Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-21 / 1129. szám
1940 szeptember 21. BÉRMUNKÁS 7 oldal Kérdések és feleletek az Idegenek Regisztrálásáréi ii. 17. Milyen esetben kell az idegennek regisztrálnia és ujjlenyomatot adnia? Ha az idegen 1940 augusztus 27-én az országban tartózkodott és szándékában áll 1940 december 26. után is itt maradni, úgy regisztrálnia kell az utóbb jelzett időpont előtt. Az idegen, aki 1940 augusztus 27. után érkezik az országba és több mint 30 napig szándékozik itt maradni, úgy a harminc nap letelte előtt regisztrálnia és ujjle- nyomatoztatnia kell magát és kivételt csak azok esetében gyakorolnak, akik egy amerikai konzuli hivatalban regisztráltak és adtak ujjlenyomatot, amikor is vizumot szereztek. 18. Hol történik az idegen regisztrálása és ujjlenyomata felvétele? Bármely első, vagy második osztályú postahivatalban (ideértve a fiókpostákat is), vagy bármely megyeszékhelyen található postán. Bizonyos helyeken más középületeket is kijelölnek e célra, az erre hivatott hatóságok. Ha az idegen képtelen regisztrálás céljából megjelenni a kijelölt regisztrálási hivatalban, úgy jelentkezzen a postán amely az ő környékét szolgálja és megfelelő intézkedésire számíthat. Í9. Hogyan tudhatja meg az idegen, hogy melyik az első és melyik a második osztályú postahivatal? Kérdezze meg bármely postamestertől, vagy levélhordótól. 20. Szükséges-e, hogy az idegen a lakásához legközelebb eső postán regisztráljon? Nem. Az Egyesült Államokban található bármely postahivatalban jelentkezhet, ahol regisztrálás történik. 21. Mi a büntetés a regisztrálás elmulasztásáért? Esetleg 1000 dolláros pénzbírság, vagy hat havj elzárás, vagy mindkét rendbeli büntetés. 22. Milyen büntetést szabnak ki arra, aki hamis adatokat ad be regisztrálás alkalmával? Esetleg 1000 dolláros pénzbírság, vagy hat havi elzárás, vagy mindkét rendbeli büntetés, sőt esetleg deportálják is. 23. Vonatkoznak-e a 21. és 22. kérdésben foglalt büntetések idegen gyermekek szüleire, vagy gyámjaira? ✓ Igen. Ugyanazon büntetések szabhatók reájuk is. 24. Beszerezhet-e az idegen egy előzetes ivet mely a regisztrálási kérdéseket foglalja magában ? Igen. Ily minta-lapok amelyeken a kérdések fel vannak tüntetve, minden postahivatalban beszerezhetők. 25. Díjtalanul adják-e az ily minta-lapokat ? Igen. A regisztrálással és ujjlenyomat felvételezéssel kapcsolatos minden okmány, papír és szolgálat díjtalan. 26. Kell-e fizetni a regisztrálásért, vagy ujjlenyomat felvételért ? Úgy a regsztrálás, mint az ujjlenyomatozás díjtalan. 27. Mily lépéseket kell tennie tehát a.z idegennek regisztrálása érdekében? Szerezzen be egy minta-regisztráló ivet bármely postán. Töltse ki a minta ivet, akár otthon, akár njáshol. Vigye magával ezt a kitöltött ivet bármely postahivatalba \ ahol regisztrálnák a regisztrálási időszak alatt, tehát augusztus 27-től, , 1940 december 26-ig. 28. Regisztrátí?at-e más az ( idegen helyett ? Nem. Minden l4 éves, vagy annál idősebb idegennek személyesen kell regisztrálnia. 29. Vonatkozik-e ! a regisztrá- . lási törvény honosított polgárokra ? / Nem. Csak azoúnak kell regisztrálni, akik nem polgárok. 30. Regisztráljori^e az Egyesült Állarnokban^fcÉ egyén, ha kétséges e,lőtte,^^^fcpolgár- e vagy sem?y Igen, feltéve, hogy e kétely ' nem tisztázódik a regisztrálási I időszak alatt. A regisztrálás , nem befolyásolja az állampoK ' gárságot. 