Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-16 / 1141. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 december 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........................$2.00 (/ne Year ................................$2.00 Félévre ................................... 100 Six Months ........................... 1.00 Egyes szám ára .............. 5c Single Copy .......................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders .................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Kd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Térjünk az igazi útra (A-l) A megtörtént események során lehet a legjobban következtetni. A munkásmozgalom kibontakozása idején, a kézmü ipar dívott. Az akkori munkásmozgalom a viszonyokhoz képest úgy formálódott, hogy a munkásokat szerszám használatonként tömöritették a szakszervezetekbe. Az ipari fejlődés folytán a kézmü iparból a gyár ipar naggyá fejlődése, a tömegtermelést vonta maga után. A munkásmozgalom azonban megmaradt a régi keretei között, habár több ipari államban számban megnövekedve, de mindig csak maradi szervezeti formában vélte a munkások egyes csoportjainak életszínvonalát emelni. Az intellektuális elemek, mindig azon a véleményen voltak, hogy a munkások gazdasági szervezetei sohasem vezethetnek célhoz, hanem kell, hogy legyen egy párt, amely vezető szerepet kell, hogy játszón a társadalom átalakulásában. Magában Oroszországban alakult ki az intellektuelek pártja, akiknek véleménye az volt, hogy a munkások képtelenek szervezeteik által céljaik elérésére. Ugyan abban az időben az orosz munkások egy csoportja nagyméretű eredményes harcot vívott, ami magára vonta az intellektuelek figyelmét és arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem lehet elválasztani a munkások szervezeteit az intellektuelek pártjától. Uj elméletet foganatosítottak, amely szerint a harcok tényleges megvívásához feltétlen szükség van a szervezett munkásokra, de az intellektuelek pártja kell, hogy azt irányítsa. Más országok munkásmozgalma is ez irányban tett lépéseket, hogy szakszervezeti mozgalomnak is feltétlen szüksége van egy irányitó pártra, ami később az első internacionále kialakulása után a szakszervezetek politikai pártját képezte, amit az egész európai kintinensen szociáldemokrata pártnak ismertek, amelynek tényleges fenntartói maguk a szakszervezetek voltak. A szakszervezetek tagsága adózott a párt fenntartásáért. A szociáldemokrata párt naggyá fejlődése révén a szakszervezetek csak másodrendű tényezőkké váltak. Minden tekintetben a párt irányítása alatt működtek, kizárólag csak a bérharcok megvívására funkcionáltak, de a párt parlamenti megerősítésére ezt a hivatást is elhanyagolták. Maga a pártmozgalom pedig a parlamenti képviseltetésre fektette a lő súlyt. Aminek következménye éppen az intellektuális elemek árasztották el a pártmozgalmat, akiknek halvány fogalmuk sem volt a gyakorlati munkásmozgalomhoz. Ez által a szakszervezetek tagsága minden irányitó hatalmat a pártra ruházott. így cserélte azután fel a munkásmozgalom az egyenes osztályharc útját a parlamenti képviseltetéssel. Voltak azután előrelátó elemek, akik már a kezdet kezdetén nem helyeselték a munkásmozgalomnak ez irányban való fejlődését. Maga Bakunin volt az elsők között, aki egész más forradalmi elméletet fektetett le a feltörekvő forradalmi munkásosztály célkitűzésének elérésére, amely munkájában ellenzi a parlamenti képviseltetést mint olyant, ami a munkásosztályt letériti a tényleges osztályharc útjáról. Sok viták folytak a különböző elméletek között, több országban. Azután a munkásmozgalom olyan irányban kezdett kibontakozni, hogy teljesen mellőzték a politikai képviseltetést. Magában Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban politikai ellenes szindikalista mozgalmak fejlődtek ki. Azonban az európai kontinensen a német munkásság vitte a vezetőszerepet, ahol a számottevő szakszervezeti mozgalomból, számban hatalmasabb szociáldemokrata párt fejlődött ki, amit a többi európai országok munkásmozgalma úgyszólván sablonosán követett. Mivel a szocialista pártok vitték a vezető szerepet és egyáltalában nem tartották szem előtt a tecnika fejlődését, mert politikai szempontból rájuk nézve nem is volt fontos. Azért azután a szakszervezetek megmaradtak a régi keretek között, nem formálódtak a napról-napra fejlődő uj termelési módhoz. A szocialista pártok nem is tartották fontosnak a szakszervezetek forra- dalmiságát. Azon véleményeiknek adtak mindig kifejezést, hogv a