Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-21 / 1129. szám
6 olßal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 21. A tőzsdék alkonya TÁRCA l ______________ Az első számadás Irta: Terescsényi György ember, az asszony megfőzött s gyalog jött ki utána. Most aztán együtt fognak megebédelni idekinn, a földben, szabad ég alatt. Ehetett volna odahaza is, de ezt sohasem cselekszi. Kettesben jobban ízlik az étel. — Itt vagy már szivem? — kiáltott elébe János. — Nem lesz még korán? — Nemsokára egy óra. — Azám. Hogy elszaladt az idő. , , T, Előbb a lovat láttak el. Janos kifogta, visszavitte a szekérhez, szénát vetett elébe a földre. Mások a saroglyából hagyják szálazni az állatot, de János a földre tálalja neki a porciót. így szereti jobban az oktalan, mert azt hiszi, hogy legel. Ebéd után majd elsétál vele valamelyikük Kispéter közeli tanyájára itatni. Ifjú akácfa árnyékában állott a szekér s a citekföld martján sürü, szálas muhás szegte be a mesgyét. Ide telepedtek le. — Mit hoztál szivem? — Egy kis bablevest a maradék oldalassal. — Az jó ám! — Biztosan, mert a hús a legutolsó darab. János elmosolyodott s elővette a csillagos bicskát. Aztán két térde közé szorította a csuprot. Langyos volt még az edény, vastag fala egész jól szokta tartani a meleget. Kenyeret szelt s lassan kanalazta. Az asszony ölébe ejtette két kezét s nézte, mint mozog az ura pofáján a rágóin. Nincs szebb látvány ennél. Nincsen nagyobb gyönyörűség asszony számára, mint nézni a kifáradt, éhes ember falatozását. Nagy dologidőben, amikor parasztasszonyok kihordják az uruknak az eleséget, sohasem esznek velük egyszerre. A porció ugyan két személyre van kimérve s a szoknyásé lesz a maradék. A színe, a föle, a teteje a munkában megfáradtnak jár ki. Hadd piszkálja, turja^ össze a gusztusa szerint. A jó ételt különben sem lehet kavarga- tással elrontani, izes marad az csuporfenékig, legfeljebb elhül egy kevéssé. Edény sem piszkolódik, de legfőkép ilyen módon lehet megtudni, hogy izlik-e az étel? Nahát, Jánosnak izük ám kegyetlenül ! Lassan, vigyázva meriti föl a levet,s a nyeléseiről látszik, hogy jól esik neki. Az asszony szájaszéle minden falat után megrebben s úgy csinál mintha vastag posztót nyiszál- na ollóval: szájával, nyálával segít . . . János néha egy-egy husdara- bot halász ki. A borda csontjánál fogva kicsipi, a sűrűjét lecsepegteti s két ujja közt fölkínálja asszonyának. — Ezt a szép darabot, szivem. Az asszony kenyeret tör s elfogadja a falatot. így eszegetnek, migcsak a férfi kétfelé nem törli a bajuszát. A másik most veszi át a bögrét s belenéz. Hát éppen valaipi ruskója maradt a fenekén. Most rajta a sor, hogy kikanalazza. Az ember keres valamit a fűben. Talál is csakhamar egy száraz muharszalmát, felemeli, megfosztja és szurkálni kezdi vele a foga közeit. Megint beszélgetni kezdenek. — Voltál Bakacsiéknál ? — Ugyám. Palántát adtak, meg dinnyemagot. — Azokból a tavalyi kásás kótyokból ? — Azokból is. — A csikó? — Kipányváztam. — Janika? — Egész délelőtt játszott a napon. Megétettem, lefektettem, alszik. Jó darabig hallgattak aztán, A hajlat partos tetején kék perkálszoknyájában, piros kendővel a fején feltűnt az asszony. János mindjárt megpillantotta, meg is állította a lovat s eléje- ment. Kis fonottkosár volt az asz- nyonynál, abban hozta az ebédet. Ez a kis darab szántójuk messze esett a tanyától. Kora hajnalban szekérrel