Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-31 / 1126. szám
“Robespierre, követni fogsz...!” (B-y) Az orosz forradalom Dantonját végre kivégeztette annak Robespierre-je. Trotskyt fizikailag “likvidálta” Sztálin. De csak fizikailag. Az osztályharc történelmének az egén két iker-üstökös volt: a múlt században Marx és Engels; ebben a században Lenin és Trotsky. Ha az orosz forradalom értelmi szerzésében Leniné volt a főszerep, annak végrehajtásában Trotsky volt a vezető. Marx igy irt a “Forradalom és Ellenforradalom” cimü munkájában: “Első sorban csak akkor szervezz fölkelést, ha elkészültél minden eshetőségre és a vele való küzdelemre . . . “Másodszor, ha már kitört a fölkelés cselekedjél határozottan és támadj . . . Üss rajta az ellenségen, még mielőtt összegyűjtötte az erejét, gondoskodjál a mindennapi, még ha apró sikerről; . . . láncold magadhoz á habozókat, akik mindig a legerősebb párthoz szegődnek; kényszeritsd ellenfeledet,. hogy még erejének összepontositása előtt vonuljon vissza; vagyis röviden, amint Danton, a forradalmi politikának eleddig legkitűnőbb értője mondotta: Vakmerőség, vakmerőség és még egyszer vakmerőség!” Akik emlékeznek a forradalom híveinek vagy ellenségeinek az egyhangú jelentéseire, azok tudják, hogy Trotsky mily híven követte Danton előírását. Olvassuk el újra John Reed-nek az amerikai kommunistának a helyszíni tudósitását, amelyet a Kommunista part kiadott egy könyv alakban a következő címmel: “Tíz nap, amely megrázkódtatta a világot.” (Lenin irta hozzá az előszót.) Föl fog újra elevedni Trotsky tevékenységének az emléke: a fáradhatatlan szervező; a vakmerő fölkelő; a brilliáns taktikus; az ékesszólásu szónok; a vezér, aki látszólag mindenütt jelen van, aki százszor exponálta magát a veszélynek, amíg végre győzött a forradalom. Olvassuk el újra a forradalom után irt bolsevik irodalmat és újságokat s látjuk szemeink előtt Trotskyt a külügyi népbiztost, mint a legtehetségesebb diplomatát, mégkésőbb mint a vöröshadsereg megteremtőjét és vezetőjét, aki a frontról-frontra jár buzdítani és olyan stratégiát kidolgozni, amivel a fehér ellenforradalmi csapatokat és egy tucat ország csapatjait leverték. Majd azután az orosz ekono- nomia leggyöngébb oldalát, a szállítást hozta rendbe. Szóval mindenütt ott volt, ahol a baj a legnagyobb volt. Csak egyet, egy végzetes problémát hanyagolt el: a politikai gépezetnek, az államhatalomnak a kézben tartását. Ezt Sztálin végezte el, aki a fölkelés alatt óvatosan meglapult a háttérben. John Reed a könyvében csak a fölkelés győzelme után említi meg Sztálint, mint egyikét a megválasztott népbiztosoknak. Mint a párt titkára valóságos politikai “boss” lett Lenin halála után, s mint ilyen száműzte Trotskyt és számtalan kísérlet után egyik orgyilkosával megölette. Ellenfelei ép úgy mint hívei elismerték Trotsky tehetségét és forradalmi fanatizmusát. A N. Y. Times igy ir róla vezércikkben : “Erőteljes iró volt és szónok, aki nagy tömegeket tudott befolyásolni a szervezésben valóságos géniusz volt. Churchill, aki valamit tud vezérségről, elismerte a rendkívüli energiáját, mint hadvezér. Trotsky volt az, aki a new yorki East Side-ről megérkezve, a rongyos szedett vedett orosz tömegeket a vorös- hadseregbe összekovácsolta. Az összes fehér generálisokat kikergette az orosz talajról és a Szövetségesek összes kísérletét, hogy visszaállítsák a régi rendet, összetörte. A szállítási rendszert, amely teljes káoszban volt, rendbe hozta. “A száműzetésében szánniva- ló volt, gyermekei halottak, pénztelen, neve meggyalázva, a hívei egy kis bandára zsugorodva a “4. Internationale” név .alatt. De nem érzett és nem kért szánakozást. Sohasem kért Oroszországtól hálát. Tudatában volt annak, hogy legalább egyszer megmentette a forradalmat, bármit érjen is az ma a cárista zsarnoksághoz hasonló kezekben.” Polgári elemeknek nehéz megérteni, hogy Trotsky úgy győzelmes előtörésben, mint a hátrálásban és egyéni vereségében megtudta őrizni az erős hitet a munkásosztály végső győzelmében. A pihenést nem ismerő agitátor és szervező erejével dolgozott tovább egy uj Internacionalé szervezésén. Halált megvető bátorsággal és egy tudós megingathatatlan meggyőződésével irta a momen- tális filozófiai munkáit az utolsó percig. A