Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-21 / 1129. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. szervezkedik arra, hogy az iparok lefoglalásával megszüntesse a magántulajdon rendszerére alapozott kapitalista társadalmat. Az IWW megalakulásakor ezt a célt tűzte zászlajára, folytatni kell a harcot mindaddig, amig a munkásosztály szervezett erejével birtokába nem veszi a termelő eszkfözöket és folytatni fogja a termelést fennakadás nélkül, a közszükséglet kielégítésére. ERDÉLY A MIÉNK Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 Gne Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az Elnök beszélt (-a -1) A gondolkozni tudó munkás, ha saját maga és osztálya érdekében cselekedni akar, nem habozhat egy percig sem, hanem igyekszik osztálykötelességének eleget tenni. Roosevelt elnök a teamster (szállítók) unió kovencióján kezdte meg politikai kampányát, ahol a delegátusokhoz beszélt, de az egész Amerika népe hallhatta vagy olvashatta az elnök beszédét, aki nyíltan kinyilatkoztatta, hogy a munkásoknak joguk van a szervezkedéshez. Amit a munkások nagy tömege még mostan sem tud és sokak nem is akarják megérteni, hogy a munkásosztály tényleg csak úgy tudja osztályérdekeit megvédeni, ha gazdasági szervezeteit felépiti. Nem is várhatunk az Egyesült Államok elnökétől többet, aki maga is a jelen rendszer hive, hogy egyenesen szervezkedésre hívja fel a munkások figyelmét. Mert ha a munkások tényleg szervezve volnának és pedig olyan ipari szervezetekbe, amely tényleg a munkásosztály érdekeit szolgálja, akkor nem volna szükségük a politikai pártok ígéreteire. Egy tényleges munkásszervezet hivatása, hogy a munkások szervezett ereje révén vívja ki mindazon előnyöket, amit a politikai pártok Ígérgetnek, de különösen a választások előtt. Roosevelt elnök maga kiemelte beszédében hogy “a politikai jelöltek mindent megígérnek a választások előtt, hogy a szavazatokat megkapják, de a választások után már elfelejtik, mit is Ígértek”. Úgy látszik, hogy maga az elnök is nagyon jól tudja a politikai pártok motívumait. Az elnök azon kijelentése, hogy sok kapitalista vállalat “kémet alkalmaz munkásai ellen és arzenálokat tartanak fenn a munkásharcok letörésére”, bizonyára nem jó hangulatot kelt azon kapitalista vállalatok között, amelyek gyakorlatban hosszú éveken keresztül ilyen eszközökkel akarták megfélemlíteni a munkásokat, ha esetleg szervezkedni akartak. Az elnök kimagasló beszéde, kell, hogy megértésre találjon a munkások között, fel kell ismerniök azon tényt, hogy nem elégséges csak várni amig az uralkodó osztály politikai gépezete szánalomból, vagy azért, hogy rendszerét továbbra is fentarthassa, reformokat kénytelen életbe léptetni. Mert ezen önkényesen adott kedvezmények csak addig maradnak életben, amig az uralkodó osztály azt nem látja veszélyesnek önmagára. És amit a munkásosztály nem saját erejéből vívott ki, azt éppen úgy el is veszítheti, mint ahogy azt neki adták. Ilyen nyilatkozatot tett a republikánus párt elnökjelöltje Mr. Willkie a Labor Day napján tartott beszédében. Azt a kijelentést tette: “A munkásoknak nem szabad örülni azon reformoknak, amit a jelenlegi adminisztráció életbe léptetett, mert éppen úgy, ahogy kapták, úgy el is veszíthetik”. Egy másik igazmondás, amit a munkásoknak meg kell érteni. A munkásosztálynak csak azon vívmányai maradandók, amit maguk, szervezett erejükkel harcolnak ki. A munkásokon a sor, hogy a fenti idézeteket megértsék, mert világosabban megmagyarázni már nem lehet, hogy a munkások ereje csak a szervezettségen alapszik. Ha a munkásosztály ezt megtudja érteni, akkor bizonyára utat-módot keres a szervezkedésre. Hogy azonban a munkások tényleg előnyöket tudjanak biztosítani h szervezeteik révén, ahoz nem elegendő csak olyan szervezetet választani a tömörülésre, amely szervezet csak arra alkalmas, hogy tagsági dijakat szedjen a munkásoktól, hogy az osztályharcot mellőzze és a munkások feltörekvő harcát minden esetben igyekezzék leszerelni a kapitalisták javára. Ha a munkásosztály nem tudja megérteni, hogy olyan szervezetekben kell tötmörülnie, amely minden esetben kizárólag a munkások osztályérdekeit van hivatva szolgálni, akkor ez a legfontosabb hivatás, hogy ezt megtanulja. Mert mindazon szervezetek, amelyek a kapitalista osztálv- lyal karöltve igyekeznek a munkásosztály ügyeit intézni, azok sohasem szolgálhatják a munkásosztály érdekeit. Magát az osztályharcot a gazdasági külömbözetek hívták életre és a két osztály közötti külömbséget nem lehet addig elsimítani, amig magát az osztályokat nem vagyunk képesek