Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-12-07 / 1140. szám

1940 december 7. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amikor a védőangyal köntöséből a dollár kilóg ÍGY NÉZNEK KI A NEW YORKBAN BESZÜNTETETT MUN­KÁS BETEGSEGÉLYZő SZÖVETSÉG VÉDELMEZŐI A Bérmunkásban közölt cikk­sorozatban egy tárgyilagosan és kizárólag az igaz tények fi­gyelembe vételével igyekeztünk rámutatni arra a válságos hely­zetre, amelybe az amerikai egy­leti életben a bevándorlás meg­szüntetése folytán a kisebb biz­tositó egyletek sodródtak. Ezek közül az első egyesület volt amit példaképpen mint bizonyitékot tártunk az amerikai magyarság szeme elé a Munkás Betegse- gélyző Szövetség. Ezen beteg- segélyzőnek nemcsak, hogy nem adtak engedélyt New York ál­lamban, de a 30 év óta engedély nélkül működő osztályait is az Ins. Department feloszlatta. Megokolva, hogy a Munkás Bs. Szövetség anyagilag nem elég erős arra, hogy a biztosítási törvények alapján a tovább? működését megengedjék. A New York állami Ins. Dept, döntését több cikkünkben is- . mertettük, ezek közül néhány cikket más lapok is átvettek, mig voltak lapok, melyek meg­cáfolni igyekeztek azt és vitába szálltak az Ins. Department szakértőivel. Ezen lapok nem szívesen látták volna azt, hogy a Munkás Bs. Szövetséget vala­melyik nagyobb biztositó intéz- hénybe beolvasszák, mert ezál­tal kisebb nagyobb hirdetési jövedelemtől estek volna el. Is­merve a magyar újságok szer­kesztőinek dollár jellemét ezt megjegyeztük egyik cikkünk­ben és rámutattunk arra is, hogy Göndör Ferenc, aki egyéb­ként “minden lében kanál” a magyar ügyeknél erről egy szót sem irt, ellenben pár heti hall­gatás után, és hozzánk érkezett megbízható jelentések szerint, Somló Lipóttal való tanácskozá­sa után egy sámsoni jelentést közölt a Munkás Bs. Szövetség anyagi helyzetéről. Göndör Ferecnek az ilyen for­mák között való megjelenését a többi magyar újságok dollár erkölcséhez hasonlítottuk és azt az olvasóra bízzuk, hogy volt e ehhez jogunk vagy sem. Göndör Ferenc végtelenül felbosszan­kodva a Bérmunkás “mérges” cikkírója ellen, csaknem egy tel­jes oldal terjedelmű kirohanást intéz, és a tőle megszokott új­ságírói “atyamester” fölényes­séggel oktat bennünket az újság­írásról. A kioktatáshoz van egy néhány szavunk, legelőször is az, hogy ezen cikkek Írója nem vonja kétségbe Göndör Ferencz uj ságirói képességét szerény munkás képességével szemben. A mondatfogalmazás, a nyelv­tani pontosság és egyébb új­ságírói képesség tekintetében nem szégyenlem, sőt a tiszta igazság megállapítása folytán, szívesen veszek leckét Göndör Ferencztől. De a munkásmozga­lom és különösen az amerikai egyleti élet ismerete terén Gön­dör Ferencz álljon a sarokba, mert igazán még annyit sem ért hozzá, mint a tyuk az ábécé­hez. Intézzük csak röviden el a dollár és erkölcs állításunkat. Az nekünk nem számit, hogy ön keretes hirdetésben .vagy anélkül veszi fel a hirdetési összegeket, mint ahogy nem ér­dekelt bennünket a Fedák-Vaj- da perben valaki által megfize­tett Az Ember, külön Fedák- Vajda lapszámai. Ön akkor is az egyik bajtársának “erkölcsi” bizonyítványt osztott, keretes hirdetés nélkül, akár csak most Somló Lipótnak. Mi nem tud­juk, hogy ön meddig volt együtt Somló Lipót bajtársával akár a romániai, akár a ma­gyarországi munkásmozgalom­ban, de azt tudjuk, hogy az ör. másik baj társa, az igazán tisz­ta jellemű Dr. Vince Sándor hosszabb ideig volt együtt Som­ló Lipóttal. Próbáljon csak tő­le kérni erkölcsi bizonyítványt