Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-21 / 1129. szám
1940 szeptember 21. BÉRMUNKÁS 8 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. “VISSZAKAPTUK ERDÉLYT” A “tengely” hatalmak döntése folytán Erdély egy jelentős részét visszacsatolták Magyar- országhoz, mely esemény hangos üdvrivalgásra hangolta az amerikai magyar rádió, sajtó és szószéket. Mindenki örömmel volt eltelve, dicshimnuszokat és hálaimákat zengedeztek és önmaguk vállát veregették a magyarság ezen szellemi irányítói, mintha az ő közbenjárásuk folytán következett volna be, ami bekövetkezett. Most, hogy a mesterségesen felcsigázott szenvedélyek egy kicsit lecsillapultak, kíséreljük meg el- fogulatlanu1 bírálni az eseményeket és próbáljuk megállapítani, hogy vájjon a visszacsatolt terület lakosságának tényleg oly oka van-e az örömujon- gásra, mint ahogy azt az itteni fogadatlan prókátorok igyekeznek elhitetni. Az 1914-18 évi világháború bűneiért Magyarország lakossága fizette a legsúlyosabb árat. Nem azokra gondolunk, akik az elszakított területekkel más országok fennhatósága alá kerültek, hanem inkább azokra, akik a herélőbicskás, bikacsö- kös magyar kormány dicstelen uralma alatt szenvedtek az utóbbi húsz évben. Mint ismeretes a több mint négy évig tartó világháború már annyira fokozta a nyomort és szenvedést, hogy több or, szágon — közöttük Magyarországon is — a forradalom söpört végig. A forradalom megállította a háborút, mert minden ország uralkodói a saját alattvalóik lázadásának leverésével volt elfoglalva. Ezek a forradalmak, melyeket a nyomor lobbantott lángra, nem voltak céltudatosak, mert készületlenül találták az országok lakosságát. A viszonyok megérettek a forradalomra, de akiknek hivatásuk lett volna a forradalmat a helyes irányba terelni éretlenek voltak. Magyarországon a királyság összeomlott és kikiáltották a köztársaságot. A kormány élére Gróf Károlyi Mihály került, mely kormány nagyobb részben a magyarországi Szociáldemokrata Párt legismertebb embereiből állott. Néhány hónapi próbálkozás' után azonban belátták, hogy az évtizedeken át táplált elméletük nem valósítható meg a gyakorlatban oly viszonyok között, mint amilyenek felmerültek. Mert a sikeres forradalom megvívásához nem elégséges, hogy a vezérek ismerjék teendőjüket, hanem ahhoz szükséges, hogy egy megfelelő számú céltudatos tömeg legyen nevelve az iparokban — a termelés és szétosztás színhelyén, akik a céltudatlan tömeget képesek féken tartani és ami a legfontosabb a szükségletekkel a lehetőség határáig ellátni. Ez hiányzott a magyarországi forradalomban és miután a szociáldemokraták és liberális polgári emberekből álló kormány belátta, hogy képtelen a helyzettel megbirkózni, átadták a kommunistáknak, akik az orosz mintára próbálták megmenteni, ami megmenthető. Hogy Kun Béla és kormánya képes lett volna-e a forradalmat a helyes irányba terelni, ha erre alkalmuk adódott volna, most nem kívánjuk tárgyalni mert a tény az, hogy nem volt alkalmuk. A forradalom kitörésekor a magyar arisztokraták, mágnások és földesurak szétrebbentek és a szomszédos országokban, azon országok kormányainak segítségével készülődtek a magyarországi Tanács kormány leverésére. Ebben első helyen éppen Románia szerepelt és a román katonaság élén vonult be Horthy Miklós Magyarországba. Közben, amig Magyarország lakossága a bel- és külellenség- gel küzdött, Trianonban összeült a döntőbíróság, hogy Ítélkezzen a háború ügyében. A feltételeket természetesen a “győztes” szövetséges