Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-16 / 1141. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1940 december 14. A Sztalin-Hitler paktum AZ EDDIGI EREDMÉNYEK (B-y) Az első és legvilágosabban látható eredménye a paktumnak a II. világháború kitörése, aminek a kezdete Lengyelország megtámadása és leverése volt, amit követett majd- az összes európai államok leverése és meghódítása az afrikai hadjárat és a világon mindenütt a militarizmus óriási fejlődése. A Sztálinisták azt állították, hogy a paktum a világbékét szolgálja. Ezzel az ígérettel sikerült a követőik egy részének beadni a paktumot. Erőltessék meg ezek a hívek az emlékező tehetségüket és próbáljanak visszaemlékezni arra, hogy mit mondtak a vezércikk e kérdésében. Egy pár idézettel elősegítjük ezt. 1939. augusztus 27-iki számában közölte a Daily Worker Browder “magyarázatát” a paktumra vonatkozólag. Ezt mondta Browder: “Mi nem ajánlunk háborút, sem olyan lépéseket, amelyek háborúra vezetnek. A Szovjet- Német paktum ebben a politikában egy nagy lépés előre.” “Úgy gondolom, hogy a Szovjet Unió, amiben persze Sztálin is benne van, mindent elkövet arra, hogy a háborút körülhatárolják, a jelenlegieket megszüntessék és uj háborúk kitörését lehetetlenné tegyék.” Elég volt egy pár nap, hogy az események ezt a buta optimizmust megcáfolják. Ugyanis, amint már mondtuk, a paktum végleges jóváhagyása után 8 órával Hitler megtámadta Lengyelországot, Anglia és Francia- ország hadat üzentek Hitlernek. Browdernek tehát ezt a tényt nem lehetett letagadni. Persze, hogy az előbbi tévedését beismerni nem szabad egy Sztálinista vezérnek és igy simán átcsúsznak az ilyesmiken, amint Browder a D. W. szeptember 13-iki számában közölt beszédjében tette a következőképpen: “Egy uj világhelyzet van előttünk. A háború katasztrófája szakadt uj területekre és uj népekre Európa szivében.” No de ne búsuljatok elvtársak újabb és még ostobább Ígéretekkel felejtetik el veletek a tegnapiakat és Browder igy folytatja: “De hála a Szovjet Unió aktiv békepolitikájának és éber vezérségének, a helyzet egyáltalán nem reménytelen. A világ- helyzetben sok és határozott javulást lehet látni. Például idézem a legkedvezőbbeket. “Az Egyesült Államok és a Szovjet Unió, a két legnagyobb és legbékeszeretőbb nemzet, sokkal kedvezőbb helyzetben találják magukat; a Szovjet Uniót nem fenyegeti a háború; a háború szükebb területre van összeszoritva; az E. Á. a meszs sze kelet ajtaját újra nyitva találja és a Dél-Amerikát fenyegető fasizta veszély múlófélben van. Ez a fasizta tengely összetörésének a közvetlen eredménye.” Örvendezzetek elvtársak tehát a paktum fölött, amely ugyan nem akadályozta meg amit Browder KÉT HÉTTEL előbb ígért, vagyis a háború megindulását, no de EZUTÁN minden jobb lesz. Remélem, hogy dühösen és intenziven örvendeztek az elvtársak a beszéd ALATT, mert UTÁNA nem ujjonghattak. Tudni illik, közvetlen utána OROSZORSZÁG IS MEGTÁMADTA LENGYEL- ORSZÁGOT, TEHÁT A HÁBORÚ ÚJRA TERJEDT. No de a Sztálinista vezérek uj mákonnyal hódították a bó dithatókat. Azt hirdették, hogy ime megtámadta Hitlert a Vöröshadsereg és ime a lengyel nemzet segítségére sietett, amire egy előbbi szerződés kötelezi is. Sajnos, ezen is csak rövid ideig örülhettek a jámbor hi vők. Mert hamarosan kisült, hogy SZTÁLIN ÉS HITLER EGY ELŐRE MEGÁLLAPODOTT TERV SZERINT TÁMADTÁK MEG ÉS OSZTOTTÁK FEL LENGYELORSZÁ GOT. Amint előző cikkemben idéztem Molotoffot, egy csapást Hitler és egy csapást Sztálin adott erre a nemzetre. De a hamis és buta ígéretek bői esetről-esetre erősebb adag kell, úgy mint az ópiumból és igy Browder még egyszer megismétli, hogy: “Nemcsak, hogy a fasizta tengely összetörött, mely a fasizta sikerek titka volt, hanem a barbár náci ideológia is elpusztult és igy meglett teremtve az előfeltétel a német nép demokratikus forradalmára is . . .” Folytathatnánk ezt a bóditó magyarázkodást hónapról-hó- napra, amint Oroszország is belekeveredett a háborúba a finnekkel; amint a németek elfoglalták Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, összetörték és. részben elfoglalták Francia- országot, amint Olaszország belekeveredett a háborúba; amint Romániát fölosztották Sztálin és Hitler maguk között; amint Magyarországot valóban megszállták; amint Olaszország a kis Görögországot megtámadta; amint a Róma-Berlin-Tokio tengely hadiszövetséggé fejlődött; amint az E. Á. 20 billiós hadikészülődést kezdett meg és behozta a katona kötelezettséget; amint Magyarország és Románia csatlakozott a fasizta tengelyhez. Esetről-esetre kerestek újabb és újabb magyarázatokat, amelyek minden előbbi magyarázatot hazugságnak vagy butaságnak bélyegeztek meg. A valóság az, hogy a paktum lehetővé tette Hitlernek a sikeres támadást egész Európa ellen és a fasizta tengelynek a megerősödését és úgy lehet, hogy a végeredményben a teljes győzelmét is, hacsak az E. Á. beavatkozása nem fogja azt megakadályozni. Ha az E. Á. nem fog az angol-német háborúba avatkozni, AMINT EZT MA KÖVETELIK AZ AMERIKAI SZTÁLINISTÁK és ha a fasizta tengely egész Európát a sarka alá tiporja, akkor Oroszországra is rá fog kerülni a sor — minden Sztálini ópium dacára. ÁMDE A BÓDITÓ ÍGÉRETEKET A VIÁGBÉKÉRE VONATKOZÓLAG A SZTÁLINISTA VEZÉREK MAGUK SEM HISZIK. Molotoff a paktum eredményét ismertető beszédében ezt mondta: “Ebben a helyzetben a Szovjet Uniónak még éberebbnek kell lenni a biztonsága miatt itthon és külföldön. A hétórai munkanap helyett bekellett hozni a nyolcórait és más ilyen lépéseket, hogy a védelmi és gazdasági erőink fejlődjön, a fegyelmet fokozni kell az összes munkások között, és intenzivebben emelni a termelést. Volt nem egy néhány újabb sikerünk, de nem pihenhetünk. Ha a Szovjet Unió további sikerét akarjuk biztosítani, akkor állandóan emlékezzünk Sztálin szavaira: az egész népességet állandó mozgósításban kell tartani, a katonai támadás veszélyével szemben védelemben lenni, hogy véletlen vagy idegen ellenségeink csapdája ne találjon váratlanul.” Ez a D. W. 1940. augusztus 2-iki számában volt közölve, tehát nem egészen egy évvel a föntebb idézett Browder kijelentése» után, amely szerint a paktum miatt “A SZOVJET UNIÓT NEM FENYEGETI A HÁBORÚ”. És valójában a hadsereget mozgósították a paktum után, 50 billió rubelt költöttek a háborús készülődésre (a nemzeti jövedelem egyharmad részét) vagyis az úgynevezett “béke paktumnak” az eredménye MÁR IDÁIG IS nélkülözés, nehezebb munka és a biztonság hiánya lett az OROSZ NÉPRE IS. Junius 26-án hozott törvény a 35 órás munkahét helyett behozta a 48 órásat, amit itt az E. Á.-ban ma még csak a legre- akciósabb kapitalisták merik emlegetni. Júliusban a Pravda azt irta, hogy a munkások lustasága, a munkától való távolmaradása megszűnt az “uj fegyelem” folytán. És végül a “Tass” be- I ismerte, hogy körülbelül egy millió “fiatalt” treníroznak be a munkára és “mozgósítanak” munkára állami vállalatokban. Másszóval a gyermekmunkát is visszaállították, két csoportba j osztva őket: 14-15 évesekre és 16-17 évesekre, de a tudósítás * szerint “a kormány belegyezése nélkül nem szabad őket használni.” (Hát miért trenírozza őket a kormány, ha nem arra, hogy használják őket?!) Ezek a speciális eredményei a paktumnak az orosz munkásságra. Szeretném párhuzamos a n idézni akár a Trotskyisták, vagy a szociáldemokraták, vagy a polgári irók magyarázatát és jóslását a paktumra vonatkozólag. Ezek mennyivel jobban váltak be. És higyjék az elvtár- sak a háborúnak még mindig nincs vége, a fasizta tengely még mindig nincs összetörve és a Szovjet Unió még mindig nincs megmentve és még mindig nincs béke. De Lenin és a leninisták szerint nem is lehet béke a kapitalizmus alatt. A Sztálini békepolitikát Lenin “burzsoá pacifiz- mus”-nak nevezte. Az ilyen lehetetlenség utáni kapkodásban elfeledkeznek arról, hogy a fasizta tengely helyett a munkásszervezetek lettek összetörve országról-országra és ahol még nincsenek össztörve a Sztálini irányváltozások sürü egymásutánja annyira elszéditette az átlagos öntudatos munkást is, hogy az azt sem tudja már, vájjon ki a kommunista és ki a fasizta, ki a forradalmár és ki az ellenforradalmár és ha nem marxista, akkor vagy utálattól vagy a félelemtől eltelve az EGÉSZ MUNKÁSMOZGALOMTÓL FÉLRE ÁLL és a ro- konszenvezők százezrei ellenünk fordultak. Ezek az állapotok nagy részt a Sztalin-Hitler paktumnak az eredményei idáig. Érdekes és tanulságos volna egy vita valamelyik Sztálinistával e kérdésben, amennyiben az eddigi “érvek” boncolása is tanulságos volna. Remélem, akad egy bajnokuk erre és a Bérmunkás bizonnyal helyet tudna szorítani rá. KIK FIZETNEK A HÁBORÚÉRT? Most nem az élet, egészség, szenvedésbeli fizetést akarjuk kimutatni, melyet megmérni, vagy számokba foglalni nem lehet, hanem a mindég növekedő adók, melyeknek legnagyobb része eldugott formában, sok munkás előtt ismeretlen. Az alábbi adatokat a kongresszus elé terjesztett adatokból vesszük, tehát hivatalos, ha nem a tényéknél alacsonyabb számadatok. Minden dollár elköltött ösz- szegből az alább közölt cikkeknél adóra megy: cukornál, 13 cent, bérletnél 25 cent, színháznál 12 cent, cipőnél 7 cent, ruhaneműknél 10 cent, cukornál 18 cent, tejféléknél 10 cent, nem számítva az úgynevezett luk- szus cikkeknél, mint dohány, ital, gazolin, melyre sok esetben 40 cent megy adóra minden dollárból. Most nézzük meg, hová megy ez az állandóan emelkedő adó. Az első 100 korporáció, amely az 1940. év első feléről jelentést tett, 60 százalékos haszon emelkedést mutatott, az előző év, első felével szemben. De ez a 60 százalék általános az alapul vett 100 üzemnél, de ugyan akkor volt olyan amely egyes esetben 197 százalékos haszon emelkedést mutatott fel, egy év alatt. Egy néhány korporációt megemlítünk, hogy lássák az olvasók, hogy hová megy az adópénznek nagy része, másszóval, kik húznak hasznot a háborúból. A százalékban való gyarapodást az első félévre mutatjuk ki a múlt év első részével szem-' ben. A General Electric 54, a Republic Steel 495, Atlantic Refining 289, Libb-Owens-Ford Glass 94, Caterpillar Tractor 51 százalék. Különösen megjegyzésre méltó, hogy a Republican Steel, mely még nem olyan régen agyonlövette a szervezkedő munkásokat, legnagyobb erőszakkal akadályozta meg őket a szervezkedésben, 495 százalékos haszon emelkedést mutatott, melynek legnagyobb része háborús rendelésekből eredt. A liberális Roosevelt kormány, jó kövér hadirendeléssel jutalmazta meg őket, Forddal együttesen. Vi. Az igazságot nemcsak hazugsággal, de hallgatással is meg lehet ölni . . .