31. Mily módon kooperálhat , az amerikai polgár az idegenregisztrálás érdekében? Azáltal, hogy ismerősei körében, amidőn szükséges, rnegma- ^ rázza az idegennek, hogy mit J kell tennie és azzal, hogy segi- £ ti az idegent, nehogy a regiszt- £ rálás miatt szégyelnie kelljen magát, vagy kellemetlensége . támadjon. • 1 32. Hogyan kooperálhat lege- j lőnyösebb módon az idegen az Egyesült Államok kormányá- . val, hogy a regisztrálás simán J történjen ? Azzal, hogy a minta űrlapot £ mielőbb kitölti, minél előbb re- $ gisztrál és más idegeneket is j erre buzdít. t 33. Hozhat-e magával tolmá- x csőt az idegen regisztrálása alkalmával ? Igen. Ha az idegen nem beszél angolul, úgy tanácsos dolog tolmáccsal jelentkezni és azt lehetőleg családja köréből, vagy baráti köréből válassza. Postahivatalok figyelembe veszik az idegen tömegeket és éppen azért, ahol csak lehetséges, vagy szükséges tolmácsot is alkalmaznak. 34. Kérhet-e tanácsot az idegen családtagoktól, barátoktól, vagy társadalmi szolgálatokat végző tisztviselőktől a helyes regisztrálási válaszra vonatkozólag? Igen. Bárkitől kérhet tanácsot. 35. Nyitva tartják-e a posta hivatalokat a rendes postai órákon túl is, hogy az idegen ezáltal ne szenvedjen kárt, esetle ges munkamulasztás folytán? Igen. Megfelelő intézkedés történik ennek érdekében mindenütt ahol ez lehetséges, illetve ahol a helyi körülmények ezt megengedik. 36. Titokban tártják-e az idegen által nyújtott információt? Az Idegen Regisztrálás törvénye kimondja, hogy a regisztrálási és ujjlenyomat felvételezési adatokat titokban és bizalmasan kell kezelni és csakis xaz Egyesült Államok főjogtaná- űsosa engedelmével szabad kiadni. 3Y. Mivel fogja az idegen igazolni, hogy már regisztrált? MindenC idegen egy kártyát fog kapni fegisztráltatása után. Amint a kártyát elküldték a számára, az idegen képes lesz azt szükség esetén felmutatni. 38. Polgárjogokat nyer-e az idegen regisztrálás által Nem. A regiszti 'snak nirnSs- köze az állampol jogokhoz. 39. Mennyi id sz igénybe az idegen regisz : isa és ujjlenyomata felvéti Rendes körűin nyék között a regisztrálás nem tart tovább 20-30 percnél, feltéve, hogy az illető teljesen és gondosan töltötte ki a minta űrlapot — előre. "Friss cápahust tessék" A zsibongó vásártéren ember ember hátán tolongott. Árusok kiáltása harsogta túl a kulik vad üvöltését. Tarka-barka néptömeg hullámzott fel s alá. Annál furcsább volt az a kis csoport, amely némán ült az egyik bódé előtt. A kapitány rájuk mutatott. Egyenesen feléjük indultunk. A maláji félszigeten, de még itt, a hollandindiai szigeteken is látni mindenféle és fajta népet s bár a malájok általában nagyon szép emberek, de még is sok és más szigetekről való visszataszító külsejű emberek js nagy számmal fordulnak elő, hogy a kinaiak és hinduk nem mindig kellemes példányairól ne is beszéljünk. Ennek az öt embernek azonban semmi emberi nem volt az arcában. Félelmetes külsejű volt. Ráncos forradások éktelenitették el arcukat, mellüket és vállukat. Ajkuk, orruk, de még a szemhéjuk is alaktalan husmassza. Füle egynek sem volt, csak valami csonk jelezte ennek a szervnek a helyét. A kapitány pár szót szólt hozzájuk, mire felálltak és elindultak velünk. Meg kell adni hatalmas fejlett izomzatú emberek voltak. Egy sem magas, inkább zömök, rövid lábukon kacsázva léptek. De széles mellkasuk — bár kettőnek a bordázata alapos hiányokat mutatott — roppant izmos hosszú karjuk állati erőt sejtetett. Amerre