Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-12-07 / 1140. szám
1940 december 7. BÉRMUNKÁS 3 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A NAPTÁR Valahogy úgy érzem, hogy a most megjelent és már az ország minden irányába szétküldött Bérmunkás Naptár-ról sokkal hosszabban és megelégedett büszkeséggel kell most Írnom Naptár, itt Amerikában a mienken kívül is jelenik meg, talán sokkal nagyobb terjedelemben, de egy kétségtelen, hogy a tartalmi értékét illetőleg egyedül álló az ilyen irányú kiadványok között. Egyetlen, amelyet az első sortól az utolsóig (kivéve egy pár szépirodalmi tárcát) munkások írták munkásoknak. Egyetlen, amely előtt csak a munkásosztály érdekei állnak előtérben és nem idegen kormányzatok szolgálata, egyetlen, amelynek az írógárdája eszmei meggyőződésből, önzetlenül egy fillér fizetés nélkül irta meg a tanulmányait és csak a technikai előállításért fizetünk. A Naptár szemre is elsőrendű. Az újszerű boríték nagyon megkapó az összeállítása, a cikkek elhelyezése és képekkel való ellátása Lefkovits mtárs. odaadását és kiváló szakértelmét dicséri, megkönnyítette a munkáját a nyomdász munkástársak kooperálása, szép, tiszta szedése és nyomása, élvezet egy ilyen együttesnek a munkáját kézbe venni és az írásunkat rájuk bízni. Az első cikk Wagner Józsefé, kit nem csak a veteránsága, de a tanulmányának a kiválósága is az első helyre jogosít. A naptári tanulmánya alapos tudással fegyverzi fel az olvasót, a^ most folyó háború hatását illetőleg a társadalom fejlődésére. Kozsány könnyű és alapos áttekintést ad a lefolyt év eseményeiről az IWW harcait illetőleg, igy összegezve lássuk azt, hogy az IWW ma is harci szervezet, amely a gyárba vívja a harcát a kapitalizmussal. Zára János, egy nagyon gyakran felhangzó kérdésre adja meg a választ, a tőle már megszokott alaposággal az osztályharc munkás szemszögből nézve. Pika Pál tanulmánya a fasizmusról szól, amely kérdést a munkásosztály szempontjából tárgyalja. (Ezért még találkozunk Pika munkástársai e lap hasábjain, mert e sorok Írója nem mindenben ért egyet Pika megállapításaival.) Kovách Ernő: azt a nagyon is sima és egyenes utat mutatja meg, amely természetszerűleg viszi el p politikust, különösen a kommunistákat a nácizmushoz. Az öreg bányász tanulmányából nem csak a szükebb szaktársai, de minden munkás levonhatja a tanulságot. Visi István, az igazi nemzetköziség megteremtését sürgeti a múlt hazug nemzetköziségével szemben. Vlasits a kapitalista jótékonyság értékét és indító okait világosítja meg az ő érdekes irásmodorával. (Kár, hogy a Bérmunkásban hiányzanak az utóbbi időben a cikkei. Csak nem öregedett már meg?) Fishbein a háború vérözönéből kikerülő profitot ismerteti és annak a háborúba való nagy szerepét mutatja be. B-y a hangyák társadalmát mutatja be rendkívül érdekesen, hogy szinte sajnáljuk, hogy nem hangyának születtünk. Paál Máté börtön emlékei sok munkás régi emlékeit ébreszti majd fel. B-y Munkásszótára nagyon időszerű és hasznos munka volt. Érdekes témát taglal Sike Judith is, ha a töltött káposzta hívei nem is értenek vele egyet, nagyon megszívlelendő tanulmány ez. Sok érdekes cikk, a társadalom és orvostudomány köréből, szép versek, szórakoztató tárcák egészítik teljessé és tökéletesé a naptárunkat. Ipari forradalmárok, most rajtatok a sor, hogy ezt a kiváló könyvet eljuttassátok Amerika robotoló magyarjai közé. ROTHEMERE Meghalt Magyarország nagy barátja, Írják a magyar lapok, Rothemere lord halálával kapcsolatba, természetesen elhal- gatva azt, hogy a nemes lord, aki Anglia újságjainak nagy többségét kontrolálja, egyike volt a világ legreakciósabb kapitalistáinak, hírhedt munkás- gyülőlő és munkásnyuzó volt. így érthető, hogy nagyon köny- nyen összetalálkozott Magyar- ország legreakciósabb újságszerkesztőjével Rákosi Jenővel, kinek a befolyására lett a magyar revízió “önzetlen” harcosa, de elhallgatták ezek a lapok azt is, hogy őlordsága nem is volt olyan nagyon önzetlen, mert revíziós munkájáért nem kívánt kevesebbet, mint a magyar koronát, vagyis Magyar- ország királya akart lenni, amit csak az akkor még ereje teljében levő kisántánt akadályozott meg. Később ezt a királyi álmot Hitler rontotta el, ki dacára, hogy a lord erősen szimpatizált Hitlerrel, még sem engedte azt meg, hogy a magyar trónon egy angol üljön. Ezt a tervet különben erősen ellenezte Horthy is, ki a királyi helyettesi jobját nem akarta elveszíteni. A nemes lord kü- önben bőkezű támogatója volt az angol fasizta mozgalomnak is. így érthető, hogy a magyar reakció krokodil könnyeket hulla jt a nemes gróf kimúlásán. HIPOKRATÁK Az amerikai komunázik arcátlanságán nem igen szoktunk meglepődni, megszoktuk azt, hogy szemrebbenés nélkül hazudjanak. Amilyen mélységesen hallgattak és hallgatnak Molo- toff elvtárs berlini kirándulásáról, éppen olyan hangosak, amikor a berlini tárgyalások eredményei magyar vonatkozásba jelentkeznek. Rémségesen felháborodtak azon, hogy Horthy- ék most már formailag is lecsatlakoztak a tengelyhez, amelynek ha nem is rendes, de pártoló tagja a Szovjet is. Nem írja meg azt sem ez a szemét társaság, hogy a berlini tárgyalás után, ugyan akkor amikor Magyarország aláírta a tengely- lyel a paktumot, szorosabb kapcsolatba lépett a Szovjettel is, ugyanakkor egy 12 tagú állandó kereskedelmi bizottság ment Magyarországba a Szovjetből, amely egy palotát vett meg a Szovjet kereskedelmi iroda céljaira és megkezdték a közvetlen vasúti összeköttetés kiépítését is. Ugyan akkor a magyar kormány visszavonta azt a rendelkezést, amely az orosz lapokat kitiltotta Magyarországból. (A Bérmunkás az ki van tiltva.) A komunáziknak nincs mit há- borogniok, mert úgy néz ki a dolog, hogy Berlinben Molotoff és Hitler megállapodtak abban, hogy miként osszák el egymás között Magyarországot. Ez a Szovjet delegáció és közvetlen vasút egy kissé másként néz ki, mint amikor Magyarország először csatlakozott a német-olasz- japán paktumhoz, mert akkor a diplomáciái összeköttetést is megszakította Horthyé k k a 1 Sztálin, most meg szorosabbra fűzte azt. A magyar nép kirablására, elnyomatására erős szövetséget kötött Hitler-Horthy és Sztálin. BARBÁROK Az olasz lapok felháborodottan tiltakoznak az ellen a barbár harcmodor ellen, amelyet Mussolini fasiztáival szemben a görögök használnak. Hát tényleg szemtelenség, hogy a görögök a dicső fasizta ármádiát olyan csúfosan kiporolták. Ha a görög egy kultur- nemzet lett volna, akkor kéjjel engedte volna legyilkolni magát a fasizta hordáktól, azonban ezek Görögországból, de még Albániából is kikergették őket. A barbár mivoltukat bizonyítják a rossz utak is, mert ha Görögországba és Albániába modern utak lettek volna akkor a dicső fasizta hadsereg sokkal, de sokkal gyorsabban tudott volna elszaladni a barbár görögök elől. Egy pincér sztrájk (Pesti emlék.) Irta: PAÁL MÁTÉ Akik a munkásmozgalomba szervező munkát végeztek, nagyon jól tudják, hogy a legnehezebben megszervezhető rétegek azok, akik a kizsákmányolok körül személyes szolgálatokat végeznek. Amint a magyar humor mondja a tányérnyaló- kat, úgy mint az urasági inast, borbélyt, a pincért, kereskedő segédet, stb. Már a francia forradalom idején is az urasági inasok, a paróka készítők voltak a legnagyobb ellenforradalmárok. Az 1910-es években a budapesti munkások már meglehetősen jól meg voltak szervezve, különösen az épületipari munkások szervezete volt erős, de annál nehezebben ment a pincérek, ahogy akkor neveztük a kávéházi és éttermi munkások szervezése, mennél előkelőbb volt a hely, annál nehezebb volt eredményt elérni. Az éttermi munkások titkára Schöner Dezső volt, egy rendkívül agilis és becsületes munkás, ki tényleg éjjel-nappal dolgozott azon, hogy az éttermi pincéreket, szakácsokat öntudatra ébressze. A szakma természete hozta magával, hogy csak egyenként lehetett megszervezni s sztrájkba vinni a pincéreket. így került egy szép tavaszi napon a sor a Váci kőrút és Alkotmány ucca sarkán levő egyik legelőkelőbb étterem megszervezésére A hosszú munka után, egy hétfői nap kivonult a személyzet, az ebédre gyülekező vendégeket nem fogadták hajlongó pincérek, a képviselő és bíró uraknak és a hölgyeiknek, akik a törzsvendégei voltak a Foster restaurantnak, ha enni akartak saját magukat kellett kiszolgálm- ok. De másnap már egy csomó sztrájktörőt importáltak, miután Magyarországon akkor még nem volt picketvonal, az üzem majdnem zavartalanul ment. Pár nap után úgy nézett ki a dolog, hogy a sztrájk elbukott. Tanácskozásra ültünk össze Schőnerrel és a sztrájkbizottsággal, amelyen úgy határoztunk, hogy az építő munkásoktól kérünk segítséget. A terv végrehajtásával, mint kívül állót engem bíztak meg. Az étteremmel szemben épült akkor egy nagy négyemeletes ház, amelyen vagy 50 kőműves és ács dolgozott. Früstök időben rövid értekezletem volt a bizalmiakkal, amelyen elhatároztuk, hogy a kőműves és ács munkások, az ebédjüket az nap délben a Foster féle étteremben fogyasszák el. A déli harangszó után az én kőműveseim egyenként kezdtek beszállingózni • az étterembe. Mindegyiknek kezében a kendőbe kötött ebéd, amely többnyire egy jókora darab kenyérből, jó foghagymás kolbászból, vagy szalonnából állt, jó sok hagymával. A beérkező proli körülnéz és szép nyugodtan le ül egy szépen terített, ezüsttel és virággal díszített üres asztalhoz. A világért sem ült volna le oda, ahol egy másik kőműves vagy ács már ült. Nem telt bele 10 perc már minden asztal “foglalt” volt és a prolik nagy komolyan tnulmányozták az étlapot és ha elcsíphettek egy-egy sztrájktörő pincért, akkor végtelen udvariasággal egy levest, vagy babfőzeléket, sört, a humorosabbak pacalt kértek. De kivétel nélkül, kibontották a csomagjaikat és jó étvággyal falatozni kezdtek. Csak úgy szállingózott a hatalmas étteremben a jó hagyma és foghagyma illat. Látni kellett a vendéglős és a szkebek kétségbeesését és az előkelő vendégek meglepetését, amikor a ragyogó éttermet poros ruháju kőművesekkel megtelve találták. Pótaszttalt hoztak be egy hölgynek, de alig, hogy leült, már egy öreg tót kőműves vette az ebédjét és nagy engedelmet kéréssel' átült a hölgyhöz, hogy ne uriatkoz- zon, kedélyesen jegyezte meg, hogy a malacoknak is jobb étvágyuk van ha többen esznek. Természetes, hogy őnagysága sietve távozott az étteremből. (Folytatás a 8-ik oldalon) (
