Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-07-06 / 1118. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 julius 6. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. kitűzésükben nem is törekszenek a munkásosztály felszabadítá­sára, hanem csak a tőke és munka testvériségét hirdetik. Maguk a politikai pártol sem képezhetnek osztályszerveze­tet, mert tagjai a társadalom külömböző rétegeiből verődnek össze. Ez az összetétel képtelenné teszi az osztályharc megvívá­sára. A munkásoknak meg kell érteni azt, tartozzon valaki bár­milyen politikai párthoz is, hogy a munkásosztály végleges har­ca, győzelemmel csak úgy végződhet a munkásosztály részére, ha meg lesz hozzá az osztályharc alapján álló forradalmi ipari szervezete, az iparok átvételére és a társadalmi javak szétosztá­sára. Az IWW az a szervezet, amely építményében magában hor­dozza a uj társadalom embrióját és építjük magát az uj társadal­mat a kapitalista társadalom keretein belül. Ez a törekvésünk csak úgy végződhet sikerrel, ha minden osztálytudatos munkás megteszi kötelességét saját osztályával szemben és minden ha­bozás nélkül segédkezet nyújt a forradalmi IWW naggyá építé­sére. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Hitleri minta Amerikában Osztályszervezet (P) Egy tényleges munkásszervezet, amelynek célkitűzése a munkásosztály felszabadítása, mindig megmarad hivatásának magaslatán. Azok a forradalmi munkások, akik felismerték az osztály­harc fontosságát, azok sohasem kalandoznak el attól a megálla­pított ténytől, hogy az osztályharcnak fennakadás nélkül folyni kell mindaddig, amig a gazdasági osztálykülömbözetet megnem szüntetik, amely az osztályharcot életre hívta. Azért szükséges az, hogy maguk a munkások akik felismerték a szervezkedés szükségességét, olyan szervezetbe tömörüljenek, amely szerve­zet képviseli a munkásosztály érdekeit. Vannak a munkásoknak olyan szervezetei, amelyek csak névleg képviselik a munkásosz­tályt, de valóságban hívei a mai kapitalista rendszernek és az általuk képviselt munkásokat mindig igyekeznek kapitalista jár- szalagon vezetni, össze nem egyeztethető elméletek alapján működnek. A tőke és munka közös érdekeit hirdetik, amely által a mun­kásokat leterelik a tényleges osztályharc útjáról. Ilyen szerveze­tek az Egyesült Államokban az AFL, a CIO és a különböző füg­getlen szervezetek, amelyekbe beleértendő az úgynevezett Com­pany Uniónok. A külömbség közöttük csak az, hogy mindegyik a saját pénzes kasszáját igyekszik duzzasztani a munkások ro­vására. A közel múltban felburjánzó CIO, amelyről azt állították, hogy a munkásosztálynak forradalmi ipari szervezete, amit ab­ból következtettek, mert a kommunista agitátorok első sorban voltak annak megszervezésében. Nagy volt a lárma és hü-hó az egész országban csak a kiforrott és tényleg osztálytudatos ipari unionisták nem álltak kötélnek, hanem továbbra is megmarad­tak az osztályharc tüzében született egyetlen forradalmi ipari szervezet az IWW mellett. Most, amikor a munkásosztálynak tényleg szüksége volna egy erős ipari szervezetre, amely minden időben csak a munkásosztály érdekeit képviseli, akkor láthatjuk, hogy a forradalminak bélyegzett CIO igyekszik a kapitalista osz­tálynak szolgálatot tenni. A kommunisták talán fájlalják az ese­tet különösen akik aktivan résztvettek a CIO építésében, hogy éppen az a szervezet, amelynek építésében oroszlánrészük volt, most őket a fekete listára teszi. Pittsburgh, Pa.-ban az acélgyári munkások szervezete (CIO) , amelynek egy tisztviselője Andrew Kondrath, már megkezdte az elvtársak üldözését úgy, hogy a kommunista szavazólistán lévő egyéneket, akik acélgyári mun­kások és tagjai voltak a CIO-nak, most kizárták őket és még rá­adásul követelik az acéltársaságoktól, hogy a munkából is bo­csássák el mind a kommunista elemeket. Ilyen cselekedetek a CIO-t egyenraguvá teszik a Pinkerton titkosrendőri ügynökség­gel, akik ilyen szolgálatokért jó fizetést húznak. Az elvtársak megtanulhatják az ilyen eseményekből, hogy mennyire osztály­szervezet a CIO. Lehet látni ebből, hogy a Sztalin-Hitler paktum elég ürügyet szolgál arra, hogy az elvtársakat egy kategóriába sorozzák a nácikkal. Mi ipari forradalmárok már a kezdet kezde­tén tisztában voltunk azzal, hogy az AFL-ből kiszakadt vezér­urak, akik a CIO-t életre hívták, semmivel sem külömbek a mun­kások részére, mint azok, akiket faképnél hagytak. Annak ide­jén megmondtuk az elvtársaknak, hogy ha tényleg hívei egy forradalmi ipari szervezetnek, miért nem igyekeznek minden ere­jükkel az egyetlen forradalmi ipari szervezetet, az IWW nagy- gyá építeni, hogy legyen a munkásosztálynak egy tényeleges osz­tályszervezete, amely az osztályharc alapján áll megalakulása óta. Az