mentünk, az emberek kitértek, a kulik megálltak súlyos terhükkel és utat engedtek nekünk. — Félnek tülünk — mondta a kapitány. — Na, én nem csodálom, én sem szeretnék velük egyedül találkozni ! — Ami igaz, az igaz, veszedelmes fickók. Villámgyorsak a kés kezelésében. Ezt a mesterségük hozza magával. A kinaiak és malájok szeretik a cápahust, jól megfizetik, tehát jól keresnek a cápavadászok, de nem is alkalmas erre csak a gyors és izmos ember. — És igazán megtámadják a cápát, — De mennyire meg. Majd mingyárt láthatja is. S ami a legérdekesebb, a cápák félnek is tőlük. Menekülnek és csak az emberek agyafúrtságán múlik, ha el tudják csípni őket. — Szinte hihetetlen — ezek a veszedelmes bestiák félnének az embertől. — Vagy úgy! — maga az emberevő cápára gondol? — Na nem, barátom azzal ők sem kezdenek ki, bár sokszor kényszerítve vannak erre. Akkor bizony többször győz a rém, mint az ember. De ilyen az élet. A VADÁSZAT Odaértünk a motorcsónakhoz. Nem is csónak, mert volt vagy 25—30 tonnás. Búgva indultunk a korallszirtekhez. Kis idő múlva túljutottunk a hullámverésen. Alaposan rázott a kis jármű, de röpült a vizen. Elkanyarodtunk a part menedékes része felé. Égőn sütött a nap, a tenger sziporkázott. Ezt az időt szereti a cápa játékkal tölteni. Alig egyórai ut után már láttunk is néhány példányt ide-oda cikázni a vizen. — Macska-cápák, elég veszedelmesek . . . Lelassítottunk. A cápavadászok, akik eddig szótlanul kuporogtak a hajó elején, most felálltak. Vállukon át a hónaljukon keresztül szíj évet erősítettek, melyhez hozzákötötték a huzózsineget. A kezében mindegyik kihegyezett fadarabot és hosszú görbe kést tartott. Testüket olajjal dörzsölték be. Mikor már jól megközelítettük a halakat, a matrózok nagy hus- darabokat dobtak a vízbe. Rögtön odasiklott néhány hal és mk m kapkodott a hús után. így jobban megfigyelhettük őket, szép példányok voltak, lehetett a hosszuk két méter. Az öt ember egy-egy husdarabot : kötött a fejére és egymás után Ipgrált a vizbe. Most ismét húst d&M&£Jí-~ávfiuk, a halak rávetették magűkaí- Ezúttal azonban másképp folyt le a mulatság. Azt nem láttam-, a viz alatt meddig úsztak a mi emberéÍRk,, azt azonban igen, hogy az egyik hal, amint oldalt fordult, hogy bekapjon egy darab húst, egyszerre nagyot szökkent. Hirtelen vérvörös lett a tenger körülötte, farkával iszonyút csapott a vizbe és lebukott. De az egyik kötél megrándult, mire rögtön huzni kezdték befelé. Egymásután előkerült mind az öt vadász. Már látszott az első hal is, borzalmasan vergődött, a csónak majd felfordult. De a szájából a karjánál fogva lógot az egyik halász. Csáklyát dobtak a halra, mig az embert beemelték. A hal vergődése is megszűnt. Kampóval húzták föl a többi áldozatot is. Mindegyik szájában a fapecek, mig a torkuk teljesen át volt metszve. — Ügyes legények, nagyszerűen végezték dolgukat. — Hogyan tudják ezt megtenni ? — Éppen ez az ügyességük. Mikor a hal elfordul és kitátja a száját, abban a pillanatban belökik a pecket a szájába, de úgy, az fel is peckelje, különben végük van. Ugyanakkor el kell metszeni a torkát. A hal aztán cipeli magával a vadászt vergődésében . . . — Látom meg is sebesiti őket? — Nem készakarva, a simításuk okozza ezt. Huzza csak végig a kezét — de óvatosan — a hal bőrén. Mintha tüzes re- szelőt érintettem volna, szinte tapadt a tenyerem, de le is vitte a bőrt. Közben azonban továbbmentünk és újra megkezdődött a
