Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-16 / 1141. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1940 DEC. 14' NUMBER 1141 SZÁM Amilyen villámszerű gyorsasággal csapott ellenfeleire és aratott győzelmet győzelemre a náci hadsereg, annyira lassú és tehetetlen az utóbbi időben. Egy 24 óra alatt két országnak az elfoglalását már kezdik teljesen elfelejteni a náci hatalom istenitésének a hívői, különösen azóta, amióta egyik főtársuknak a hatalmi pózban pöffesz- kedő Mussolini hőseinek a futása van napirenden. Oda kezd kialakulni a helyzet, mint az 1914-es háborúban, amikor a császár hősei kezdetben szintén hihetetlen nagy győzelmeket arattak, de a háború végén mégis a császárnak is futnia kellett. Amennyire irtózattal kell gondolni a munkásnépnek egy esetleges náci győzelemre, éppen úgy védekeznie kell az angol imperializmus esetleges győzelmével szemben. Az angol imperializmus a régi formák között való megerősödése nem sokkal kisebb veszélyt rejteget a dolgozó emberiségre, mint a nácizmus megerőrödése. Érdekes azonban a jelen pillanatban figyelni azokat a titkos mozgató rugókat, melyekkel a háborút és békét készítik elő az uralmon levő osztály érdekeinek céljából. Mint ismeretes, Mussolini és a pápaság uralma között hosz- szabb ideig ellentétek voltak és még az utóbbi időkig is nagyon hideg volt a barátság Mussolini fasiztái és a pápai udvartartás cselédei között. Most azonban amióta a görögök zavarják hazafelé az olasz hadsereget, gyakran halljuk a római pápát prédikálni a békéről. Aki csak felületesen bírálja az eseményeket nem látja tisztán azt, hogy a római pápa beszédjéből Mussolini szavai csendülnek ki. Csak nemrégen hivatalos böjtöt és miádkozást rendelt el a pápa a béke érdekében, de ugy- látszik az egek ura fütyült a pápai imára, mert utána való nap, még gyorsabban kellett futni az olasz hadseregnek. A megfutamodott fasizták- nak bizonyára béke ünnepét kellene valahogyan legalább egy ideig tartó fegyverszüneti békére fölhasználni. A pápai cseléd mindjárt kész volt a közvetítésre és csodálatos, hogy a papi ima, erős visszhangra talált szintén a pápaság legádázabb volt ellenségeinek a táborában a Sztálin féle komunácik között. Ezek ugylátszik, hogy nemcsak gazdasági és katonai megnemtámadási szerződésben forrtak egybe, de lelkileg is. Érdekes volt megfigyelni a múlt hét folyamán az angol parlamentben előterjesztett békejavaslat előterjesztőit és pártolóit. Habár 341 szavazattal 4 ellenében leszavazták a négy ellenszavazat között, három kimondottan a Labor Party kommunista szimpatilzáló volt, mig a negyedik a kommunista párt hivatalos képviselője, aki jelenleg is az angol parlament tagja. Csak természetes, hogy minden humánus érzelmű ember a békét óhajtja, hogy az ilyen barbár módon történő védtelen ember gyilkolásnak egyszer és mindenkorra vége szakadjon. De csak azért óhajtani a békét, hogy a fasizta vérebek egy kis pihenőt nyerjenek és még erősebben felkészülve újból kezdjék a vérontást, a legbünö- sebb gonosztevés volna, embertársaink ellen. Csak azért csatlakozni a pápaság járszallagjá- hoz mert a sarokba szorított fasizta banditáknak, most sürgős békére van szükségük, ez semmi egyébb nem volna mint becsatlakozás a fasizmus táborába. Ha a fasizták kebelbarátainak csak kizárólag a vérontás megakadályozása lenne a céh juk, akkor is minden jó érzésű' embernek melléjük kellene állni és segíteni abban. De nem igy van! Mert csak nem olyan régen történt, amikor ennek a vérontásnak a fő indítója Hitler, teljes fölkészültségben Sztálin elvtársnak a jeladására várt, hogy Lengyelország ellen megkezdje a vérontást, amit aztán a most a pápai hangon békét követelő elvtársa vörös hadsereg a másik oldalon folytatott. Akkor kellett volna a vérontás megakadályozására békét zengedez- ni. A mostani békeharangoknak, melyek az elvtársak szájából az angol parlamentben elhangzottak, nincsen őszinte alapja, és azt mondhatjuk, hogy