jött ki az mert az asszony még csámcsogott. János pipát vett elő, rátömött, rágyújtott. A tavaszi délután ernyesztő langyossága permetezett rájuk az égből. A nap lefelé billent s a feltámadó szellőben a korai alkonyat hűvössége lélegzett. — Szánt még kend? — kérdezte később az asszony. — Nem hagyom darabba. De még nem tudtak felemelkedni egymás mellől. A kellemes érzés eltikkasztotta őket. Jól érezték magukat a munka helyszínén és vérük lüktetése egy ütemre vert a földi nedvek csiraélesztő áradásával. Gondok és gondolatok pattantak ki lelkűkben, számbavették a várható termést, az esztendő folyamán remélhető jövedelmet s azt, hogy mit, hová kell fordítani, mit kell hamarosan kifizetni, mit eladni, mit beszerezni? — Mondd csak — kérdezte hirtelen az ember —, mennyi pénzünk is van készen? — Huszonkét egész pengő és negyven fillér. A férfi lehorgasztotta a fejét. Jól tudta ő, hogy csak eny- nyi pénz van a háznál. Most mégis hallani akarta, észbevenni és számolni vele. — Fizetni miket is kellene? Az asszony felsorolta: — Legelsőbb is a rátát. Tizennégy pengő, meg a kamat. Sógoréknak nyolc, ebből legalább is kettőt vissza. Jójártnak a magért tizenhat ötven, a boltosnak lisztért öt húsz. Volna még a biztosító. — Miféle biztositó? — Tűz ellen. — Igaz. De azt majd később. — Tombác is várja azt a keveset az őszről. Kopaszné a tar- honyacsinálásért. — Várjanak! A csekély szellő mindjobban erősödött. Elmúlt a rövid ragyogás, felhők függeszkedtek a nap elé. A asszony még mindig számolt. — Ez összesen hatvan egynéhány pengő. De zsirom is alig van már és fogy a liszt nagyon. — Hát még? Mi kell még? — Végit járja a szalonna. Jánoska cipője kifordult. Egy pár csizma kendnek is elkéne." — Jó ez még. Vettess foltot rá. — Dehát . . . dehát mesztél- láb meg csípős. —Vidd csak el holnap a vargához. Zsákot csavarok a kapcára. — Hej, én édes Istenem . . . Budapest Az időjárás nem engedte, hogy Péter-Pálkor országszerte megkezdődjék az aratás. így a gazda még mindig aggódó szemmel figyeli a futó felhőket, az időjárásjelentéseket. A természet ugyanis egészen az utolsó napig, egészen a magtár kapujáig okozhat kellemetlen meglepetést. De csak a természet. A másik tényező — a tőzsde — amelynek szerepe a múltban fontosabb volt, mint az időjárási viszonyoké, ma már a gazdáknál nem kelt izgalmat, sőt érdeklődést is alig. A gabonafélék, állatok, állati termékek és általában minden nyersanyag áralakulása nem a tőzsdén történik. Az irányított, monopo- lisztikus termelés és beszerzés több szempont figyelembevételével — állami beavatkozással állapítja meg az irányárakat. • | Megérdemli ez a gazdasági intézmény, hogy lassú elmúlásánál pillantást vessünk múltjára. Nevét lehet, hogy a görög “bursa” szóból nyerte, amely “lehúzott bőrt” jelent. Valószínűbb azonban, hogy az eredete a Van der Burse család nevére vezethető vissza, akiknek házá- ban már a 14. században összejöttek a kereskedők — tőzsdei ügyletek megkötésére. A fejlődő kapitalizmussal nőtt jelentőségben is ez az intézmény. Amikor Flandriában a nagyszerű gótikus templomok építését félbenhagyták, ugyanakkor a posztóházak, a tőzsdék magasba nyúló büszke toronynyal hirdetik, hogy a gazdagodó polgárságnak erre van nagy szüksége. Brügge után Antwerpen, Lyon, Toulouse, majd a többi kereskedővárosok emelnek otthont a 16. században a tőzsdének. \ Jelentőségük mindig nagyobb és nagyobb lett. A liberalkapi- talizmus