Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-09-21 / 1129. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 szeptember 21. Nem elég a halottak sorfala, AZ ÉLETBEN MARADOTTAK BŐRÉT EGYFORMÁN KÍVÁNJA A BÁNYATÁRSULAT A LOKÁL TISZTIKARÁVAL Hírrel voltunk, hogy a pennsylvaniai Sonman városban levő Sonman Coal Company telepén Julius 15-én hatalmas bányarobbanás volt, amely sok bányász életet követelt. A vizsgálat most megállapította, hogy a robbanás oka a hibás szellőztetés volt. Már az építésnél történt a hiba, hogy a tárnákba vezető friss levegő útközben elkeveredett a tárnában levő szénporral és azt vitte tovább a mélyebb helyekre. A vizsgálat végeztével a bányafelügyelőség elrendelte azt, hogy a tárnák mélyén a szenet vagy vegyszerekkel vagy vízzel kell teljesen pormentessé tenné, hogy robbanás a jövőben ne fordulhasson elő. Hogy a társulatot nem tette felelőssé a vizsgálat a szellőztető rosszul építéséért és hogy a bányefelügyelőség sem vette a hibát észre, mutatja az a körülmény, hogy a vizsgálat elrendelése után a társaság beszerezte a szükséges vegyszereket a pormentesitésre, leküld- te a bányába és utasította a bányászokat, hogy a szenet ezentúl állandóan locsolják. Mivel ez az eljárás külön munkát igényel a bányászok kérdést intéztek a társulathoz, hogy ki fizeti nekik a locsolási időt, amire azt a választ kapták, hogy senki, mert hiszen a saját biztonságukra cselekszik azt. Ennek az értesítésnek a vétele után a bányászok, számsze- rint nyolcszázan gyűlést tartottak és ötszázan úgy szavaztak, hogy ilyen körülmények mellett nem dolgoznak. Háromszázan ellene szavaztak a munkabeszüntetésnek. A bányatársulat a bérszerződés értelmében, közbeeső sztrájknál nem köteles a bányászokkal szóba állni és ehez tartotta magát a bűnös Sonraa- ni Coal Company vezetősége is. A munkások helyzetét súlyosbítja, hogy nem velük, de nyíltan a társulat mellett van a lokál elnöke és tisztviselő kara is, akik utasították a munkásokat, hogy menjenek vissza a munkába, oda ahonnan csak pár héttel ezelőtt bányásztársaik élettelen testével takarták el a bánya bejáratát. A bányászok, illetve a sztrájkot kimondottak erre újabb tanácskozást tartottak és minden fenyegetés ellenére megmaradtak követelésük mellett, hogy addig nem mennek vissza a bányába, amig a társulat nem alkalmaz munkásokat a vegyiszerek kezelésére, vagy nekik nem fizetik meg az igy elmulasztott időt. Az egész eset hü tükre annak, hogy az United Mine Workers of America bányász unió. ,amely valamikor “radikális” szervezet néven volt ismeretes, John L. Lewis elnöksége alatt, aki néhány évvel ezelőtt a kommunistáknak is bálványuk volt — olyan mélyre sü- lyedt le, hogy a még halottsza- gu bányákban újból a munkások terhére kívánja a védelmet felépíteni, hogy a társulat vagyona még hatalmasabbra emelkedjen, a munkás meg lehet szegényebb, hiszen az unió illetéket nem használhatja fel kenyér vagy cipő vásárlására, mert azt a bánya irodában, a bányabárók által fizetett alkalmazottak vonják le és juttatják a local kezébe. Hogyan is haragíthatnák ezek a tisztviselők magukra a bányatársulat vezetőségét. A munkások, az más. Azok örüljenek, hogy dolgoznak és nem a charity után járnak. Ezeken a hasábokon nem egyszer kihangsúlyoztuk, hogy az amerikai munkásfrontnak nem kell sem Oroszországba, sem Olaszországba, de még Hitler országába sem menni, hogy leckét vegyen a diktátorságból, értik és gyakorolják azt itt nap- ról-napra és fogják gyakorolni nagyobb mérvben is, ha a munkások meg nem szabadítják