Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-28 / 1130. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, Ökölharc a CIO rochesteri konvencióián Az amerikai munkásmozgalom történelmének különleges színezetet ad, az állandó szakadások láncolata. A gyorsütemü ipari fejlődésnek következményeképp, csak természetes lépésnek tekinthetjük,, hogy a munkástömegek keresik a megfelelő szervezkedési formát. A tévedés csak ott van a munkástömegek részéről, hogy mindig azt remélik, hpgy a régi szervezetük szétszakításával és néhány szakszervezeti vezér esetleges kicserélésével elérték céljukat. Ezt az akciót követték pár évvel ezelőtt, amikor szétszakítva az AFL-t megcsinálták a CIO-t amely szervezet lényegében ugyanaz volt és maradt mint a régi AFL, amelytől a munkástömegek megszabadulni szerettek volna. Úgy az AFL- ben, mint a CIO-ban a diktátori hatalommal rendelkező vezérkar szabja meg a tagság által követendő irányvonalat, mely legtöbb esetben csakis a vezérkar céljait szolgálja. Ennek egy igazán fényes példáját láthatjuk a most folyamatban levő New York állami CIO kongresz- szuson Rochester városában. Ide vonultak föl a CIO-ban milliós taglétszámot képviselő delegátusok, akik egy újabb szakadási alakulattal találták szembe magukat. Ugyanis az amerikai szak- szervezetek leginkább annyiban külömböznek az európai szak- szervezetektől, hogy nem voltak teljesen a politikai párt jár- szalagján. Az európai szakszervezetekben hosszú időkön át a szociáldemokrata párt volt a domináló erő. A szociáldemokrata párt volt sok esetben a meghatározó fórum, hogy a szakszervezetnek szükséges-e vagy van-e joga sztrájkba lépni. Európában a szakszervezet élére csakis olyan egyén kerülhetett, aki aktiv szerepet töltött be a politikai pártban. Az AFL-ben hosszú éveken át, az a politikai játszma ment, hogy a munkásoknak azokat a politikusokat kell pártolniok, akik őket is pártolják. A szak- szervezet nem volt számottevő pártkortes az egyik politikai párt részére sem. Az utóbbi időben azonban megváltozott a helyzet és az európai szakszervezetek régi lomtárba került taktikáit veszik elő, mint megoldást a munkástömegek céljait illetőleg. Ez történik ma Rochesterben, ahol a delegátusok ökölharcot vívtak azon kérdés fölött, hogy melyik elnökjelöltet indorszálják Roosevel- tet vagy Willkiet. Az ökölharc után több mint kétszáz delegátus kivonult a teremből és ugy- látszik, hogy ez volt az első lépés a CIO kettészakitására. Érdekes tudni a dologban, hogy a kivonult delegátusok az úgynevezett balszárnyat képviselik, akik azért kezdték a többi delegátusokat fejbe vagdalni, mert Ropsevelt indorszálása mellett foglaltak állást. Ugyanezek a delegátusok a múlt választások idején azokat próbálták lehetetlenné tenni, akik ellene voltak Roosevelt indorszá1940 SZEPT. 28 — lásának akkor. Jelenleg^'ätjal- szárny elleni harcot a Hillman féle Amalgameted Clothing Workers és Textile Workers uniók intézik mig ezelőtt ők képezték a balszárnyat és a legerősebb alaperőt képezték az AFL-ből kiszakított CIO megalkotásánál. A mostani harcnak azonban ami a politikai irányvonal miatt mérgesedett el annyira, messze- ható jelenségeire lehet számítani a közeljövőben. Ugyanis Hillman aki most a Roosevelt kormánynak is egyik tagja, befolyásos erőt képvisel a CIO szétszakítására, ami ugylátszik, hogy a rochesteri- ökölharcnak a következménye lesz. Tehát nem lehetetlen, hogy két CIO lesz, az egyik Lewis féle a másik pedig Hillman féle politikai patent pirulába burkolva. De mindakettőt a munkások tömegeivel fogják lenyeletni s mindkettő keserű tapasztalatokat fog a részükre jelenteni. Sajnos hogy az európai szakszervezetek szomorú múltjából legalább annyit nem tanult meg az amerikai munkásság, hogy óvakodva a politikai párt játéktól, mely erejét szétforgácsolja és olyan katasztrofális jövőt jelenthet mint amilyen az európai szak- szervezeteket érte. (f.) A BÉRMUNKÁS 29-IK ÉVFORDULÓJA alkalmából, Cleveland west sideon a HENRY HALLBAN, 3930 Lorain Ave. NOVEMBER 16-án, szombaton este 8 órai kezdettel TÁRSASVACSORA LESZ, amelyen kitűnő csirke paprikás lesz felszolgálva. Vacsora 75c. Vacsora után tánc. BESZÉLNI, AZ MÁ S... Még csak induló félben van a két nagy politikai párt elnökválasztó kampánya, máris különösen munkás szempontból olyan jelenségek nyilvánulnak meg, amilyenek más időkben nem láthattak nyomdafestéket, különösen nem azok részéről, akik egyenesen a kapitalista osztály részesei vagy azt az osztályt szolgálják társadalmi helyzetüknél fogva. Múlt heti lapszámunkban több helyütt foglalkoztunk kijelentésekkel, amelyeket a republikánus párt elnökjelölt je tett, majd a demokrata újraválasztásért küzdő elnök mondott. Mind kettő feltűnően kihangsúlyozza azt a megbecsülést, amely az ország dolgozó seregét megilleti, akik nélkül Amerika temérdek nyersanyag gazdagságával nem jutott volna el oda, ahol möst van. A munka jogát hangoztatja mindkét jelölt úgy a szervezkedésben, mint munkaelhelyezkedésben és a keresti lehetőségben. Most megszólalt Henry Ford az autókirály, akiről senki sem állíthatja, hogy túl sokra becsüli a politikai cirkusz bármelyik vázlatát. Ezt a meggyőződését hangoztatja Ford most is, amikor leszögezi, hogy: a gazdasági kérdés a legfontosabb, ez az alapja a védelemnek, a prosperitásnak és minden másnak. Amig az ország népe nem jut vissza munkába és keres jó béreket, az ország nincs abban a helyzetben, hogy bármit is jól tegyen. A munkások öntudatos része, akik kijózanodtak a politikusok Ígéreteiből, bár tudják, hogy azoktól nem várhatunk gyökeres változtatást, mert hiszen a gazdasági erők felett nem ők rendelkeznek, mégis leszögezzük az ilyen kijelentéseket, hogy a még hiszékenyek is felismerjék az ipariszervezet helyes tanítását. Hogy a Ford részéről tett kijelentés is csak a beszéd súlyával bir, igazolja, hogy a maga konyháján a munkásnak egyéb joga nincs mint dolgozni és a bérét hazavinni. Hogy azt mire költse, hogy ho- gyon éljen, azok előirányitói a Ford dinasztia, amely valóságos modern rabszolga rendszert honosított meg gyártelepein, ahová a valóságban meg kell vásárolni a munkaalkalmat. NUMBER 1130 SZÁM 23milliódollára brazíliai kávéültetvényeseknek A braziliai kormány — nem tudjuk hányán bírnak kávéültetvényekkel — elhatározta, hogy az 1940-41-es kávétermésből 23 millió dollárért megvásárol 16 millió zsák kávét és azt részben megsemmisíti, részben pedig egy new yorki cégnek adja el, aki péppé őrölve átdolgozza olyan anyaggá, amely teljesen pótolja a gipszet, amelyből most figurákat, szobrokat és hasonló tárgyakat készítenek. A kormány bevallott célja, stabilizálni a kávépiacot. Csökkenteni a kávéfölösleget, Szabályozni az árakat és segíteni a kávétermelőket. Tény, hogy Brazília európai piacát elzárta a háború, de nem hisszük, hogy a milliomos kávéültetvényesek állami segélyre szorulnának már a háború első esztendejében, hogy ne lenne nekik még esztendőkig is elegendő arra, hogy urasan ellehetnének. De mert a brazilai kormány is a profit rendszer védelmét szolgálja, a 23 millió dollárt a maga osztálya részére szavazza meg. Hogy a kávéüzlet csökkenése folytán miből tartja fenn magát az a több millió munkás, akik a kávéföldeken dolgoztak és munkájukért is csak annyit kerestek, hogy a saját esetleg családjuk másnapi erejének a fentartását tudták fedezni, hogy ezek miből élnek meg a munka, illetve a termelés csökkentése folytán, az nem érdekli a braziliai kormányt sem, mint ahogy nem fontos a népnek az élet lehetősége egyetlen ország tőkésének vagy kormányának. Az amerikai földrész lakossága, ahová akadály nülkül megvan a mód a kávé szállítására elég piacot jelentene Brazíliának, de ez maga után vonná, hogy á ma 25 és 33 cent között váltakozó kávé árát 20 centért, vagy isten bocsás^ esetleg 15 centért kellene a néphez juttatni, ami levágná a kávéültetvényesek évi nagy hasznát. A Bérmunkás olvasói előtt nem uj ez az üzleti tranzakció, számos esetben adtunk hirt róla, hogy a californiai gazdag ültetvényesek a teljes hajórakomány gyümölcsöt a keleti vagy középnyugati szegény népek piacai helyett a nyílt tengernek irányították és abba sülyesztették el, hogy a gyümölcs ára megmaradhasson azon a helyen, ahol a profit azt megkívánta. De azért az ezer százalékos amerikaiak vagy más országok hazafiai ezek a nagykapitalisták.