Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-23 / 1138. szám
1940 november 28. BÉRMUNKÁS S oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A MUNKÁSSÁG ELBIZAKODOTTSÁGÁNAK HÁTRÁNYAI Amióta a “Wagner Labor Act” (munkás védelmi törvény) életbe lépett a munkásság túlságosan sok bizalmat helyez annak gyakorlati értékre és annál kevesebb súlyt fektet a munkahelyen, a termelés szinterén való szervezkedésre. Pedig úgy maga Wagner szenátor — a szóbanforgó törvény szerzője — mint maga Roosevelt elnök beszédeiben ismételten kijelentették, hogy a new deal gyakorlati kivihetősége nagyban függ attól, hogy a munkásság menynyiben lesz képes segítséget nyújtani azok végrehajtásában. Az IWW mindig bizalmatlan volt — és ma is — az ily “munkásvédelmi” törvények értéke és maradandósága iránt, mert az a meggyőződésünk, hogy a kapitalista osztály törvényhozó testületéiben csakis oly törvényeket hozhatnak, amelyek a uralkodó osztály érdekeit képviselik. Az IWW a forradalmi Ipari Unionizmus tanítása mellett a legfőbb súlyt mindig arra helyezte, hogy a munkásság millióival megértesse, hogy a munkaidő, munkabér, a munkatelepeken az egészségi és biztonsági viszonyok stb. kizárólag a munkásság szervezett erejével kell törvényesíteni és végrehajtani. Az IWW 35 éves tanítása nem volt elegendő, hogy a munkásság megfelelő százalékát felrázza és ezen megdöntehetetlen igazságnak tudatára ébressze. Az IWW 35 éves emberfeletti munkálkodása sem volt képes a munkásságot közömbösségégéből kizökkenteni. Ennek a közömbösségnek az eredménye, hogy amikor az ipari összeomlás ránkszakadt, a munkásság képtelen volt bármit tenni saját érdekében és az éhhalál, a nyomor tizedelte sorainkat. Hogy ez hová vezetett volna, azt csak elképzelni lehet. Kétségtelenül egy véres lázadás ütött volna ki, amely — tekintetbe véve a munkásság készületlenségét — csak a munkásság leverésével és egy kegyetlen diktatúra felállítását ereményezte volna. 1932-ben Roosevelt megválasztása ezt a kegyetlen végzetet egyelőre elodázta. Roosevelt elnök és a new deal kormánya felismerte a helyzet komolyságát és néhány esetben drasztikus intézkedéssel kireperálta az időelőtt bekövetkezhető végzetet. Sokan azt állítják, hogy a new deal mentette meg a kapitalizmust. Ez tagadhatatlan. De viszont az is tagadhatatlan, hogy a kapitalizmus összeomlásával a fasizmus, vagy nácizmus került volna fölénybe, mely esetben az elnyomottak százszor siralmasabb helyzetbe kerültek volna, mint a jelenben vannak. Egészen más helyzet állt volna elő, ha a munkásosztály fel lett volna készülve történelmi hivatásának gyakorlására. A new deal éra a veszélyt pillanatnyilag elhárította. Oly viszonyokat teremtettek, amelyeknél a munkásság ideálisab- bakat a szervezkedésre alig remélhet. Ez a lehetőség még ma is meg van a munkásságnak és a legfőbb ideje, hogy ezt a munkásság kihasználja. Mert az eddig hozott reformok rohamosan fogynak. Az eddig hozott “munkásvédelmi” törvények drasztikus módosításoknak vannak alávetve és ma-holnap a kormány minden jóindulata dacára a kapitalizmus kerül teljesen felül. Ezen feltevésre már ma is nyomós biáonyitékok vannak. A Wagner törvény végrehajtására hivatott Labor Relation Board mindig több akadállyal találja magát szembe és a vesztett pörök mindig nagyobb és nagyobb számban kerülnek a porlepte polcokra. Csak nemrégiben szenvedett kudarcot a Labor Board a Ford gyárral szemben és most ismét a Republic Steel Co. győzelméről számolnak be