Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-12-28 / 1143. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM

CLEVELAND, 1940 DEC. 28

NUMBER 1143 SZÁM

Kormánybeavatkozás az ipari termelés fokozására

A

z arany alkonya

A háborús hírek mellett egyik legfontosabb esemény volt a Védelmi Tanács vezetőjének, William Knudsennek a nyilatkozata, melyben bejelenti, ahogy a háborús védelmi ipar termelése messze mögötte van a kitűzött eredménynek, sőt az utóbbi hónapokban a remélt emelkedés helyett alapos visszaesés észlelhető. Több okozatot említenek meg az újságok, ezek közül a legnagyobb okozatnak tekintik a háborús védelmi termelés csökkenéséért azt a körülményt, hogy túlsók demokrácia észlelhető az iparban, és a megoldás csak az lehet, hogy a kormány által kinevezett és diktatórikus jogokkal fölruházott egyénre bízzák a teljhatalmú intézkedést az iparokban.

Mint tudjuk a védelmi tanácsnak eddig hét tagja volt akiknek ajánlási jogaik voltak, a kormány által kontrolált különböző departmentek irányítóihoz. William Knudsen jelentése után azonnal, Roosevelt elnök a védelmi tanácsból négy személyt csekelvési joggal ruházott föl az ipari termelés fokozása érdekében. Ezen egyének most már ha nem is egészen, de félig-meddig diktatórikus jogokkal bírnak és csak egy lépéssel vannak vissza a nyílt diktatórikus jogok gyakorlásától.

Mi régebben beszélünk arról, hogy a kapitalista termelési rendszer csődbe jutott és az államkapitalizmus rendszere fog bekövetkezni, ha csak a munkásság szervezett képzettséggel föl nem készül arra, hagy a magánkapitalista termelési rendszer gyengeségeinek alkalmas pillanatát kihasználva a' termelés irányítását át nem veszi tőlük. A munkásosztály nem készült fel történelmi hivatására és ezáltal alakalmat adott rendszert mentő és foltozgató politikai kalandoroknak, akik ügyesen kihasználva az alkalmas pillanatot a néptömegek rovására, és az általuk képviselt kisebbség javára cselekszenek.

Hangoztattuk elég gyakran, azt is, hogy habár a magánkapitalizmus rendszere, nyomor, nélkülözés, profitháboru, gyarmat hódítás, a néptömegek legkegyetlenebb kizsákmányolását eredményezte, az államkapitalizmus még kegyetlenebb lesz.

Erre elég példa volt előttünk az európai helyzet, de nem gondoltunk arra, hogy itt Amerikában is olyan gyors ütemben fogja azt követni. William Knudsen jelentése csak fölüle- tes bírálókra nem jelenthet nagy fontosságot, akik a dolgok mélyére tekintenek, nagyon erős formában látják az amerikai államkapitalizmus előretörését. Ezt bizonyítja Sidney Hillmannak a bevonása a négyes diktatórikus bizottságba. Mint tudjuk Hillman a szervezett munkásságot kellene képviselje a védelmi tanácsban, akinek a kötelessége az volna, hogy a munkásság érdekeit az eddig kivívott munkaidő és munkabér eredményeket védje és amennyire lehet a munkásság javára elősegítse.

Hillman ur azonban a négyes bizottságba való kinevezése után azonnal úgy nyilatkozott, hogy a munkásoknak kötelessége a védelmi helyzetben bizonyos jogokról lemondaniok. Ezek közül az első, hogy ahol szükséges a különórázást be kell vezetni, de lehetőleg követelni kell a másfélszeres díjazást a különórákért, hogy a diktátorok mennyire alattomos demagógok, azt láthatják különösen a szabómunkások, akik már régebben különóráznak a katonai uniformis, darabszámos részmunkáin, ahol egyforma árat kapnak akár szombaton vagy vasárnap vagy naponként este 5 óra után végzik a különórázást. A külömbség csak az, hogy az állam által kiadott munkán, a különórázással is, körülbelül a fele fizetésig jutnak el, mint azelőtt a magánkapitalista ruhagyárakban folytatott termelésben.

Hillman ur követői, az elégedetlenkedő munkásokat türelemre intik, ahol ez nem sikerül, ott megfélemlítik őket avval, hogy az állam érdekei ellen nem szabad harcolni, és a kormányintézkedésnek alá kell vessék magukat. Beérkeztünk tehát az államkapitalizmus termelési rendszerének a kezdetére, és már is láthatjuk, hogy a kezdet is rossz és kegyetlen, tehát elképzelhetjük, hogy milyen lesz a folytatás. Ha a munkás- osztály ezt még ma sem látja, akkor egész biztos, hogy az lesz a sorsa mint az európai munkásoké és a fölébredés már késő lesz. A munkásosztályra nézve tehát nem jelent megoldást a magánkapitalista rendszer elpusztítása és helyébe egy másfajta kapitalista rendszer felállítása. A munkásosztály részére nincs más ut, mint a termelés és termelt javak társa- dalmositása ha az elnyomás alól fölszabadulni akar. Viszont ennek elérése lehetséges, Knudsen és Hillman újfajta diktátorok nélkül.

(f.)

“A demokrácia hívei az aranyvaluta fentartásáért harcolnak” — jelentette ki Adolf Hitler december 10-én tartott beszédében. Majd igy folytatta: “Ez érthető is, hiszen az ő tulajdonukban van az összes arany, a mienket elrabolták, kizsarolták tőlünk. Amikor hatalomra jutottam nem rosszakaratból adtam fel az aranyalapot, hanem azért, mert már nem volt aranyunk. És igazán nem nehéz volt megválni attól, aminek már úgysem voltunk birtokában.”

Beszéde további folyamán aztán bejelentette, hogy a németek által megteremtett “uj rendben” az arany a lomtárba kerül. “A mi gazdasági rendszerünk egészen más. Ebben az aranyat nem mint valami rendkívüli nagy értéket, hanem a népek elnyomásának eszközét látjuk. Két ellenkező világ, két ellenkező életfilozófia ütközött össze, ők azt mondják, hogy az aranyalapot meg kell tartani. Ez természetes, hiszen minden arany az övék, a mienket elszedték 15 év alatt. Csak a munkára való képességünk maradt meg. Ez a MUNKAKÉPESSÉG AZ, AMIRE UJ GAZDASÁGI RENDSZERÜNKET ÉPÍTETTEM.”

“Ezért maradt meg a német márka értéke ma is, noha az angol fontot (pénzt) még az sem veszi el, aki után utána dobjuk. Mi tehát egy uj gazdasági rendszert építünk, melynek alapja a kooperatív munka.”

A sajtóban és a rádiában már régóta hallunk olyanféle megegyezéseket, hogy Hitler végső fegyver gyanánt az arany detronizálását fogja felhasználni. Az arany a kapitalista termelési rendszer éltető véranyaga. A pénz, amiért ma mindent de mindent, életet, boldogságot, üdvöt és kárhozatot meg lehet vásárolni, csak akkor ily értékes, ha arany fedezete van.

ÉVEZREDES FEJLŐDÉS

Több évezreden át tartó fejlődés után érte el az arany ezt a magas pozíciót. A kereskedelem fejlődésével valamilyen csere anyagra lett szükség, valamilyen anyagra, amellyel minden más árut ki lehetett cserélni. Ilyen csere-áru gyanánt csak olyna anyag alkalmas, amely:

1) igen ritka, kevés van belőle, tehát nehezen lehet hozzájutni;

2) képes az idő viszontagságainak ellentállni, vagyis nem romlik el; 3) könnyen részelhető, vagyis nagyobb és kisebb adagokba formálható.

Az arany nagyszerűen megfelel mindeme követelményeknek és miután kevés mennyiségben tiszta állapotban is található, már a primitiv ember észrevette. Azóta aztán a civilizáció haladásával egyetemben mindinkább ismertebbé lett, mindenütt értéknek tekintették és végre pénzalap gyanánt az egész világon elfogadták.

Valaha nagy vagyont csak a nagy földbirtok jelentett. Később az iparok fejlődésével az áruházakban felhalmozott iparcikkek kerültek ugyan ilyen elbírálás alá. Az iparok fejlődésével természetesen az arany- bányászat is fejlődött. Másrészről, miután az aranyat az idő csak, alig észrevehetően emészti, a világ aranykészlete nagyon megnövekedett. Most már az igazi gazdagságot az arany, illetőleg az arany fedezékre kiadott pénz jelenti, amellyel minden más árut meg lehet vásárolni.

De egyben az arany hatalom is. Hatalom, amellyel mufnkára lehet kényszeríteni azokat, akiknek nincs, mert máskép el vannak zárva az élethez szükséges javaktól, noha ezen javakat csak a munka teremti meg. Ez a fontos gazdaságiam igazság, amelyet Marx óta már ellentmondást nem tűrő módon bizonyították. Érték csak úgy keletkezik, ha valamely anyaghoz munkát adunk. Helyezzük csak akármennyi aranyat is egy üvegszekrénybe, amíg azt lezárva tartjuk, soha abban a szekrényben valami újabb érték, például kalap, vagy cipő támadni nem fog.

A HAMIS ALAP

Értéktermelésre csak a hiun- ka képes. De miután munkater- melvényeket csak pénzzel lehet vásárolni, a tőkés termelési rendszer azon hamis alapon nyugszik, hogy a pénz (tőke) szintén képes érték termelésre. Noha Marx ennek hamis voltát már régen kimutatta, most Hitler is, aki Marx legnagyobb gyűlölőjének mondja magát, hirtelen rájött erre a nagy igazságra és világgá kiáltja, hogy az arany a népek leghatalmasabb elnyomó eszköze lett.

Hitler valójában az aranyhatalmi trónuson ülőket akarta megfenyegetni. Fel is hördültek rá Amerika kapitalistái. Legfőbb szócsövükben, a New York Timesban ezt olvashatjuk: “Most már nem kell vitatkoznunk azon, hogy támogassuk-e Angliát? Hitler nyíltan bejelentette, hogy ha győz, meg fogja semmisíteni azt az ércalapot amelyen az Egyesült Államok népének gazdasági alapjai nyugszanak. De egyben be-