vérkeringése számára a börze a szivet jelentette. A termelés irányvonalait az ott tanyázó gazdasági vezetők szabLos Angeles, Cal. Tisztelt Munkástársak! Az értekezlet jegyzőkönyvét átolvasva, a legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy a Bérmunkás újból jó kezekben van. Nem akar ez vál- veregetés lenni, de tisztában vaAz asszony nagyot sóhajtott a garabolyba raícta vissza az edényeket. Sietnie kellett vissza a tanyára, mert közben felérez a gyermek s magára ránt valamit. Az ember pipája is szor- tyogott már, markába verte a bagót s feltápászkodott. Nem sokára besötétedik s nem szabad másnapra hagyni darab munkát. Az asszony búcsúzott. — Akkor én mék is. Az ember odaballagot a lóhoz, s elrántotta a fejét a szénától — Elég a jóból, hékás! Lás suk most már, hogy mire végezzük ! ták meg. A tőzsdén dőlt el, hogy érdemes volt-e a gazdának egész évben dolgoznia, a munkásnak a gyárban robotolnia. Az a hamis látszat keletkezett, mintha tőzsde nélkül a termelés, de különösen a közvetítés megoldhatatlan lenne. De észre vették, hogy a tőzsde önálló szerepe kimerül a rendszer és termelés rendellenességeinek kihasználásában. Nem irányit, hanem a spekulációs lehetőségeket használja fel. Az a szervi változás, amely különösen az 1914—18-as háború után a monopoltőke kialakulását jelezte, egyben a tőzsdék további alakulására is döntő volt. Spekulációs jelentőségük és lehetőségük mindig kisebb és kisebb körre korlátozódott. Az 1932-es krízisév és bankzárlat óta pedig a legtöbb országban funkciójuk már nem áralakító, hanem állami befolyás — vagy éppen irányítás — alatt árjelző. A tőzsde és a szabadkereskedelem egymástól elválaszthatatlan. Ma pedig irányított a termelés, zároltak a nyersanyag- készletek, a nemzetközi pénz- forgalom alig több a nullánál, de az is államilag megállapított árakon. Csak a részvények és kötvények szűk körében állanak még korlátolt lehetőségek a tőzsdei spekuláció rendelkezésére, jelezve a lassú elmúlását oly intézménynek, amely valaha irányitó hatalom, a gazdasági élet középpontja volt. A mai zűrzavaros időkben a fejlődés és változás legközelebbi részleteit előre látni nem lehet. Azonban kétségtelen az, hogy jelen helyzetünkből a kiutat minden kísérlet a termelés és fogyasztás tervszerüsitésé- ben, arányosításában keresi. Ennek a, megvalósítása pedig megszünteti a tőzsde múltbeli szerepét, amely lényegében a rendszer krizislehetőségeinek kihasználásában, a jobban szervezett gazdasági szervek profit utáni harcában merült ki. (K—ó) gyünk vele, hogy mozgalmunk nem bírná el sem a fizetett alkalmazott rendszert, sem a más városba való költözést. így is minden attól függ, hogy az értekezlet után a munka kivül is aktív legyen. A csoportok, a delegátusok és a velünk szimpatizálók, mind végezzék azt a munkát, amit eltudnak végezni, hogy a lap kevés anyagi kiadásait fedezni tudjuk. “Munkás” lapok, amelyek az állandó Ígérgetéssel vezették félre a munkásságot és idegenítették el a szervezkedéstől, mind nagyobb tempóban sülyednek a polgári mocsárba. Egyedül az IWW lapjai állnak szilárdan a fronton, szakadatlanul tanítva a munkásságot a munka erő hatalmára, amely egyedül vívhatja ki azt, ami a munkásosztályt megilleti munkája fejében. Szerezzünk előfizetéseket, újítsuk meg a lejáratokat és készítsük elő a naptár sikerességét. Üdvözlettel, G. Bakos. MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI
