Ugyanis Hill­man aki most a Roosevelt kor­mánynak is egyik tagja, befo­lyásos erőt képvisel a CIO szét­szakítására, ami ugylátszik, hogy a rochesteri- ökölharcnak a következménye lesz. Tehát nem lehetetlen, hogy két CIO lesz, az egyik Lewis féle a má­sik pedig Hillman féle politikai patent pirulába burkolva. De mindakettőt a munkások töme­geivel fogják lenyeletni s mind­kettő keserű tapasztalatokat fog a részükre jelenteni. Sajnos hogy az európai szakszerveze­tek szomorú múltjából legalább annyit nem tanult meg az ame­rikai munkásság, hogy óvakod­va a politikai párt játéktól, mely erejét szétforgácsolja és olyan katasztrofális jövőt jelenthet mint amilyen az európai szak- szervezeteket érte. (f.) A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland west sideon a HENRY HALLBAN, 3930 Lorain Ave. NOVEM­BER 16-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke pap­rikás lesz felszolgálva. Va­csora 75c. Vacsora után tánc. BESZÉLNI, AZ MÁ S... Még csak induló félben van a két nagy politikai párt elnök­választó kampánya, máris kü­lönösen munkás szempontból olyan jelenségek nyilvánulnak meg, amilyenek más időkben nem láthattak nyomdafestéket, különösen nem azok részéről, akik egyenesen a kapitalista osztály részesei vagy azt az osz­tályt szolgálják társadalmi helyzetüknél fogva. Múlt heti lapszámunkban több helyütt foglalkoztunk ki­jelentésekkel, amelyeket a re­publikánus párt elnökjelölt je tett, majd a demokrata újravá­lasztásért küzdő elnök mondott. Mind kettő feltűnően kihang­súlyozza azt a megbecsülést, amely az ország dolgozó sere­gét megilleti, akik nélkül Ame­rika temérdek nyersanyag gaz­dagságával nem jutott volna el oda, ahol möst van. A munka jogát hangoztatja mindkét je­lölt úgy a szervezkedésben, mint munkaelhelyezkedésben és a keresti lehetőségben. Most megszólalt Henry Ford az autókirály, akiről senki sem állíthatja, hogy túl sokra be­csüli a politikai cirkusz bárme­lyik vázlatát. Ezt a meggyőző­dését hangoztatja Ford most is, amikor leszögezi, hogy: a gaz­dasági kérdés a legfontosabb, ez az alapja a védelemnek, a prosperitásnak és minden más­nak. Amig az ország népe nem jut vissza munkába és keres jó béreket, az ország nincs abban a helyzetben, hogy bármit is jól tegyen. A munkások öntudatos része, akik kijózanodtak a politikusok Ígéreteiből, bár tudják, hogy azoktól nem várhatunk gyöke­res változtatást, mert hiszen a gazdasági erők felett nem ők rendelkeznek, mégis leszögez­zük az ilyen kijelentéseket, hogy a még hiszékenyek is fel­ismerjék az ipariszervezet he­lyes tanítását. Hogy a Ford ré­széről tett kijelentés is csak a beszéd súlyával bir, igazolja, hogy a maga konyháján a mun­kásnak egyéb joga nincs mint dolgozni és a bérét hazavinni. Hogy azt mire költse, hogy ho- gyon éljen, azok előirányitói a Ford dinasztia, amely valóságos modern rabszolga rendszert ho­nosított meg gyártelepein, aho­vá a valóságban meg kell vásá­rolni a munkaalkalmat. NUMBER 1130 SZÁM 23milliódollára bra­zíliai kávéültet­vényeseknek A braziliai kormány — nem tudjuk hányán bírnak kávéül­tetvényekkel — elhatározta, hogy az 1940-41-es kávétermés­ből 23 millió dollárért megvásá­rol 16 millió zsák kávét és azt részben megsemmisíti, részben pedig egy new yorki cégnek ad­ja el, aki péppé őrölve átdolgoz­za olyan anyaggá, amely telje­sen pótolja a gipszet, amelyből most figurákat, szobrokat és hasonló tárgyakat készítenek. A kormány bevallott célja, stabilizálni a kávépiacot. Csök­kenteni a kávéfölösleget, Szabá­lyozni az árakat és segíteni a kávétermelőket. Tény, hogy Brazília európai piacát elzárta a háború, de nem hisszük, hogy a milliomos kávéültetvényesek állami se­gélyre szorulnának már a hábo­rú első esztendejében, hogy ne lenne nekik még esztendőkig is elegendő arra, hogy urasan el­lehetnének. De mert a brazilai kormány is a profit rendszer védelmét szolgálja, a 23 millió dollárt a maga osztálya részére szavazza meg. Hogy a kávéüz­let csökkenése folytán miből tartja fenn magát az a több millió munkás, akik a kávéföl­deken dolgoztak és munkájuk­ért is csak annyit kerestek, hogy a saját esetleg családjuk másnapi erejének a fentartását tudták fedezni, hogy ezek mi­ből élnek meg a munka, illetve a termelés csökkentése folytán, az nem érdekli a braziliai kor­mányt sem, mint ahogy nem fontos a népnek az élet lehető­sége egyetlen ország tőkésének vagy kormányának. Az amerikai földrész lakossá­ga, ahová akadály nülkül meg­van a mód a kávé szállítására elég piacot jelentene Brazíliá­nak, de ez maga után vonná, hogy á ma 25 és 33 cent között váltakozó kávé árát 20 centért, vagy isten bocsás^ esetleg 15 centért kellene a néphez juttat­ni, ami levágná a kávéültetvé­nyesek évi nagy hasznát. A Bérmunkás olvasói előtt nem uj ez az üzleti tranzakció, számos esetben adtunk hirt ró­la, hogy a californiai gazdag ültetvényesek a teljes hajóra­komány gyümölcsöt a keleti vagy középnyugati szegény né­pek piacai helyett a nyílt ten­gernek irányították és abba sülyesztették el, hogy a gyü­mölcs ára megmaradhasson azon a helyen, ahol a profit azt megkívánta. De azért az ezer százalékos amerikaiak vagy más országok hazafiai ezek a nagykapitalisták.

Next

/
Thumbnails
Contents