Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-10 / 1123. szám

1940 augusztus 10.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

Az események sodrában

(AZ IWW BUDAPESTI HÍRSZOLGÁLATA)

Budapest junius hó — Nagy meglepetések korát éljük. Ami tegnap utópiának tűnt fel ma már túlhaladott valami.

Az európai földrész kaotikusabb mint bármikor volt. A magán és államkapitalizmus harca e földrészen végkifejlődéséhez közeleg.

Északon, Litvánia, Észtország és Lettország e három ütköző kis államocskák mit az elmúlt világháború után mesterséges gátként a bolsevizmus elé létesítettek, e napokban teljes egészében beolvasztattak a szovjet unióba.

Finnország megmaradt magánkapitalista részére előreláthatólag ez a sors vár.

Ezzel északon visszaállítják a volt cári Oroszország területét, illetőleg a területi revíziót.

Svédország sorsa is lassan problematikussá válik. Bár igaz az, hogy a két ma még kooperáló államkapitalista nagyhatalom a Szovjet és Germánia kölcsönös érdeklődésének homlokterében van. De holnap amikor e kettőből rivális válik egész bizonyos az a mai kiváltságos helyzete az úgynevezett függetlenségének is befellegzik. Ez az időpont pedig veszedelemesen közeleg.

Norvégiából a magánkapitalizmus hadserege az államkapitalista Germánia nyomása alatt kénytelen volt kivonulni. Nagy Norvégia immár teljes egészében a germán államkapitalizmus járma alá került.

Hollandia is osztozik e sorsban. A királyi család otthagyva csapot-papot mint tudjuk előbb áthajókázott Angliába, majd onnan a trónörökösnő két csemetéjével Canadába. Hírek szerint a kormány székhelyét a királyi családéval együtt Hol- lan-Indiába (Batávia székhellyel) akarták áthelyezni. E terv halasztást szenvedett mivel Japán keze egy kis forradalmat szított ott, ami jelenleg is tart.

Belgium is teljes egészében a király sakkhuzása folytán a germán államkapitalizmus j árszalagjára került. Gyarmatának a belga kongónak sorsa még jelenleg köz jogilag épen áll fenn, de holnapja kétséges.

Svájc helyzete bár már körülötte lángban álló, háborús országok vannak, változatlan. Azonban egészen bizonyos, hogy hamarosan itt is változás következik be.

Franciaország magánkapitalizmusa létének megmentése érdekében kapitulált a germán államkapitalizmusnak. Tette ezt azért, hogy profitját igy véli átmenteni, biztosítani. Hiú remény volt ez részükről, mert az államkapitalizmus fél megoldásokba ha átmenetileg bele is megy, ezt taktikából teszi csupán. A francia magánkapitalista kormányelnök rádió szózatában “kapaszkodjatok bele a francia haza földjébe’’ elhangzottak hatástalanok maradtak. A francia proletáriátus nem volt hajlandó a “haza” földjébe belekapaszkodni, mely “haza” urai a magánkapitalista reakció éppen az utolsó években követett el mindent, hogy megfosz- sza a népet a nagy nehezen kivívott emberi életnívótól. A paraszt és munkás katonák millióit bekényszerithették az uniformisba, de harcolni már nem tudták kényszeríteni. A jobboldali reakció erőszakosságaiért elég hamar igy fizetett vissza. A magánkapitalista kormány látva a katasztrófát lemondott, elnöke USA-ba menekült. Az uj kormány militaristákból áll, akik szeme előtt omlott össze az egész katonai védelem, ők a katonák tisztán látták mire vezetett a francia magánkapitalista jobboldali kormány parasztot s munkást egyaránt kizsákmányoló és üldöző uralma.

Olaszország a francia magánkapitalista katasztrófa láttán, mint hiénához illik beleavatkozott a háborúba és mivel úgy véli veszélytelenül lakmározhat, kér részt önmagának is. Eljárása méltó az előző világháborúéban amit követett, hogy hát- batámadta a már félig elvérzett osztrák-magyar monarchiát. Katonai sikereket azért eddig ennek dacára fölmutatni nem tudott. Tengeri flottája egyébként a Földközi tengeren be van zárva s mig Gibraltár és a Suezi csatorna valamint Malta az angol magánkapitalizmus kezén van, addig akcióképtelen. Sőt mivel gyarmatai jórészétől ezáltal elvan zárva, nincs kizárva, hogy azokat elfogja veszíteni az ott élő és odatelepitett olasz katonai és polgári személyek pedig megsemmisülnek.

