Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-24 / 1125. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 24. | TÁRCA | Prisibéjev altiszt — Prisibéjev altiszt! Azzal van vádolva, hogy szeptember harmadikán szóval sértette, illetve tettleg bántalmazta Zsi- gin rendőrőrmestert, Aljagov községi birót. Jefinov kisbirót, Ivanov és Gavrilov esküdtet, azonkívül hat más községbeli lakost; az első hármat hivatalos kötelességük teljesítése közben. Bűnösnek érzi-e magát? Prisibéjev, a szivósképü kiszolgált altiszt, vigyázzba áll és rekedt, fojtot thangon minden szót élesen, mint a vezényszót hangsúlyozva felel: — Nagyságos uram, nagyságos békebirő ur! A törvény meghagyja, hogy minden ügynek elégtétel adassák a kölcsönös meghallgatás alapján. Nem én voltam a hibás, hanem a töb- 4dí. Az egész eset a boldogult vizbefult hulla miatt kezdődött. Megyek harmadikán a feleségemmel, Avfiszával, csendbe, rendbe; látom, mindenféle vegyes nép áll már a parton. Micsoda jog alapján gyülekezik a népség, — mondom az asszonynak. Emmár micsoda dolog? Hol mondja a törvény, hogy a népség csordába járjon? Megyek, kiáltom nekik: oszolj! Kezdem lökdösni az emberit, menjen a dolgára mindenki mondom a kisbirőnak, hajtsa már ő is a népet ... — Megálljon. Nem csendőraltiszt maga, se biró; mért gondolja maga, hogy a maga dolga hajtani a népet? — Ne neki, ne neki! — hallatszik a terem külömböző sarkából. — Nyugtunk sincs már tőle, nagyságos uram! Tizenöt éve szenvedünk miatta! Mióta hazagyütt a szolgálatból, azóta akár a pokol a község. Baja volt neki mindenkivel! TÖRTÉNIK1940-BEN Egy isteni természettel megáldott ember ez a clevelandi ügyvéd, Biriny K. Lajos, hogy « kilencven fokot is túlhaladó melegben olyan mélyen tud aludni, hogy arról teljes két- hasábot irhát a bridgeporti Testvériség utóbbi számában. A világos visszaemlékezése szerint egy angol ifjú ember jelent meg előtte egy 167 oldalas kézirattal, amely Amerika és Magyarország minden 50 centes névviselőjének egész biográfiáját, sőt fényképét és ujj- lenyomatát tartalmazza. Neki ezeket fel is olvasta és hoPhaj- meresztő, hol kacagásra ösztökélő, ami ezekből kitudódott. Éveken keresztül gyűjtögette ezeket egy hazafias amerikai szervezet megbízásából itt és az óhazában. Most fogják nyomás alá rendezni, de előbb Birinyi- nek akarta felolvasni. (A kezébe nem adták, valószínű, ismerték a mesterségét.) Egy kis kellemetlen zörej megzavarta Birinyi álmát, mert felébredt, mielőtt útmutatást tudott volna adni a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy hol keressék az “Alvilág gyíkja” néven ismert, Magyarország leghíresebb betörőbanda vezérét. Ezt már a Testvériségnek kell felkutatnia, ha csak újabb látomásai nem lesznek az ügyvéd urnák. — Úgy is van, nagyságos uram — mondja az egyik tanú, a biró. — Panaszunk van az egész világ előtt. Nem lehet megmaradni ezzel az emberrel. Ha búcsú van a faluban, lakodalom, akármiféle eset, mindenütt kiabál, lármázik, mindenütt rendet akar tenni. A köly- köknek a fülit cibálja, az asszonyok dolgának utána jár; baj ne legyék evvel-avval, akár az após a háznál, olyan. A napokban is járta be a házakat sorra, hogy azt mondja, énekelni ne énekeljenek az emberek, lámpát ne gyújtson senki este. Azt mondja, nincs erre törvény, hogy muszájjon este énekelni. — Várjon, még majd rákerül a sor az ön vallomására is — mondja a biró —, most hadd folytassa Prisibéjev. Folytassa Prisibéjev! — Igenis ;— recsegi az altiszt — Azt mondja, nagyságos