Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-06 / 1118. szám
1940 julius 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal Vissza Marxhoz! A FASIZMUS A FASIZMUS (B-y) Előző cikkeinkben bőven idéztük Marxot és Engelst az állam lényegének az ismertetésére. A veleje az volt, hogy az állam minden társadalomban a legerősebb osztálynak a hatalmieszköze. Továbbá, minél erősebbé válik az elnyomott osztály, (vagyis veszélyesebbé) az uralkodó osztály annál durvább formában használja az államhatalmat az elnyomottakkal szemben és ahogy Engels mondotta: a gazdaságilag uralkodó osztály “ az állam segítségével politikailag is uralkodóvá lesz és ily módon újabb eszközt nyer az elnyomott osztályok leigázására”. És Engelsnek éles szeme és esze meglátta azt a tendenciát és valószínűséget, hogy amint mondta: “ ... ez az erő, amely a társadalomból ered, de magát annak fölébe állítja, mindjobban elkülönítve magát attól, — ez az állam.” Mindezt észbentartva lássuk csak, hogy mi a fasizmus. AZ ELSŐ FÁZIS A háború után a proletár forradalom kisértette az egész Európát. Az orosz forradalmat követte a magyar. Németországban is kitört a forradalom, de a szociáldemokraták aktiv segítségével azt elnyomták. Bulgáriában, Finnország ban vérbefojtották. Olaszországban a forradalom szélén voltak. Sztrájk sztrájkot követett, gyárakat foglaltak le a munkások. Az olasz uralkodó osztály az államhatalmát meg akarta erősíteni. Sem a gazdasági hatalma (a gyárak és a föld tulajdona), sem a parlamentáris politikai hatalma nem tudta a munkásforradalom veszélyét letörni. Magát a hadsereget sem merte erre fölhasználni. Hanem kihasználta a proletár csoportok közötti testvérharcot és az akcióra vágyó, de nem osztálytudatos elemek harcikészségét, és az érdekelt amerikai tőkések támogatásával megteremtette a fasizta mozgalmat. Olyan hatalomra vágyó renegátok, mint, Benito Mussolini nagy segítségükre volt az elégedetlen, de tudatlan munkásokat megnyerni nemcsak pénzzel, hanem radikális ígéretekkel is. Félretéve minden demokratikus pretenziót, a nyers erőszak durva alkalmazásával letörték a munkásosztályt. Más változatokban, de lényegileg ugyanez történt Németországban is. Az első forradalmi kísérlet letörése nem oldotta meg a társadalmi problémát. Az infláció által tönkretett közép- osztály és a nagy számú mun- kanélkülek reménytelen helyzetét a harminckét politikai párt parlamentáris “akciója” egy parányival sem tette türhetőbbé. A forradalom újra aktuálissá vált. Sem a kommunista, sem a szociáldemokrata párt nem vállalkozott a forradalmi akcióra készen álló tömegek élére állni és amig egymás ellen harcoltak, a tőkések itten is lepénzelték és fölszerelték a renegá- tokat és félrevezetett munkásokat és a tönkrement középosztálybelieket. A forradalmat itt is kisiklasztották és a munkásszervezeteket összetörték, a munkásosztályt gúzsba kötötték. A fasizták és a nácik megtették a kötelességüket és a tőkések azt hitték, hogy — mint a mórok — menni fognak. De nem mentek, sőt nagyon is maradtak. A MÁSODIK FÁZIS A faáizmus második fázisa az az államhatalom, amely a politikai hatalmát a nyers fizikai erőszakra alapítja. Bár a társadalomból eredt és a gazdaságilag legerősebb osztály hatalmi szervezete volt, amikor uralomra jutott politikailag, akkor ura lett úgy a munkásoknak, mint a tőkéseknek. A pénzen megvásárolt bandita-szolgából bandita ur lett, aki a pénzt elveszi erőszakkal. Ennek a példáját itt Amerikában is láthatjuk — egyelőre kicsiben. Például, a fejlődő mozi ipar ezer és ezer munkást hozott össze Los Angelesben. A munkások szervezkedtek és igy az érdekeiket sikeresen védték. A mozi mágnások Chicagóból lehozattak gangsztereket egy Bioff nevű alak vezetésével. A sztrájkot letörték, azonban a gangszterek ott maradtak. A munkások szervezetét az erőszak eszközével és a tőkések segítségével hatalmukba kerítették. Minden munkásnak be keli tartozni a “szervezet”-be. A rendes havi járulékon kívül a fizetésének két százalékát beszedi az “unió”, de elszámolás nincsen, amennyiben gyűlés sincsen. Sem pedig választás, ami ha volna is csak a gangszterek javára dőlne el. Szóval a munkásokat nemcsak a tőkések, de a ganszterek is kizsákmányolják. Viszont a gangszterek a munkások szervezettségét és kontrolját felhasználják a tőkések kizsarolására. Csak nem régen fogatták el Bioffot és egy régi bűnténye alapján, (amit Chicagóban valami 15 évvel ezelőtt követett el) börtönre Ítélték. Schenckről, az egyik nagy mozi mágnásról pedig kiderítették, hogy Bioffnak 100.000 dollárt adott “kölcsön”. Hogy mi történt a “színfalak” mögött, azt talán nem lehet megtudni. Amikor az' ilyen bandita uralmat országossá teszik, akkor itt is meg lesz a fasizmus. De térjünk vissza az európai fasizmusra. A német fajtáról az egyik fővezér, Rauschning nevű tanult ember irt egy könyvet azután, hogy 1938-ban megszökött Hitler uralma alól. Érdemes a könyv tartalmát röviden ismertetni. Cime: A nihilizmus forradalma. Megállapítja, hogy Németországban a helyzet forradalmi volt 1932-ben és 1933-ban, de tagadja, hogy bolsevik forradalom esedékes lett volna — “mégcsak balszárnyi politikai lázongás” sem. De a tőkések féltek és Papén közvetítésével megteremtették a náci mozgalom győzelmét. “A náci mozgalom magához vonta mindazokat, akik egy radikális változást akartak.” Hitler a szigorú pártfegyelem és a terror alapján szervezte meg a mozgalmat. Nincs határozott filozófiájuk, kivéve azt, hogy a “kiválasztott faj kiválasztott vezéreinek az uralma” a cél. Ezt írja: “A szociáldemokrata és a kommunista pártnak értelmes társadalmi elmélete volt, az osztályharc és a forradalom elmélete — de minden igazi forradalmi szándék nélkül. A mai (náci) Németországban a munkások tanulatlan vezérei minden társadalmi elméletet sutba vetettek, de határozott akaratunk van egy radikális forradalmat csinálni.” Megállapítja, hogy “a munkások, bár nem öntudatosan sokkal forradalmibbak voltak mint a reform-szocialisták.” A szocialisták azt hitték, hogy forradalmárok. “A kommunisták már az erőszakot is elfogadták — elvben, de mást nem tettek. Azonban a deklasszált náci fiatalság fizetett hivatásos forradalmárokká lett.” Azt mondja, hogy a nyugati államok támogatják a fasizmust mert “reakciós”, de nem veszik észre, hogy a “fasizta dinamizmus az államszocializmusra fog vezetni.” Megjósolja, hogy a tulajdont szocializálják, az államot uralják s a rabszolgaságot gyakorolják a közel jövőben. Azt mondja, hogy a nagyhatalmak építették föl a német militarizmust, Oroszország ellen, de megjósolja az orosz-német egyezség lehetőséget. (Majdnem egy évvel a paktum megkötése előtt!) Amint mondja: a náci haditerv szerint először likvidálják Franciaországot, Angliát leverik és azután földarabolják Oroszországot, de ha ez nem sikerülne, akkor képesek megfordulni és Oroszországgal szövetkezve az ellenkező pólusról kiindulva a világ fölosztására. Az 51. oldalon a következőket Írja: “Nem nagyon régen maga a fasizmus vezére arra a meggyőződésre jutott, hogy Sztálinizmus a bol- sevizmusnak a fasizmus egyik válfajába való átváltozása. Ez a megítélés igazolt annyiban, amennyiben a Sztálinizmus nem más mint az orosz forradalom kommunista tanainak a félredo- bása és valami mássá való fejEzt jelentette ki szenátor Pepper, amikor Roosevelt a több billió dollárt kérte a hadiszerekre. Bár politikus nyelvezettel mondta ezt Pepper, de még a többi szenátorok is megértették és helytelenítették, hogy ilyesmit mert mondani. Ezt mi munkások még jobban megértjük, mert mi vagyunk azok az áldozatok, akikről Pepper szenátor a következő szavakban beszélt: “Mi készep voltunk cserbe- hagyni a mi népünket, mert nem volt pénzünk. A mezőgazdaság csak háromnegyed részét kapta meg a megígért segítségnek. 250.000 egyén hal meg évente, akiket meglehetne menteni. Sok gyermeket nevelünk tudatlanságban, mert nincs elegendő iskolánk. És a Szenátus kész volt hazamenni mert ér- zéktelenek voltunk ezen szükségletekkel szembe. Úgy gondoltuk, hogy nincs erre pénzünk hogy az amerikai népet segítsük. És most mi történt?” Négy és fél billió dollár azonlődése. Egy dolog bizonyos: a német mozgalom a forradalmi pályájának a kezdetén van, a Sztálinizmus pedig már a végét érte el.” A 257-8. oldalon részletesen leírja, hogy Németországban bőven foglalkoztak az orosz bol seviki gárdának a kipusztitásá- val, az oroszok antiszemitizmusával és az uj orosz sovinizmus kialakulásával és senki sem tartotta lehetetlennek a két ország közötti barátságot. Viszont a Sztálinisták vezérei szintén pártolták ezt a tervet. Amint a 260. oldalon írja: “Ennek a szövetségnek az elhatározása sokkal közelebb volt és a jövőben sokkal közelebb lesz, amint azt úgy Németországban, mint a külföldön gyanítják”. “Ez a szövetség Hitler legnagyobb ütőkártyája lesz.” Ennek az egy könyvnek az alapján meglehetett állapítani, hogy a fasizmus második fázisa milyen lesz. Azóta az események sokkal határozottabb vonalakkal rajzolták meg azt. Rövidre fogva: A győzelemes fasizta mozgalom az egyedül uralkodó államhatalom lett. Az uralmát nem a pénznek, a földnek és a termelési eszközöknek a tulajdonjoga, sem a tagjainak a munkaereje és termelő képessége állapítja meg, hanem a nyers fizikai erőszak, amivel úgy a tőkés osztályt, mint a munkásosztályt rabszolgaságban tudja, tartani. Egy uj kasztnak, talán joggal mondhatjuk, hogy egy uj osztálynak, a bürokráciának az uralma született meg. A hivatalnokok serege, akik eredetileg a társadalom (vagy a legerősebb társadalmi osztály) szolgái voltak, mostan az urai lettek a társadalomnak. Uralmi eszköze a pártdiktatura egy fődiktátor vezetése alatt. Mit csináltak és mit fognak csinálni eme hatalommal és a társadalommal ? Milyen társadalmi programjuk van és urak lettek-e a gazdasági körülmények fölött; és ha nem, akkor milyen irányban haladhatnak ? A fasizmus harmadik fázisát: a társadalmi szervezetüket a következő számban ismertetjük. nal lett, hogy a rombolás, öldöklés eszközeit kiépítsék, gyártsák. Hogy ne 250.000 ember haljon meg évente, hanem milliók, mert a mai rendszer úgy sem tud nekik munkát adni. Ráadásul bennünket hívnak harcolni ezen civilizációért, velünk akarják megmentetni velünk, akik éppen áldozatai vagyunk, az ők által civilizációnak nevezett, korhadt társadalmi rendszerünknek. Hát ha ez elpusztul, odavaló, a pusztulásra, még ha akarnánk sem tudnánk megmenteni, hiszen csak millióknak a kiontott vérével bírják ideiglenesen összetartani. Amint a vérátömlesztésnél, úgy ezen vérözönnél is, olyan vért is vesznek át a kapitalizmus életmentésére, mely éppen a megölő mérge lesz annak. Yi. OLVASD AZ IndustríalWorkert Évente 250,000 a szegénység áldozata
