Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-07 / 1140. szám
1940 december 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amikor a védőangyal köntöséből a dollár kilóg ÍGY NÉZNEK KI A NEW YORKBAN BESZÜNTETETT MUNKÁS BETEGSEGÉLYZő SZÖVETSÉG VÉDELMEZŐI A Bérmunkásban közölt cikksorozatban egy tárgyilagosan és kizárólag az igaz tények figyelembe vételével igyekeztünk rámutatni arra a válságos helyzetre, amelybe az amerikai egyleti életben a bevándorlás megszüntetése folytán a kisebb biztositó egyletek sodródtak. Ezek közül az első egyesület volt amit példaképpen mint bizonyitékot tártunk az amerikai magyarság szeme elé a Munkás Betegse- gélyző Szövetség. Ezen beteg- segélyzőnek nemcsak, hogy nem adtak engedélyt New York államban, de a 30 év óta engedély nélkül működő osztályait is az Ins. Department feloszlatta. Megokolva, hogy a Munkás Bs. Szövetség anyagilag nem elég erős arra, hogy a biztosítási törvények alapján a tovább? működését megengedjék. A New York állami Ins. Dept, döntését több cikkünkben is- . mertettük, ezek közül néhány cikket más lapok is átvettek, mig voltak lapok, melyek megcáfolni igyekeztek azt és vitába szálltak az Ins. Department szakértőivel. Ezen lapok nem szívesen látták volna azt, hogy a Munkás Bs. Szövetséget valamelyik nagyobb biztositó intéz- hénybe beolvasszák, mert ezáltal kisebb nagyobb hirdetési jövedelemtől estek volna el. Ismerve a magyar újságok szerkesztőinek dollár jellemét ezt megjegyeztük egyik cikkünkben és rámutattunk arra is, hogy Göndör Ferenc, aki egyébként “minden lében kanál” a magyar ügyeknél erről egy szót sem irt, ellenben pár heti hallgatás után, és hozzánk érkezett megbízható jelentések szerint, Somló Lipóttal való tanácskozása után egy sámsoni jelentést közölt a Munkás Bs. Szövetség anyagi helyzetéről. Göndör Ferecnek az ilyen formák között való megjelenését a többi magyar újságok dollár erkölcséhez hasonlítottuk és azt az olvasóra bízzuk, hogy volt e ehhez jogunk vagy sem. Göndör Ferenc végtelenül felbosszankodva a Bérmunkás “mérges” cikkírója ellen, csaknem egy teljes oldal terjedelmű kirohanást intéz, és a tőle megszokott újságírói “atyamester” fölényességgel oktat bennünket az újságírásról. A kioktatáshoz van egy néhány szavunk, legelőször is az, hogy ezen cikkek Írója nem vonja kétségbe Göndör Ferencz uj ságirói képességét szerény munkás képességével szemben. A mondatfogalmazás, a nyelvtani pontosság és egyébb újságírói képesség tekintetében nem szégyenlem, sőt a tiszta igazság megállapítása folytán, szívesen veszek leckét Göndör Ferencztől. De a munkásmozgalom és különösen az amerikai egyleti élet ismerete terén Göndör Ferencz álljon a sarokba, mert igazán még annyit sem ért hozzá, mint a tyuk az ábécéhez. Intézzük csak röviden el a dollár és erkölcs állításunkat. Az nekünk nem számit, hogy ön keretes hirdetésben .vagy anélkül veszi fel a hirdetési összegeket, mint ahogy nem érdekelt bennünket a Fedák-Vaj- da perben valaki által megfizetett Az Ember, külön Fedák- Vajda lapszámai. Ön akkor is az egyik bajtársának “erkölcsi” bizonyítványt osztott, keretes hirdetés nélkül, akár csak most Somló Lipótnak. Mi nem tudjuk, hogy ön meddig volt együtt Somló Lipót bajtársával akár a romániai, akár a magyarországi munkásmozgalomban, de azt tudjuk, hogy az ör. másik baj társa, az igazán tiszta jellemű Dr. Vince Sándor hosszabb ideig volt együtt Somló Lipóttal. Próbáljon