nyíltan a fasizták érdekét szolgálja. így nem lehet a világ munkásosztályát a háború ellenes harc szolgálatába állítani. A munkásosztály forradalmi tábora, ellene van minden háborúnak, amit kapitalista osztály Az utóbbi hónapokban bányász olvasóink rövid levéltudó- sitásai nyomán a Bérmunkás is hirt adott azokról a bányarobbanásokról, amelyek minden esetben a föld mélyén dolgozók életét követelte. Az esetek mindannyiszor azzal a monoton híradással végződnek, hogy a hivatalos személyiségek a vizsgálatot megindították, amely megfogja állapítani, hogy kik felelősek a munkások életéért. A Magyar Bányászlap december 5-iki számának első oldalán három bányászkatasztrófáról ad jelentést. Az egyik a julius 15- én Sonman, Pa. robbanás, ahol hatvanhárom bányász lelte a halálát, a vizsgálat most adta ki jelentését, tisztára mosva az igazi bűnösöket, a profitéhes bányabárókat. De, hogy a közvéleményt is kielégítsék, három már elbocsátott kis hivatalnokot neveznek meg, akiknek hanyagságának tudható be a végzetes baleset. A híradás szerint a békebiró 500-500 dollár biztosíték alá helyezte a három volt tisztviselőt, amig ügyükben a Grand Jury dönteni fog. Egy második baleset, amely csodálatos képen nem okozott halálesetett a Glen Alden Coal Co. Plymouth bányájában történt tetőomlás volt. Itt két fiatal 23 éves bányász három és fél napig volt elzárva. Az emberfeletti mentési munkálatnak érdekekért indítanak és nem eshet abban a hibába, amibe a kommunisták sodródtak, hogy a kapitalizmust, a diktatórikus kizsákmányolást szolgáló háborúnak az egyik oldalon a szolgálatába szegődtek. Ezzel az aktussal lekerültek a munkásmozgalom térképéről. Amikor tehát ők beszélnek á békéről, le kell róluk huzni a kommunista leplet és előttünk lesz a vérontást előidéző gyilkos fasizta. A munkásosztály forradalmi hivatása, hogy ebből a barbár kháoszbóí olyan békét kovácsoljon össze, mellyel a fasizta és imperialista érdekeknek örök időkre véget vethet, és egy igazán szabad ipari társadalom alapját építheti fel. (L) sikerült őket még élve kihozni a mélyből. A harmadik katasztrófa beszámolója ismét lelkekbe vájódó, mert harminckét munkás életébe került. A pennsylvaniai Cadiz város határában van az Ohio & Pennsylvania Coal Co. Neims nevű nagy széntelepe, amelyben november 29-én, széngáz robbanás következtében történt a baleset. A robbanás idejében 500 bányász dolgozott a mélyben. A robbanás következtében a tetőszakadás olyan hirtelen következett be, hogy 32 bányász menekülésének útját egy pillanat alatt elzárta és a széngáz is olyan erejű lett, hogy az azonnal megkezdett mentőmunkálatoknál is minden tiz percben embert kellett változtatni. Már kétségtelen volt az, hogy a benszorultakat megölte a gáz. Négy napig dolgoztak a szakadék eltakarításán, mig december 3-án, a 32 bányász holtteste napvilágra került, ahol mint vádlók súlyosan bizonyították, hogy a tőke kapzsiságának lettek az áldozatai. Itt a vizsgálat csak most fog megindulni, de a bányászvilág előre tudja, hogy az igazi bűnösök most is szabadon fognaK maradni. A DEMOKRÁCIA » MÉRTÉKÉVEL Lapunk más helyén megírjuk, hogy egy békebiró 500 dollár biztosíték alá helyezett egy-egy bányahivatalnokot, kiknek részük lett volna 63 bányász életének az elpusztulásában. Egy munkás ember panaszolja, hogy mivel a forrongó Európában nem tudott a saját nevére Amerikába való beutazási papírokat szerezni és igy nem a valódi nevén jött ide és azt önként jelentette, mert állandó lakosa akar lenni ennek az országnak, ügyének megvizsgálásáig EZER DOLLÁR biztosítékot szabott rája a bölcs biró. Ennek a munkásnák három napig kellett szaladgálni, amig a biztosítékot megszerezhette, a bányabárók pénzszekrényében milliók fekszenek, de tőlük a 63 bányász életéért csak ötszáz dollár biztosítékot kértek — a demokrácia nevében. Elkészült a Bérmunkás Naptára 1941. évre ALLANDO LETT A BANYASZERENCSÉTLENSÉGEK BESZÁMOLÓJA Fasizta békeharang az angol parlamentben