megszüntetni. Ez pedig másképpen nem jöhet létre, mint ha maga a munkásosztály nem ! \ Ez a cim ordít le az olvasóra, minden egyes magyar lapról, kezdve a reakciós náci szemétlerakódéval, egészen Göndör, “Ember”-éig, mind öröm mámorba úszik és csak Göndör és Hinder lapjai azok, akik ürömöt is vegyítenek a nagy örömbe, hogy az oláhok által elrabolt Erdély 21 éves árvaság után visszakerült az édes anyaországhoz. Göndör megírja azt, hogy ez a területi felszabadulás nem jelent egyéni felszabadulást is, hisz a magyar nép éppen olyan elnyomott mint a román és igy ezen a téren változás nem fog történni. A Hinder lapok viszont rámutatnak arra, hogy Erdély visszaadásával elveszett teljesen Magyarország függet lensége is, mert úgy bei- mim külpolitikailag Hitler dirigál és kötelezte Magyarországot arra, hogy az ott élő németségnek olyan önállóságot biztosítson amely egyet jelent azzal, hogy a magyarországi és az erdélyi németek egy-egy külön államot alkotnak az államban, amely felett Hitler tartja a protekto- riátust. A többi lapok beleértve a Munkás Betegsegélyző összetartását is maradéktalanul örülnek, hogy az elrabolt Erdélyt visszafoglalták (?!) az oláhoktól, legfeljebb az ott maradt területek miatt borulnak gyászba. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy az impérium változás, a magyar és román tömeg szempontjából a nullával egyenlő. Éppen olyan, ha nem súlyosabb bilincsek lesznek a visszakerült népeken, mint eddig voltak, azzal a külömbséggel, hogy a magyarok helyett, most a román | tömegek érzik a gazdasági elnyomatás mellé a nemzeti elnyomatást is. De tisztában vagyunk azzal is, hogy ott nem az “igazság” győzött mint a magyar lapok ezt meg Írják, hanem a náci imperializmus érdeke, amely egyrészt csendet akar. A balkáni oldalon nem akarta veszélyeztetni a háborújához annyira fontos magyar élelmiszert és a román olajat, másrészt egy esetleges háború ürügyet adott volna Sztalinék- nak is arra, hogy a rendcsinálás ürügye alatt a harcoló országokba masírozzon. Végül, de nem utoljára azért volt szüksége egy ilyen megoldásra, hogy úgy a magyar, mint a román területek a rendelkezésére álljanak akkor, amikor a hü szövetséges szovjet ellen vonulnak fel a náci hordák, amivel minden szeretkezés dacára ma már mindenki tisztában van és azzal is, hogy egy nácista magyar és román kormányzat katonai szövetséget is fog nyújtani Hitlernek. Ezért lett ez az 50 százalékos megoldás és ezért van, hogy a legszájasabb náci revizionisták is belenyugodtak abba, hogy Erdély és felsőma- gyarország és Burgerland továbbra is ellegyenek szakítva Magyarországtól. De rá kell még egy dologra mutatni és ez az, hogy a románok 3 most visszaadott területeket, nem rabolták el, azt a magyar urak önként ajándékozták oda a románoknak jutalmul a Tanácsköztársaság leveréséért. A Károlyi kormány által a Franchet de Esperay francia tábornokkal Belgrádban kötött fegyverszünet, körülbelül a mostani határt jelölte meg, mint amely Romániához tartozik. Az ezen tulnyomuló román hadsereggel, amelyet a magyar urak vezettek, a magyar Tanácsköztársaság felvette a harcot, amely azért nem sikerült, mert a magyar urak elárulták a vöröshadsereget és mint 1848- ban most is ők hívták, vezették az ellenséget. Julier alezredes a magyar hadsereg főpranacs- nokság vezérkari főnöke az általa kidolgozott haditervet el- küldötte a román hadvezetőségnek, az előnyomuló vöröshadse- reg ,sem katonai, sem muníció utánpótlást nem kapott, a parancsnokok, (Sipos és Kvatoch- vil tábornokok stb.) átszöktek ELVINYILATKOZAT A munkásosztály es a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet beke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói kozott s az élet összes javait ama kevesek bir. jak, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket es megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni osszpontosulasa a szakszervezeteket (trade unions) kép- te enne teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyek a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak amelv lehetove teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozo másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc eseten egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz- talynak a munkasokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös erdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell. valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. ' E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra- “LE A RPR RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éritiük a régi társadalom keretein bein’
