Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-12-28 / 1143. szám

1940 december 28. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ■ ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI NYILATKOZZUNK-E ? Az amerikai magyar lapok, az elmúlt héten, élén a Szabad­sággal azon vitatkoztak, hogy Magyarországnak a Hitlerékhez való hivatalos lecsatlakozása alkalmából, az amerikai ma­gyarságnak kell-e állást foglal­nia. Vincze Károly református pap azt vitatta, hogy erre sem­mi szükség nincs, mig Hinder Márton amellett tört lándzsát, hogy az Amerikai Magyar Szö­vetségnek, mint hivatalos ma­gyar testületnek nyilatkoznia kell, egyrészt. hangsúlyozni Amerika felé a magyarság hű­ségét, másrészt és főleg meg kell értetnie az amerikai köz­véleménnyel azt, hogy a ma­gyar kormány csak kényszerből csatlakozott le a tengelyhez és az ma is a demokrácia hive. Ilyen “felvilágosító” akció már hetek óta folyamatban is van egyrészt a magyar lapok angol nyelvű cikkeiben, másrészt pe­dig az amerikai lapokba becsem­pészett levelekkel. Miután mi is az amerikai ma­gyarság csoportjába tartozunk és főleg mert először a magyar születésű munkások fogják a bőrükön tapasztalni, hogy mit jelent az, hogy a magyar kor­mány hivatalosan is tagja lett a tengelynek, ami világos és nem kétszínű álláspontunkat a következőkben szegezzük le: Először is ki kell hangsúlyoz­ni azt, hogy a magyar nép nem azonosítható a magyar kor­mánnyal, a magyar nép minden szabadságától megfosztva, kép­telen arra, hogy beleszóljon vagy pláne meggátolja az ötét elnyomó kormány intézkedéseit. Hazugság az, hogy a magyar kormány csak kényszerből csat­lakozott le Hitlerékhez, ellen­ben igaz az, hogy a magyar uralkodó osztály volt Európá­ban első, amely a népe nyakára hozta az uralkodó osztály nyilt diktatúráját. A magyar uralkodó osztály volt az első Európában, amely a legbarbárabb eszközökkel ir­totta, úgy munkás, mint a pol­gári ellenzéket. Horthyék vol­tak az elsők abban, hogy hiva­talos programmá tették a zsidó üldözést, ők oszlatták fel első­nek ^ szabadkőműves organizá­ciókat. Horthyék alakították meg az első koncentrációs tábo­rokat. Hitler még a sötét isme- retelenségben volt, amikor ők már mindazt megcsinálták, amit Hitler csak utánuk csinált. Tehát a tény az, hogy Horthy kormányának a lecsatlakozása nem kényszerből, hanem “elvi” alapon történt, mert ők halálos ellenségei mindennek, ami sza­badságot, jogot és demokráciát jelent. Aki ennek az ellenkező­jét akarja elhitetni, az tudato­san vezeti félre az amerikai közvéleményt. Az Amerikai Magyar Szövet­ség a legutolsó lehet abban, hogy az amerikai magyarságot az ötödik kolumna gyanúja alól mentesítse. Hisz jól tudjuk azt, hogy annak az életre hívását nem itt, hanem Budapesten megtartott világkongresszuson határozták el. Csak, hogy Him- lerék előrelátóbbak voltak mint Browderék. Amig az előbbiek már az alakulásnál látták azt, hogy Amerika • előbb-utóbb szembe kerül a Hitlerhez tarto­zó Magyarországgal, igy nem a Világszövetség fiókjaként, ha­nem mint “független” szerv ala­kult meg, de a vezetői, mind vezérei a magyar kormány irá- náitása alatt levő Világszövet­ségnek is. Nyilatkozni a magyar nép­nek kell. Ki kell hangsúlyoznia azt, hogy amiként a magyar népnek, akként nekik sincs sem­mi közük a magyar kormány­zathoz, amely az otthoni testvé­reinket elnyomja, minket pedig földönfutóvá tett a népellenes politikájával, az amerikai ma­gyarság minden közösséget megtagad a Horthy kormány­zattal és csak gyűlölettel tud gondolni az óhazai testvéreinket elnyomó, kirabló, uralkodó osz­tályra. VIGYÁZAT Az amerikai nagy tőke elér­kezettnek látja az időt arra, hogy megvalósítsa azt, amit az elnökválasztásnál nem tudott elérni, dacára az óriási anyagi áldozatának. Lapokban, gyűlé­seken, erősen hangsúlyozzák azt, hogy a nemzeti védelem nagy akadálya az, hogy még mindig érvénybe van a munka­időt megszabó törvény, amely­nek a felfüggesztését követelik, egyben a munkások sztrájk jo­gát is elakarják kobozni a nem­zet védelemi iparban. Természe­tesen hazugság az, hogy a 40 órás munkahét akadálya a vé­delem gyorsabb ütemü kiépíté­sének, hisz még mindig sok millió munkanélküli várja, hogy visszavegyék az iparba. De ott ahol már “nincs hely” több munkás számára, ott is lehet tulidőt dolgozni, csak a törvény szerint ezt másfélszeresen kell díjazni, ez az ami a tőkés urak­nak fáj. ők beszélnek hazaiiság- ról, akik fütyültek a nemzeti védelemre, ülősztrájkot rendez­tek mindaddig, amig vissza nem vonták azt a törvényt, amely korlátozta a profitot. A túlóra fizetés fáj az uraknak, mert egy csipetnyit le venne a nagy há­borús profitból és ha a munkás­ság nem áll résen, akkor ke­resztül is fogják vinni a tervü­ket és a munkás dolgozhat lá­tástól vakulásig olyan bérekért, amilyent a kapitalisták előírnak neki. Attól félünk, hogy a mun­kásság mai szervezetei nem tud­ják, de nem is akarják megvé­deni azokat az előnyöket, ame­lyet ugyan nem harccal szerez­tek meg, hanem a New Dealtől kaptak ajándékba. HITLER NEM ENGEDI Amióta az ellenforradalom diadalmaskodott Magyarorszá­gon, a szegény földnélküli pa­rasztot folyton a földosztással bolonlitották. A földosztás re­ményével igyekeztek megakadá­lyozni, hogy ez a borzalmas nyomorban élő osztály fellázad­jon. A múlt évben, hogy a nyi­laskeresztesek demagógiáját el­lensúlyozzák, Horthyék újra földosztó törvényt hoztak, mely szerint földhöz jutott volna az, kinek földre és felszerelésre pénze van. A törvény értelmében első sorban a zsidókézen levő birto­kok kerültek felosztás alá, ame­lyet, tekintve azt, hogy jól gon­dozott birtokról, jó földekről volt szó, nem a földművesek, hanem a papok, jegyzők, kato­natisztek kezére jutott. A ta­vaszra ígérték a többi földi­génylők kielégítését, amelynek a közeledésével Hitlerék szól­tak bele a dologba és amint azt hivatalosan is bejelentették, a háború idején nem szabad a nagybirtokhoz nyúlni, nehogy a termelés csökkenjen azzal, hogy a paraszt felenné azt, ami a kis birtokán teremne és igy kevesebb jutna Hitleréknek. A fő az, hogy Hitler győz­zön, a magyar nép koplaljon tovább, terjedjen közte a bor­zalmas bery-bery betegség, majd háború után beszélhetünk csak a földosztásról. Mi hisszük és reméljük, hogy ez tényleg igy is lesz, de csak akkor, ha ehez a földosztáshoz a magyar urak­nak semmi közük sem lesz. Akar-e pénzt keresni? SZÁZ FELŐL HAGZIK A KÉRDÉS A MUNKANÉLKÜLIEKHEZ; Elhatároztam, hogy félredo­bom a toliamat és reális munká­val keresem meg a kenyeremet. Elővettem a vasárnapi újságo­kat, megkerestem az apróhirde­téseket, napi tiz pengőt igér az egyik, húszat a másik, de van amelyik jutalék címén havi öt­százat is kínál. Lehet itt keres­ni, csak akarni kell! Nos, hát, én akarok. “NAPI 20 PENGŐ” Első utam egy kis nyomdába visz, itt lehet “napi húsz pen­gőt” keresni. — A hirdetésre jöttem — mondom. — Várjon egy kicsit, mig töb­ben lesznek. Már fáj a szám, nem beszélek mindenkinek kü­lön. Nem telt bele öt perc, már heten voltunk. Beengedtek. Alig fértünk el az üvegfallal elvá­lasztott kis nyomdairodában. — Nos uraim! Most jelent meg az uj “lakók könyve”, ezt minden házmesternek vezetnie kell, igen könnyű eladni. Min­den példány után hetven fillér a jutalék, könnyű tehát napi 20 pengőt keresni, csak har­minc példányt kell eladni. Ez pedig gyerekjáték! Én nem egészen találtam an­nak, társaim sem, gyorsan tá­voztunk. “LÉTRÁT TESSÉK!” A második ut egy pincébe ve­zet. Kádármühely. “Itt van ez háztartási létra! — mondja a tulajdonos — és végigjárja ez­zel a házakat. A létráért vagy betét adandó, vagy főbérleti la­kása van, részletre betét nél­kül is megveheti. Az első rész­let heti két vagy egy pengő azonnal fizetendő, az a magáé!” És ezzel kereshetek “havi há­romszázat”, még többet is, ha nem szégyenlem a munkát. A létrát nem vállaltam és mentem a következő hirdetés után. “FÉNYES KERESET!” Hosszunevü felekezti jellegű “jótékonysági” szövetkezetbe vezet a következő utam. “Fé­nyes kereset”-et igér. Éppen ez kell nekem! Albérleti helyiség egy tánc­iskolában, a szobában egy Író­asztal és néhány különböző gar­nitúrához tartozó szék. — Az állás miatt jöttem! — Az igazgató ur ugyan már elment —- mondja a kisasszony —de én is megmagyarázhatom, miről van szó. önsegélyző szö­vetkezet vagyunk, tagokat kell gyűjteni, főleg a kiskereskedők és iparosok köréből. Beiratás és első hó azonnal fizetendő! A. beiratás egy pengő, az az öné. — És mit kap a tag? — Csak azt kell mondani, ön­segélyző és itt a vezetőség név­sora, csupa jónevü ember, ez untig elég! Nekik elég, nekem nem gon­doltam magamban és otthagy­tam a jó állást. MÁS NŐSÜL — ÉN KERESHETEK “ötven pengőt is kereshet!” — hangzik a csábitó hirdetés, amely egy ferencvárosi kocsmá­ba vezet. Egy kövér ur fogad, látszik rajta, hogy már néhány fröccsöt beszedett. — Autofuvarozó vagyok — mondja, ön megkapja a házasu­landók névsorát, amelyet kiír­tak az elöljáróságoknál, sorban fölkeresi őket és fölajánlja az én autóimat. Ahány üzletet le­köt, annyiszor' három pengőt fizetek, ha öt autónál több kell, úgy ötöt. Semmi az egész, csak jó föllépés kell hozzá! Nem vállaltam a jó üzletet, nem sikerült keresethez jutnom, sem napi tiz, sem napi öt pen­gőhöz, ellenben kiadtam egy csomó villamosköltséget s meg­tanultam, hogyan lehet “köny- nyen”, “játszva” — “fényes” keresethez jutni. Tessék jelentkezni! Tiborc MI A KÜLÖMBSÉG Alaskában nem szavazhattak a mostani elnökválasztásnál, mely miatt sokan zúgolódtak. Ha megértenék a helyzetet nem zúgolódnának, hiszen semmi kü- lömbség nincs, hogy melyik győzött a két nagy párt közül. AZOK az olvasóink, akikhez lapke- zelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio

Next

/
Thumbnails
Contents