magukat az ilyen tisztviselőktől. HÁBORÚS ŐRÜLET fánt fölorditott: “Micsoda bolsevik disznóság ez! Hiszen ez szovjetizmus! Ha a tőkésektől ily egyszerűen elveszik a tulajdonukat, akkor mi értelme van az egész védelmi komédiának! Abban az esetben nincs mit védeni! Bravó Willkie! Encore! Encore! Ennék a fölfrissitő őszinteségnek van értelme. Ezt talán a legbutább munkás is megérti. Szeretnők hinni, hogy a többi politikusok is követni fogják a példáját. Utóirat: Az őszinteség eme magasztos kitörése után össze- röffentek a republikánus párt HIVATALOS politikusai és kioktatták Willkiet, hogy most nem szabad igy beszélni, mintha a Wall Sterret-i korporációjának az irodájában volna. Hiszen “mi néked fáj, nekünk is fáj, könnyünket takarni bajos” — de a választás előtt MUSZÁJ! Következő alkalommal figyelje a hivatásos politikusokat mielőtt a száját kinyitja. íme mostan is tudnod illett volna, hogy a republikánus képviselők többsége a javaslat mellett szavazott, tudva azt, hogy a választás előtt igy kell beszélni és hogy a választás után máskép lehet csinálni. Pedig nem volna szabad rossznéven venni Willkie önkéntelen fölhorkanását. Elvégre a tulajdonjog legcsekélyebb megsértése az elevenébe vág és soha nem lévén hivatásos i politikus, még nem tud ilyesmihez jó képet vágni. Viszont a munkásoktól elvárja, hogy életük veszélyeztetésével is védjék, amit ő egyedül védeni valónak tart. Bárcsak a munkások is oly szentnek tartanák életüket, mint Willkie a tőkések tulajdonát. Ki próbálkozott már részeggel okosan beszélni, vagy egy megcsalt nőt meggyőzni, hogy a másik nő is tisztességes volt? Vagy a Atlantic óceánt keresztezni a lyukas mosódézsában? Ha azt mint meg is tette már valaki, még az sem volna képes józan ésszel megbirni ezzel a háborús őrülettel, mely az egész világot lángba borította. Mert amikor a háború megérkezik, a felebaráti szeretet, öngyikosság. Mindezek dacára, minden időkben akadtak emberek, akik azt hirdették, hogy a gyilkosság, a háború a legelitélendőbb emberi cselekvés és amig háborúk vannak, addig az ember nem koronája, hanem komédiása a nagy természetnek. Krisztus és az első keresztények ilyenek voltak. Azóta nagyon sok egyén kisebb-nagyobb csoportban hirdette már ezt. De ne légy elbizakodva, hogy ezen kereszténynek csúfolt világban az ilyen “béke apostolokat” érdemjelekkel tüntetik ki, vagy dicsőséggel megkoronáznak. Sőt ellenkezőleg, ha adnak koronát, az most is tövisből van, de a megköveztetés és korbácsolás mellett, ma még forró kátrány és tollal fedik be a korbács és bot által okozott sebeket, a krisztusi szeretet még nagyobb megcsúfolására. Az őskeresztényeket vadállatokkal szagatták széjjel, mig a mai békeapostolokat maguk a vademeberek, akiket mundérba bujtatnak és hősöknek neveznek szaggatják széjjeh Vadállatokról beszélve, meg kell említenünk, hogy az őskeresztényeket is csak úgy tudták velük széjjelmarcangoltatni, ha nagyon kiéheztették őket. De ma ellenkezőleg van, legjobban étkeznek azok a keresztények akiknek kereszténytársaik széj- jelroncsolása a főhivatás. Nem csak a földi jókkal látják el őket, hanem egyenesen a hetedik mennyországot helyezik nekik kilátásba, a békeszeret«) Krisztus nevével kereskedő papság, amig a mai béke apostolnak a földi életet is pokollá igyekeznek tenni, melyhez a forrókátrány sebekhez való alkalmazása nagyban hozzájárul. De ne légy elcsüggedve, hit még mindég remélsz valamit a kereszténység lelkipásztoratitól. Egyszer egy héten még mindég kikiáltják, hogy “boldogok a békességet