hatalmak diktálták és ennek döntése folytán Magyarország két-har- mad részét lenyesték és a kü- lömböző országok között osztották fel, azok között az országok között, amelyek a háborúban a szövetségeseket támogatták. így került Erdély román fennhatóság alá. Az átcsatolt területek lakossága természetesen sok^ sérelemnek volt részese. Az állami, megyei, városi és községi hivatalokból kivágták a magyarokat és helyettük azon ország nyelvét beszélőket alkalmaztak, amelyhez tartoztak. Romániában, minden ilyen állást románok foglalták le. Voltak más sérelmek is amelyek a nyelvkü- lömbségből eredtek, de általában a munkásság helyzete nem volt rosszabb, mint a született román munkásságé. Az utóbbi húsz évben sok propaganda folyt a magyarok között Erdély visszafoglalásáért. Ehhez a propagandához azonban legkevesebb köze volt Erdély lakosságának. Bár Erdély lakosságának sem volt fenékig tejfel az élete, de ismerve a magyarországi munkásság életviszonyait, az a meggyőződésünk, hogy még az “idegen elnyomás” dacára is jobb helyzetben volt, mint a magyar- országi munkásság Horthy kormányzása alatt. Bár talán igaz az, hogy a román zsandárok üldözték azokat, akik magyarul dalolgattak a korcsmákban, de a magyar csendőrség sem volt kíméletesebb a magyar munkássággal, ha azok jogokról mertek — nem is beszélni, csak — álmodozni. Az utóbbi két évtizedben a magyarországi munkásság a legalávalóbb gyilkos kormányzás alatt szenvedett. A munkanélküliség aránytalanul magas fokot ért el. A dolgozók oly gyalázatos viszonyok között és bérekért dolgoznak, hogy soraikat a lassú éhhalál tizedeli. A birtok nélküli földmunkásság milliói, mint ősszel a legyek úgy pusztulnak. Szólás, sajtó és gyülekezési szabadság ismeretlen fogalom és azok gyakorlásának megkísérlése a legszigorúbb büntetés alá esik, Az amúgy is > rabszolga állapotokat az utóbbi években még súlyosbították a zsidóság elleni törvényekkel, akik nem is “idegen” születésűek, hanem nemzedékekre visszamenőleg magyarok. Ki hinné el a magyar herélő- késes brigantikon és az amerikai magyar uszitókon kívül, hogy Erdély lakossága vissza kívánkozott Horthy uralma alá? Ki hinné el, hogy jobb érzés Horthy és a magyar arisztokraták és földesurak által meghonosított terror uralom alatt éhen pusztulni — és aki erre nem hajlandó az kiteszi magát a kiherélésnek, vagy bi- kacsökkel való agyonveretés- nek — mint esetleg a román zsandár ütlegeit eltűrni, ha magyarul dalolgattak a korcsmában? Vagy elképzelhető, hogy jobb bánásmódban részesülnek a “hazatértek”, mint az otthoniak? Sajnos a mai világégés közepette még mindig nagy számmal vannak, akik a bajok okait mellék kérdésekre igyekeznek levezetni és még sajno- sabb, hogy sokkal többen vannak, akik azt el is hiszik. A régi Magyarország lakosságát az osztrákok ellen uszították, mert Hitler legutolsó beszéde, improvizált és u. n. humorista beszéd volt. A vezér ezúttal egy .szót sem szólt a “blitzről”. A régi zsidó házassági viccet ap- likálta, amikor kifejtette azt, hogy egy a harcolók közül a porondon marad — de Németország biztosan győzni fog. (Ha kettőnk közül valamelyik meghal, akkor én megnősülök — mondotta az egyszeri zsidó a feleségének) A humoros részek után komorra fordult a vérrel és gyilkosságokkal terhelt bariton és ezt mondotta lelkesen mulató hallgatóinak: “Mi uj világot építünk. Vájjon miért is gyűlölnek bennünket?” Csodálatos ennek az elszánt gyilkosnak ez az elmerengése. Vájjon miért is gyűlöli mindazt a világ, ami