nemzetközi forradalmi szocializmus vadul lobogó, szilajon sziporkázó fáklyáját sikerült lefojtani, de a fényt és meleget, amit sétszórt nem lehet kiirtani és elfelejteni és a történelemből kitörölni. A magyar nyelvű ipari unionisták vasárnapi országos értekezletén együtt lesznek az IWW, az ipari unionizmus eszméjének hirdetői, akik közel háromévtizede szakadatlanul intik, figyelmeztetik Amerika munkásosztályát, hogy munkaerejét szervezze meg olyan szervezetben, amely megtudja és megfogja védeni munka és életjogát, az egyre elhatalmasodó, gépesülő termelési rendszerben. Nem áltatjuk magunkat, de másokat sem, hogy szavunk nem ért el olyan mértékben a munkások tömegeihez, ahogy azt a szükség megkívánta volna. Ennek a gyümölcse az ország 12 millió munkanélkülije, akik alamizsnán élnek és a WPA és PWA szükségmunkán dolgoznak. Mindezek a tétlenségre kárhoztatott munkáskezek, amelyek Amerikát a világ leggazdagabb területévé tették, beletörődni látszanak abba a sorsba, amelybe a határnélküli profitrendszer őket juttatta. Amerika “munka trösztje” (a szakszervezetek) ebben a helyzetben sem adják fel kiváltságos jogaikat a munkához, annak dacára, hogy számokban is ijesztően emelkedik azok tömege, akik a legkisebb alkalmat sem szalasszák el, hogy szaktársaikat kirágják a munkából, hogy ők kerüljenek azok helyére. Ugyan akkor látjuk a politikai “munkás” alakulatokat, akik bár unos-untalan hangoztatják a szükséges és elengedhetetlen ipari erőt a helyzet s a rendszer változtatásához — félszázada folytatott szószátyárkodással ámítják a munkásosztályt a szavazó bódé meghódításának a lehetőségével. Csak kevesek azoknak a száma, akik felismerik, hogy az ipari szervezetbe tömörült munkások, amikor a megszervezett telepeken maguknak többet harcolnak ki a munkáltatóktól, igazi lépést tettek nemcsak a maguk, de a munkásosztály felszabadulása érdekében is. Ennek a felismerésnek a munkások milliós tömegéhez való gyorsabb eljuttatása a legfontosabb feladata a most vasárnap összeülő országos értekezletnek, mert felismertük azt a tényt, hogy egyedül a helyesen megszervezett munkások képesek megakadályozni a vérzivatarok vad tornádáját éppen úgy, mint visz- szahelyezni minden munkára alkalmas munkást a termelés kerekei mellé. Ezeknek a céloknak az érdekében való munka végzését várva, üdvözli az értekezlet delegátusait a BÉRMUNKÁS lapbizottsága. Nincs politikáról szó (Az alábbi cikket Daragó József irta, a Verhovayk Lapja, augusztus 22-iki számában. Hü tükre ennek a rendszernek, amelyben a mindent megtermő és megalkotó munkáskéz a legkevesebb megbecsülésben részesül. Vajha Daragó .József és az ő írásait figyelők mihamarább felismernék, hogy a “minden embernek jussa van a megélhetéshez és boldoguláshoz” elvet, nem az országlást kezükben tartók teszik lehetővé a népek 90 százalékának, de azért maguknak kell szervezkedni az iparok színhelyén. A termelés eszközeinek a magánkézben lévőségé, adja a helyzetet, hogy nem dolgozhatnak, hogy nélkülöznek. A termelés eszközeit kell köztulajdonná tenni, ezt csak szervezet utján a munkásság teheti meg.) »-----------------------------------------Nem lehet tehát bűnnek elkeresztelni, amikor védelmi állásba helyezkedve, a természeti erőket öldöklő szándékaik kivitelében tényezőül használják. A most folyó nemzetvédelmi ügyek felfokozása miatt ne nézzünk tehát neheztelő szemmel az ország vezetőire s meg kell értenünk annak szükségét amikor tudósainkat, legjobbjainkat a hadvezetőségbe állítják. Egyezzünk bele, hogy helyesen teszik, amikor az atomok erejét, technikának fejlettségét, a gépeknek mechanikai teljesi(Folytatás a 3-ik oldalon) HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio OF THE WORLD under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 AUG. 31 ) NUMBER 1126 SZÁM EGYÜTT Az alábbi sorokban ne keressen senki politikát; nem esik azokban arról szó! . . . Az elöltöltő, a hátultöltő puskák az “Okácius és Koper” féle ágyuk piramisai és partjai körül verődnek össze a gondolatok s bámulatba ejt az öldöklő s z e rszámoknak “blitzkrieg” gyorsaságig fokozott tökéletesülése. Tudott dolog, hogy egyik embernek a másik ember, egyik nemzetnek a másik nemzet a legádázabb ellensége s ebből következik, hogy egymás életére és megrontására törekszenek.
