Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-10 / 1123. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 10. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. KÜLöMBöZő CÉLOKÉRT HASONLÓ ESZKÖZÖKKEL Manapság sok minden történik a külömbözó felfogású emberek, csoportok, vagy tömegek tevékenykedéseiben, amelyek sok ember előtt értehetetlenek. Nap, nap után merülnek fel fontos társadalmi kérdések és események, amelyek a különböző társadalmi felfogású embereket, vagy csoportokat hasonló akciókra késztetik, bár a cél ezen emberek, vagy csoportoknál homlokegyenest ellentétes. A sok közül csak néhányat említünk fel, amelyek nagy fontossággal bírnak az ország lakosságának minden rétegére, de a hangadó körök olyan alapos zür-zavart csinálnak ezen kérdések körül, hogy a tisztánlátáshoz alapos tanulmányozásra van szükség. Ilyen kérdések: a háború és semlegesség; a nácizmus, kommunizmus és demokrácia ; a fegyveres felkészültség, vagy készületlenség; az idegenek regisztrálása; a kötelező katonai szolgálat stb. melyek tárgyalása ma aktuális. Mindezen kérdéseknek vannak hívei és ellenzői. De ami zavarossá teszi a dolgokat, az onnan ered, hogy az érdekeltek nem osztály szemszögből bírálják az eseményeket, hanem vallási, politikai, vagy soviniszta szemzsögből és az eredmény: az állásfoglalás összevisszasága. HÁBORÚ ÉS SEMLEGESSÉG Amióta az európai háború kezdetét vette, az Egyesült Államokban állandóan napirenden van a háború, vagy; semlegesség kérdése. O'sztálytudatos munkások előtt kétség sem fér ahhoz, hogy minden háború imperialista célokért folyik. Minden imperialista háborúban az elnyomott osztály hozza az áldozatot és abból kizárólag csak a kizsákmányoló osztálynak van haszna. Következetesen, az elnyomott osztálynak minden erejével küzdeni kellene a háború ellen. De igy van-e? Pár napon belül egy éve lesz, hogy a háború “hivatalosan” kezdetét vette. Az első ágyuk eldördülése óta heves viták folynak a felett, hogy ez az ország milyen álláspontra helyezkedjen. Belépjen-e a háborúba és melyik oldalon, vagy semleges maradjon? Mint ismeretes a new deal kormány erősen szimpatizál a szövetségesekkel (ma már Angliával) és alig remélhető, hogy a háború befejeződik anélkül, hogy az E. Á. minden erejével bele ne vesse magát. Ennek azonban számottevő ellenzéke van a népek minden rétegében. A legszámottevőbb ellenzék természetesen a kormány politikai ellenzéke, akik pártérdekből mindent elkövetnek, hogy a hatalmon levő pártot aláássák. Alig fér ahhoz kétség, hogy az uralkodó osztály érdekeit bármely irány hivebben képviselné, mint a Republikánus Párt. És amint látjuk, annak képviselői és szócsövei — a sajtó, szószék és rádió — a legve- hemensebben harcolnak — a látszat szerint — hogy megakadályozzák ez országnak a háborúba való belépését. Azonban ha a célt megvizsgáljuk köny- nyen rájövünk, hogy handa- bandázásuk nem egyébb politikai manőverezésnél. A Republikánus párt hitelét veszítette a szavazók előtt az 1929-32 évi depresszió idején. A Demokrata párt “uj osztással” jött előtérbe és a jelek szerint szilárdan tartja a frontot. Az ellen pártnak ugylátszik csak egy módja van ismét hatalomra jutni, ha mindent ellenez amit a hatalmon levő párt csinál. Ily szempontból ellenzik a közsegélyt, az ínség munkát, a munkaidő és bér törvényt, a gyermek munka tilalmát stb. Ezek szerintük mind akadályozzák a “prosperitás” visszatérését. És ilyen szempontból ellenzik a háborút is, természetesen csak a novemberi választásokig, amikor ha hatalomra kerülnek, olyan zenebonát fognak csapni a háború mellett, amilyenre még nem volt példa. A republikánusokkal egy húron pendülnek a kommunisták, akik egészen addig az ideig, amíg a Hitler-Sztalin frigy létre nem jött leghangosabban verték a nagy dobot Roosevelt elnök mellett. Addig az ideig nemcsak mindenben támogatták a kormányt a “nácizmus elleni harcában” hanem követélték, hogy az ország fegyveresen lépjen fel a “nácizmus terjedésének megakadályozására” a többi “demokráciákkal” egyetemben. Megtörtént azonban az a szerencsétlenség, hogy a “kommunizmus” frigyre lépett a nácizmussal és a mi “kommunistáinknak” is frontot kellett változtatni. Ettől az időtől a “demokrata” Anglia imperialista lett és Roosevelt “háborús uszitó”. Most a kommunisták is egy gyékényen árulnak a republikánusokkal és a hitleriz- must képviselő amerikai német bunddal. FEGYVERES FELKÉSZÜLTSÉG ÉS KÖTELEZŐ SOROZÁS Amióta a háborús hisztéria lángjai oly magasan csapkodnak a fejünk felett, felmerül a védekezés kérdése. Szemeink előtt játszódott le az európai ‘demokráciák” porbahullása a náci gőzhenger előtt és várható, hogy Anglia is belátható időn belxl szövetségesei sorsára jut. Az Egyesült Államok kongresszusa sok milliárd dollárt szavazott meg már eddig is repülőgépek, tankok, ágyuk, gép és kézi fegyverek és muníció gyártására, hogy az országot kellőképpen felszereljék a “védekezésre”. Ezen gyilkoló eszközök azonban önmaguktól nem mennek akcióba, hanem katonákra van szükség, akik azokat kezeljék. Az amerikai ifjúság túlnyomó többsége természetszerűleg ellensége a háborúnak. (Természetszerűleg azért, mert olyan nevelésben részesültek, hogy ez az ország olyan gazdag és szabad, hogy nincs szüksége háborúra; önzésből azért mert az nem bántja, hogy más országok ifjúságát millió számra gyilkolják, csak az ő életük legyen biztonságban.) Ezen okokból az önkéntes verbuválás azt lehet mondani kudarcot vallott. Most van a kongresszus előtt a kötelező sorozásra vonatkozó törvényjavaslat és kétségtelenül az törvényerőre is emelkedik. Mindezek után a következő lépés a hadüzenet, amely beavatott körök szerint hat hónapon belül meg fog történni. A fegyverkezésnek és sorozásnak is megvannak az ellenzékei, bár a külömböző csoportokat külömböző cél hajtja. A republikánusok a fent jelzett okból, hogy az ellenpárt iránti bizalmat aláássák. A kommunisták és nácik azért, mert a háborúba lépés esetén ez az ország az ő felfogásukat képviselő országok ellen viselne hadat. Az ifjúság azért, mert nekik az életüket kell a háború oltárára tenni és érthető, hogy nagyrészük inkább eltűri a “gyáva” jelzőt és élve marad, mint halott “hős” legyen. A MI ÁLLÁSPONTUNK Az IWW mint forradalmi munkás szervezet, szintén ellensége a háborúnak és mindennek, ami ezzel összefüggésben van. A mi felfogásunk szerint, minden háború imperialista háború, tekintet nélkül, hogy azt Hitler, Sztálin, Churchill, vagy Roosevelt intézi. Minket azonban nem politikai, hazafias, vagy egyéni célok ösztönöznek, hanem a munkásosztálynak érdeke. Mi a háborút osztályszempontból ítéljük el és akkor sem tartjuk kívánatosnak, ha az Hitler vagy Sztálin ellen folyik, mint fordítva. Ha véletlenül ez az ország nem Anglia, hanem Hitler oldalán lépne be a háborúba, akkor is éppen úgy elítélnénk és nem tapsolnánk, mini ahogy a kommunisták és nácik. Tagadhatatlan, hogy a mai felfordult világban .nagyon elenyésző azoknak a száma, akik megőrizték a tiszta osztályfelfogást. És ebben rejlik a munkásosztály tehetetlensége a vérözön meggátlásában. A munkásság osztálytudatának hiánya tette lehetővé, hogy a külömböző jelszavak alatt oly káoszt teremtettek az egész világon, amelyből a kivezető utat koromsötétség fedi. De, mint ahogy semmi sem örökké tartó, úgy ez a sötétség is elfog oszla- ni a világitó fáklyák fényétől, melyet a megnem tévesztett osztálytudatos munkások visznek. HERDBOY OF HUNGARY — KISBOJTÁR címen az Amerikai Magyar Református Egyesület vezetősége könyvalakban is megjelentette az egyesület hivatalos lapjában folytatásokban leközölt Magyar- országot ismertető angol-magyar nyelvű Finta Sándor és Daróczy Sándor közös munkáját. A Református Egyesület úgy véli, hogy a második generációs magyarság között végez ismertető munkát a kétnyelvű könyv terjesztésével. Nem kívánjuk analizálni, hogy helyes-e az amerikai iskolákban nevelt ifjúság figyelmét most a Magyarországon történendőkre felfigyeltetetni niég a “kisbojtáron” keresztül is. Hogy akiktől azt várják, hogy érdeklődjenek szüleik földje irányában, nem fognak-e olyan dolgokat is meglátni, amelyek szüleik után az ország Ez a mai fiatalság (Folytatás az 1-ső oldalról) szitsenek, vagy idegen földet trágyázzanak. Éppen az egyetemi hallgatóság, leglármásabb a háború ellen. Az öreg urak méltán sírnak, hogy a MAI FIATALSÁG nem bízik, nem hisz bennük, de ami szinte természetes a hibát nem magukban, cselekedeteikben és a mai rossz viszonyokban látják, hanem a mai fiatalságban, akiket nyakig eladósitottak, becsaptak, zálogba tették a nemzetközi bankároknál. Most ráadásul a vágóhidra akarják őket vinni, hogy rossz kormányzatuk, tévedéseik ezreit megvédjék és még nagyobb nyomorba vigyék a mai fiatalokat. Most legtöbb egyetemi tanár, újság tulajdonos, politikus azon töri a fejét, hogy milyen jelszót, találjanak ki, amivel ezt a mai fiatalságot, még a háborúért való lelkesedésre bírhatnák. Én ajánlanék egy jelszót ami, ha éppen nem is lesz elfogadva az egyetemi tanárok, papok és politikusok által, de igazságon alapszik és megfontolásra méltó legalább is a mai fiatalság részéről. Harcra! Harcra fiatalság! Nem veszíthettek mást csak az életet és mit ér az élet ha munkád nincs? Vi. Amit mások mondanak Az American Guardian mondta: Hitlerek és Sztálinok, nem adnak nekünk sok aggodalomra okot. Hanem a Gridlerek, For- dok, Mellonok okoznak sok álmatlan éjszakát az amerikai munkásságnak. Debs mondta: “Amikor a picketvonalon rendőrbot kopog a fejeden, az nem más, mint az utolsó választás visszhangja”. Elliot Roosevelt a president fia mondta: “Hogy ha a CIO megakarja buktatni Dies képviselőt a következő választásoknál, akkor Texasból kizavarnak minden CIO tagot és propagandistát.” Vito Maranconio, new yorki képviselő mondta: “ Nagy háborús hisztéria lett keltve a képviselőházban, de ne feledjétek el, hogy nem lehet a munka- nélküliséget véglegesen megoldani azzal, hogy a munkanélküliekkel golyókat és srapnelokat fogdostatnak. Az amerikai munkás munkásnadrágot akar nem uniformist. Ti beszéltek a demokrácia mentéséről. Mélyen a szivetekben véssétek, hogy az amerikai demokrácia nem bírna túlélni egy háborút.” Lowell mondta: “Az az erő soha nem vész el, mely az igazságért harcol.” Collins mondta: “Béke honol, ahol^ ésszerűen gondolkoznak.” Német példabeszéd: “A háború hadsereget teremt meg, a nyomorékok, gyászolók és a tolvajok hadseregét.” Vi. tekintélyes lakosait elűzi az ország területéről? A Református Egyesület csak akkor végez egész munkát az ifjúság nevelésében, ha az országbitorlók kilengéseivel is megismerteti az ifjúságot.
