Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-28 / 1143. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 december 28. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .........................$2.00 ^ne Year .................................$2.00 Félévre ................................... 1-00 Six Months ............................ 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ........................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ..................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. foglalása, tudományos volta mellett döntő csapásokat mér az ily okoskodásra. “E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert”. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Uj esztendő A naptár szerinti időszámítás alapján néhány nap múlva uj esztendőbe lépünk'és ha a világeseményeket társadalmi bírálat tárgyává tesszük, majdnem bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy az elkövetkező esztendő nemcsak elnevezésében lesz uj, de rendszerében is át kell formálódnia. Bármnnyire óhaja a munkásosztálynak a mai rendszer megváltoztatása, osztálytudatos, öntudatos munkás a legnagyobb reménytelenséggel néz az uj esztendő felé, mert hiszen elmulasztotta kifejleszteni azt a szervezetet, amelynek most lenne meg történelmi hivatása, az ipari köztársaságok alapjainak a lefektetésével. A munkásosztály milliói nem látják a helyzetet ilyen világváltozás előtt, de azok, akik politikai és társadalmi irányitói szerepeket töltenek be, mind élesebben, mint hangosabban adják a világ tudtára, hogy egyetlen ország, egyetlen földrész sem élheti túl tényleges beavatkozás nélkül, valamint gazdasági megrázkódtatás nélkül ezt a világégést, amelynek elindítója a profit rendszer piacot kereső kapzsisága volt. Akik struc madár módjára, nem dugják fejüket a porba, hanem nyitott szemmel figyelik az eseményeket, azok tisztán látják, hogy győzők ebben a világégésben nem lesznek. Elsősorban a rendszernek kell uj formát alkotni, olyat, amely az emberiség szélesebb rétegei részére is megélhetést biztosit a termelés és a termelt javak szétosztásának olyan formájával, hogy azok, aki a föld mélyéből kibányászott nyers anyag munkájától, a használat és fogyasztásig történő munkákat végzik, élvezői lehessenek' mindennek. Ennek a közeledő rendszerváltozásnak előjeleit látjuk minden intézkedésből, amelyeket úgy az európai, mint az amerikai földrészeken foganatosítanak és amelyekbe a népességet bevezetik vagy diktatórikusán belekényszeritik. Reformerek Az osztályharc ismerete, az emberiség történetének kulcsa, mely nélkül, a társadalom fejlődésmenetét megismerni és a társadalmi tudomány bérőerejével lemérni meddő próbálkozás, aminthogy nélküle, minden más társadalmi kérdés ismerhetősége is homályba marad. Mennyivel tisztább és minden félreértést kizáró az Industrial Workers of the World álláspontja, melyet elvinyilatkozatában imigyen juttat kifejezésre: “ A Munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen, nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között és az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll”. A reformerek főcélja, hogy a történelmi hivatását betöltő kapitalista rendszer repedéseit dugaszolják, hogy a rohadó részeit foltozgassák. Meglátni vagy megérteni, képtelenek a társadalmi fejlődés egy olyan folyamatát, melyet a gazdasági törvényszerűség kényszerít a társadalomra — a fejlődés folytonosságának egymásba kapcsolódását fokról fokra a szerint amint azt a gazdasági viszonyok vas-törvénye megkívánja. Ezek az őskorba illő Úriemberek éppen azt hitték volna a rabszolgaság vagy jobbágyság rendszerében, mint amit a kapitalista rendszer felől tartanak: hogy állandó, hogy változhatatlan, hogy előre elkészített felsőségtől leadott terv és sugallatok szerint készült és a történelem bonckésével érintenünk nem szabad. Szerintünk a bőség és nyomor nem egy könnyen megmagyarázható s orvosolható társadalmi egyenlőtlenségből, társadalmi igazságtalanságból fakadó társadalmi kérdés, hanem az emberi élet egyszerű viszonya. A munkaerő takarítás és a profitot növelő gépek feltalálása, amint ők mondják, nem a fejlődés folyamatában keresendő, hanem azt szeretnék elhitetni, hogy az egész, csupán a véletlenség müve. Gyermekes meglepetést színlelnek, ha valakik kételkedni mernek és kétségbe vonják, mintha nekik szabadalmuk volna a föld és természeti kincsek monopóliumához. Még irók, költők, szerkesztők és professzorok közül is akadnak sokan,* akik az ilyen hajmeresztő képzeletükben őket támogatják. Az IWW erre vonatkozó állásTÖRÖK SÁNDOR | Az élet delén, alig 53 éves korában ragadta ki a halál sorainkból. Nem az aggkori elgyengülés, inkább a robot, a nincstelenség és mostoha sors okozta korai halálát. Az előre haladt szívbaj, amely az évek viszontagságai alatt súlyos természetűvé vált, nyolc hónap óta képtelenné tette bármely munkára és ennek következtében beállott anyagi gondok súlyosbították betegségét és sietették a halál elkövetkezését, amely december 17-én megszüntette a fájdalmakat. Élete hasonló volt a proletár milliókéhoz. A sors hányta- vetette különböző városokba, különböző ipartelepekre és bánya vidékekre, ahol munkaalkalom kinálkozott. Az utóbbi éveket Chicagóban töltötte és itt érte utói a kikerülhetetlen halál. A rövid időt, melyet életnek nevezünk, nem töltötte el haszontalanul. Már a korai éveiben felismerte a társadalmi igazságtalanságokat és szüntelenül harcolt azok ellen. A forradalmi Ipari Unionizmus elveivel abban az időben ismerkedett meg, amikor az Industrial Workers of the World magyar tagjai Cleveland városában kezdték szántogatni a magyar ugart és rövid időn belül egyike volt a legtevékenyebb agitátoroknak. " Az 1917-19. háborús hisztériás években feleségével együtt megismerkedett a börtön belsejével is, ez azonban nem tántorította el meggyőződésétől, sőt megerősítette benne azon hitet, hogy a “munkás és~munkáltató osztály között semmi közösség nincs”. Szentül hitt abban, hogy a munkásosztály csak úgy szabadulhat fel a bérrabszolgaság járma alól, ha szervezkedik a termelés szinterén és szervezett erejével vivja ki azt, ami megilleti. Ezen meggyőződéstől hajtva, Török Sándor egyike volt azon fáradhatatlan agitátoroknak, akik soha, semmiféle munkás összejövetelen üres kézzel nem jelent meg. Mint aktiv “job delegátus” agitált, szervezett, tanított. Mint a “Bérmunkás” lapkezelője, bárhol és bármikor megjelent, mindig egy csomó lap és irodalmat szorongatott a hóna alatt és akivel szóba állott, azzal nem az időről beszélgetett, hanem igyekezett megnyerni a Bérmunkás olvasójának és a forradalmi Ipari Unionizmus katonájának. Osztálytudatos munkás elveszítése mindig pótolhatatlan hiányt jelent a munkásmozgalomban, de kétszeresen súlyos Török Sándor Munkástársunk elvesztése. Nemcsak egy osztálytudatos munkást veszítettünk, hanem agilis agitátort és lapkezelőt, akikből sajnos mindig hiány van. A munkásság felszabadítása érdekében kifejtett tevékenységével Török Sándor széleskörű ismerettségre tett szert és ezen munkáságával általános I tiszteletet váltott ki, barát és ellenfélből egyaránt. Azok is tisztelték, akik elvi ellentétbe voltak vele. Ezt bizonyította a nagyszámú tisztelők tömege, akik megjelentek a végtisztesség adásra, a Stich temetkezési intézet tágas termében, december 21-én. A barát és munkástárs elvesztését fájlaló könnyek csillogtak a 'megjelentek szemében, amikor Carl Keller (angolul) és utána Pika Pál munkástárs (magyarul) emelkedett szólásra az elhunyt érdemei méltatására, amely példaként szolgálhat minden munkásembernek. Pika munkástársunk zárszavaiban búcsúzott a távozótól: felesége Török Mária, fivére Török Árpád és családja nevében — aki Clevelandból utazott Chicagóba e szomorú alkalomra — az IWW tagjai, a Munkás Be- tegsegélyző Szövetség és általában rokonai, munkástársai és ismerősei nevében. A német be- tegsegélyző egyesült egy küldöttel volt képviselve, aki rövid szavakban mondott búcsút a távozónak az egyesület nevében. A búcsúszavak elhangzása • után a menet megindult az Acacia temetőbe, ahol szintén Pika munkástársunk tartott rövid beszédet és az elhunyt óhaja szerint átadtuk a lángoknak földi maradványait. A ravatalra koszorút helyeztek : Török Mária felesége; Török Árpád, fivére és családja; az IWW chicagói magyar tag- jai; Munkás Betegsegélyző Szövetség 13-ik osztálya; Woodman Circle 132-ik osztálya; Chicago Flat Janitors Union Local No. 1; Employees of Marshall Field Garden Apartments ; ötvös Bálint és családja; Nistor István és családja; Stein és Földi család; Just Sándor: L. S. Hammond. Török Sándor távozása pótolhatatlan űrt hagyott sorainkban. Emlékének akkor hódolunk legnagyobb kegyelettel, ha sokszorozott energiával folytatjuk azt a munkát, amelynek élete javarészét szentelte: a munkásság szervezését s tanítását. A halál bekövetkezése előtti percekben az IWW örökemlékü költője — Joe Hill —üzenetének tolmácsolására kérte fel a mellette levő Pika munkástársunkat: “Ne töltsétek az időt gvá- szolással, hanem SZERVEZKEDJETEK!” NYUGTÁZÁS Az IWW Chicagói Magyar Tagjai által Török Sándor munkástársunk koporsójára helyezett koszorú költségeihez a következő munkástársak járultak hozzá: Bukvsgy S. $2.00, Pika P. 2.00, Szász A. 2.00, Zára J. 2.00, Sedlák A. 1.50, Sütő I. 1.00, Spolyár I. 1.00, Wagner J. 1.00. Az adakozóknak ezúton fejezzük ki elismerésünket. az IWW chicagói magyar tagjai