a hírforrások a U. S. Supreme Court döntése folytán. Mindezek vész jelek a munkásságnak, amelyeket ajánlatos figyelembe venni és cselekedni. Az ipari munkásság általában túlságos sok bizalommal viseltetik a törvények tartóssága iránt és bűnös közömbösséggel elmulasztja a termelés színterén a szervezkedést. Pedig ezer és egy bizonyiték van arra, hogy amely törvényeket a kapitalista osztály törvényhozó testületéiben hoznak, azokat ott vissza is vonhatják és a munkásságnak saját szervezett ereje az egyedüli, amelyre biztonsággal támaszkodhat. Mert a munkásság csak abban lehet biztos, amit saját maga alkot és védelmez. Amit mások adnak az csak alamizsna. MOLOTOV A VILÁG SZENZÁCIÓ KÖZPONTJA Az utóbbi hetekben meglehetős feszült idegekkel figyelte a világ közvéleménye Szovjet Oroszország elhatározását. Voltak tünetek, amelyek arra engedtek következtetni, hogy Oroszország megvonja a “véd- angyal” szerepét Hitlertől és nem nyújt segédkezet Európát, sőt az egész világot a barbarizmus fertőjébe sodorni. Ezek a tünetek most a jelek szerint eloszlottak és valószínű, hogy Oroszország sokkal intenzivebb segítséget fog nyújtani Hitlernek. Erre lehet következtetni ab- Dól az eseményből, hogy Molotov, külügyi komisszár fejedelmi pompával utazott Berlinbe a felmerült ellentétek kiegyenlítésére és a nácizmus és “kommunizmus” közötti vérfertőzést még szorosabbra kovácsolni. Molotov “elvtárs” 30 és egynéhány kísérővel külön vonaton utazott Berlinbe. A kíséretbe voltak ipari és kereskedelmi szakértők, diplomaták, mérnökök és egy sereg lakáj, akinek hivatása Molotov “elvtárs” kényelmére ügyelni. A hírszolgálat szerint a nácik nem annyira hipokraták, mint az oroszok, mert amikor Ribbentrop Moszkvában járt az egész város tele volt a swasti- kás zászlókkal, Berlinbe azonban alig lehetett itt-ott látni a ' sarló-kalapácsos zászlót. A ban-v ketteken kívül tárgyalások is folynak az “államférfiak” között, de ezideig sem a tárgy mibenlétéről, sem pedig az eredményről nem lehet megbízható hirt kapni. Kétségtelen azonban az, hogy az Angliában szenvedett kudarc, majd újabban Görögországban tették szükségessé. Mint ismeretes Hitler blitz- kriegje csak azon országokban vált be, ahol semmi ellentállást nem fejtettek ki. Az Angliánál szenvedett kudarc azonban azt látszik bizonyítani, hagy a náci hadsereg nem is olyan min- denekfelett való és Hitlernek sincs ördöge, hogy mindent keresztülvihet, amit akar. Bár a repülőgépek százai már hónapok óta bombázzák Angliát, ahelyett, hogy a gyengülés jelei mutatkoznának, az angolok mindig, nagyob erővel verik vissza a náci repülőket és mindig több repülőt küldenek a német városok bombázására. A haladó 19-ik század a polgári társadalomban és a munkásmozgalomban is kitermelte a maga nagy történelmi nagyjait. Követve a nagy francia forradalommal létrejött uj polgári, majd az utópisztikus szocializmussal fejlődő, újabb modernebb az anyagi és gazdasági alapból létrejött, tudományos elemzését a gazdasági és materiális életnek, amely megszülte az uj világszemlélet munkás bölcseit, történészeit és magát a munkások helyzetéhez mért teoritikusait. A nyugateurópai kontinensen kivált e téren Németország. Maga a tudományos szocializmus két kiválósága, elsősorban Friedrich Engels “Az Utópisztikus Szocializmustól a Tudományos Szocializmusig” cimü müvében büszkén hivatkozik a német filozófia Kant, Hegel stb. tudós, alapvető dialektikus módszerére. Majd a nagy mester Kari Marx, Liebknecht, Bebel és sok más kiváló munkás és munkás- érzelmű tudósra. Végig a nyugat sőt középeurópai polgári forradalmakban mint egy vörös fonál, megjelent az uj kort hirdető proletárforradalmár is. Már a porosz-francia háború (1870-71) Bebel, Liebknecht, Most és sok más nagyobb és kisebb kaliberű munkás agitátor megkísérli a porosz junkerek érdekében folyó első imperialista háború idején az uralmat bitorlókkal a harcot felvenni. 1875. fordulót jelent a már hatalmasodó német szocialista mozgalomban. A forradalmi szocialisták egy árnyalata kompromisszumra lép az opportunista Lassale árnyalattal, Marx és Engles ellenzése dacára. Ettől az időtől fogva sorjában a tanítás és szervezés helyett a voksok vadászása és a “békésen való békélés” a már kiforgatott Baranovsky elmélet helyettesíti. így sorjában Millerand, Bri- and, Clemanceu a francia korAnglia példáját Görögország is követte, ahol az olasz csapatok minden “félelmességük” dacára sem képesek előrenyomulni. Pedig — mint egy riporter megjegyezte: “a görög katonák szoknyába harcolnak, még sem képesek őket leverni az olaszok, de mi fog történni, ha nadrággot vesznek fel?” __ Szovjet Oroszország viselkedése minden esetre sok álmatlan éjszakát szerzett Hitler és diktátor társainak. Görög és Törökországok Angliával rokonszenveznek és volt ok remélni, hogy Sztálin az utóbbiakkal vállal szolidaritást. Most azonban minden valószínűség szerint ennek vége. Ha Hitler terve sikerül, az orosz medve belátható időn belül vasra lesz verve és nem fogja nyugtalanítani a barbarizmus lovagjait. Azért, hogy Motoltov Berlinbe utazásával a világ szenzáció központjába került — a headlinekon Hitler helyét foglalta el — borzalmas árat fizet nemcsak Oroszország, hanem az egész világ. mányban vállal miniszteri hivatalt. Bebelből német hazafi válik. A forradalmár Bebel, aki esztendőket töltött börtönben, hajlandó a német junker hazafiak érdekében fegyvert fogni. Az uj ideológia termékeny talajra talál a mi volt szülőföldünkön, Ausztriában, Csehországban, Belgiumban és igy tovább. A haza fogalma átszáll a párt és egyéb munkásintézmények tagságára. A hazátlan bitangból, amint azokat a németek szószátyár császára titulálta, jó honhü hazafiak lettek, kevés kivétellel. De mint ahogy minden élő, cselekvő társadalomban, úgy . a már imperialisztikus társadalommá fejlődő társadalomban mutatkozik az elégedetlenség szüleménye az uj “bérrendszer” eltörlésére törekvő elem. Az első imperialista világháborúban eklatáns példában nyilatkozik meg a tagságba plántált és most először a párt tulajdon megvédéséből eredő, anyagi előnyök megvédése céljából a fentebb többször említett hazafias szellem. A tulajdonjog, a jól dotált párt és szak- szervezeti bürokraták, a bársonyszéket koptató pártpolitikus anyagi előnye és igy tovább éleszti a hazafiui ideológiát. Uj irodalmak, az ujratanitás (umlernen) ideológiája foglalja el az osztályharc, az értékelmélet, a történelem, anyagelvi alapján folyt történések tanulmányozását. A világháború igazolja papírra vetett megfigyelésemet. Ha fizikai helyzetem engedi, rövidesen rátérek az itt felsoroltak eredményeire. Most csak any- nyit. Hála a német opportunizmusnak elsősorban az szülte a vezérek imádását, vakon követését. Elgáncsolta a már lerongyolódott, éhező tömegekben ébredő hitet egy szebb, emberibb és Bebel által oly szépen megrajzolt ideális társadalmat. Az Engels által kifejezésre jut(Folytatás a 6-ik oldalon) A modern munkásmozgalom tragédiája /