a dögvészes nácizmus ? Miért is szeressék az osztrákok, akiknek földjét üres ígéretekkel elrabolta. Csodálatos, hogy a csehek sem lelkesednek érte, pedig hát a német “élettérben” remek életük van. Tízezrével gyilkolta le ennek a népnek legjobb fiait. Százezer cseh van internáló táborban. Főiskolái öt évre be vannak zárva. Aranyát, pénzét minden értékét és kenyerüket elrabolta. Meglepő, hogy a lengyelek nem imádják, pedig mi rosszat is követett el ellenük. Összesen széttépve hazájukat és sok százezer asszonyt, leányt, gyereket pusztított el, elkergetve őket szülőföldjükről és németeket telepitett le földjükön és elrabolt házaikba. Meglepő az is, hogy a hollandok, belgák, franciák utálják a világtörténelem legborzalmasabb alakját. A zsidók borzalma egyenesen megdöbbentő hálátlanság a zsidóságnak ezen igazi barátjával szemben. A katolikusok, protestánsok és minden vallásfelekezetnek papsága csak rut hálátlanságot mutat, amikor ezt a gangstert nem szereti, esztelen csordájával együtt. Megmarad neki a szovjet “barátsága”. Azok akiket soha azok voltak “minden bajnak az okozói”. A háború után a románok, csehek és dél-szlávok okozták a bajokat, mert “elrabolták a területeinket”. Újabban a zsidók lettek a bűnbakok. Ausztria megszűnt, az “elrabolt" területeket visszakaptuk”, a zsidókat nagyrészben kiirtották és a magyar munkásság még mindig rabszolgább a rabszolgánál. De nemcsak a magyar munkásság él ily siralmas viszonyok között, hanem a román, német, francia és minden más ország munkássága hasonló helyzetben van. A kézenfekvő tények azt bizonyítják, hogy- a németeket nem az angolok nyomják el, a franciákat nem a németek, a magyarokat pedig nem az oláhok, hanem minden országban a kapitalizmus rabszolgái vagyunk. Az ilyen nemzeti uszításokkal csak a helyes felismeréstől tartják vissza a munkásságot és amig a munkásság más országokban látja “ellenségét”, addig a valódi ellenség — a kapitalizmus — amely a munkásság minden bajának, szenvedésének okozója, biztonságban van. másként mint az emberiség szemetjét aposztrofált, azok egyenlőre falaznak neki és résztvesznek az európai népek leigázásában. A románok most kapták meg azt, ami őket Hitler segítsége nélkül is megillette, ugyanakkor a határaiban megnövekedett Magyarország népe is irtó félelemmel várja a Vezér kiszámíthatatlan parancsait. Ma a Magyarországon élő németek lettek “állam az államban” és kitudja mit hoz a holnap . . . A Vezér csodálkozik, hogy a világ irtózattal és átokkal terhelte meg a nevét. Ez a csodálkozása igazolja azt, hogy eszeveszett, akit csak akkor fog elérni méltó sorsa, ha majd hívei lebunkózzák. “Nem tűrhetem, hogy Anglia mondja meg mikor ihatunk kávét” mondotta Hitler, de elfelejtkezett arról, hogy a német nép már évek óta nem kapott vajat, mert az ágyú és nem a vaj a fontos (Gőring hires nyilatkozata) . Ki vette el a német néptől a kávét és vajat? Bizonyára nem Anglia, vagy Belgium, hanem a náci vezérkar, amely a német dolgozók nadrágszijját húzta össze, hogy felfegyverezze a gyilkos ármádiáját. Leszállított munkabér, felemelt munkaidő és halálbüntetés a náci vívmány. Ezt kapta a német nép és velük együtt Középeurópa békés dolgozói. Havas Emil ITT-OTT ZÖKKENÉS ÉSZLELHETŐ A TENGELY HATALMAKNÁL. A Chicago Daily News tudósítója jelenti az olasz fővárosból, hogy a kuliszák mögött nagyarányú tisztogatások folynak. Sorozatosan tartóztatnak le előkelőségeket, akik ellenzik a háborút és idegenkednek Hitlertől. Miért gyűlölnek bennünket?