Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-09-21 / 1129. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio

OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM.

CLEVELAND, 1940 SZEPT. 21 NUMBER 1129 SZÁM

A Hitler-Sztalin paktum utóhangjai New Yorkban

Nagyon sokan azt gondolják, hogy a Hitler-Sztalin paktum a magyar komunácik bélyegzőjével ellátva tovább működik az egyleti élet terén és a régi be- lülfuró taktika minden fennakadás nélkül tovább tart a magyar egyletekben az “elvtársak” irányítása által. De nem igy van a dolog. New York talán legnagyobb magyar zsidó város az egész világon, ahol a magyar zsidóságnak megvan a szabad mozgási lehetősége, amit ki is használnak az egyleti mozgalmak építésére. Sokezer tagot számlálnak New York magyar zsidó egyesületei, számottevő vagyonnal rendelkeznek és bizony a más egyesületek akcióinak a sikere nagyon sokban attól függ, hogy ezek az egyesületek támogatják-e őket abban.

A régi időben a kommunista párttaktika az volt, hogy valamelyik hitsorsos elvtársat elhelyeztek tagnak ezekben az egyletekben és aki aztán igyekezett vezető szerepet nyerni és minden olyan megmozduláson amit a régi Előre és később az Uj Előre intézett, azon ott volt hivatalosan képviselve minden olyan egyesület, ahol párt utasításra elhelyezve volt a párt képviselő. A Hitler-Sztalin paktum óta megváltozott a helyzet és ahogyan a párt kétfelé szakadt ebben a kérdésben, úgy a zsidó egyesületekben a régi barátságos kezelés helyett, valóságos gyűlöletet szított ellenük, ami részben érthető is.

De a minden hájjal megkent komunácik sehogysem akarják megérteni, hogy ez a történelmi árulás, végleg megpecsételte sorsukat munkás célok és munkás irányítások szempontjából. Az egyik közülök pl. arról tartott előadást az egyik zsidó egyletben, hogy a Hitler-Sztalin paktum tulajdonképpen a zsidóság érdekét szolgálja. De nemcsak egy-egy egyletben külön- külön akarták ezt a patentot lenyeletni a new yorki zsidókkal, hanem elhatározták, hogy hivatalosan tiltakozni fognak a magyarországi zsidóüldözések ellen, egy nagy tömeggyülést fognak lerendezni, melyre első kötelességük lesz a zsidó egyleteknek testületileg kivonulni.

Ezt a gyűlést tartották meg szept. 7-én a new yorki Hunts Point Palace tágas termében, melyre nemcsák az összes zsidó egyesületeket hivták meg, hanem olyan egyének neveit hirdették mint szónokokat, akik csalétkül szolgáltak a tömeg felvonulására. A gyűlésről aztán nem csak a zsidó egyletek maradtak távol, hanem a nagynevű szónokok is és igy a zsidóság főszónoka Brown Chaly maradt meg Fehér Jóska mellett, a tömeget pedig azt lehet mondani csaknem kizárólag az IWO dróton ráncigáit tagsága képezte.

Brown Chalyt ismeri a new yorki magyarság mint tisztességes üzletembert, akinek elvi felfogása, hogy mindenki tisztességes aki neki üzleti alkalmat ad. Ezért volt ő ottan mert az IWO egész éven át egy egész oldalt köt le lapjában az Egyleti Életben. Ezért merte csak azt mondani a távol levő zsidókra, hogy “gyáva népnek nincs hazája” ő azonban bátor volt négyezer mértföldnyire Magyar- országtól a MAGYARORSZÁGI ZSIDÓÜLDÖZÉSEK ELL E N TILTAKOZNI.

A másik hasonló elvi meggyőződésű főszónok aztán Fehér Jóska volt, aki mindig megmaradt a pártvonalon és megfog maradni mindaddig, mig analfabéta létére mint titkár és újságíró a heti 50 d^rab ropogóst a zsebébe nyomhatja. Ha majd valamikor valahogyan kirúgják onnét, akkor ő lesz a leghangosabb szájú ellenzéki legény a párt ellen. Most azonban sokkal bátrabb még Brown Chalynál is. Határozati javaslatot fogadtatott el, hogy Magyarország azonnal szakítson meg minden összeköttetést Hitlerrel. És mindezt szemrebbenés nélkül volt bátor a jelenlevő IWO tagokkal elfogadtatni. Hogy aztán valakinek mégis az agyába zökkent, hogy hát akkor Sztálin is szakítson meg minden kapcsolatot kebelbarátjával Hitlerrel, hát az ilyesmire csak a zsidó antiszemiták gondolhatnak.

Hogy erről volt szó a gyűlést megelőző előkészületeknél azt most tudtuk meg, mert a Magyar Cionisták egy támadást intéztek a gyűlés ellen és az Egyleti Életben akarták elmondani, hogy miért nem vesznek részt a fehérjóskák által rendezendő gyűlésen. Brown Chaly aki a zsidóság részére szabadságot követelt Magyarországon, itt Amerikában nem engedte meg a zsidóknak, hogy elmondják véleményüket. Csak egy hét tel később adott helyet lapjában, amikor a gyűlés már befejeződött és látta ő is, hogy a zsidó egyesületek távolmaradásukkal tiltakoztak.