Somló Lipót részére. De tuljadonképpen ezen ügy­ben nem arról volt szó, hogy ki az ön baj társa és ki nem. ön látta a Bérmunkásban és más lapokban is a New York állami Insurance Department hivata­los megállapítását, mely szerint és'ismét nyomatékosan hangoz­tatjuk, a Munkás Bs. Szövetség ANYAGILAG NEM ELÉG ERŐS ARRA, HOGY MŰKÖDÉ­SÉT ENGEDÉLYEZZÉK. Ön­nek mint newyorki laptulajdo­nosnak miért éppen a pennsyl­vaniai insurance department je­lentése a mérvadó, mig a new­yorki jelentést és betiltást egy­általán figyelembe sem vette? Mi köze van tulajdonképpen, a New York állami Insurance Department döntésének ahoz, hogy a Bérmunkás lemondott a Somló Lipót Szövetségétől ka­pott anyagi támogatásról, ak­kor, amikor az ön nemzetközi szocialista bajtársa kitörőltette a nemzetköziséget egyetlen szó­val visszatükrözött gondolatát is az alapszabályból. Ez nem számított azon megállapításnál, mely szerint a Somló Lipót Szö­vetségének egy csomó halott ingatlanja van, betegsegély pénzalapja nem megfelelő, kon- venciós költsége egyáltalán nincs, elúszott a vámon, va­gyoni kamatozása olyan cse­kély, hogy az nagyrészben az ügyvédi költségekre és az ön lapjához hasonló lapoknak ke­nési hirdetésekre szükséges. Er­re pedig nem adnak biztosítási engedélyt. Hogy aztán a penn- sylvániai Ins. Dept, miért ad ki mégis megfelelő jelentést, en­nek a rejtvénynek a helyes meg­fejtését még látni fogjuk. Az IWW dogmatikus elvi fel­fogásáról pedig ne próbáljon b. lapjában a saját elgondolása szerint foglalkozni, mert ön azt sem tudja, hogy azt kanállal eszik-e, vagy csak úgy egysze­rűen lenyelik. És ezért nagyon tévedni tetszik amikor Lipót barátjának a bemondása sze­rint az IWW tagjairól mint dol­lár emberekről beszél. Azok nem újságszerkesztők, hanem harcos proletárok, akik a napi fárasztó munka után, teljesen díjtalanul írják meg lapjukat. Tévedni tetszik akkor is, ami­kor romboló munkáról beszél, mert cikkeinkben még egyetlen egyszer sem irtuk és soha sen­kinek sem mondottuk, hogy hagyják ott a Munkás Bs. Szö­vetséget. Azt mondottuk és irtuk, hogy az állandóan gyöngülő intézmé­nyekre az egyetlen jó megoldás az lenne, ha addig mig nem ké­ső egyesülnének egy nagyobb és taglétszámban állandóan nö­vekvő betegsegélyző egyesület­tel. Azt irtuk, hogy a tagság­nak erre kell egyöntetű mozgal­mat indítani. A husosfazékhoz görcsösen kapaszkodó bajtársa ezt romboló munkának nevezi. A Munkás Bs. Szövetség mun­kás tagsága egy ilyen lépéssel csak nyerne, mert biztosítva volna, hogy a hosszú éveken át befizetett verejtékes munkás­centek mentve vannak. Mi mint munkásemberek az össztagság- nak érdekében végzett megfi­gyeléseink szerint, nemcsak a Munkás Bs. Szövetség, de min­den kisebb biztosítási egyletnek a jövőjét az egyesülésben lát­juk. Erre megvannak szakértői adataink és nem hisszük, hogy Göndör Ferencz csak egy pilla­natra is azt merné gondolni, hogy a Munkás Bs. Szövetség egy nagy betegsegélyzőhöz való csatlakozása az össztagságra káros volna. Az ön által annyit hangoztatott és bizonyára a bajtársától betanult “bűnös romboló munka” azok lelkén szárad, akik fékeveszett erőlkö­déssel az össztagság érdekében történő harcos mozgalmat el­gáncsolni akarják. Egyleti Figyelő. Mi is remélünk*" Mivel már bizonyos, hogy Roosevelt újból meglett választ­va az Egyesült Államok elnö­kének, igy mi is hódolatunkat tesszük és reménységünket nyilvánítjuk. Leginkább azt re­méljük, hogyha nem is minden ígéretet, amit egy politikustól nem lehet várni, de azt az egy