Anglia, mint a magánkapitalizmus világának fellegvára komoly napok elé került. Bár az angol kapitalisták megnyerték maguk számára az úgynevezett munkáspárt és a szakszervezetek támogatását is az u. n. “demokrácia” megvédelmezésének ügyével. Bár szocializálási komédiát játszanak szorult helyzetükben a tömegek felé, mégis nagy kérdőjel az, hogy ezzel célt bírnak e elérni. Tagadhatatlan az ,hogy az angol kapitalizmus, mely immár 99 százalékig kiszorult az európai kontinensről, még komoly ellenfél az államkapitalizmus számára A világ-tengerek kulcspontjai még birtokában van. Ezzel a fegyverrel élve, ha bir vagy akar vele élni Európát teljesen elvághatja a tengerentúli forgalom és áruszállításoktól. Az államkapitalizmus bár hatalma alá gyűrte Európa nagyobbik részét, ha az angol kapitalizmus tengeri kulcspontjait megkaparintani nem bírja, eleve halálra van Ítélve. A két kapitalizmus között az igazi küzdelem tehát még hátra van. Természetes az, hogy ez csakis, úgy juthat dűlőre, ha a szovjet és a germán államkapitalizmus közötti árucseréforgalomban változás következnék be. Illetőleg ha a szovjeten keresztül nem birnák pótolni mindazt, amit az angol blokád következtében a forgalom lezárása következtében teljesen elfognak veszíteni. Nagy kérdés azonban az, hogy a Szovjet mely léte ellen megalakulása percétől az angol magánkapitalizmus aknamunkát fejtett ki, sőt Germániát és Olaszországot e célból fölsegitette fegyverezni (mely fegyver visszafelé sült most el) hajlandó lesz e örök ellenségével kibékülni, sőt segítségére lenni és európai blokádot áruszállítások beszüntetésével hatékonnyá tenni? Nem valószínű bár teljességgel nem

is kizárt dolog. Ha a Szovjet valamelyes oknál fogva mégis az angol magánkapitalizmus tervei mellé állana, úgy a germán és olasz államkapitalizmus sorsa megpecsételődött. Ha viszont eddigi álláspontját tartja fönn, akkor az angol magánkapitalizmus léte, jövője válik kétségessé. A helyzet kulcsa tehát a Szovjet kezében van az most már kétségtelen.

Germánia szinte hetek alatt rohanta le a magánkapitalista államok egész sorát. Ma a francia militarista kormányzatnak diktálja a békeföltételeit, melyet szövetségesével tanácskozott Münchenben meg előzőleg. Amik erről eddig nyilvánosságra kerültek, arra engednek következtetni, hogy ugyanazon hibába esnek bele amibe annak idején az antant. A történelem tanúsága szerint minden hódítás magában hordja a bukás csiráját, mely nem együttműködéses, hanem diktátumból született meg. Ez volt a veszte a római birodalmi impériumnak, a francia császárságnak is többek között. Az Európai Egyesült Államok-at Napóleon is megakarta valósítani. Elbukott ! Elbukott pedig azért, mert ő is francia impérium s nem az országok, illetve népek kooperativ együttműködésével, hanem a szuronyok uralmával akarta azt biztosítani. Mint tudjuk első lökést Moszkvától kapta annakidején, ami után az egész impérium fölszámolása következett a tervvel együtt.

Ha Germánia ma, amikor fegyveres erővel hatalma alá gyűrte Európát és beleesik abba a hibába, hogy germán impérium és szuronyokkal akarná keresztülvinni a magánkapitalizmus megdöntését és megvalósítani az Európai Egyesült Államokat, germán fölény és vezetés biztosításával, akkor e kísérlet azonos módon végződik, mint Napóleoné.