szocialista pártok a kapitalista osztály parlamentjében elvégzik mindazon funkciót, amire a szervezett munkások amúgy is képtelenek. Az 1914-es háború kitörése bizonyságot tanúsított arra, ha a szervezett munkásság nem maga intézi saját sorsát és letér az osztályharc egyenes útjáról, egy olyan tévesztőbe kerül, aminek következtében drága áldozatok árán fizeti meg azt. Mindenki abban a tudatban volt, hogy az európai szocialista pártok nemzetközi kapcsolata olyan szilárd, hogy az uralkodó osztálynak áthúzza minden háborús törekvését. Igen ám csak, hogy a képviseltetésbe bizakodó munkások nem voltak akció képesek, mert a politikai pártok voltak az irányadók és ahelyett, hogy a sok millió szakszervezeti munkás az ipari szolidaritás jegyében, a munkásosztály érdekeit képviselte volna és karbatett kézzel mutatta volna meg a háborús uszitóknak, hogy a munkásság nem hajlandó az uralkodó osztály érdekeinek további megvédésére, mert egyedüli célja az osztályuralom megszüntetése. A sok balsikerekből kell, hogy a munkásosztály leszűrje a tapasztalatait. Nem szabad követni azt a helytelen utat, amelyen elhagyták vérezni önmagukat az uralkodó osztály érdekeiért. Tanuljunk a múltból és ne veszítsük el a reményt, haladjunk olyan utón, amely a munkásosztály biztos felszabadításához vezet. A legfontosabb a munkásosztály szempontjából, hogy olyan forradalmi szervezetet építsen magának, amely gazdaságilag felveheti a harcot a mai társadalmat irányitó gazdasági gépezettel szemben. Mindannyian tudjuk, hogy a kizsákmányolt bérmunkásoknak más erejük nincsen, mini az áruba bocsátott termelő erő, ezt a termelő erőt kell, hogy a munkásosztály megszervezze, hogy minden időben és minden külső befolyás nélkül akcióba tudja állítani a munkásosztály nagy ügyének szolgálatában. Ezt tanítja az IWW és ebből a célból alakult, hogy dobja el magától a munkásosztály azt a ferde felfogását, hogy őket bárki is tudja úgy képviselni, mint önmaguk, saját osztályszervezetein keresztül. A munkásosztálynak ez igaz utón kell haladnia ha tényleg célkitűzését elakarja érni és megakarja valósítani azt az igazságos és tényleg demokratikus társadalmi rendszert, ahol nem lesz többé háború, sem kizsákmányolás. ÖTVENEZERRE FELEMELNI A VERHOVAYAK TAGLÉTSZÁMÁT! Az amerikai magyarok legnagyobb betegsegélyző és biztositó intézménye a Verhovay Segély Egylet 1941-ben éri el működésének 50-ik esztendejét. A napokban megtartott rendkívüli igazgatósági gyűlés tárgysorozatát képezte ennek az évfordulónak a mikénti ünneplése. A megemlékezések széttagolása helyett, négy kerületre osztotta az igazgatósági gyűlés a Verhovay erőt, úgymint Chicago, Detroit, Cleveland és New York. Ezek a kerületek az ünnepélyeiket összekötik egy olyan arányú tagszerzéssel, amely a Verho- vayak taglétszámát ötven ezerre emelje fel. Számtalan kisebb egylet van magyar Amerikában, amelyeknek jövője kétséges éppen tagjaik elöregedése folytán. Kívánatos lenne, hogy ez a nagy testület kijárna minden köny- nyüséget, hogy a kis egyletek tagjaikkal egyetemben helyet találjanak a Verhovay Segély Egyletben. Szerkesztői üzenetek: PALÓC JÁNOS, önnek köny- nyebb a helyzete, amikor a kis egyletek egyesülését sürgeti a “Szabadság” napilapban. Bizonyára nem tagja a Somló Lipót szövetségének, igy nincsen kitéve annak, hogy kizárják, esetleg bírósági eljárást indítanak ön ellen, hogy azt meri fejtegetni a sajtón keresztül, hogy akár Pittsburgh vidékén, akár az ország más területén a kisebb egyletek — különösen a bevándorlás megszüntetésével — taglétszámban összezsugorodnak. A Bérmunkásban már veszélyesebb erről irni, mert mi a kis betegsegélyzők egyesítése mellett a munkásság jobb megélhetési rendszeréért is küzdünk és ez utóbbi “értékes argument” különösen Somló Lipót kezében a Bérmunkás “megrendszabályoztatására”. F. M. Küldj pontosabb cime- ket, ho£y a naptárt kézbesíteni lehessen. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. iák, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvej/vék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetőve *eszi. hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc evetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egv inarhan — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztráik vagy kizárás van annak vala- melvik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helvett; “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi ielszót irink a zászlónkra: “UE A RER- RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az ni társadalom n/zprl/oyetét ér-itiük a régi társadalom keretein belől
