Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-07-13 / 1119. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 CLEVELAND, 1940 JULY 13 NUMBER 1119 SZÁM VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. Az "Ötödik Szakasz" Angliában Virágszőnyeg Berlin uccáin Hitler fogadtatására “Amikor a világháború győz­tesei lefegyverezték Németor­szágot, a háborús ipari telepe­it egészben hagyták, sőt^ az Egyesült Államok vezetésével mindent elkövettek arra, hogy növeljék azt kölcsönökkel és be­fektetésekkel, az ipari telepek építésével és javításával és technikai segítséggel.” így ir 0. D. Tolishus a N. Y. Times június 30-iki számában. Idézzük ezt mintegy bevezeté­sül egy másik érdekes cikk is­mertetéséhez. “Friday” cimü folyóirat jú­nius 21-iki számában M. Say­ers ir az angol ‘Ötödik Szakasz’- ról, amelyben azt írja, hogy ‘az újságok ezt a jelzést akaszt­ják a munkásszervezetekre, a haladó és a liberális szerveze­tekre, amig megfeledkeznek az igazi ‘ötödik Szakaszról’, azok­ról a magasállásu emberekről, akiknek a kereskedelmi és fi­nanciális érdekeik túlhaladják a hazafiaságukat.” Azt állítja Sayers, hogy az igazi náci barátokat nem tar­tóztatták le Angliában, mert azok tulgazdagok és hatalma­sak és csak “egy nagyobb tár­sadalmi fölkelés tudná kimozdí­tani az állásaikból.” “Ezek felelősek azért, hogy az angol tulajdonban lévő ro­mán olajat a németek használ­hassák a Stuka bombázókban és hogy az angol tulajdonban levő spanyol bányákból zavartalanul szállíthatják Németországba a vörösrezet és más fémeket — az angol hadihajók szemeláttá- ra és azok engedelmével.” Sayers megnevezi London­derry markyt, mint “Európa egyik leggazdagabb, legbefolyá­sosabb “náci barát”-ot, aki a kormánypártnak az elnöke volt 1937 és 38-ban és aki a háború kitöréséig Ribbentroppnak, a náci külügyminiszternek a tár­saságában azon dolgozott, hogy Anglia fasizta mozgalmat te­remtsen meg. A müncheni egyezséget illetőleg ezt mondta a parlamenti beszédében: “Pont ezen dolgoztam négy év óta szerény tehetségemmel”. “Ribbentrop és Londonderry vezetése alatt született meg az Anglo-German fellowship” — Ír­ja Sayers. “A főhadiszállása az ‘Unilever House’-ban volt, mely az ‘Unilever Ltd.’ pénzügyi tár­saságnak a háza. Ez a társaság 67 millió font tőkével az angol­német financiális érdekeltségek ügyvezetője. A társaság elnöke Mr. D’Arcy Cooper, a Ribben- trop-Londonderry klubnak a lelkes tagja, akit Chamberlain kinevezett a Honvédelmi Bizott­ság egyik tagjává.” “Ennek a klubnak tagjai kö­zött volt Lothian lord, aki most az E. Á.-ban nagykövet; Stamp lord, aki most tagja az angol kabinetnek; W. H. Schoeder egy hires banknak a direktora és Schoeder német bárónak a közeli rokona. (A báró mutatta be Hitlert a ruhrvidéki tőkések­nek) Továbbá J. J. Astor a W. Runciman, a ‘Lloyds Bank’ London Times tulajdonosa, a hires ‘Cliveden-set’ patrónusa; direktora és McGowan lord.” “Ez az utóbbi úriember tisz­tára üzleti okokból szolgálta a náci ügyet. Mint a legnagyobb robbanószerek és muníció gyár­tó trösztnek az elnöke, érdekel­ve volt abban a 11 millió font­ban, amit az ő cége a német ná­ci I. G. Farben trösztbe fekte­tett. Két évvel ezelőtt McGowan vezetése alatt szervezték meg a ‘Trafford Chemicals’ trösz­töt, amiben 50 százalék angol és 50 százalék német tőke van befektetve.” Egy másik pro-náci szerveze­tet Sir Barry Donville admirá­lis vezette, aki valamikor a ha­ditengerészeti kémszolgálatnak a feje volt. Sawyers igy idézi a londoni “Observer” 1937 no­vember 28-i számát: “Sir.Barry barátja Hitler, von Ribbentrop, Himler uraknak és az uj Né­metország más vezéreinek”. Sawyers megnevez még egy tucat nagy embert, köztük Hen­(Folytatás a 6-ik oldalon) ÖRÖMUJJONGÁS A FŐGYILKOS TISZTELETÉRE Az elmúlt szombaton óriási parádé közepette virágszőnye­gen vonult vissza Berlinbe Hitler a fővezér. Úgymondják ,hogy 57 napig volt a fronton és ezen idő alatt négy nemzet borult térdre előtte, hollandok, luxemburgok, belgák és franciák. A vi­lágtörténelemben ilyen győzelmet ennyire rövid idő alatt, még soha senki nem ért el a háborús«-----------------------------------------­gyilkolás művészetében, nem is lehet csodálkozni azon, ha örömmámorban úszik a német néptömeg. Virágszőnyeg borította az uccákat ahol Hitler autója a menettel elvonult és virág borí­totta