elmúlt háborús hisztéria bebizonyította, hogy az IWW csak egy harcot hirdet és ez a harc a munkásosztály felszabadí­tását irányozza elő a BÉRRENDSZER MEGSZÜNTETÉSÉVEL. Akik még nem tanultak a múltban, azok tanulhatnak a jelenben, hogy a munkásosztálynak érdekei azonosak. ÉS HA TÉNYLEG CÉLUNK A MUNKÁSOSZTÁLY FELSZABADÍTÁSA, AKKOR ELSŐ TEENDŐNK NEM LEHET MÁS, MINT KIÉPÍTENI AZ IWW ÁLTAL SZORGALMAZOTT FORRADALMI IPARI SZER­VEZETET, AMELY MINDEN BÉRMUNKÁST FELVESZ TAG­JAI SORÁBA, AKI HARCOLNI AKAR AZ UJ TÁRSADALOM FELÉPÍTÉSÉÉRT. Sem az AFL, sem pedig a CIO nem osztályszervezet és cél­A nagy demokrata Roosevelt nem riad vissza attól sem, hogy Hitler diktatórikus intézkedése­it, methódusát teljes egészében átvegye, azon ürügy alatt, hogy a Hitlerizmus ellen akar har­colni. Ezek között legfontosabb a munkanélküliség megoldása és egy hatalmas hadsereg kié­pítése. Ezt Hitler, majd később Frankó úgy oldotta meg, hogy minden férfit 45 éves korig be­rendeltek egy évi kiképzésre, aki katonai szolgálatra nem volt képes, azokat hadiszerek és erődítmények építésére alkal­maztak. Ezt Roosevelt nemcsak utánozza, hanem kiterjeszti 65 éves korig. Setinius, Knudson, Ford, és más tőkések hűséges képviselői egyet értenek Roose- velttel, hogy ez nagyszerű meg­oldás és követésre méltó. Ezért a szenátus előtt már tárgyalás alatt van egy törvényjavaslat, melyből a következőket szósze- rint idézzük: 3-ik szakasz B. részlet: I. paragrafus; férfiak 21 és 45 év között kötelezők 8 hónapi kato­nai kiképzésre és szolgálatra a hadsereg vagy tengerészeinél. II. paragrafus: férfiak 18-21, valamint 45-65 év közötti korn­ak, kötelezők 8 hónapi kiképzés­re a honvédségnél a lakóhelye­ikhez közel. (200 mile körzet értendő.) IV. szakasz, C. részlet: A 8 hónapos kiképzés és szolgála i tartalomra a fizetés havi 5 dol­lár és utazási költség van meg­határozva. XII. szakasz. A részlet: Min­den intézkedés és rendelet me­lyet az elnök vagy az általa k - nevezett egyének kibocsátanak, ezen törvényre vonatkozólag, jogerősek és törvény erejével bírnak. XV. szakasz. Ezen törvény azonnal életbe lép. Minden rész­lete ezen törvénynek érvényte­lenné válik május 15-én, 1945- ben, ha csak a kongresszus foly­tatását el nem határozza. Ezek a legfontosabb szaka­szok, melynek a fontosságát minden Bérmunkás olvasó tud­ja, de az amerikai nép még nem tudja felfogni. Dacára, hogy több nagy polgári lap leközölte, a munkahelyemen 14 megkér­dezett amerikai közül, csak egy olvasta, de az is lehetetlennek tartotta, hogy Amerikába ezt megtegyék. Nem látják, hogy a 40 milliós ladkötelessé váló egyéneket nem katonának, hanem hadia­nyagok és erődítmények építé­sére fogják használni. Tudott dolog, hogy minden fegyveres katona háta megett három mun­kás szükséges, leginkább most, amidőn négy és fél billió dollárt akarnak egy év alatt hadifel­szerelésre költeni. A fenti tervezet szerint, 6 és 8 millió ember között volna így hadiszolgálatban állandóan és 5 év alatt 40 millió munkás lesz hadi kényszerzubbonyba kény­szerítve a törvény szerint. A 21 és 45 év közöttieket a világ bármely részére vihetnék hadi- szolgálatra, melyben a muníció gyártás éppen olyan fontos mint a fegyveres szolgálat. Ugyancsak tervbe van véve, muníció gyárak átvétele és épí­tése a Szövetségi kormány ál­tal, mely célra egy újabb billiót kérnek. Roosevelt megmutatja, hogy megoldja a munkanélküliség kérdését, éppen úgy mint Hit­ler megoldotta. A kapitalisták is meglesznek vele elégedve és ez elég demokratikusnak lesz feltüntetve, hiszen még a 65 éveseket sem veszik ki belőle, valamint a birság is olyan de­mokratikus, hogy kevés ember lesz aki kibújhasson alóla, csak is azok akiknek lesz 10.000 dol­lárjuk lefizetni. Még azzal is tudják a dolgot szépíteni, hogy Hitler és Fran­kó egy egész évet szolgáltat­tak ingyen, a demokrata Roose­velt csak 8 hónapot sóz a nya­kunkba, igaz, hogy ez demokra­ta pátdiktatura, nem fasizta. De hát alapjában véve ki látja meg a külömbséget? Vagy van- e külömbség? Vi. A Bridgeporti Szövetség, a nagy amerikai magyar beteg- segélyző egyesületnek egyike junius közepén tartotta kon­vencióját Youngstown, Ohioban. A teljes hetet tartó naggyülés, amelyen az ország minden ré­széből képviselve voltak a cso­portok delegátusaik által a tes­tület ügyeit összhangba igye­kezett hozni a mindennapi élet­tel és több olyan újítás mellett foglaltak állást, amely a tagság javát fogja szolgálni. A vezető­ség jelentéséből idézzük, hogy két millió dollár vagyonnal ren­delkeznek és a taglétszám 15.000. A konvenció már most intézkedéseket tett, hogy a Szövetség 50 éves fennállását jelző 1942-ik esztendőt a veze­tőség használja ki a testület nagyobbá fejlesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents