Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-12-07 / 1140. szám

6 olcai

BÉR N K Á S

1940 december 7.

A Sztalin-Hitler paktum

A HÁBORÚ ÉS MILITARIZMUS

(B-y) A szocialisták összes válfaja megegyezett egy kérdésben : állást foglaltak a mili- tarizmus ellen. Úgy a háború, mint a háborús készülődés ellen agitáltak. Amikor a német szociáldemokraták jobbszárnya (tehát nagy többsége) a német képviselőházban megszavazta a háborús kölcsönt, Lenin dühös támadást intézett ellenük.

A többek között ezt mondta Kautskyékról és Plekkanovék- ról:

...“Szodal-sovinizmus alatt értjük az imperialista háborúban a haza védelmének az eszméjét, a szociáldemokratáknak a “mi” hazánk kormányának és burzsoáziájának a szövetségét . . • - Opportunizmus az 1914-es háború közepett megszüli a szoci- ál-sovinizmust. Az opportunizmusban az osztály összmüködés a fő eszme.” (The War and II. Internacionale, a Kom. Párt kiadásában.)

Nagy általánosságban a következő kijelentése födte Lenin véleményét a háború kérdésében:

“Az igazi demokrácia csak úgy marad önmagához hü, ha sem az egyik, sem a másik imperialista csoporthoz sem csatlakozik, ha azt mondja, hogy ‘mindakettő a legrosszabb’ ha minden ország burzsoa imperializmusát akarja megdönteni. Minden más akarat valójában nemzeti-liberális és teljesen idegen az igazi nemetköziségtől.”

Előző cikkünkben rámutattunk arra, hogy a francia anti- militarista agitációt a Sztálinisták fölváltották militáris agi- tációval — AZ ANTIFASIZ- MUS NEVÉBEN.

De nem kell olyan messzire menni a Sztálinizmus hihetetlen korrumpálását tanulmányozni. Egyik Browder által irt füzet már a címében is Ízelítőt ad arra, ami benne van: “TÁRSADALOM ÉS NEMZETI BIZTONSÁG”. Idézünk belőle egy-két sort. Például a 22-ik oldalon ezt olvashatjuk:

“Az Egyesült Államoknak, hogy a saját szükebb nemzeti érdekeit is megvédhesse, a világ béke-erőinek a szervezésében vezető szerepet kell játszani. Az E. Á. számára ez a kulcsa az igazi demokratikus és haladó külügyi politikának. A Róma- Tokyo-Berlin hatalmak világhó- ditási törekvése, amelyben már benne van Chamberlain és Da- ladier, nyilvánvalóan az E. Á. körülkerítését és Latin-Ameri- kának a meghódítását célozza. Nem lehet az E. Á. nemzeti érdekének a megvédését világméretű lépések nélkül tervezni, fölhasználva a jelenlegi és az esetleges szövetségeseket, hogy Kínát és Spanyolországot rögtön segítsék és a fasizmust ellenezzék. Az 1940-es választásokra előtekintve egy ilyen aktiv külföldi politika az első szükségesség a demokratikus front megszervezésére.”

Jól értesült emberek persze tudják, hogy ezt a Sztalin-Hitler paktum ELŐTT Írhatta Browder, mert a paktum után amikor a Hitler győzelmei és Róma-Berlin-Tokio tengely VALÓBAN VESZÉLYEZTETTÉK az E. Á. “szükebb nemzeti érdekeit” Browder ennek az ellenkezőjét mondja, amire rögtön ráfogunk térni, de egyelőre tovább idézzük ezt a paktum előtti könyvet: A 37. és 38. oldalon van:

“Mi egy amerikai párt vagyunk, amerikai, amerikai polgárokból állva. A problémáinkat az E. Á. nemzeti érdekeinek a szempontjából vizsgáljuk.”

“A mi nemzeti érdekeink a világ minden más népeinek az érdekeivel azonos és csak a fas- izta kormányokkal és azokkal ütközik össze, akik behódolnak a fasizmusnak . . .”

“A Münich-paktum előtt követeltük a helyes béke politikát, amely szerint az E.Á. a világbé- ke-erőit szervezve gyorsan megállíthatta volna a fasizta veszélyt, az országunk nagy fegyverkezési programja nélkül. Mi ellene voltunk a “Nagy Navy”- nek azon az alapon, hogy a helyes béke politikát helyettesítette és azt megakadályozta. Ez a mulasztás a Münich paktumot eredményezte. De a “Münich” iszonyatosan megnövesztette a fasizta veszélyt.

A fegyverkezésre vonatkozó érvelés, ami jó volt Münich előtt, elveszíti értékét utána. Münich egy befejezett tény. A fegyverkezés kérdését nem lehet elintézni a régi felelettel. Nem lehet tagadni, hogy valószínűleg csak az amerikai fegyverek védhetik meg Amerikát a Róma-Berlin-Tokio szövetségtől . . .”

“Szükséges, hogy a háboru- csinálók elleni háborút ellenző pacifizmusnak utolsó söpredékét eltisztitsuk . . .”

“Norman Thomas, a legreak- ciósabb elemekkel együtt a pacifista degeneráció legrosszabb formáját terjeszti, amikor azt mondja, hogy a demokrácia képtelen magát védeni a támadókkal szemben, hogy a háborúban vagy a külső vagy a belső fasizták győznek, hogy a demokrácia maga fasizmussá alakul a háborúban. Az ilyen pacifista defetizmus a Róma-Berlin- Tokio szövetség számára van készítve. Hacsak az egész világot rábírhatnák, hogy Thomas- szal egyetértsen ...”

Érdemes volna idézni a haza- fiságtól csöpögő áradozását az amerikai demokráciáról, de helyet kell hagyni a háborús uszítást kifejező idézetekre is, mint például a következők:

“Talán vannak személyek, akik azt kérdik, vájjon érdemes-e a fasizták ellen állani. Nem lehet-e, Chamberlain politikáját követni, elfogadható alkut kötni a fasizta hatalmakkal?”

Szerencsétlen Browder nem látva és nem tudva, hogy Sztálin MÁR AKKOR tárgyalt HITLERREL EGY ELFOGADHATÓ ALKUÉRT, igy válaszolt a saját kérdésére:

“Emberiesség követeli, hogy még az amerikai buzsoáziának is kimutassuk, hogy a saját érdekében nem szabad Hitlert segíteni, hogy a segítséget behó- dolásnak kel] követni, hogy nem kellemes elképzelni, hogy a Hitler banditák mit csinálnának az elpusztult kövér amerikai milliomosokkal.”

Miután igy elsírta magát a kapitalisták esetleges sorsán ezt ajánlja:

“Nekünk tehát, arra kell törekednünk, hogy a francia és az angol népet fölébresszük, hogy a Róma-Berlin-Tokio tengellyel szakítsanak és olyan kormányt válasszanak, akik velünk és nem a fasiztákkal kooperálnak. Az azt jelenti, hogy működűnk az angol béke-koalició- val, az anti-fasizta konzervatívokkal, a liberálisokkal és a munkáspárttal és segíteni nekik egy anti-fasizta kormányt alakítani.”

Nem tudta elképzelni szegény Browder, hogy amire ezek az angol elemek végtére egy olyan anti-ifasizta kormányban lesznek, amelyik valójában a Róma- Berlin-Tokio tengely ellen háborút — véres és elkeseredett háborút visel — akorra Sztalinék már támogatást adnak a fasizta tengelynek és velük együtt tárgyalnak, hogy a kis és nagy “demokráciákat”’ hogyan lehet elpusztítani.

És miután megállapítja, hogy az E. Á. és a Szovjet Unió az a két nagyhatalom, amelyik az “általános fasizta támadás”-sal szemben önmagát és a szomszédjait hajlandó védeni, e kettő szövetségét ajánlja és a fegyverkezést követeli a következőt idézve a Komintern akkori kiáltványából :

“A háború készítők bűnös tervét csak úgy lehet körösztül huzni, ha a békeszerető népek egyesülnek egy önfeláldozó harcra. FÖLFEGYVERZETT népek védőkordonja, akik a Szovjet néppel szövetkeztek elpusztulásra kárhoztatja a fasizmust.”

Ezt a Browder-féle könyvet követte a Daily Worker és a kommunista párt nemcsak Roosevelt támogatásával a politikai pocsolyában, hanem a háborús készülődésben is.

Ugyancsak Browder á D. W. 1937 aug. 27. számában azt mondta: “A KOMMUNIZMUS

ÉS A HAZAFISÁG NEM ZÁRJA KI EGYMÁST.”

Szeptember 15-én a D. W. közel Browder titkár és Foster elnök aláírásával egy hivatalos levelet, amit Rooseveltnek irt a PÁRT VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA. A levél velejét ez fejezi ki:

“Mi fölajánljuk a pártunk kooperációját azokkal, akik személyes vagy párt, vagy osztályérdekeiket a nemzeti érdekek alá rendelik.”

(A levelet Browder idézi maga a 11-én tartott beszédében és a D. W. az egész beszédet közli.)

A Daily News azt az álláspontot foglalta el, hogy az E. Á.- nak nincs mit keresni Ázsiában és vonuljon onnan ki. Egy kapitalista laptól meglepő ez, amiről igy ir a D. W. 1939. március 20-iki számában:

“A Daily News vezércikkben mondja ezt: A mi gyönge pontunk a Philipini szigetek, ahol nincs is jogunk lenni. Tehát a Daily News valóban a tokiói támadóknak akarja átadni a Philipini szigeteket. Nem lennénk meglepve, ha a Panama csatornát is odaadná.”

És végül idézzük a D. W. 1939. március 24. számából a Pravdának, az orosz Sztálinisták lapjának egyik cikkét Memel elfoglalásával kapcsolatban:

“Az uj német támadási akció valóban zenei taktusra történt. Németország egy sablont dolgozott ki az elfoglalásokra.”

“London és Páris ahelyett, hogy a fasizta támadókat konkrét lépésekkel megállítaná, a pletykázók még mindig azon spekulálnak, hogy a támadók merre ugranak — keletre vagy nyugatra?

Tehát “konkrét lépések” kellenek Pravda szerint. Mi más lehet a náci hadsereg ellen “konkrét lépés” mint egy ellen hadsereg, jól fölszerelve — és miután a Sztálinisták megelőzőleg mindenütt a háborús készülődést sürgették, egész természetesen a háború megindítását is sürgették, A- SZTALIN- HITLER PAKTUM ELŐTT.

Ma pedig olvassunk el egy sztálini lapot (bármelyiket) és azt olvashatjuk benne, hogy a militarizmus rettenetes; a háború a fasizták ellen borzasztó és fölösleges; de különösen az angol és az amerikai imperialisták a háborúra uszító Roose- velttel és Churchillel az élükön a világbékét zavarják; amennyiben nem fogadják el Hitlernek a békeajánlatát.

Csak egyetlen példájára van szükség. A D. W. 1940. május 11-iki számában vezércikkben

igy ir:

“Bizhat-e az amerikai nép abban, hogy Roosevelt kormánya békét fog jelenteni, hogy megvédi attól a bűntől, amit Wilson 1917-ben elkövetett. Roosevelt kormányának minden tette, bárhogyan volt takarva figyelmeztetés arra, hogy e kérdésben a népnek nem lehet bizalma a White House-ban.

“A White House már is a Szövetséges imperialisták ügyének az érdekébe állította ezt az országot, akik a rablott javaikat védik a német imperializmustól.”

(A Sztalin-Hitler paktum előtti sztálini nyelven ezt igy mondták volna: “Roosevelt, az igazi demokrácia nagy vezére, akiben a kom. párt teljes bizalma van, konkrét lépéseket tett, hogy a fasizmus legvérengzőbb válfajának a támadásait megállítsa az E. Á. nemzeti érdekében és a világbéke érdekében azzal, hogy a nagy angol és francia demokráciáknak segélyt nyújtott. Reméljük mindenki rá fog szavazni.” Azonban a paktum után más nyelven beszélnek és igy folytatódik a cikk:)

“President Roosevelt nem bújhat ki a háború terjesztéséért való felelősség alól. Mind a két kapitalista párt, Demokrata és Republikánus, támogatta a kormányt a “nemzeti egység”- ben a haszonért és az imperialista terjeszkedésért.”

“Egy nappal Hitler támadása előtt — Írja Ludwell a World Telegram-ben, — Roosevelt a flottát Hawai és Japán között marasztotta. Mi köze van az ideálokhoz és a demokráciához a gumi ültetvényeknek a Dutch Kelet Indiában?”

Nem folytatjuk az elvi köpönyegforgatás példáinak a fölsorolását. Ha a Roosevelt-Littvi- noff előtti Sztálinista irodalmat nem ismernők, úgy azt mondanék, hogy a két paktum közötti Sztálinista állásfoglalás súlyos hiba volt, de tanultak, rájöttek, hogy helytelen utón jártak. Ebben az esetben persze azt kellene beismerniük, (amit egy Sztálinista nem tehet). De tudták, hogy a demokráciák éppen úgy ellene vannak a forradalmi munkásosztálynak, mint a fasizták, sőt éppen azok teremtet-