Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-07 / 1140. szám
1940 december 7. B É R IVi N K Á S 7 oldal Az események sodrában Napról napra világosabbá válik, hogy lassanként az egész földtekét elborítja a háború vérzivatara. Mintha a világ népei eszüket vesztették volna, esnek sorjába egymásután egymás torkának és marcangolják azt. Oh nem azért, hogy fölszabadulásukat harcolják ki és ezzel a szabadságukat. Nem, itt még nem tartanak. Az álig fegyverben álló proletáriátus saját fölszabadulásáért való harcba bo- csátkozásának rizikójától, áldozathozatalától ma még húzódozik, fél, de azért való véráldo- zathozataltól, mely ezen felül mit sem biztosit, számára, ha csak még nagyobb rabszolgaságot nem, mint amilyenben része ma van, nem irtózik, életét is kész áldozni csak azért, hogy a magán vagy államkapitalizmus szívja tovább a vérét. Igen a mai és még csak világméreteiben kibontakozásban lévő világháború csupán azt a kérdést hi- vatot eldönteni a világpiacot a a magán, avagy az államkapitalizmus uralja-e? Semmi többet! Ha csak a proletáriátus forradalmi akcióba nem kezd, hogy ezzel magát a kapitalizmust megdöntse és a fölszabadulását kivívja. Ma már világosan kidomborodik az, hogy — bárhogy is öl- tögetik ránk ellenfeleink nyelvüket — az IWW az egyetlen mozgalom, amely a proletáriátus érdekeit megalkuvás nélkül szemelőtt tartva, küzd a magán és államkapitalizmus megdöntése árán a fölszabadulásért. Nincs alku, aminthogy forradalmi mozgalomnál nem is lehet a kapitalizmussal a proletáriátus bőrére. Mint ősszel a legyek hullottak el szinte maradéktalanul, vagy átmázolták cégéreiket nacionalista színekre az európai úgynevezett szocialista, szociáldemokrata, reformista vagy látszatforradalmi pártjai és nemzetközi maszlaggal operáló szakszervezetei. Hol van ma már a II. és III-ik Interancioná- lé? A másodikat maga alá temette egyik napról szinte a másikra a fasizmus vagy más ték meg a fasizmust. Támadták Rooseveltet mint háborukészi- tőt 1935. előtt és támadják most. Az egyik füzetükben 1934-ben egész helyesen ezt mondták: “Amig a háború készülődések haladnak, a kapitalista kormányok a népeiktől azt a “nemzeti védelem” jelszavával leplezik a hazafiságra apellálva. A kormányok a szociálisa és szak- szervezeti vezéreket használják a becsapást terjeszteni a munkások között.” DE HA EZ IGAZ VOLT AKKOR ÉS IGAZ MOST, MIÉRT LEHETETT THOMAST TÁMADNI A KÉT IDŐSZAK KÖZBEN ENNEK AZ IGAZSÁGNAK AZ ISMÉTLÉSÉÉRT ? MI VÁLTOZOTT? A KAPITALIZMUS? AZ IMERIALIZ- MUS? A FASIZMUS? A HÁBORÚ? A KÉT PAKTUM RÁMUTAT: A SZTÁLINISTÁK VÁLTOZTAK ASZ ÉRINT, HOGY SZTÁLIN KIVEL KÖT PAKTUMOT. (Folytatjuk) néven az államkapitalizmus. A III-ik internacionálé az egyetlen ami a sok internacionálé közül még létezik. Működése, hatósugara azonban a Szovjet Unió államhatárainál tovább nem terjed. Éppen ezért nemzetközileg jelentősége nincs jelenleg és nem is lehet. A Szovjeten belüli működése, viszont kizárólag a kormányintenciónak a porletáriátushoz való továbbításában, azok végrehajtásában és fordítva a proletáriátus kívánságainak stb. a kormányhoz való továbbításában merül ki. Hasonló szerepet tölt be, mint az úgynevezett munkás és egyébb kamarák töltenek be az európai legtöbb magán vagy államkapitalista államokban. Germániában úgy a szakszervezeti, mint a pártok cégéreit átfestették barnára. Az osztályharcos munkásmozgalom éppen, mert csupán nevükben voltak osztályharcosok és tagjaik, valamint organizációik a valóságban, vedlethetett át “nemzeti szocialistává” és kénysze- rithették nyakába a magánkapitalizmus jármánál sokkal súlyosabb államkapitalizmus jármát és rabszolgaságát jelentő uralmát. Itáliában pontosan ugyanez történhetett meg. Franciaországban, most folyik a nagy átmázolása a cégérnek, hogy a franciaországi kapitalistáknak ez minnél köny- nyebben mehessen van ott Ger- mánia szuronyereje Petainék szolgálatára készen. Spanyolországban, bár “Szin- dikalista állam” címét vették föl Frankóék, úgy látszik a spanyol proletáriátust ellentétben a germán és olasz proletáriátus- sal, nem lehet félrevezetni és becsapni. A spanyol proletáriátus úgy látszik tisztában van azzal a cégérrel amit Frankóék “Szindikalista állam” címmel uralmukra kiakasztottak csak csalás, hisz a szindikalista mozgalom lényege és magja éppen az, hogy tagadja az ÁLLAM létjogosultságát. A hatalmon Frankóék vannak, de a tömeget mind a mai napig a fasizmusnak jármába betörni nem bírták, igaz viszont az is, hogy a szindikalista munkásszervezetek sem segítik elő Frankóék jármába törni a spanyol proletáriátust, sőt szabotálják Frankóék terveinek megválósitását. Angliában, az angol szakszervezetek és a munkáspárt sohasem nevezték magukat osztályharcos szervezetnek igy nem is követhettek el árulást — a többiekkel ellentétben — az angolországi munkásosztállyal szemben. Még pedig azon egyszerű oknál fogva, egyrészt mert egyetlen internacionáléhoz sem csatlakoztak, másrészt eddig is reformista s nacionalista lényegüket dokumentálták nyíltan, s ideáljuk, céljuk elérése csupán a bérrabszolgák kövérre való hizhatási lehetőségük volt, semmi több. így tehát nem meglepő, hogy most is a legmesszebbmenő támogatásban részesíti a világuralmát és piacát védő magánkapitalizmusát. Svédország, melyben szociáldemokrata és szindikalista szak- szervezeti mozgalom van, mivel Svédország egyike Európa kisj államai utolsó mohikánjainak s igy “független”-ségét a Szovjet és Germánia versengésének köszönheti még ma zavartalanul működnek ezek a szakszervezetek, de ott is világosan látható, hogy a szociáldemokrata szervezetek szorosan állanak a kormány nacionalista programja mögött és minden erejükkel segítik azt. Norvégiában germán rende lettel éppen ma oszlatták föl a szakszervezetek és pártokat. Az átmázolás után a szakszervezetek teljesen azonos értékűek lesznek, mint a germán szak- szervezetek. Nulla. Dániában, mi most germán “protektorátus” alatt van, tekintettel arra a dán kapitalizmus ellentállás kifejtése nélkül engedte át Dániát Germániának a szakszervezetek működésében változás nincs, bár az ottani szakszervezeti mozgalom sem belföldi, sem internacionális szempontból komoly számottevő nem is volt. Finnországban a szakszervezetek Mannerheimék kiszolgálói továbbra is. Svájcban a szakszervezeti mozgalom jelszava “Svájc függetlenségét megvédjük”. Áttérve délkeleturópára, talán az egy Magyarország az, ahol erős szakszervezeti mozgalom volt. Ugyancsak számottevő volt a szociáldemokrata pártmozgalom is. Azért Írjuk, hogy volt, mert ma úgy a szakszervezeti mozgalom, mint a szociáldemokrata pártmozgalom elvesztette minden osztályharcos, sőt harci jellegét is. Teljesen a kormány zsoldjába szegődtek, s ma sajtóik a kormány szócsövei. Nincs szocializmusról, pláne az osztályharcról szó náluk. Működésűk lecsúszott a lelki zsandárság nívójára, minden ténykedésük a tagdijjak beszedéséből, adminisztrációból, minisztereknél való kilincselésből s legfőképpen az elégedetlenkedő proletariátus harci készségének lefékezése és leszerelésében merül ki. De ezeken túlmenően mindkettő önmagukat “osztály- harcos”-oknak hirdetők amellett, hogy piros, fehér, zöldre mázolták át a cégérüket, boldogok ha azt a korbácsot tartó kezet nyalogathatják és csókolgathatják, amely 22 év óta suhogva csattogtatja a proletáriátus hátán korbácsát. Mint láthatjuk az európai proletáriátus rabszolgasorsba züllesztésénél a szakszervezeti módszer és a pártok maszlaga- in való rágódás sokkal eredményesebb módon játszott közre, mint maga a kapitalizmus. Most amikor a kapitalizmusnak nincs rájuk szüksége mellőzi vagy átmázolja cégéreit. Ma már elérkezett a proletáriátus odáig, hogy megállapítani bírja azt, hogy ime a szak- szervezetek és munkáspártok “harcai” a kapitalizmus ellen miért mentek az szerint “semmisítsd meg kizsákmányoló!- dat; de ne egészen”. A szakszervezeteket és munkáspártokat immár felülről igazítják, s ennek a gyümölcsét a vezérek után igazodó s valódi forradalmi szervezkedést nem ismerő, vagy attól idegenkedő európai proletáriátus bármily savanyu és keserű is, kénytelen a római rabszolgák sorsát viselni. A szakszervezeti módszer, az abbani résztvétel, meghozta az európai proletáriátus számára a valóságos rabszolgasorsot, nélkülözést, éhezést és barmot is negszégyenitő robotmunkavégzést. Bár az európai proletáriátus eme tragédiájából okulnának az USA-i és egyébb világrészeken élő- bérrabszolgák és még mielőtt szakszervezeteik segítségével őket törnék európai mintára, semmisítenék meg a kapitalizmusukat és azok segi- tőrtársait, az IWW-be szervezett erejükkel. Ha nem igy cselekszenek, még pedig sürgősen, igen rövid idő kérdése csupán az, hogy késő lesz rá, mert az iga, mitől akarnak majd szabadulni nyakukon lesz. Budapest, szeptember hó. Földváry Mihály Los Angelesi Levél Hála a dohánytermelőnek, hogy túl vagyunk a választási cécón. Most már mindkét párti I hívek látják, hogy nem történt I semmi különös, ha csak azt nem ! vesszük az idők jelének, hogy bármily hosszú asztalt halmoztak el ropogós amerikai dollárokkal a Wall Street nagyjai, a bankárok jelöltjére, de a munkások, a nép, akiket most is csak a jövő Ígéreteivel traktál- tak, azok megmaradtak az öreg gazdánál, akinek már nyolc esztendő alatt kiismerték a szeszélyeit is. Most már nem kell félni sem az európai háború füzétől, sem a nagy Ínségtől — ilyen szó járja erre felé. Hát bizony nem. Van munka elég, csak úgy emelkednek ki a gyárépületek a földből és munkás is talál benne elhelyezkedést. Folyik a munka. Háborús felszerelés, igaz, hogy azt mondják, hogy az biztosítja a békét. Mi magyarok nehezen tudjuk elhinni, hogy az a legény a békésebb akinek nincs bicska a csizmájában, vagy az amely anélkül nem megy a táncba. Van munka, mert a gyárosok előre kikötötték a maguk százalékos hasznukat, amelyeket nem adnak milliókon alul, de a munkástól megkövetelnék, hogy éhbérért dolgozzon még akkor is, amikor a megélhetési cikkek árait éppen a nagy tőke emeli, hogy a munkástól igy szedje vissza, amit a municiós gyárakban, a repülőgép gyártó telepeken kiizzadott. Félő, hogy a munkásság most sem gondol arra az időre, amikor ez az erőltetett munkaalkalom megszűnik és a nélkülözés beköszönt. Most is elmulassza a szervezkedést. Anélkül pedig az elégedetlenségét olyan vágányra vezetik, amiből ismét csak a munkás kerül ki, — ha egyáltalán kikerül — vesztesen. Hol van itt a népek logikája? amikor mindenki mint egyén akar érvényesülni. Ezen az utón csak pusztulás lehet a részünk. Szervezkednünk kell, és pedig a forradalmi ipari szervezetbe, amiként azt az IWW tanítja harmincöt esztendő óta, mert csak azon az utón szerezhetünk annyi erőt, hogy a rendszert megváltoztathatjuk olyan formára, hogy mindazok, akik dolgoznak, élvezhessék munkájuk gyümölcsét. Ez lesz az igazi demokrácia. G. Bakos.