és legfontosabb ígéretet, hogy nem fog bennünket az európai vágóhidra vinni — be fogja vál­tani. Ezt az ígéretet azért látta nagyon is szükségesnek meg­tenni az elnökünk, mert a megválasztása bizony sokkal kétségesebb lett volna, ha nem igyekszik eloszlatni azt az álta­lános félelmet, hogy megválasz­tása esetén bevisz bennünket a háborúba mint Wilson tette. Hogy könnyebben beválthassa ezt az ígéretet igyekszünk meg­nyugtatni, hogy az angol ki­rály őfelsége és az angol biro­dalom főurai nem nagyon ret­tegnek a nácizmustól. Az angol birodalom, mely 500 millió lelket bir és meg­számlálhatatlan természeti kin­csekkel rendelkezik, elsősorban a saját alattvalóival védesse meg magát, ha a saját alattva­lói elhiszik, hogy érdemes őket megvédeni. Ha pedig ez az 500 millió angol alattvaló nem hiszi, vagy nem akarja az angol ki­rályságot megvédeni, akkor ne­künk semmi jogunk nincs ezen nagytöbbség akarata ellenére ezt a királyságot védeni, me­lyet a saját népe nem akar. Roosevelt a demokrata párt és a demokrácia védnöke, ne próbálja velünk elhitetni, hogy az angol királyság a demokrá­cia és a kis nemzetek védőan­gyala, ha ezen 500 millió nagy­többsége, akiknek gyakorlati tapasztalataik vannak az angol demokráciáról és szabadság szeretetéről nem hiszik el és nem tartják érdemesnek meg­védeni, fen tartani. Az angol királyságnak több mint száz év állt rendelkezésé­re, hogy alattvalóinak szerete- tét, támogatását megnyerje. Megszervezze őket a birodalom megvédésére, ha ezt nem tette meg, vagy ha annyira nem mer fegyvert adni ezen milliók ke­zébe, az az angol birodalom urainak a baja, valamint bizo­nyíték arra, hogy nem érdemli meg a megmentését. Az angol lapok, vezérek, hi­vatalos okiratok, azt bizonyít­ják, hogy a népnek semmi köze sincs ezen birodalomhoz. Hiszen minden hajó, repülőgép, minden fegyver, maga a kor­mány is, ‘őfenségéé”. A mellett, hogy a birodalom haszna is az őfenségéé, valamint a családi körbe tartozó főuraké. Legde­mokratikusabb, amit tehetünk, hagyni az angol király “őfensé­gét” és főúri társait, hogy véd­jék meg a saját birodalmukat. Mi azt reméljük, hogy még az angol birodalom népei is azt várják, hogy a birodalom magas főurai leszálljanak a magas ló­ról és sajátkezüleg fognak har­colni a német bárókkal, herce­gi csemetékkel, akikkel úgy is nagyon közeli rokonságban van­nak. Reméljük, hogy az elnökünk beváltja legalább ezt az egy ígéretét, mert mi tudjuk, hogy a többi ígéret beváltását úgy sem igen tudja megtenni. De ha ezt^ az egyet beváltja, akkor is hálával fog tartozni a nem­zet neki. Mert legborzasztóbb dolog, melyet egy elnök vagy politikus csoport a nemzetre zú­díthat egy háború. Háború, egy rothadt királyi birodalom, a vi­lág legnagyobb királyságának, főrendi házának védelméért. Reméljük, hogy Roosevelt nem fog bennünket, otthonain­kat, farmjainkat, munkánkat, demokratikus országban élő nincsteleneket, arra felszólíta­ni, hogy a hatalmas, gazdag, arisztokrata angol birodalmat m^gvédjük. Most, ezen esetben mi is haj­landók vagyun^ azt mondani, ami nem a mienk, ahoz semmi közünk. Ez nagyon is áll az an­gol birodalomra, még nemzeti szempontból is. Vi. Huey Long mondta: “Amidőn a fasizmust behozzák Ameriká­ban, úgy fogják azt a mozgal­mat beállítani mintha a fasiz­mus elleni mozgalom volna.” AZOK az olvasóink, akikhez lapke­zelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, lehet bélyegben is — és meg­küldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio

Next

/
Thumbnails
Contents