Ellenben, ha azokban az államokban, melyben lábát megvetette és addig társadalmi rendszerét megdöntött uralkodás és szuronyokkal való kormányzás helyett rátér arra az útra, hogy a népet megnyeri az Európai Egyesült Államok gondolatának, mint abbani unióban egyenrangúaknak is ismeri el akkor csatanyerése tartós lészen. Ha nem eszerint próbálja meg az E.E.Á.-t megvalósítani, akkor pedig nincs kizárva, sőt nagy a valószínűsége annak az európai szárazföld leigázása után a dicsőségtől elvakult nagyzási mániájába beleesve Napoleon hibájába Moszkva ellen fordul és ott kapja meg mint Napoleon világhatalma kapta volt az első, de halálos sebet. A közeli napok erre is magyarázattal fognak szolgálni, melyik utat választja a germán államkapitalizmus. Anglia szinte az utolsó percben, amikor a francia magánkapitaliz- elbukott, tette meg ajánlatát, hogy a két állam népe egy unióba olvadjon, azaz Anglia és Franciaország külön önállósága szűnjön meg és Nyugateurópai Egyesült Államokká alakuljon át. Ha e tervet ezelőtt pár évvel az egész Európát magábanölelő ajánlattal tették volna meg és nem a végveszély órájukban ma Európa egészen más képet mutatni mint amilyent mutat.

Spanyolország fasizmusa Tangert megszállotta. Tehát viszonzásul az olasz-germán segítségért akcióba lépett. Az a tény, hogy e katonai akciót a spanyol sorkatonaság helyett marokkói színes csapatokkal hajtotta végre bizonyítja azt, hogy közelről sincs olyan rend Spanyolországban, miként Frankóék a világgal azt elhitetni szeretnék. Ugy- látszik, ha a spanyol köztársaságot sikerült is nagy nehezen leverniük, a spanyol népet igájukba beletörni annál kevésbé akar sikerülni.

Portugália csöndes szemlélője Európa eseményeinek. Minden előkészület megtörtént a pápaság befogadására, ha Itáliából menekülni fog.

Jugoszlávia a Szovjet szárnyai alá menekülve, ma már jobban hallatja hangját. Az örömmámor ami az újabb paktum létrejöttén kirobbant még mindig tart. Az árucsereforgalom teljes erővel megindult a két ország között.

Bulgária tovább ápolgatja a Szovjetteli viszonyát, fejleszti és szorosabbá fűzve a barátságot.

Görögország a legutóbbi időkig úgy volt, hogy az angol- francia-török hadsereg és flotta felvonulási terepe és bázisa lessz. Az utóbbi napokban az események hatása alatt frontot változtatott, de barátságát szorosabbra fűzte.

Törökország katonai szövetséget kötött annakidején Anglia és Franciaországgal. Ezzel szakított azzal a hagyományos barátsággal amit Kemal pasa létesített kezdettől fogva a Szovjettel. A török hatalmon levők most döbbentek rá, hogy nem fogadták el a Szovjet által fölajánlott kölcsönös segélynyújtási szerződést és ehelyett Anglia, Franciaországgal kötöttek ilyent meg. A török külügyminiszter most sürgősen Moszkvába utazott, hogy ha lehetséges reparálja az akkor elkövetett baklövést. Ugyanakkor nem hajlandó eleget tenni a közöttük fenálló török-angol- francia katonai szövetségi szerződésnek és hadba menni Olaszország és Germánia ellen.

Románia úgy a Szovjetnek, mint Germániának igyekszik a kedvében járni és kívánságaiknak azt túlmenően eleget tenni.

Magyarország a Szovjet és Germánia közé ékelve kétségtelenül igen kényes helyzetben van. Az úgynevezett hivatalos körök szimpátiája Germánia és Itália felé nyilvánul meg, ami Páris bevételekor Hitlernek küldött üdvözlő táviratban nyilvánult meg. A nagy tömegek, munkások és parasztok viszont a Szovjettel szimpatizálnak. A kormány az egész vonalon kényszergazdálkodást vezetett be. A szabadságjogokat az eddiginél sokkal jobban megszorította, sőt bevezette a külföldre szóló levelek, táviratok cenzúráját is, amit a régi világháborúban nem alkalmaztak. Uj törvényt tárgyalnak, mely szerint súlyos büntetéssel kívánják sújtani mindazokat, akik a fenálló állami és társadalmi rend elleni megdöntésre szövetkeznek. A statáriális kormányzást újabb 4 hónappal meghosszabbították. Az idegek pattanásig feszültek, hogy mit hoz a holnap?

Szovjet-Unio amely szép lassan szinte észrevétlenül kebelezte be a napokban a három Balti államot. Ugyanilyen szép lassan szinte észrevétlenül tér-, jeszti ki érdekszféráját Délke- leteurópára is.

(Folytatás a 4-ik oldalon)