Az amerikai magyar munkások tudomására hoztuk ezt az aránylag kis jelentőségű eseményt, ami azonban fontos tanulságul szolgál az osztályharcos munkásoknak. Fontos tanulA "VEDENI VALÓ"

Nemes erény az őszinteség. Ritka mint a fehér holló. Különösen a polgári politikusok között, de legkiválóbban válasz . tások előtt.

Tehát százszorosán meg kell becsülni a választás előtt kibökött őszinte szót, ha az egy fő- főpolitikustól ered. Ilyen kiköpött őszinteségért az olvasók figyelmébe és jóindulatába ajánlom Willkie-t, a republikánus párt elnökjelöltjét.

Az egész háborús készülődést jellegzetes képmutatással kezelték a politikusok. Persze Willkie is. Volt szó honvédelemről. a demokrácia védelméről stb. stb. *

Márpedig ezekért a dolgokért nem szabad kímélni sem pénzt, sem életet. Ebben úgy a Demokrata, mint a Republikánus politikusok megegyeztek.

Nagyjából megegyeztek abban is, hogy a pénznek a nagy részét a munkásokra és a középosztályra kivetett jövedelmi adóval kell fedezni. Van egy kis vita azon, hogy a nagytőke, különösen a “háborús” ipart megadóztassák-e vagy nem.

Voltak olyanok, akik oly “radikális” ajánlatot tettek, hogy a háborús iparban a “tisztességes” haszon felül csinált külön hasznot meg kell adóztatni.

Nem az egész külön hasznot elvenni — a demokrácia védelmére, ’sten ments! Elvégre — okoskodtak a republikánus s demokraták — ha a demokráciáért folyik a harc és ha a demokrácia “népuralmat” jelent, hát fizesse a “nép” a költségeket az uralomért és ne keverjék bele a tőkéseket, akik másképpen uralkodnak.

Politikus logika ez! Persze nem mindenki érti. Ami az élet és ember áldozatot illeti, ebben a kérdésben is volt és van egy kis nézeteltérés. Az egyik csoport azt mondja, hogy be kell vezetni a kötelező katonai szolgálatot és a kötelező ipari szolgálatot is. Az eredeti terv szerint öt egész dollár havi jutalmazással. (A választás közelségére való tekintettel beszélnek arról hogy azt föl kel lemelni 21 dollárra.)

A kötelező szolgálat hívei ebben látják az igazi demokráciságul mert láthatjuk, hogy munkás tömegeket hogyan vezethetnek félre, kiskaliberű senkiházi fékerek is, mennyire inkább lehetséges ez nagy tudással rendelkező képzett politikusok által. Hivatásunk kezdetén vagyunk, és még nagyobb energiával kell neki lássunk a munkástömegek öntudatra ébresztésének.

(f.)

át. Mindenki — aki katonailag és iparilag képes — egyformán szolgálja a nemes ügyet.

Az ellenvéleményt képviselik azok, akik a jelenlegi önkéntes rendszert akarják továbbra is megtartani. Ezeknek az érvelése szerint legyen katona, aki akar, — ezekből kerül ki az igazi lelkes hadsereg. De nyilvánvalóan az a gondolat lapul meg az érvelés mögött, hogy van elég munkanélküli és ha eltörülik a WPA-t s a “segélyt” akkor azoknak az “önkéntessége” biztosítva lesz és az államnak kevesebbe fognak kerülni, mint most.

Ez is dicséretes államatyai gondolkodás! Egy szó mint száz, az ipari és a katonai hadsereg meglesz ilyen vagy amolyan demokratikus alapon.

Ja, de fegyver és munició is kell, ép azoknak a készítésére kell a havi öt dolláros KÖTELEZŐ ipari szolgálat. A munkás katonák vagy katona munkások már csak meglesznek, csak még egy dolog kell a gyártáshoz, gépek és gyárak. S miután ezek nincsenek a nép uralma alatt, ezeket illetőleg NEM SZABAD és NEM LEHET DEMOKRATIKUSAN intézkedni.

Itten az államnak alkuba kell bocsátkozni a tőkésekkel, hogy mennyiért hajlandók a gyáraikat a nemzet és a demokrácia megvédésére megindítani és üzembe tartani. Ebben az alapelvben semmi eltérés sincs a demokrata és republikánus politikusok között. Az a rettenetes gondolat ,hogy netalán-tán a gyárakat és a gépeket is besorozzák kötelező szolgálatra, havi öt dollár jutalmazás ellenében még álmukban sem fordul elő. Szóval úgy látszott, hogy minden rendben lesz. A tőkések haszna és különhaszna biztosítva lesz, biztosítva lesz az olcsó munkaerő, szrtájkmen- tesen és a katonák, akik ezt a berendezést megfogják védeni.

Azonban az átkos bolseviz- mus fenerákja a legváratlanab- bul fölütötte a fejét, hogy ezt az ideális társadaimi berendezkedést alapjában kikezdje.

A polgári politika fellegvárában — a szenátusban és a képviselőházban — javaslatot mertek tenni arra, hogy ha egy tőkés nem lenne hajlandó megelégedni a “tisztességes” és a “külön” haszonnal és megtagadná a gyárának a használatát ha nem kap egy “külön hasznot”, akkor az államnak joga legyen törvényes lépéseket tenni arra, hogy a gyárat átvegye és vezesse, ha a haza érdeke azt megköveteli.

Na most jön az őszinteség! Willkie, mint a megsebzett ele9

9