Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-08-03 / 1122. szám
1940 augusztus 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal Az események sodrában (AZ IWW BUDAPESTI HÍRSZOLGÁLATA) Budapest, május hó — Dél- keleteurópa és igy a Balkán eseményei semmivel sem maradnak el a nyugateurópaiak mögött. Bár itt még látszólag békeállapot van, tehát nem pusztítják az emberéletet és értékeket, a külömböző nyelveket beszélő embermilliók. De a kuliszák mögött lázas tevékenység észlelhető. Akik figyelemmel kisérik az eseményeket azok tisztában vannak azzal ez a mai látszólagos béke az e területen is végbemenő nagy társadalmi forradalmi átalakulások leple csupán. Bár a jelek szerint ez az átalakulás vértelennek Ígérkezik, dacára ennek nincs kizárva az, hogy itt is lángbaborul és pusztítással fog járni. Sokak előtt rejtély az, hogy miért éppen Bulgária lett az első amelyik Oroszország első exponensévé vált Délkeleteurópában. Azok akik azonban tisztában vannak Bulgária történelmével, társadalmi belső életével ezt magától értetődőnek tartják. Bulgária évszázadokon keresztül nyögte a török igát. Ebbőli helyzetéből aminek következményeként tudható be a fejlődéstől való lemaradása is a cári Oroszország segítségével szabadult föl. A cári Oroszország segítségével lett önálló fejedelemség előbb, majd királyság. E hála jeléül a cárizmus kipusztulásáig, hogy együvé tartozásukat ezzel is kifejezésre juttassák az orosz birodalommal az uralkodójuk cime bulgár cár volt. A királyi cim használata tehát a cárizmus bukásától kezdődik. Magában Bulgáriában napjainkig fönmaradt a törzsi közösség egyik formája. Latifundiumok (nagybirtok) nincsenek és igy nagy földbirtokosok sem. A földek nagyobb hányada kisebb kollektívák birtokában van akik önmaguk művelik azt meg és értékesítik terményeiket. Bulgária tipikus mezőgazdasági állam, a bulgár nép mely évszázadokon át megalkuvás nélkül harcolt és vérzett a török elnyomóival, vér- mérsékletileg is a szabadság híveivé vált. A szabadságszeretet miatt nem birt a magánkapitalizmus ipartelepeket létesíteni Bulgáriában, azon egyszerű oknál fogva, mert ,a bulgár paraszt ugyan hajlandó, mint barom hajnaltól estig a kis kollektíva tulajdonában levő földet túrni, de gyárba, még rendezett munkaidő és magasabb bér mellett se volt kapható robotra. Emiatt Bulgáriában a szükséges iparcikkeket ma is a kézműipar állítja elő, amit pedig előállítani az nem bir, azt külföldről import utján szerzi be. Van ugyan néhány kisebbfajta ipartelepe, de azokban rendszerint külföldi munkások dolgoznak. A társadalmi rétegződés, cim és rangkórság sem honosodott meg. A miniszter, az állami tisztviselő, a tanár, az operaénekesnő vagy tábornok semmivel sem akarja, hogy többre értékeljék őt mint azt aki a földet túrja. Hihetetlenül hangzik, de úgy van, hogy ezek maguk sem akarnak kiszakadni, külön kasztot alkotni vagy pláne uralkodni azon osztályon amelyből származtak. Mivel az állam és magánkapitalizmus harca félő volt lángbaboritja Délkeleteurópát ami alaposan megváltoztatta volna Bulgária struktúráját is, menekültek régi patrónusuk Oroszország szárnyai alá. A király, aki egyébként a germán orientáció hive volt kénytelen volt a bulgár nép akaratát respektálni. Bulgária képezte tehát a Szovjet első pillérét Délkeleteurópában, mely érdekszférája kiterjesztését hivatott elősegiteni. E példa magával rántotta Jugoszláviát is. Jugoszlávia hasonlóan Bulgáriához elsősorban agrár állam. Iparosodása uj keletű és éppen ezért alig számbavehető. Bár a világháború (a régi persze) befejeztével a társadalmi rétegződés nyugati formákat vett fel az eltelt 20 év azonban kevésnek bizonyult arra, hogy a külömböző kasztokat kiterjesz- sze és azok megizmosodhassanak. Volt ugyan egy társadalmi osztálya mely kasztszerüen ellepni igyekezett és pedig eredményesen a jugoszláv köztisztviselői pályát, ez az osztály azonban nem a jugoszláv népből választódott ki, hanem import utján került a cári birodalom rombadőltekor oda. Ezek a cári rendszer hivei voltak, kiknek sikerült Oroszorszából elmenekülniük. Mivel mindannak amit az egykori Szerbia Oroszországnak köszönhetett ezek erre való hivatkozással jogot formáltak annak haszonélvezetére s főleg, hogy az egykori kis Szerbiából, Jugoszláviává nagyobbodott államnak bürokráciája saját testéből nem nőhetett ki egyik napról a másikra, ezeknek az orosz emigránsoknak sikerült is kivétel nélkül elhelyezkedniük és akaratukat keresztülvinni. Jugoszláviát az addigi orosz érdekszférából átvezették az angol-francia érdekszférába. így Anglia és Franciaország pillérének egyikévé vált a Balkánon Jugoszlávia. Ebbeni minőségben nem is volt hiba mindaddig amig Ger- mánia Ausztriát le nem nyelte és szomszédságba nem került, és Olaszország Albániával szintén ezt téve az adriai tenger fölötti teljes hegemóniát meg nem szerezte. Mire Jugoszlávia észbekapott, határainak nagyobb részén a két nagyhatalom Olaszország és Germánia terpeszkedett el. Lengyelországnak nyújtott angol-francia garancia és segélynyújtás gyakorlatban! értéktelensége kinyitotta legelsősorban is magának a jugoszláv népnek a szemét, hogy mit jelent ha uralkodó osztálya továbbra is Anglia és Franciaországhoz köti Jugoszlávia sorsát. Bár a hivatalos körök továbbra is kacérkodtak Angliával és Franciaországgal a szigorú gyüléstilalom ellenére hatalmas tüntetések robbantak ki nemcsak Belgrádban, de mindenütt Jugoszláviában és ezek mint a Szovjettel azonnali szövetség megkötését követelték. A népben élő hagyományos orosz barátság szükségességének fölujitására kirobbant az orosz orientáció útja. Ez megtörtént és Bulgária után Jugoszlávia lett immár a második pillére Oroszországnak délkeleteurópai terjeszkedéséhez. Ezzel a ténnyel Oroszország érdekszférája elérte Délkeleteurópában az olasz és germán birodalmak határait. Románia van e pillanatban a legkényesebb helyzetben. E kényes és kellemetlen helyzetét gazdagságának, legelsősorban petróleummezőinek tulajdoníthatja. A román olajra úgy Germániának, mint Itáliának van legelsősorban szüksége. Az olajforrások nagyobb részben angol, francia és amerikai tőkések kezében vannak. Viszont a másik oldalon ott van Besszará- bia aminek jogáról soha le nem mondott. Lassanként Románia is rátért a Szovjethez vezető útra és igy csöppet se leszünk meglepve ha rövidesen kettőjük közötti megállapodásként 3 pillérnek halljuk Romániát emlegetni. Törökország e pillanatban az egyetlen állam, amelyik Anglia- Franciaország szövetségese a Balkánon. Tagadhatatlan az, hogy kulcshelyzeténél fogva szerepe elsőrangúan fontos. De van egy súlyos hátránya is ennek. Ugyanis amig angol-francia szövetségesei messze vannak egyrészt tőle, azután éppen elég bajba vannak saját maguk is, szükség esetén Törökország segítségére vizen sietni nem bírnának. Igaz, hogy erre azt mondhatnánk ott van a közel keleten az u. n. Weygand féle hadsereg, amely szárazföldön is Törökország segítségére mehetne, de ez a hadsereg egyrészt ilyen akcióra kicsi, másrészt komoly segítségre képtelen. A Szovjet pedig urává akar válni a Dardanelláknak és mint látjuk szárazföldön, ha a diplomácia fegyvereivel is bár, de máris elébe került annak. Görögország semleges. Hogy hová, melyik csoporthoz csatlakozik az azonban valószínűleg legkevésbé függ tőle. Annyi bizonyos, hogy olasz szomszédjával nem a legjobb viszonyban van. Ha Délkeleteurópa békés eszközökkel ugyan, de a Szovjethez kerül mint ezt tapasztalhatjuk, akkor Görögország sorsa is eldőlt. Görögország súlya amúgy is csekély és katonai ereje nem sokkal több. így nem is csodálkozhatunk, hogy egy nagyhatalom sem igyekezett eddig befolyása alá vonni. Bár tagadhatatlan az, hogy Oroszország terjeszkedő tervei számolnak Görögországgal is. A Szovjetnek Berlin, Páris és Londonba küldött jegyzékét, mely szerint fegyveresen is és pedig azonnal beavatkozik, ha bármelyik hatalom, vagy esemény megzavarná Délkeleteurópa (Balkán) békéjét. Most ez a figyelmeztetése mint utolsó figyelmeztetés elhangzott Róma felé is. Ezzel bebizonyosodott az, hogy mi amikor hónapokkal ezelőtt rámutattunk arra az egy Magyarországot kivéve Olaszország Délkeleteurópában nem sokat számit, még fenyegetéseivel sem, helyesen ítéltünk. Tagadhatatlan az, hogy amig a germán államkapitalizmus brutális erőszakkal terjeszti hegemóniáját és uralma alá kerülő népek eddiginél súlyosabb helyzetbe kerülnek, addig a Szovjet az egy finnországi terjeszkedését leszámítva békés utón valósítja azt meg, egyrészt, másrészt a Balkán népeinek helyzetében könnyítéssel is jár. Ez magyarázza meg azután azt, hogy miért oly békés és könnyű a Szovjet hegemónia kiterjesztése. Ezen általános szabály alól talán egy kivétel van Magyarország. A 20 éves elnyomatás a nép széles rétegeinek szimpátiáját keltette föl a Szovjet irányában. A zsarnokság amely lepipálja módszereiben nemcsak a volt cári, de a Hitleri zsarnokságot is természetszerűleg, ha kénytelen is megállapítani a más szelek járását abból semmi tanulságot saját maga számára le nem vont. Ennek oka pedig a túltengő és egyben túlsúlyban levő papi és grófi feudalizmus, mely a földet tartja kezében, másrészt a jelenlegi rendszer túlságos rátelepedése az ipari életre. Itt — szerintük — a nép számára engedmény, könnyítés megadásáról nem lehet szó, mert a nagybirtokon ütött rés azt a veszélyt vonná maga után, hogy vérszemet kapna a magyar és ha egyszer vérszemet kapna összeroppantaná a papi és grófi nagybirtok uralmi rendszerét is. Mivel az ipari életben is a főprofitolók a rendszer kegyencei, ugyanez érvényesül az ipari proletáriátus helyzetének nyomorban való sinylesztésével. A magyar feudalizmus és kapitalizmus akkor tehát amikor most a lét vagy nem lét kérdésénél tart, egy kártyára tesz föl mindent. Egyetlen jottányit sem enged privilégiumából. Ez nem uj dolog Magyarország történetében és éppen emiatt van az, hogy a magyarság mintegy fölszabaditóját sóvárogja a Szovjet érdekszférájának a Dunamedence kulcsára Magyarországra való kiterjesztését. Sokan kételkednek ebben, de mégis igy van. A magyar nép leszámítva azt a vékony réteget, amely az uralkodó szellemből él a végsőkig elvan keseredve. Mozdulni mivel keze- lába gúzsba van kötve önmaga erejéből képtelen. A külső látszólagos csönd és nyugalom nagy belső forrongást, elégedetlenséget takar. Az úgynevezett békeipar stagnál, dögrováson van, a hadiipar azonban megfeszített erővel éjjel-nappal dolgozik, de éhbérek mellett és katonai felügyelet alatt. A mezőgazdaság az idei rettenetes telet és .a jelenlegi abnormális időjárást alaposan megsinylelte ér emiatt a termés is mélyen alatta fog maradni a szükségletnek. így a szegényparasztság, amelyik eddig is állati életnívó alatt tengődött, még nagyobb nyomorba jutott. Az előző dús évi termés ugyanis javarészt a kormányzat jóvoltából Germániába lett kivive és ez évben igen szűkös lesz a kenyér errefelé a proletárnak az asztalán. Egyébként- úgy az ipar, kereskedelem, mint a mezőgazdaság akadozik. Csehszlovákia fölszámolása óta gyakran rángatják be többször is évente a munkahelyeikről, családi körükből katonai szolgálattételre az embereket ok és cél nélkül. Emiatt most már nemcsak a berángatott magyarok között igen nagy az elkeseredés, morgás, de az otthonmaradottak, a családtagok is lá- zonganak. Maguk a katonák öregje, fiatalja nyíltan hangoztatja, mit akarnak tőlünk? ők bizony nem harcolnak a vörösök ellen. Sokan hangoztatják azt is, hogy (Folytatás a 8-ik oldalon)