a Wilhelmplatz minden talpalattnyi helyét. A tömeg­nek ki volt adva a rendelet, hogy a virágot nem szabad Hit­ler felé dobni, hanem mielőtt a menet odaér mindenkinek a földre kellett dobni a fővezér tiszteletére vitt virágokat. A tömeg hűségesen engedelmes­kedett a rendeletnek, és igy nem lehet tudni, hogy az öröm- rivalgás nem e hasonló rende­letre történt. Annyit azonban megállapít­hatunk a hitleri fasizmus ural­mi rendszeréből, hogy a népnek nemcsak a munkaerejével, az agyával, de a leikével is rendel­keznek. Mert az tény, hogy győzelmet arattak más népek fölött, de hogy mennyi német anya siratja a gyermekét, hány testvér siratja a testvérét, gyermekek az apjukat, 'akik az életükkel fizettek azért, hogy Jó bizonyítvánnyal vizsgáztunk A háborús állapotban levő Canadából pár hét előtt levelet kaptunk a Department of Nati­onal Revenue, Canada ottawai irodájától, amelyben kérik a Bérmunkást, hogy a canadai magyar munkásokhoz küldött Bérmunkásból küldjünk a cí­mükre is hetenként egy-egy la­pot. A Bérmunkás, mint az IWW minden szerve, ellene van az imperialisztikus célokat szolgá­ló háborúnak, akár Hitler, Mus­solini, Sztálin, akár Anglia, vagy az Egyesült Államok erő­szakolják azt ki, mert hiszen az amellett, hogy nem az általános népesség javát szolgálja, de a háborúkban elvérzők elsősorban a nincstelenek, a nép, a mun­kásság legjava. Ezt a meg­győződést és tanítást hangsú­lyozza ki és viszi hétről-hétre a Bérmunkás a magyar dolgozók közé és csak természetesnek vesszük, hogy az imperialista hatalmak cselédeinek, köztük a canadai hatóságoknak a Bér­munkás tanítása nincsen az ínyére, különösen a háborús helyzetben. Julius 2-iki kelettel a fenti ottawai cenzori hivatal hozzánk küldött leveléhez egy értesítést mellékelt, amely tartalmazza azon lapoknak a neveit, amelye­ket Canada területéről száműz­ni kíván. Némi elégtétellel vesz- szük, hogy a Memorandumból nem hiányzik a Cleveland, Ohi- oban megjelenő Bérmunkás, ami bizonyítja, hogy lapunkon keresztül végezzük a felviágo- sitó munkát, amelytől a hábo­rúkat csinálok jobban irtóznak, mint a fegyveres összecsapá­soktól. És a saját szempontjuk­ból igazuk is van, mert amig a fegyverek által csak a nép fiai pusztulnak el, a felvilágosult- ság a háborúkat előidéző rend­szert fogja megváltoztatni, megsemmisítve emberek, cso­portok kiváltságait mások fö­lött. Hitler virágszőnyegen vonulha­tott föl mint a győztes fővezér, erről még nem tudunk pontos jelentést. De azt tudjuk, hogy sem a hollandok, sem pedig a belgák és a franciák sem babszemmel lövöldöztek, és ahogyan ilyen győzelmet még nem látott a vi­lág Hitlerék részére, ugyan úgy ilyen emberpusztitást sem lá­tott a világ ilyen rövid idő le­forgása alatt. Pusztultak a ka­tonák mint a legyek, de pusz­tultak a védtelen civil népek, gyermekek és nők, mert a mo­dern mechanizált hadsereg út­jában föléget mindent, akiknek pusztításához a régi tatári föl­égetések, csak apró kis pásztor- tüzekhez hasonlítanak. Ezért mondhatjuk azt ,hogy a diktatúra még a nép leikével is rendelkezik, mert az az anya akinek gyermeke ott maradt a harctéren, csakis a diktatúra uralma alatt örülhet a győze­lemnek. Viszont igaz az is, hogy a demokratikus országokban sem volt valami nagy érdeke a munkásságnak a haza védelmé­ben az életét áldozni, mert ne­kik bizony a legtöbb esetben csak alig egy falat kenyeret je­lentett a haza. Mig a nép egy nagyon kis százaléka minden jóban dúskált. Egyszóval nem a saját érdekükben gyilkolják egymást a munkástömegek az egyik oldalon sem, de a diktatú­ra oldalán még örömujjonganak a gyilkolásnak. És itt látszik aztán meg a sajtó és szólás szabadság le- tiprásának a következménye. Amikor a diktatórikus kormány veszi kezébe a sajtót és min­den más kiadvány terjesztését eltiltja, a régi boszorkány kor­szak értelmi rendszerét állítja vissza. Minden bajnak és min­den jónak az okozóját a kor­mány nevezi meg, és azt el kell fogadni minden kutatás nélkül. Ha a nép éhezik annak zsidó az oka és punktum. Aztán a zsidók kiirtása után a nép még mindig éhezik, annak az angol és szö­vetségesei az oka és punktum. És ha azután a nép még min­dig éhezni fog és kilátás lesz arra, hogy az almahéj teával már nem lesz megelégedve, a kormány uj éhség okozót fog (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents