Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-28 / 1143. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 december 28. Anyatej: literje öt pengő jelentette Hitler a náci háborús célt is. Ha győz, akkor sem a britt, sem az amerikai alkotmányon alapuló gazdasági élet, — amelynek lelke az arany, — meg nem maradhatnak.” Bizony rettenetes csapás lenne az angol és az amerikai kapitalistákra az arany detronizá- lása. Ez nemcsak azt jelentené, hogy a jelenlegi nagy arany- készletük értéktelenné lenne, hanem egyben azt — és ez a fontosabb — hogy elvesztenék a munkára kényszerítő hatalmat is, amit ma az aranyban összpontosítanak. Hát az amerikai munkásosztályra mit jelentene az aranyvaluta eltörlése? Erre a kérdésre csak úgy adhatnánk érdemleges választ, ha tudnánk, mi jön az arany helyett, mi fogja biztosítani az uj értéket és ki fogja végrehajtani a változást? Ha a munkaerőt lehetne tenni a gazdasági szervezet alapjául, akkor ez szolgálhatná a munkásság érdekét, mert munkaereje csak a munkásnak van és igy csak a tényleges termelő kérhetne részt a termelvények- ből, vagyis a munka gyümölcse valójában a munkást illetné meg. De miért akarná ezt Hitler? Különösen akkor, ha győz? Hiszen ebben az esetben mint ahogyan állítólag tőlük elrabolták a győzők az aranyat, úgy most a győzelem után ő is visz- sza tudja rabolni. Hiszen az ily irányú képességéről már elég tanúságot adott. Bizony ez az egész beszéd csak fenyegetés volt. A háború előtt a bolseviz- mus elleni kiabálással .csikart ki magának előnyöket a tőkések részéről, most meg a tőke elleni harc hirdetésével igyekszik a német munkásságot elbolon- ditani. A NÉMET RENDSZER Hogy mit várhatunk akkor, ha Hitler valósítja meg ezt az uj rendszert, már láthatjuk. Mint kijelentette, Németországban már meg van az uj rendszer. A német márkát, amelynek nincs arany fedezete, amely tehát a munka-egységen alapszik, mindenütt elfogadják Európában. Ez igaz, csupán azt felejtette el hozzátenni, hogy aki nem fogadja el, AZT AGYONLÖVIK. így valójában a német márka értékét nem a munkaegység, hanem a Hitler rendelkezésére álló erőszakszervezet biztosítja. Az ilyen egységnek fcsak arra a területre terjed ki az értéke, amelyet ez az erőszakszervezet ural. Sőt mi több, ugyanez az erőszakszervezet kényszeríti a munkásokat is, hogy munkaerejüket az ilyen pénzzel felcseréljék. És mihelyt az erőszakszervezet hatalma megtörik, értéktelenné lesz ez a gazdasági alap is. A valódi és végleges alap tehát nem a munkaképesség, mint Hitler mondotta, hanem a börtön, a puska, a gépfegyver, röviden: A TERROR. Hitler márkájának értékét nem a munkások, hanem Hitler hadserege biztosítja, Hitler rendszere nem a munkás egységen, hanem a terror szervezeten nyugszik. Igazán nagyon együgyünek kell lenni annak a munkásembernek, akit Hitler beszéde megtéveszt. Igen, meg van az eshetőség arra, hogy a munkásosztály javát szolgáló olyan gazdasági rendszert alkossunk, amelynek a munka egység az alapja, de csak akkor, ha ezt a munkaegységet maguk a munkások szabják meg, annak értékét ők biztosítják és a változást ők viszik keresztül. AZ IPARI KÖZTÁRSADALOM Ha a munkát tesszük a gazdasági egység alapjául, akkor meg kell szabni, hogy mennyi és milyen munka ez az egység? A munkaidő