Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-12-16 / 1141. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXIX. ÉVFOLYAM CLEVELAND, 1940 DEC. 14' NUMBER 1141 SZÁM Amilyen villámszerű gyorsa­sággal csapott ellenfeleire és aratott győzelmet győzelemre a náci hadsereg, annyira lassú és tehetetlen az utóbbi időben. Egy 24 óra alatt két országnak az elfoglalását már kezdik tel­jesen elfelejteni a náci hatalom istenitésének a hívői, különösen azóta, amióta egyik főtársuk­nak a hatalmi pózban pöffesz- kedő Mussolini hőseinek a fu­tása van napirenden. Oda kezd kialakulni a helyzet, mint az 1914-es háborúban, amikor a császár hősei kezdetben szin­tén hihetetlen nagy győzelme­ket arattak, de a háború végén mégis a császárnak is futnia kellett. Amennyire irtózattal kell gondolni a munkásnépnek egy esetleges náci győzelemre, ép­pen úgy védekeznie kell az an­gol imperializmus esetleges győ­zelmével szemben. Az angol im­perializmus a régi formák kö­zött való megerősödése nem sokkal kisebb veszélyt rejteget a dolgozó emberiségre, mint a nácizmus megerőrödése. Érde­kes azonban a jelen pillanatban figyelni azokat a titkos mozga­tó rugókat, melyekkel a hábo­rút és békét készítik elő az uralmon levő osztály érdekei­nek céljából. Mint ismeretes, Mussolini és a pápaság uralma között hosz- szabb ideig ellentétek voltak és még az utóbbi időkig is nagyon hideg volt a barátság Mussoli­ni fasiztái és a pápai udvartar­tás cselédei között. Most azon­ban amióta a görögök zavarják hazafelé az olasz hadsereget, gyakran halljuk a római pápát prédikálni a békéről. Aki csak felületesen bírálja az eseménye­ket nem látja tisztán azt, hogy a római pápa beszédjéből Mus­solini szavai csendülnek ki. Csak nemrégen hivatalos böj­töt és miádkozást rendelt el a pápa a béke érdekében, de ugy- látszik az egek ura fütyült a pápai imára, mert utána való nap, még gyorsabban kellett futni az olasz hadseregnek. A megfutamodott fasizták- nak bizonyára béke ünnepét kellene valahogyan legalább egy ideig tartó fegyverszüneti békére fölhasználni. A pápai cseléd mindjárt kész volt a köz­vetítésre és csodálatos, hogy a papi ima, erős visszhangra ta­lált szintén a pápaság legádá­zabb volt ellenségeinek a tábo­rában a Sztálin féle komunácik között. Ezek ugylátszik, hogy nemcsak gazdasági és katonai megnemtámadási szerződésben forrtak egybe, de lelkileg is. Érdekes volt megfigyelni a múlt hét folyamán az angol parlamentben előterjesztett bé­kejavaslat előterjesztőit és pár­tolóit. Habár 341 szavazattal 4 ellenében leszavazták a négy ellenszavazat között, három ki­mondottan a Labor Party kom­munista szimpatilzáló volt, mig a negyedik a kommunista párt hivatalos képviselője, aki jelen­leg is az angol parlament tagja. Csak természetes, hogy minden humánus érzelmű ember a bé­két óhajtja, hogy az ilyen bar­bár módon történő védtelen em­ber gyilkolásnak egyszer és mindenkorra vége szakadjon. De csak azért óhajtani a bé­két, hogy a fasizta vérebek egy kis pihenőt nyerjenek és még erősebben felkészülve újból kezdjék a vérontást, a legbünö- sebb gonosztevés volna, ember­társaink ellen. Csak azért csat­lakozni a pápaság járszallagjá- hoz mert a sarokba szorított fasizta banditáknak, most sür­gős békére van szükségük, ez semmi egyébb nem volna mint becsatlakozás a fasizmus tábo­rába. Ha a fasizták kebelbaráta­inak csak kizárólag a vérontás megakadályozása lenne a céh juk, akkor is minden jó érzésű' embernek melléjük kellene áll­ni és segíteni abban. De nem igy van! Mert csak nem olyan régen történt, amikor ennek a véron­tásnak a fő indítója Hitler, tel­jes fölkészültségben Sztálin elv­társnak a jeladására várt, hogy Lengyelország ellen megkezdje a vérontást, amit aztán a most a pápai hangon békét követelő elvtársa vörös hadsereg a má­sik oldalon folytatott. Akkor kellett volna a vérontás meg­akadályozására békét zengedez- ni. A mostani békeharangok­nak, melyek az elvtársak szájá­ból az angol parlamentben el­hangzottak, nincsen őszinte alapja, és azt mondhatjuk, hogy nyíltan a fasizták érdekét szol­gálja. így nem lehet a világ munkásosztályát a háború elle­nes harc szolgálatába állítani. A munkásosztály forradalmi tábora, ellene van minden hábo­rúnak, amit kapitalista osztály Az utóbbi hónapokban bá­nyász olvasóink rövid levéltudó- sitásai nyomán a Bérmunkás is hirt adott azokról a bányarob­banásokról, amelyek minden esetben a föld mélyén dolgozók életét követelte. Az esetek mindannyiszor azzal a monoton híradással végződnek, hogy a hivatalos személyiségek a vizs­gálatot megindították, amely megfogja állapítani, hogy kik felelősek a munkások életéért. A Magyar Bányászlap decem­ber 5-iki számának első oldalán három bányászkatasztrófáról ad jelentést. Az egyik a julius 15- én Sonman, Pa. robbanás, ahol hatvanhárom bányász lelte a halálát, a vizsgálat most adta ki jelentését, tisztára mosva az igazi bűnösöket, a profitéhes bányabárókat. De, hogy a köz­véleményt is kielégítsék, három már elbocsátott kis hivatalno­kot neveznek meg, akiknek ha­nyagságának tudható be a vég­zetes baleset. A híradás szerint a békebiró 500-500 dollár bizto­síték alá helyezte a három volt tisztviselőt, amig ügyükben a Grand Jury dönteni fog. Egy második baleset, amely csodálatos képen nem okozott halálesetett a Glen Alden Coal Co. Plymouth bányájában tör­tént tetőomlás volt. Itt két fia­tal 23 éves bányász három és fél napig volt elzárva. Az em­berfeletti mentési munkálatnak érdekekért indítanak és nem es­het abban a hibába, amibe a kommunisták sodródtak, hogy a kapitalizmust, a diktatórikus kizsákmányolást szolgáló hábo­rúnak az egyik oldalon a szol­gálatába szegődtek. Ezzel az ak­tussal lekerültek a munkásmoz­galom térképéről. Amikor tehát ők beszélnek á békéről, le kell róluk huzni a kommunista lep­let és előttünk lesz a vérontást előidéző gyilkos fasizta. A mun­kásosztály forradalmi hivatása, hogy ebből a barbár kháoszbóí olyan békét kovácsoljon össze, mellyel a fasizta és imperialis­ta érdekeknek örök időkre vé­get vethet, és egy igazán sza­bad ipari társadalom alapját építheti fel. (L) sikerült őket még élve kihozni a mélyből. A harmadik katasztrófa be­számolója ismét lelkekbe vájó­dó, mert harminckét munkás életébe került. A pennsylvaniai Cadiz város határában van az Ohio & Pennsylvania Coal Co. Neims nevű nagy széntelepe, amelyben november 29-én, szén­gáz robbanás következtében történt a baleset. A robbanás idejében 500 bányász dolgozott a mélyben. A robbanás követ­keztében a tetőszakadás olyan hirtelen következett be, hogy 32 bányász menekülésének útját egy pillanat alatt elzárta és a széngáz is olyan erejű lett, hogy az azonnal megkezdett mentő­munkálatoknál is minden tiz percben embert kellett változ­tatni. Már kétségtelen volt az, hogy a benszorultakat megölte a gáz. Négy napig dolgoztak a szakadék eltakarításán, mig de­cember 3-án, a 32 bányász holt­teste napvilágra került, ahol mint vádlók súlyosan bizonyí­tották, hogy a tőke kapzsiságá­nak lettek az áldozatai. Itt a vizsgálat csak most fog megindulni, de a bányászvilág előre tudja, hogy az igazi bűnö­sök most is szabadon fognaK maradni. A DEMOKRÁCIA » MÉRTÉKÉVEL Lapunk más helyén megír­juk, hogy egy békebiró 500 dol­lár biztosíték alá helyezett egy-egy bányahivatalnokot, kik­nek részük lett volna 63 bá­nyász életének az elpusztulásá­ban. Egy munkás ember panaszol­ja, hogy mivel a forrongó Euró­pában nem tudott a saját nevé­re Amerikába való beutazási papírokat szerezni és igy nem a valódi nevén jött ide és azt önként jelentette, mert állandó lakosa akar lenni ennek az or­szágnak, ügyének megvizsgálá­sáig EZER DOLLÁR biztosíté­kot szabott rája a bölcs biró. Ennek a munkásnák három napig kellett szaladgálni, amig a biztosítékot megszerezhette, a bányabárók pénzszekrényében milliók fekszenek, de tőlük a 63 bányász életéért csak ötszáz dollár biztosítékot kértek — a demokrácia nevében. Elkészült a Bérmunkás Naptára 1941. évre ALLANDO LETT A BANYA­SZERENCSÉTLENSÉGEK BESZÁMOLÓJA Fasizta békeharang az angol parlamentben

Next

/
Thumbnails
Contents