csak tőle kérni erkölcsi bizonyítványt Somló Lipót részére. De tuljadonképpen ezen ügyben nem arról volt szó, hogy ki az ön baj társa és ki nem. ön látta a Bérmunkásban és más lapokban is a New York állami Insurance Department hivatalos megállapítását, mely szerint és'ismét nyomatékosan hangoztatjuk, a Munkás Bs. Szövetség ANYAGILAG NEM ELÉG ERŐS ARRA, HOGY MŰKÖDÉSÉT ENGEDÉLYEZZÉK. Önnek mint newyorki laptulajdonosnak miért éppen a pennsylvaniai insurance department jelentése a mérvadó, mig a newyorki jelentést és betiltást egyáltalán figyelembe sem vette? Mi köze van tulajdonképpen, a New York állami Insurance Department döntésének ahoz, hogy a Bérmunkás lemondott a Somló Lipót Szövetségétől kapott anyagi támogatásról, akkor, amikor az ön nemzetközi szocialista bajtársa kitörőltette a nemzetköziséget egyetlen szóval visszatükrözött gondolatát is az alapszabályból. Ez nem számított azon megállapításnál, mely szerint a Somló Lipót Szövetségének egy csomó halott ingatlanja van, betegsegély pénzalapja nem megfelelő, kon- venciós költsége egyáltalán nincs, elúszott a vámon, vagyoni kamatozása olyan csekély, hogy az nagyrészben az ügyvédi költségekre és az ön lapjához hasonló lapoknak kenési hirdetésekre szükséges. Erre pedig nem adnak biztosítási engedélyt. Hogy aztán a penn- sylvániai Ins. Dept, miért ad ki mégis megfelelő jelentést, ennek a rejtvénynek a helyes megfejtését még látni fogjuk. Az IWW dogmatikus elvi felfogásáról pedig ne próbáljon b. lapjában a saját elgondolása szerint foglalkozni, mert ön azt sem tudja, hogy azt kanállal eszik-e, vagy csak úgy egyszerűen lenyelik. És ezért nagyon tévedni tetszik amikor Lipót barátjának a bemondása szerint az IWW tagjairól mint dollár emberekről beszél. Azok nem újságszerkesztők, hanem harcos proletárok, akik a napi fárasztó munka után, teljesen díjtalanul írják meg lapjukat. Tévedni tetszik akkor is, amikor romboló munkáról beszél, mert cikkeinkben még egyetlen egyszer sem irtuk és soha senkinek sem mondottuk, hogy hagyják ott a Munkás Bs. Szövetséget. Azt mondottuk és irtuk, hogy az állandóan gyöngülő intézményekre az egyetlen jó megoldás az lenne, ha addig mig nem késő egyesülnének egy nagyobb és taglétszámban állandóan növekvő betegsegélyző egyesülettel. Azt irtuk, hogy a tagságnak erre kell egyöntetű mozgalmat indítani. A husosfazékhoz görcsösen kapaszkodó bajtársa ezt romboló munkának nevezi. A Munkás Bs. Szövetség munkás tagsága egy ilyen lépéssel csak nyerne, mert biztosítva volna, hogy a hosszú éveken át befizetett verejtékes munkáscentek mentve vannak. Mi mint munkásemberek az össztagság- nak érdekében végzett megfigyeléseink szerint, nemcsak a Munkás Bs. Szövetség, de minden kisebb biztosítási egyletnek a jövőjét az egyesülésben látjuk. Erre megvannak szakértői adataink és nem hisszük, hogy Göndör Ferencz csak egy pillanatra is azt merné gondolni, hogy a Munkás Bs. Szövetség egy nagy betegsegélyzőhöz való csatlakozása az össztagságra káros volna. Az ön által annyit hangoztatott és bizonyára a bajtársától betanult “bűnös romboló munka” azok lelkén szárad, akik fékeveszett erőlködéssel az össztagság érdekében történő harcos mozgalmat elgáncsolni akarják. Egyleti Figyelő. Mi is remélünk*" Mivel már bizonyos, hogy Roosevelt újból meglett választva az Egyesült Államok elnökének, igy mi is hódolatunkat tesszük és reménységünket nyilvánítjuk. Leginkább azt