megszabása nem elegendő, mert még a teljesen azonos munkánál is az egyik egyén többet termel mint a másik ugyanazon idő alatt. Az egyik munkához sokkal nagyobb előképzettség kell, mint a másikhoz, igy az előbbit többre értékelik. Azonkívül van hasznos, haszon hélküli és gyakran káros munka is, ha azt társadalmi szempontból nézzük. Ki szabja meg, hogy melyik munka hová tartozik, mennyit ér a munkája és igy mennyire jogosult a köztermelvényekből ? És ha valamely termelvényből fölösleg lesz, akkor mi lesz azon ipar munkásaival ? Munkanélküliekké lesznek? Kiesnek a gazdasági egységből, mint eddig? Mintegy 35 évvel ezelőtt Chicago városában összegyűlt egy szükebbkörü munkás kongresz- szus, amelyen többé kevésbé ugyanezen kérdéseket vitatták meg. Ezek az emberek Marx útmutatását, követve látták, hogy a kapitalista rendszer rohan az összeomlás felé. Marx nem mondotta meg, hogy az uj termelő rendszer miként fogja a régi helyét felváltani. Ez a munkás kongresszus tehát a marxizmust egy lépéssel tovább építve kimondotta, hogy az uj termelő rendszer megalkotására csak az iparilag EGY NAGY SZERVEZETBEN szervezett munkásosztály képes. Akkor veszedelmes rombolóknak, vagy álmodozóknak tartották őket, ime, ma elérkeztünk oda, amikor a termelési rendszer megváltoztatásáról kell beszélnünk. A fentebb említett chicagói kongresszus által alapított Industrial Workers of World szervezet módot nyújt arra, hogy a munkásság maga vehesse át a termelést, szabja meg a munkaegységet és biztosítsa annak értékét. Ebben a szervezetben helye van minden hasznos munkának, de nem tűr meg haszontalan, vagy pláne káros munkát. így a köztermelvényből csak az részesül, aki valóban valami hasznos munkával fizet azon javakért, amiket kap, s igy a TŐKÉS, BÜROKRATA vagy MILITARISTA nevek alatt ismert here, parazita osztályt megszünteti. (gb.) Ugyan mennyi mosoteknőt lehetne készíteni azon sok acélból, melyet a csatahajó építéséhez felhasználnak? Szabályos palackokba zárt fehér folyadék. Látszatra miben sem külömb^zik a tehéntejtől. Kik azok? mi viszi őket arra? mennyiért bocsátják a nők áruba tejüket? Ez érdekelt minket, amikor a Stefánia Szövetség központi irodáját felkerestük. — Kívánja talán meg is tekinteni intézetünket? — kérdezték. — Szívesen rendelkezésére állunk. Először a könyvtárszobába kalauzoltak. Átnyújtottak néhány propagandafüzetet és a Stefánia Szövetség működéséről szóló 1938-as statisztikát. A 39-es még nem készült el. BESZÉLŐ SZÁMOK A Stefánia Szövetség évi kiadása 4,397.414 pengő, az államsegély, a törvényhatósági és helyhatósági hozzájárulás, a társadalmi hozzájárulás, urna-, perselygyüjtés alig fedezi. Bizony nem csodálhatjuk, hogy az anya- és csecsemővédelem nem is épülhet ki ilyen alapon kellőképpen. Vannak megyék, mint például Szatmár, Ugocsa, Bereg, ahol 149.642 főnyi lakosságból 7685 lakik csak a Stefánia intézmény által ellátott területen. Győr, Mosony, Pozsony megyében a lakosság 5.6 százaléka, Abaujtorna megyében 7.8 százaléka, Somogybán 10 százaléka, Veszprém megyében 19.4 százaléka, Zalában 23.2 százaléka részesülhet csak abban a védelemben, amelyet a Stefánia nyújt. AKIK A GYERMEKET GONDOZZÁK A gróf Apponyi Albert Anyaotthon, amelyet megtekintünk, mintaintézet, a 14 magyarországi anyaotthon között a legtökéletesebb. Rend és tisztaság honol itt, higénikus szobák, jól felszerelt rendelők, megfelelő ellátás. A legfelső emeleten a védőnő- képzőintézet van. A fehérköpenyes, fehérfejkötős lányok érdeklődve néznek fel könyveikből és jegyzeteikből, mikor végigmegyünk szobáikon. — Sok a tanulnivalójuk — magyarázza vezetőm — harminc tárgyból kell elkészülniök három év alatt. — És mennyi fizetést kapnak ha elkészülnek? — Nyolcvan pengő a kezdőfizetés, a vezetővédőnő százharminckét pengőt kap. Bizony elég kevés. De amint a továbbiakból kiderül, ez a rosszulfizetett női szakma is csak kevesek számára érhető el, mert összesen körülbelül öt- venet vehetnek csak fel évente a védőnőképzőintézetbe. AZ ANYATEJ TITKA Az anyaotthon üres szobáin megyünk át aztán. Csak néhány beteg tartózkodik itt. A többiek, úgy halljuk, dolgoznak, ők végzik az intézetben szükséges háztartási munkát, ők teremtik meg azt a nagy tisztaságot, mely az egész épületben uralkodik. És most végre megtudjuk azt is, hogy ők azok, akiknek a teje aztán palackolva kerül forgalomba. — Csak a felesleges tejet fejjük le — magyarázza vezetőm —, azt a tejet, ami saját gyermekük táplálása után megmarad. Az anyaotthon a szülés után három hónapig nyújt a nőknek ilymódon menhelyet. A védőnő javaslatára kerülnek be a rászorulók — nagyrészt lányanyák ide. Ha van hely! . . . mert csak negyven férőhely van. Orvosi vizsgálat állapitja meg aztán, hogy tejük egészséges-e. Ha bő a tejük, három hónapon túl is ittmaradhatnak, akkor tiz pengő fizetést és napi féliter tejet kapnak a koszton kívül. Az anyák, természetesen, gyermekükkel együtt vannak itt. — Azért szívesen vannak itt ? — kérdezzük. — Hogyne! hiszen mindenük megvan. — Kimehetnek néha a városba is? — Csak egyszer hetenként, vasárnap, csapatosan. Látogatót is csak egyszer hetenként, szintén csak fölügyelet mellett fogadhatnak. Féltjük őket a fertőzéstől. TEJTESTVÉRSÉG A bölcsőde fehér ágyaiban jólgondozott csecsemők. Éhesek, sírnak, elérkezett a szoptatás ideje. Nemsokára jönnek is az anyák, egyforma szürke köpe- nyegben, szájukat elkötik, nehogy csókolgassák, megfertőzzék a gyermekeket. Ha a gyermek jóllakott, lemérik, eleget evett-e és csak a fölösleges tejet fejik le. A nők maguk fejnek, kézzel vagy villanyba kapcsolható szivógéppel. — Jaj, csak ne lásson meg valami férfi igy — mondja az egyik és óvatosan beteszi az ablakot. — Talán szégyenli magát? — kérdezzük tőle. — Dehogy! — mosolyog. — Szívesen adom én oda a tejemet, hadd legyen a többi gyereknek js. A nők ugylátszik, szívesen és bizonyos öntudattal adják oda a tejüket, csak azért adják, hogy legyen az anyátlan gyermekeknek is és azoknak, akiket az anyjuk nem tud táplálni. A “tejtestvérség” alapján adjáik oda az anyák a tejüket — olvassuk később az egyik propagandafüzetben. Innen tudjuk meg azt is, hogy az anyaotthonokba bekerülő anyáknál igyekeznek a “tejképződést fokozni, hogy az anya a maga csecsemőjén kívül legalább egy gyereket tudjon minden egészségügyi károsodás nélkül táplálni”. A gróf Apponyi Albert Anyaotthon ilymódon a kimutatás szerint 4,744.360 gramm, azaz közel 5000 liter ányatejet termel, amelyből közel kétezret ad(Folytatás a 6-ik oldalon) Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