uram, nem az én dolgom hajtani a népet. Hát helyes kérem. De ha a rendzavarás? Nem lehet azt hagyni kérem, hogy féktelenkedjék a nép. Én kérem abba sem egyezek bele. Ha én nem oszlatom, meg utána nem járok, ki oszlassa? Nem tudja azok közt egy se a rendet, az egész faluba, nagyságos uram, én vagyok az egyetlen, aki tud bánni a tanulatlan néppel, én ahhoz értek. Nem vagyok én paraszt, kiszolgált altiszt vagyok, raktári őrmester voltam Varsóban, a stábnál, hogy letelt az időm, szolgáltam a tűzoltóságnál, aztán hogy a meggyöngült betegségi állapotomból kifolyólag ott kellett hagyni a szolgálatot, két évet töltöttem a humanista főgimnáziumban, portási rendfokozatban. Én, kérem, tudom a rendet. De a paraszt, az egyszerű ember, nem tudja — arra való, hogy szótfogadjon, mert kérem a maga érdekében. Itt van kérem ebbe az esetbe is. Oszlatom a népet — a parton meg, a homokon a vizbefult hulla hever. Micsoda alapon — kérem — fekszik itt az ember? Hol itt a rend? A rendőrőrmester tátja a száját, őrmester — mondom neki — a hatóságnak mér nem jelented? Lehet, hogy magától fűlt bele a vizbe a hulla — lehet, hogy Szibéria jár érte valakinek. Lehet, hogy itten bűntény és gyilkosság esete forog fenn. Zsigin őrmester meg oda se hederit, csak szíjjá a cigarettáját. “Micsoda komendán- suk van itt maguknak, ■—- kérdezi. — Honnan a fenéből került? Tán mi a magunk fejéből nem tudjuk a rendet?” De látom — mondom neki — szamár, hogy nem tudod, ha tátod a szád és oda se hederitsz! “Tegnap, azt mondja, jelentettem a csendőrkerületnek.” Mert azt mondom én — a csendőrkerületnek? Hol a törvény, amelyik ezt írja elő? Vizbefulásnál, elgázolásnál, meg más hasonló tekintetben mit tehet a csendőrkerület? Itt, mondom, bűntény esete forog fenn •—- polgári eset. Küldöncöt kell küldeni, mondom, a vizsgálóbíró úrhoz, meg a biró urakhoz. Meg, legis- legelébb jegyzőkönyvet kell felvenni rögtön — és elküldeni a békebiró urnák. Nem, az őrmester csak hallgatja s nevet. Meg a parasztok is nevetnek. Mind nevetett nagyságos uram. Eskü alatt bizonyítom, ha kell. Ez is nevetett, meg az is, meg az őrmester is. Mit röhögtök itt ezen, amit mondok? — kérdezem. — De az őrmester még mondja: “A békebirónak, mondja, az ilyen eset nem illető.” Már erre fejembe szállt a vér. őrmester, mondtad a békebiró úrról, vagy nem? — fordul az altiszt Zsiginhez. — Mondtam. — Mind hallották, hogy a lakosság előtt mondtad: A béke- birónak az ilyen eset nem illető. Az egész lakosság hallotta . . . Naszen, nagyságos uram, a fejembe szállt a vér, még a hideg is elöntött. Mond még egyszer, ilyen, amolyan -— mondom neki — amit az előbb mondtál. Megint csak mondja ugyanezekkel a szavakkal. Megyek oda hozzá, így kezdődött . . . Elragadott a hirtelenség — no de nem lehet néha, nagyságos uram, verés nélkül. Amelyik buta embert az ember meg nem veri, annak a hibája sokszor az ember lelkin szárad . . . Még hozzá ha fontos dolog . . . Csendháboritás. — Már engedjen meg! A csendháboritásra van aki ügyeljen! Arra való a csendőrőrmester, a biró, a kisbiró . . . — A rendőrőrmesternek nincsen ezer szeme, hogy mindent lásson. A rendőrőrmester nem is ért ahhoz, amihez én értek! — De értse meg, ha mondom, hogy nem a maga dolga!-— Nem az én dolgom! Hát kinek a dolga! Furcsa . . . Za- varog a nép, oszt nem az én dolgom! Tán megdicsérjem érte, ha zavarog? Azt is panaszolják, hogy az éneklést megtiltottam. Mi jóravaló van az éneklésben? Ahelyett hogy ülne otthon, végezne a dolgát, — hát énekel! Mert fölhozták azt is, hogy lámpánál ülnek este! Más rendes ember lefekszik, — ezeknek meg a beszélgetés kell, a vi(Folytatás) 2. Szarvasmarhát és baromfit tenyésztő gazdaságokban: gulyások, juhászok és a tehenészetnél alkalmazott munkások. B. Kertészeti ipar Ez az osztály magában foglalja a gyümölcsösökben, virágkertekben, tea- és kávé-ültetvényeken, dohányföldeken foglalkoztatott összes munkásokat. — a selyemtenyésztésben alkalmazott munkásokat, — a melegágyak munkásait; a gyü- mölcsszüretelőket, ládakészitő- ket, pakolókat és a többit. C. Erdészeti és épületfa ipar. Ebben az osztályban vannak egyesitve az összes erdei munkások : vadőrök, erdészek, favágók, az erdők szomszédságában levő fürészmalmok munkásai, kik előkészítik a fát gyárak feldolgozásra való szállításra; növénynedvet, levelet, gyógyfüveket, parafát, kérget gyűjtő munkások. D. Halászati ipar Ebben az osztályba vannak szervezve az óceánokon, tavakon, folyókon alkalmazott halászok, gyöngy, szivacs- és korai- gyűjtők, búvárok, selejtelők és a halászhajókon alkalmazott mechajnikusok. hogás . . . Fel van ám nálam Írva! — Mi van magánál fölirva? — Melyik ül este lámpánál. Prisibéjev előkotor a zsebéből összegyürött, zsíros papirt, fölteszi a szemüvegét és olvassa : — Ameikek lámpánál ülnek: Iván Prachotov, Száva Nikiforov, Pjotr Petrov. Törvénytelen viszonyban él: Szemjon Kliszov- val Susztrovné. Ignat Szversok kuruzsol, Meora, a felesége boszorkány, éjszaka házról-házra a lakosság teheneit feji. — Elég volt, mondja a biró és kezdődik a tanuk kihallgatása. Prisibéjev föltolja a pápaszemét a homlokára és megütközve néz a bíróra, aki nyilván nincs az ő pártján. A kidülledő szeme csillog, az orra kigyul rikító pirosra. Nézi a birót, nézi a tanukat, sehogysem megy a fejibe, mért olyan indulatos a biró, mért hallatszik a terem felől, minden sarokból, visszafojtott nevetés, suttogás. Érthetetlen neki az ítélet is: egy hónapi fogház! — Mért? — kérdi és értetlenül int csodálkozást a kezével. — Hol mond ilyet a törvény? Szent a meggyőződése, hogy a világ megváltozott; ezen a világon élni se érdemes. Sötét komor gondolat üli meg. De ahogy lép ki a teremből és meglátja a parasztot, amint tolong, beszél valamit a tömeg, nem tartja ki, elkapja a szokás, vigyázba áll, rekedt, haragos hangon vezényli: — Népség, oszolj! Micsoda tolongás ez! Azonnal haza mindenki ! BÁNYÁSZATI IPARI OSZTÁLY Ez a department is négy osztályból áll: A. Szén- és koksz-bányászat Az összes szénbánya munkások alkotják ezt az országos ipari szervezetet. Beletartozik minden butomin- és anthracit szénbányában dolgozó munkás, beleértve természetesen a bányában dolgozó gépészeket, tü- ziembereket, szivatyuzókat, kovácsokat, ácsokat, robbantókat, széntörő fiukat. A koksztermelésben foglalkoztatott összes munkások, tőzeg- és barnaszénbányászok, a bányairodákban alkalmazott hivatalnokok, a szétosztás helyein levő szénraktárakban dolgozó munkások, mint kocsisok, lapátolok, rakodók, mázsálók is ehez az alosztályhoz tartoznak. B. Olaj, gáz és petróleum- termelés Ezen osztályban szervezkednek a természetes gáztermelésben és az olajforrásoknál dolgozó összes munkások, akna- sülyesztők, szivattuzók, csővezetők, vizfogók, köbözők, valamint az olaj szétosztásának helyein dolgozók, mint: töltők, rézművesek, kocsisok, az olajtelepek munkásai, valamint a mellék-iparágakban alkalmazott munkások. (Folytatjuk) EGY NAGY SZERVEZET (ONE BIG UNION) A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 15c.
