Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-08-03 / 1122. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 augusztus 3. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. “MASZLAG” Az utóbbi napokban a mun­kásfaló polgári sajtó feltűnő helyen közölte egy ruhakészítő vállalat elhatározását az igaz­gatásuk alatt levő négy gyárte­lep lezárására. A lezárás oka úgy a munkáltató, mint a mun­kásfaló sajtó szerint “a tájéko­zatlan politikusok és túlbuzgó munkásvezérek tudatlansága a a vidéki ipari viszonyokat ille­tőleg”. A munkássággal szemben el­fogult polgári sajtó természe­tesen nem mulasztja el úgy be­állítani a helyzetet, hogy a le­zárás oka kizárólag a munkás­ság akciójában keresendő, mely szerint azok ragaszkodtak ah­hoz, hogy a négy telep úgyneve­zett “closed shop” legyen, ho­lott a munkások egy kisebb százaléka nem akart szervezet­hez tartozni. A szóbanforgó vállalat az “Alpena Garment Co.” melynek Michigan állam Alpena, Chey- boygah, Rogers City és Ona- way városokban voltak női ru­hákat készitő telepei és a négy telepen összesen vagy 1,500 munkást foglalkoztattak. A vál­lalat egyike volt az úgynevezett “sweat shop” munkáltatóknak, amilyenek százával találhatók a nagyobb városokban is, de a kis vidéki városokban különö­sen. A kis városi lakosság nem sokat törődött a munkabérek­kel és a munkaidővel, hanem úgy vélekedtek, hogy ha csak két, három dollárt keresnek is hetenként, az is segit, tekintet nélkül, hogy mennyi órát kel­lett azért dolgozni. Amikor a “Wagner munkaidő és bér” törvény életbe lépett a fent említett vállalatnak is emelni kellett a munkabéreket és a munkaidőt leszállítani a törvény által megkövetelt mi­nimumra. Ugyanakkor az “In­ternational Ladies Garment Workers” szervezet is akciót in­dított a telepek munkásainak megszervezésére, mely akciót a vállalat a “kompany unionnal” akarta ellensúlyozni. A dolgok oda fejlődtek, hogy a National Labor Relations Board is -köz­belépett és szavazást rendelt el a telepeken. A foglalkoztatott munkások többsége a Garment Workers szervezet mellett sza­vazott, de mint sok hasonló esetben a munkáltatók vona­kodtak a szervezetet elismerni az összes munkások képviselő­jéül, hanem csak a szervezethez tartozó tagokénak. A foglalkoztatott szervezett munkások azonban, lévén több­ségben a telepeken, munkabe­szüntetést rendeltek el, hogy ez­által kényszerítsék a szervezet­be nem tartozó munkásokat is a belépésre. A munkáltatók azonban hivatkozva az alkot­mány által biztosított szabad­ság jogokra és hasonló maszla­gokra, nem mutatkoztak haj­landónak a munkások többsége óhaját teljesíteni, hanem min­den módon elősegítették azokat, akik nem akartak a szervezet­be tartozni. így a sztrájk hóna­pokra kiterjedt és ezalatt az idő alatt más hasonló kelléke­ket gyártó gyárak kapták meg a sztrájk alatt álló gyárak ren­deléseit. Semmi kétség aziránt, hogy a vállalat bukását a munkálta­tók makacssága idézte elő. Az ország területén sok ezer gyár van, amelyek szervezett mun­kásokat alkalmaznak és a félévi statisztikai kimutatások sze­rint nemcsak léteznek, hanem tekintélyes haszonnal dolgoz­nak. Az egész csak annyiból áll, hogy azok a profitból egy kis százalékkal többet juttatnak a munkásoknak, amit az Alpena Garment Co. nem volt hajlandó megtenni. Az ily gyárak meg­szűnése látszólag az egyes mun­kásokra, akik munkanélkül let­tek, hátrányt jelent, de általá­ban a munkásságnak előnyére van. A sajtó által hullatott kro­kodil könnyek, nem a munka­nélkül maradt munkásoknak szólnak, hanem inkább, hogy gyűlöletet váltsanak ki a tu­datlan munkásokból a szervezet iránt. A tény pedig az, hogy mennél előbb szűnnek meg az ilyen rabszolga telepek, annál jobb munkaviszonyok és bérek­ben részesül a munkásság álta­lában. A POLITIKAI ARÉNA Az elmúlt hetek az amerikai politikai pártok konvencióitól voltak hangosak. A folyó év az elnöki választások éve és min­den párt nagy garral készülődik a kínálkozó alkalmak kihaszná­lására. ­Amint a lezajlott események mutatják, nagy hiány van a szavazatot megnyerő politiku­sokban, mert csaknem kivétel nélkül minden párt a régi jelöl­teket állítja ismét előtérbe, azok mágnes vonzó erejétől vár­ják az annyira óhajtott győzel­met. Kivételt e téren csak a Re­publikánus párt tett, amely a szemétdombra küldte a magu­kat lejárta politikusokat és uj csillagot vélt felfedezni Wendell Willkie személyében. Willkie jelölése a republikánusokat lep­te meg legjobban, mert eddig ismeretlen volt a politikai aré­nán és mert mégis ő lett a re­publikánusok “zászlóvivője” ah­hoz nem kevés köze van a Wall Street pénzmágnásainak, akik beleuntak a politikusok köpö­nyeg forgatásába. Elérkezett­nek látják az időt, hogy az or­szág kormányzását közvetlen át­vegyék és a közben járó szerep betöltésére Willkiet találták leg­alkalmasabbnak. A Demokrata párt, amelynek konvenciója a közelmült napok­ban zajlott le Chicagóban, min­den valószínűség szerint válasz­úihoz ért. A konvención részt­vevő delegátusok szakítottak a tradícióval, amelyhez eddig mindkét párt ragaszkodott és először történik meg az Egye­sült Államok történetében, hogy az elnököt harmadik terminus­ra is jelölték. Ez ideig az ösz- szes elnökök követték George Washington — az első elnök — példáját, aki a két terminus után nem vállalta a jelölést. Magában a Demokrata párt­ban meglehetős éles ellentétek vannak a reakciós és liberális politikusok között. A konvenci­ót a liberálisok uralták és ami­kor szavazásra került a sor az elnökjelölt választásnál Frank­lin D. Roosevelt 940 szavazatot kapott, mig a reakciósok együtt­véve csak 140-t. De a konvenció még egy lépéssel tovább ment, amikor a jelenlegi al-elnököt — aki a reakciót képviseli — tel­jesen elejtették, és al-elnöknek Henry A. Wallace-t jelölték, akiről azt állítják, hogy az or­szág “újjáépítésében” még szé­lesebb látókörrel rendelkezik, mint Roosevelt elnök. Wallace-t közelről ismerők szerint felfo­gása megegyezik a szocialisták felfogásával az állam szerepét illetőleg. A Demokrata pártban a sza­kadás valószínűnek látszik. Egé­szen a konvencióig bizonytalan­ságban voltak a reakciósok Roo­sevelt szándékát illetőleg, aki nem nyilatkozott, hogy elfogad­ja-e a jelölést a harmadik ter­minusra. Amikor azonban látta, hagy a delegátusok csaknem egyhangúlag az ő jelölése mel­lett vannak, elfogadta a jelölést és az ő óhaját teljesítette a kon­venció, amikor az al-elnöki tiszt­ségre Wallace-t jelölte. Az a tény, hogy Roosevelt el­nök szakított a hagyományos szokással és elfogadta a harma­dik terminusra való jelölést, lát­szólag hatásos fegyvert adott úgy a republikánus, mint a de­mokrata párt reakciósainak a kezébe és ezen az alapon vélik kibuktatni a novemberi elnök- választásoknál. De a lóláb is ki­látszik ezen reakciósok csuhá­ja alól, mert azok támadják a harmadik terminus elfogadásá­ért legjobban Rooseveltet, akik már évtizedek óta képviselők és szenátorok. Sokan közülök már ötször és hatszor is újra válasz­tatták magukat. Amint látszik a politikusok két fajtája hadakozik egymás­sal. Az egyik, amely ígér, de az Ígéretet soha be nem váltja, a másik, amely az ígéretét be is akarja váltani. Amikor a new dealisták Roosevelt elnökkel az élükön át vették a kormányt az ország gépezete a legnagyobb káoszban volt. A gyártelepek jelentős százaléka levolt zárva még nagyobb százaléka az átla­gos számú munkásoknak csak egy kis töredékét foglalkoztat­ta és csak egy, két nap heten­ként, a munkanélküliek száma a húsz millió körül járt, az üz­letek, bankok bezártak, a kis háztulajdonosok százezrei ve­szítették el a házaikat, a lakbért fizetni képtelen munkanélküli­eket százezrével dobálták az uc- cára stb. A depresszió ily ma­gaslatán volt az 1932 évi elnök- választás és mivel ezen állapo­tok a reakciós republikánus kor­mányzat alatt következtek be, hitelüket veszítették és a vá­lasztásoknál a többet ígérő new deal került ki győztesen. Közvetlen a választások után a new dealisták minden oldalról támogatást kaptak. Úgy a re­akciós politikusok, mint a ka­pitalisták dédelgették a szava­zók bizalmát élvező kormányt és a meglepetés akkor érte őket, amikor azt látták, hogy a new dealisták nemcsak ígértek, ha­nem az ígértet be is akarják váltani. És mennél többet igye­keztek az ígéretből beváltani, annál hangosabb lett a támadás, úgy, hogy ma már valóságos belháboru van kialakulóban a két irány között. Semmi kétség aziránt, hogy a hadakozó felek mindegyike egy cél irányába törekszik. Mind a kettőnek célja az orszá­got a diktatúra alá helyezni, de amíg a new deal a humanizmus­nak egy bizonyos fokán akar maradni, addig a reakció a hit­leri módszerek alapján. Valószí­nű, hogy az őszi választásoknál e két felfogás szerint fognak csoportosulni a szavazók, de bár­mely irány jut is győzelemre a bérrendszer érintetlen marad. A munkásosztály továbbra is kizsákmányolt marad és az élet összes javait a munkáltató osz­tály fogja élvezni. NEW YORK FIGYELEM! Az IWW olasz nyelvű cso­portja rendes évi PICNIC JÉT tartja az “II Proletario” olasz lap javára, agusztus 25-én a Feldman’s Dance Land, 53-83 54th St. Maspeth, L. I. Magánszámok és szórakoz­tató játékok. Kitűnő olasz konyha és hűsítő italok. Jó zene. Jegy ára 50 cent. A magyarok tömeges meg­jelenését kéri a rendezőség. ELŐFIZETÉSEKET KÜLDTEK julius 28-ig M. Bakos, Cleveland ............... 2 G. Rauch, Akron ................. 2 J. Szabados, Brooklyn ....... 1 J. Simon, Los Angeles ____ 1 Ch. Udvarnoky, Flint __ 1 J. Feczkó, New York ........... 9 P. Pika, Chicago ................... 1 St. Sütő, Chicago ....... 2 L. Horváth, Phila ................. 1 F. Kish, Tonawanda ........... 1 A. Kucher, Pittsburgh ..... 6 J. Kollár, Cleveland ...............1 A. Molnár, Cleveland _____ 4 M. Pilcsuk, Cleveland ........... 1 Julia Maar, Chicago ..... 1 J. Gyurcsek, Thornville ___ 1 A. Wassie, Cleveland ........... 1 M. Fekete, Coroapolis ....... 1 Rose Luckenberger, Detroit 1 L. Bauer, Newark ........ 2 Jos. Sorg, Schenectady ___ 1 Anna Kovach, Detroit ..... 2 G. Nagy, New York ............. 1 M. Stefankó, New York ....... 1 Wm. Berkovits, Cleveland .... 1 Mrs. J. Becsi, Phila ______ 3 Jos. Takács, Cleveland .......... 1 FELÜLFIZETÉSEKET ADTAK julius 28-ig: IWW cs. New York ...........10.00 IWW cs. Chicago ..... 40.00 IWW cs. Clev. West ____10.00 Bérmunkás olvasok E. S. piknikjéből ...................60.75 John Horváth, Cleveland .. .50 Id. Farkas Imréné, Akron 2.00 P. Bécsi, Phila .................... 1.00 Mrs. J. Németh, Phila .... 1.50 A Bérmunkás posta cime: BÉRMUNKÁS P.O.Box 3912 STA. S. S. CLEVELAND, O.

Next

/
Thumbnails
Contents