Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-20 / 1120. szám
4 oldal bérmunkás 1940 julius 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. nyi bizonyos, hogy a munkásság csak szervezetei révén képviselheti magát és ha nem hajlandó szervezkedni, annyit jelent, hogy teljesen hajlandó alávetn magát a munkáltató minden rendeletének. Korlátozott vagy államkapitalizmus-e? Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 One Year ...............................$2.00 Félévre ................................. 1-00 Six Monthg .......................... 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az emberi civilizáció (P) Mindenfelől felhangzik a vészjel, hogy az emberi civilizáció forog veszélyben. A fasizmus pestise söpri végig az emberi társadalmat. A mai rendszer, alapja megingott az által, mert a társadalmi fejlődés nem tartott lépést a technika fejlődésével, ami a helytelen gazdasági rendszer túlkapásainak tudható be. Ahelyett, hogy a mai társadalmi rendszer a humanizmus alapján működött volna, amit a mai osztályuralom soha nem tartott észszerűnek, mert a gazdasági kiváltságosak maguknak tartották azt a jogot, hogy a társadalomnak teljhatalmú urai legyenek. A gyors gazdasági fejlődés eljuttatta magát a társadalmi ahoz a fordulóponthoz, amikor a jelen gazdasági rendszerben a társadalom a mai formájában nem képes tovább a gépek által feleslegessé lett munkaerőnek elhelyezéséről gondoskodni. Ez által milliók váltak munkanélkülivé. Maga a kapitalista osztály pedig görcsösen ragaszkodik évszázados múltjának tradíciójához, ami a munkások részére a hosszú munkaidőt irányozza elő. Ma az államgépezet, amelynek mindig hivatása volt hűen Őrködni a fennálló rendszer megtartása felett, az utóbbi évek folyamán arra a megállapodásra jutott több országban, hogy a mai rendszert csak úgy képesek megvédelmezni, ha a munkanélküliség csökkentésére reformokat léptetnek életbe. Ezek az intézkedések a kapitalista osztály részéről nagy ellenszenvet váltottak ki. Láttuk ezt az N.R.A. életbeléptetésekor ebben az országban és Franciaországban a 40 órás munkahét behozatala milyen ellenagitációra adott okot a nagytőke részéről. Ennek következménye az lett, hogy a politikai gépezet, amely tényleg reformjaival a kapitalista rendszer megvédésére sietett, ellenszenvet váltott ki amazok részéről, akik a kormányukat azzal vádolták, hogy beleavatkozik az üzleti élet irányításába. Ez az ellenagitáció azután adta meg az első lépést mindenhol a fasizta agitáció részére a kapitalizmus támogatásával és ha valakik tényleg felelősek a fasizmus terjedéséért, hát nyiltan állíthatjuk, hogy maguk a kapitalisták. A nagytőke szócsövei minden reformot szocialista intézkedésnek bélyegeznek. Természetesen az ilyen agitációnak azután az lett az eredménye, hogy gyorsan akadtak agitátorjai, akik a fasizmus hirdetőjeként tűntek fel és rendesen olyanok, akik eddig a politikai életben nem tudtak érvényesülni, akiknek azután bőven akadtak hívei azok közül a tudatlanok közül, akiknek fogalmuk nincsen arról, hogy a fasizmus — még a jelen kapitalista civilizációnak és megszégyenítője. Hogy hová fog még fejlődni az emberi társadalom, azt ma még nem lehet megállapítani, de annyi bizonyos, hogy a fasizmus térhódítása hosszú időkre sötét barbár korszakot fog jelenteni és ez mind azért van, mert az emberiség'nagy tömege mindig másokra bízta a múltban és/ a jelenben is saját sorsának intézését ahelyett, hogy küzdött volna egy olyan társadalmi rendszer kiépítésén, ahol nincsen többé osztályuralom, hanem a társadalom összes javait az összemberiség egyformán élvezze, ami az emberi civilizáció legnagyobb vívmánya volna. Elmaradottság (P) Vannak idők amikor az emberek, de különösen a munkások saját osztályérdekeik ellen cselekszenek, holott megvolna rá az alkalom, de még a lehetőséget is megtagadják, hogy saját osztályhelyezetüket javítsák. Ilyen eset történt Syracuse városában, ahol a Precision Diecasting Co. munkásai úgy oldották meg a kérdést, hogy nem akarnak szervezett műhelyt. Ebben az esetben a CIO kérte a National Labor Boardot, hogy rendelje el a szavazást, ahol a munkások által megejtett szavazás úgy döntött, hogy nem akarnak szervezett képviseltetést. Ilyen esetek bizonyítják, hogy a munkások saját osztályuk érdekében nem hajlandók cselekedni. Hogy mikor fog a munkások nagytömege osztálytudatra ébredni, amikor alkalma van, akkor is közömbösen eldobja magától saját védelmükre felajánlott szervezett erőt. Nem keressük az alkalommal, hogy tényleg a CIO rossz, vagy jó szervezet, de anyNagyon gyakran olvassuk mostanában még a “Bérmun kás” hasábjain is, hogy Németországban ma államkapitaliz mus van, illetve hogy a fasizmus és a nácizmus egyet jelem az államkapitalizmussal. Ez az álláspont szerintem téves, ezért szükségét érzem annak, hogy ezt a kérdést tisztázzam a lapunk hasábjain, ami annál is inkább szükséges, mert ez a té vés nézet arra vezet egyes munkástársakat, hogy a most folyó háború imperialista jellegét el homályositva, azt mint két világnézet gigantikus küzdelmét állítsák be. MI AZ ÁLLAMKAPITALIZMUS Államkapitalizmusnak nevezzük azt a gazdasági rendszert, amikor a termeltetést részben vagy egészben, maga az állam vette át és azt a profitrendszer alapján tovább vezeti. Ha az állam a termelőeszközöket, gyárak, bányák, szállítási eszközök, a földet, kártérítéssel, vagy anélkül kisajátítja és az által kijelölt irányítókkal, a bérrendszer alapján vezeti azo kát, akkor az állam maga is kapitalista lett. Ilyenképen kapitalista a magyar állam, amikor a postát, vasutat, gyárakat (vas, gép, dohány), bányákat tart saját kezelésében, ezt a módot többé kevésbé minden állam használja ez esetben azonban csak részleges kapitalizmusról van szó. Oroszországban az állam az összes termelőeszközöket kisajátította, a föld és az egész kis üzemek kivételével és a termelést állami szervek irányítása alá helyezte, miután azonban a munkásoknak továbbra is bért és pedig különböző béreket fizet, dacára, hogy a magánprofitot megszüntette, nem nehet szocializmusnak nevezni, hanem ez a rendszer a megtestesítője a tulajdonképeni államkapitalizmusnak, mert az állam dolgoztat, az fizeti a béreket és a termelésből fenmaradó profitot az állam, illetve az állami apa- rátusos bürokrácia, rendőrség, katonaság és a közintézmények fentartására forditja. Most nézzük meg, hogy a Német, illetve Olaszországban ugyanez a helyzet áll-e fen ? Erre a kérdésre határozott nemmel kell felelnünk, mert sem Német, sem Olaszországban az állam nem sajátította ki a termelőeszközöket, azok ma is a kapitalisták kezében vannak Ami ott történt azt “B-y” munkástárs legutolsó cikkében részletezi, ami nem más, mint az. hogy a magánkapitalizmust, korlátok közé szorította, ezeknek a korlátoknak a terjedelmét az állam, illetve az imperialista háború érdeke szabja meg. A háború, illetve annak az előkészítése a termelés tervszerűségét, a hadsereg szolgálatába állítását és zavartalanságát kívánta meg. A nagy hadsereg fentartása, felszerelése nagy anyagi áldozatokat kíván, ezért a nácizmus nemcsak a munkás- osztályt kötötte soha nem ismert gúzsba, hanem a kapitalisták szabadságát és profitját is korlátok közé szorította, igy a nácizmust, vagy fasizmust a legjobb esetben korlátozott kapitalizmusnak, de semmi esetre sem államkapitalizmusnak lehet nevezni. Ilyen vagy kisebb arányú korlátozások fennállanak a többi országokban is, sőt az úgynevezett semleges államok is korlátokat állítanak fel, amely aszerint nő, amint az illető állam közelebb kerül a háborúba való beavatkozáshoz. Természetesen a kapitalizmus, amely a korlátlan profitlehetőségeknek a hive, amely nem szereti ha a kizsákmányolás mérvét korlátozzák, ha a profit egy részét elviszik, akkor is amikor nem feltétlen az imperializmus érdekei kívánják azt meg, gyakran ellentétbe kerül a saját szüleményével, a diktatórikus állam- hatalommal, különösen akkor, ami a diktatúra természetéből következik, ha az állami bürokrácia tulnagyra nő és önmagát helyezi a kapitalizmus fölé. Ezekről a belső ellentétekről és a tulajdonképeni 5-ik colum- náról egy másik alkalommal szólunk, mert a közel jövő eseményei szükségessé teszik azt, hogy ezekkel a fogalmakkal tisztába jöjjünk, mert az öntudatos munkásoknál veszélyt jelent az, ha egyes dolgokról mint a jelen esetben a németolasz “államkapitalizmusról” nem tiszta fogalmakat alkotnak. E. Kovách PROLETÁR TEMETÉS BRIDGEPORTON A bridgeporti magyar munkáskolóniának szomorú eseménye volt a múlt hét folyamán. Vajda Gedeon munkástársék ifjú leánya Ilonka 20 éves korában tüdőgyulladás következtében hirtelen elhunyt. A végtelen nagy csapás mely a Vajda családot érte, megrenditően hatott az egész magyarságra, akiknek nagyrésze részt vett a temetésen, mely julius 8-án volt. A temetési intézet kápolnájában, valamint kint a temetőben Fishbein munkástárs tartott mélyenható búcsúztató beszédet ecsetelve azt a proletársorsot, mely osztályrészünk a mai rendszerben. A nagy csapásban együtt érzünk Vajda munkástársékkal, akikhez ezúton is munkástestvéri részvétünket küldjük. POLICSÁNYI JÁNOS munkástárs West Virginia bánya vidékéin a közeli napokban meglátogatja a Bérmunkás olvasóit. Policsányi Jánosnak meghatalmazása van előfizetési összegek felvételére is. a Bérmunkás Lapbizottsága