keresők” amig a hétköznapokon áldásaikat osztogatják azokra, akik kereszténytársaik szétroncsolására a hadba mennek. Igaz, hogy a krisztusi hitet és szeretetet minden ünnepi kikiáltás után újból lepakolják, hogy a következő vasárnapra, vagy ünnepre ismét elővehessék mutogatni. És ne hogy zavarólag hasson a hét többi napján haza, király, civilizáció és kulturmentési akcióknál, melyeknek legtanulságosabb mutatványai, a lerombolt városok, gyermekek, asz- szonyok szétroncsolt holttestei. No még sok, sok keresztényt megnyugtathat az a tudat, hogy végre bosszút állnak a zsidókon, amiért Krisztust halálra kívánták, dacára, hogy hittestvérük volt, sőt faji kapcsolata sem volt kétséges. Miért ne tapsolna most a kereszténység a zsidók üldözésén, mikor kétezer éven keresztül őket okolhattuk a Krisztus megfeszítéséért. Vagy nem-e Kajafás főpap csatlósai fogták el, akik elvitték a főpap otthonába, hol a papi fejedelmek, követelték Pilátustól, Barabás helyett Jézust feszitesse meg. No de most mind ezért bosszút állhatnak a jó keresztények és még azokat sem fogják megkímélni, akik állva keresztelked- tek mint Jézus. (Himler ur figyelmébe.) Szép is ez a keresztény civilizáció, kultúra, demokrácia, modern gépek halmaza, mely olyan gyors és tökéletes rombolást végez az emberi állatok között. Vi. JELSZAVAKBAN NINCS HIÁNY Ébredj fel Amerika! ébredj fel! Ébredj fel mielőtt késő! A japánok jönnek. Az oroszok jönnek, a németek jönnek, az olaszok jönnek, az indiánok, az eszkimók, a senegálok jönnek. Európa, Ázsia, Afrika, Ausztrália, Észak és Dél-Amerika, a Csendes és Atlantic óceán szigetei meg vannak támadva. A MI határainkat is keresztezik. Csechoslovákia, Spanyolország, Belgium és legújabban Franciaország is elárultak bennünket. A lengyelek, finneK, magyarok, románok, szerbek, svédek, norvégok, törökök, gö- rögög, mindenki ellenünk fordult. Mexico, Argentina, Chile, Bolivia, Peru, Patagonia, nem megbízhatók. A nácik itt vannak. A fasiz- ták, kommunisták, pacifisták, a Jehova tanúi. Negyedik, ötö- di, hatodik kolumnisták. Minden uccasarkon kém, minden ágy alatt kommunista. Minden unióban vörösek. Soha nem volt olyan nagy a veszély mint mostan. Csak egy barátunk maradt az egész világon, Anglia. Kedves öreg Anglia. És őfelsége György király. Csak is az őfelsége hajóraja az egyedüli önzetlen védőbástyánk, másképpen vereség, romok és megbecs- telenités érne bennünket. Mindenkinek az a kötelessége, hogy feláldozza magát, legyen az economic milliomos, vagy vándor munkás. Sokáig éljen a MI országunk és védnökünk György király. Ébredj Amerika! Ébredj! (“American Guardian”-ból) UJ FOLYÓIRAT A COMMON COUNCIL KIADÁSÁBAN Common Ground címen egy uj magazin jelent meg, amelyet a Common Council for American Unity (azelőtt FLIS) kezdeményezett. A folyóirat foglalkozik mintegy hatvan különböző nemzetiséghez és fajhoz, valamint vallásfelekezethez tartozó hatalmas néptömeggel, amely Amerikában keresett hazát és amely most tartja igazi nagy találkozóját az amerikai néppel. A folyóirat szerkesztője Louis Adamic, országszerte ismert iró és előadó. A Common Ground negyedévenként megjelenő kiadvány. Az első szám szeptemberben került ki a nyomdából. Az uj magazin szerkesztője szerint: “A világkrizis e pillanatában nem elegendő, hogy megőrizzük azt ami van, hanem tovább kell fejleszteni a dolgokat mig végre is egy szélesebb értelmű demokráciát nyerünk.” A Common Ground évi előfizetése $2. Egyes szám ára 50 cent. A folyóirat, valamint a Council címe: 222 Fourth Avenue, New York City.