reméljük, hogyha nem is minden ígéretet, amit egy politikustól nem lehet várni, de azt az egy és legfontosabb ígéretet, hogy nem fog bennünket az európai vágóhidra vinni — be fogja váltani. Ezt az ígéretet azért látta nagyon is szükségesnek megtenni az elnökünk, mert a megválasztása bizony sokkal kétségesebb lett volna, ha nem igyekszik eloszlatni azt az általános félelmet, hogy megválasztása esetén bevisz bennünket a háborúba mint Wilson tette. Hogy könnyebben beválthassa ezt az ígéretet igyekszünk megnyugtatni, hogy az angol király őfelsége és az angol birodalom főurai nem nagyon rettegnek a nácizmustól. Az angol birodalom, mely 500 millió lelket bir és megszámlálhatatlan természeti kincsekkel rendelkezik, elsősorban a saját alattvalóival védesse meg magát, ha a saját alattvalói elhiszik, hogy érdemes őket megvédeni. Ha pedig ez az 500 millió angol alattvaló nem hiszi, vagy nem akarja az angol királyságot megvédeni, akkor nekünk semmi jogunk nincs ezen nagytöbbség akarata ellenére ezt a királyságot védeni, melyet a saját népe nem akar. Roosevelt a demokrata párt és a demokrácia védnöke, ne próbálja velünk elhitetni, hogy az angol királyság a demokrácia és a kis nemzetek védőangyala, ha ezen 500 millió nagytöbbsége, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak az angol demokráciáról és szabadság szeretetéről nem hiszik el és nem tartják érdemesnek megvédeni, fen tartani. Az angol királyságnak több mint száz év állt rendelkezésére, hogy alattvalóinak szerete- tét, támogatását megnyerje. Megszervezze őket a birodalom megvédésére, ha ezt nem tette meg, vagy ha annyira nem mer fegyvert adni ezen milliók kezébe, az az angol birodalom urainak a baja, valamint bizonyíték arra, hogy nem érdemli meg a megmentését. Az angol lapok, vezérek, hivatalos okiratok, azt bizonyítják, hogy a népnek semmi köze sincs ezen birodalomhoz. Hiszen minden hajó, repülőgép, minden fegyver, maga a kormány is, ‘őfenségéé”. A mellett, hogy a birodalom haszna is az őfenségéé, valamint a családi körbe tartozó főuraké. Legdemokratikusabb, amit tehetünk, hagyni az angol király “őfenségét” és főúri társait, hogy védjék meg a saját birodalmukat. Mi azt reméljük, hogy még az angol birodalom népei is azt várják, hogy a birodalom magas főurai leszálljanak a magas lóról és sajátkezüleg fognak harcolni a német bárókkal, hercegi csemetékkel, akikkel úgy is nagyon közeli rokonságban vannak. Reméljük, hogy az elnökünk beváltja legalább ezt az egy ígéretét, mert mi tudjuk, hogy a többi ígéret beváltását úgy sem igen tudja megtenni. De ha ezt^ az egyet beváltja, akkor is hálával fog tartozni a nemzet neki. Mert legborzasztóbb dolog, melyet egy elnök vagy politikus csoport a nemzetre zúdíthat egy háború. Háború, egy rothadt királyi birodalom, a világ legnagyobb királyságának, főrendi házának védelméért. Reméljük, hogy Roosevelt nem fog bennünket, otthonainkat, farmjainkat, munkánkat, demokratikus országban élő nincsteleneket, arra felszólítani, hogy a hatalmas, gazdag, arisztokrata angol birodalmat m^gvédjük. Most, ezen esetben mi is hajlandók vagyun^ azt mondani, ami nem a mienk, ahoz semmi közünk. Ez nagyon is áll az angol birodalomra, még nemzeti szempontból is. Vi. Huey Long mondta: “Amidőn a fasizmust behozzák Amerikában, úgy fogják azt a mozgalmat beállítani mintha a fasizmus elleni mozgalom volna.” AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio
