Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-21 / 1129. szám

1940 szeptember 21. BÉRMUNKÁS 8 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. “VISSZAKAPTUK ERDÉLYT” A “tengely” hatalmak dönté­se folytán Erdély egy jelentős részét visszacsatolták Magyar- országhoz, mely esemény han­gos üdvrivalgásra hangolta az amerikai magyar rádió, sajtó és szószéket. Mindenki örömmel volt eltelve, dicshimnuszokat és hálaimákat zengedeztek és önmaguk vállát veregették a magyarság ezen szellemi irá­nyítói, mintha az ő közbenjárá­suk folytán következett volna be, ami bekövetkezett. Most, hogy a mesterségesen felcsigá­zott szenvedélyek egy kicsit le­csillapultak, kíséreljük meg el- fogulatlanu1 bírálni az esemé­nyeket és próbáljuk megállapí­tani, hogy vájjon a visszacsa­tolt terület lakosságának tény­leg oly oka van-e az örömujon- gásra, mint ahogy azt az itteni fogadatlan prókátorok igyekez­nek elhitetni. Az 1914-18 évi világháború bűneiért Magyarország lakossá­ga fizette a legsúlyosabb árat. Nem azokra gondolunk, akik az elszakított területekkel más országok fennhatósága alá ke­rültek, hanem inkább azokra, akik a herélőbicskás, bikacsö- kös magyar kormány dicstelen uralma alatt szenvedtek az utóbbi húsz évben. Mint ismeretes a több mint négy évig tartó világháború már annyira fokozta a nyomort és szenvedést, hogy több or, szágon — közöttük Magyaror­szágon is — a forradalom sö­pört végig. A forradalom meg­állította a háborút, mert min­den ország uralkodói a saját alattvalóik lázadásának leveré­sével volt elfoglalva. Ezek a for­radalmak, melyeket a nyomor lobbantott lángra, nem voltak céltudatosak, mert készületle­nül találták az országok lakos­ságát. A viszonyok megérettek a forradalomra, de akiknek hi­vatásuk lett volna a forradal­mat a helyes irányba terelni éretlenek voltak. Magyarországon a királyság összeomlott és kikiáltották a köztársaságot. A kormány élé­re Gróf Károlyi Mihály került, mely kormány nagyobb részben a magyarországi Szociáldemok­rata Párt legismertebb embere­iből állott. Néhány hónapi pró­bálkozás' után azonban belát­ták, hogy az évtizedeken át táp­lált elméletük nem valósítható meg a gyakorlatban oly viszo­nyok között, mint amilyenek felmerültek. Mert a sikeres forradalom megvívásához nem elégséges, hogy a vezérek is­merjék teendőjüket, hanem ah­hoz szükséges, hogy egy megfe­lelő számú céltudatos tömeg le­gyen nevelve az iparokban — a termelés és szétosztás színhe­lyén, akik a céltudatlan töme­get képesek féken tartani és ami a legfontosabb a szükség­letekkel a lehetőség határáig ellátni. Ez hiányzott a magyarorszá­gi forradalomban és miután a szociáldemokraták és liberális polgári emberekből álló kor­mány belátta, hogy képtelen a helyzettel megbirkózni, átadták a kommunistáknak, akik az orosz mintára próbálták meg­menteni, ami megmenthető. Hogy Kun Béla és kormánya képes lett volna-e a forradal­mat a helyes irányba terelni, ha erre alkalmuk adódott vol­na, most nem kívánjuk tárgyal­ni mert a tény az, hogy nem volt alkalmuk. A forradalom kitörésekor a magyar arisztokraták, mágná­sok és földesurak szétrebben­tek és a szomszédos országok­ban, azon országok kormányai­nak segítségével készülődtek a magyarországi Tanács kormány leverésére. Ebben első helyen éppen Románia szerepelt és a román katonaság élén vonult be Horthy Miklós Magyaror­szágba. Közben, amig Magyarország lakossága a bel- és külellenség- gel küzdött, Trianonban össze­ült a döntőbíróság, hogy Ítél­kezzen a háború ügyében. A feltételeket természetesen a “győztes” szövetséges hatalmak diktálták és ennek döntése folytán Magyarország két-har- mad részét lenyesték és a kü- lömböző országok között osz­tották fel, azok között az or­szágok között, amelyek a hábo­rúban a szövetségeseket támo­gatták. így került Erdély ro­mán fennhatóság alá. Az átcsatolt területek lakos­sága természetesen sok^ sére­lemnek volt részese. Az állami, megyei, városi és községi hiva­talokból kivágták a magyaro­kat és helyettük azon ország nyelvét beszélőket alkalmaztak, amelyhez tartoztak. Romániá­ban, minden ilyen állást romá­nok foglalták le. Voltak más sé­relmek is amelyek a nyelvkü- lömbségből eredtek, de általá­ban a munkásság helyzete nem volt rosszabb, mint a született román munkásságé. Az utóbbi húsz évben sok propaganda folyt a magyarok között Erdély visszafoglalásá­ért. Ehhez a propagandához azonban legkevesebb köze volt Erdély lakosságának. Bár Er­dély lakosságának sem volt fe­nékig tejfel az élete, de ismer­ve a magyarországi munkás­ság életviszonyait, az a meg­győződésünk, hogy még az “ide­gen elnyomás” dacára is jobb helyzetben volt, mint a magyar- országi munkásság Horthy kor­mányzása alatt. Bár talán igaz az, hogy a román zsandárok ül­dözték azokat, akik magyarul dalolgattak a korcsmákban, de a magyar csendőrség sem volt kíméletesebb a magyar munkássággal, ha azok jogok­ról mertek — nem is beszélni, csak — álmodozni. Az utóbbi két évtizedben a magyarországi munkásság a legalávalóbb gyilkos kormány­zás alatt szenvedett. A mun­kanélküliség aránytalanul ma­gas fokot ért el. A dolgozók oly gyalázatos viszonyok között és bérekért dolgoznak, hogy sora­ikat a lassú éhhalál tizedeli. A birtok nélküli földmunkásság milliói, mint ősszel a legyek úgy pusztulnak. Szólás, sajtó és gyülekezési szabadság ismeret­len fogalom és azok gyakorlá­sának megkísérlése a legszigo­rúbb büntetés alá esik, Az amúgy is > rabszolga állapotokat az utóbbi években még súlyos­bították a zsidóság elleni tör­vényekkel, akik nem is “ide­gen” születésűek, hanem nem­zedékekre visszamenőleg ma­gyarok. Ki hinné el a magyar herélő- késes brigantikon és az ameri­kai magyar uszitókon kívül, hogy Erdély lakossága vissza kívánkozott Horthy uralma alá? Ki hinné el, hogy jobb ér­zés Horthy és a magyar arisz­tokraták és földesurak által meghonosított terror uralom alatt éhen pusztulni — és aki erre nem hajlandó az kiteszi magát a kiherélésnek, vagy bi- kacsökkel való agyonveretés- nek — mint esetleg a román zsandár ütlegeit eltűrni, ha ma­gyarul dalolgattak a korcsmá­ban? Vagy elképzelhető, hogy jobb bánásmódban részesülnek a “hazatértek”, mint az ottho­niak? Sajnos a mai világégés köze­pette még mindig nagy szám­mal vannak, akik a bajok oka­it mellék kérdésekre igye­keznek levezetni és még sajno- sabb, hogy sokkal többen van­nak, akik azt el is hiszik. A ré­gi Magyarország lakosságát az osztrákok ellen uszították, mert Hitler legutolsó beszéde, im­provizált és u. n. humorista be­széd volt. A vezér ezúttal egy .szót sem szólt a “blitzről”. A régi zsidó házassági viccet ap- likálta, amikor kifejtette azt, hogy egy a harcolók közül a po­rondon marad — de Németor­szág biztosan győzni fog. (Ha kettőnk közül valamelyik meg­hal, akkor én megnősülök — mondotta az egyszeri zsidó a feleségének) A humoros részek után ko­morra fordult a vérrel és gyil­kosságokkal terhelt bariton és ezt mondotta lelkesen mulató hallgatóinak: “Mi uj világot építünk. Vájjon miért is gyű­lölnek bennünket?” Csodálatos ennek az elszánt gyilkosnak ez az elmerengése. Vájjon miért is gyűlöli mind­azt a világ, ami a dögvészes nácizmus ? Miért is szeressék az osztrá­kok, akiknek földjét üres ígé­retekkel elrabolta. Csodálatos, hogy a csehek sem lelkesednek érte, pedig hát a német “élet­térben” remek életük van. Tíz­ezrével gyilkolta le ennek a nép­nek legjobb fiait. Százezer cseh van internáló táborban. Főisko­lái öt évre be vannak zárva. Aranyát, pénzét minden érté­két és kenyerüket elrabolta. Meglepő, hogy a lengyelek nem imádják, pedig mi rosszat is követett el ellenük. Összesen széttépve hazájukat és sok száz­ezer asszonyt, leányt, gyereket pusztított el, elkergetve őket szülőföldjükről és németeket telepitett le földjükön és elra­bolt házaikba. Meglepő az is, hogy a hollan­dok, belgák, franciák utálják a világtörténelem legborzalma­sabb alakját. A zsidók borzal­ma egyenesen megdöbbentő há­látlanság a zsidóságnak ezen igazi barátjával szemben. A katolikusok, protestánsok és minden vallásfelekezetnek pap­sága csak rut hálátlanságot mutat, amikor ezt a gangstert nem szereti, esztelen csordájá­val együtt. Megmarad neki a szovjet “barátsága”. Azok akiket soha azok voltak “minden bajnak az okozói”. A háború után a romá­nok, csehek és dél-szlávok okoz­ták a bajokat, mert “elrabolták a területeinket”. Újabban a zsi­dók lettek a bűnbakok. Auszt­ria megszűnt, az “elrabolt" terü­leteket visszakaptuk”, a zsidó­kat nagyrészben kiirtották és a magyar munkásság még min­dig rabszolgább a rabszolgánál. De nemcsak a magyar mun­kásság él ily siralmas viszonyok között, hanem a román, német, francia és minden más ország munkássága hasonló helyzet­ben van. A kézenfekvő tények azt bizonyítják, hogy- a néme­teket nem az angolok nyomják el, a franciákat nem a németek, a magyarokat pedig nem az olá­hok, hanem minden országban a kapitalizmus rabszolgái va­gyunk. Az ilyen nemzeti uszí­tásokkal csak a helyes felisme­réstől tartják vissza a munkás­ságot és amig a munkásság más országokban látja “ellensé­gét”, addig a valódi ellenség — a kapitalizmus — amely a mun­kásság minden bajának, szen­vedésének okozója, biztonság­ban van. másként mint az emberiség szemetjét aposztrofált, azok egyenlőre falaznak neki és résztvesznek az európai népek leigázásában. A románok most kapták meg azt, ami őket Hitler segítsége nélkül is megillette, ugyanak­kor a határaiban megnöveke­dett Magyarország népe is irtó félelemmel várja a Vezér kiszá­míthatatlan parancsait. Ma a Magyarországon élő németek lettek “állam az államban” és kitudja mit hoz a holnap . . . A Vezér csodálkozik, hogy a világ irtózattal és átokkal ter­helte meg a nevét. Ez a csodál­kozása igazolja azt, hogy esze­veszett, akit csak akkor fog el­érni méltó sorsa, ha majd hívei lebunkózzák. “Nem tűrhetem, hogy Anglia mondja meg mikor ihatunk ká­vét” mondotta Hitler, de elfe­lejtkezett arról, hogy a német nép már évek óta nem kapott vajat, mert az ágyú és nem a vaj a fontos (Gőring hires nyi­latkozata) . Ki vette el a német néptől a kávét és vajat? Bizonyára nem Anglia, vagy Belgium, hanem a náci vezérkar, amely a német dolgozók nadrágszijját húzta össze, hogy felfegyverezze a gyilkos ármádiáját. Leszállított munkabér, felemelt munkaidő és halálbüntetés a náci vív­mány. Ezt kapta a német nép és velük együtt Középeurópa békés dolgozói. Havas Emil ITT-OTT ZÖKKENÉS ÉSZLEL­HETŐ A TENGELY HATAL­MAKNÁL. A Chicago Daily News tudó­sítója jelenti az olasz főváros­ból, hogy a kuliszák mögött nagyarányú tisztogatások foly­nak. Sorozatosan tartóztatnak le előkelőségeket, akik ellenzik a háborút és idegenkednek Hit­lertől. Miért gyűlölnek bennünket?

Next

/
Thumbnails
Contents