Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-23 / 1138. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 23. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNG ARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ........................$2.00 ^ne Year ..............................$2.00 Félévre ................................. 1-00 Six Months ......................... 1.00 Egyes szám ára ............. 5c Single Copy ............. 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD leg a munkásszolidaritáson épült fel, még a legfanatikusabb elvtárs is azt felelné, hogy minden reménye csak ez volna. Sajnos, de a jelenlegi számottevő mozgalmakból élősködők, akár radikálisak, akár reakciósok, nem hívei egy olyan munkásszervezet kiépítésének, ahol maga a tagság volna az irányadó. Sokszor hallottuk már hangoztatni Marx Károlynak azt *a megdöntehetetlen igaz mondását, hogy “A munkásosztály felszabadítása csak kizárólag a munkásosztály müve lehet”. Ha a fenti megállapítás megállja a helyét, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy mind azok, akik nem őszintén azon dolgoznak, hogy egy ilyen tiszta osztályszervezete naggyá épüljön a munkásosztálynak, azok egyáltalán nem hívei a munkásosztály felszabadításának. A mai követelményeknek megfelelő szervezet az IWW, mely kizárólag a munkásszolidaritáson épül és amelyben maga a tagság a szervezet irányitója. Egységes munkásmozgalom Amerikában még akkor sem jöhet létre, ha az AFL és a CIO megszűnnek egymás ellen harcolni és még ha például ezt a békés egységet a kapitalista osztály politikai megbízottjai foganatosítanák, aminek természetes következménye csak az lehet, hogy mindkét szervezet karöltve igyekeznek a kapitalizmust szolgálni a munkásosztály rovására. Egységes munkásmozgalom (A-l) Nagy jelentőségű húrokat pengetnek azok, akik arról beszélnek ma, hogy egy egységes munkásmozgalmat kell létesíteni az északamerikai kontinensen. Sokan, akik az amerikai munkásmozgalmat csak felületesen ismerik, elérkezettnek tartják az időt; mert úgy vélik, hogy John L. Lewis a CIO hírhedt elnöke esetleg félre áll, ha ugyan ezt komolyan lehet venni. Ha bárkit is meglepett Lewisnak nyíltan a reakcióhoz való csatlakozása, de minket forradalmi unionistákat nem. Mert Lewis csak azon az utón haladt, amelyiken mindig. Nem mostan csatlakozott ő a reakció táborába, mert a reakció volt hitvallása egész életében, vagyis az amerikai munkásmozgalom, ha ugyan a számottevőket — AFL és a CIO —annak lehet tényleg nevezni. Ezek a fentne- vezett mozgalmak a kezdettől fogva bürokratikus mozgalmaknak jelképei. Még csak névleg sem lehet őket demokratikus intézményeknek nevezni. Milyen jelzővel illethetünk egy oly mozgalmat, ahol a tagságnak semmi joga nincsen csak fizető alanyt képez. Úgy az AFL-be, mint a CIO-ba a tisztviselők teljhatalmú urai a szervezetnek, akiknek megválasztása sem tartozik a tagság hatáskörébe. Akik állításainkban kételkednek azoktól kérdezem, ha fizető tagjai a fentnevezett szervezet bármelyikének, szavazott-e valamikor is a tagság, Mr Greenre vagy Mr. Lewis- ra, hogy ők legyenek a szervezet elnökei? Habár mindkét szervezet évenként konvenciót szokott tartani, ahol ugyan a tagság maga megint nincs képviselve, csak az ország különböző kerületeinek főtisztviselői, akiket rendszerint maga a főelnök teljhatalmú rendelete juttatja abba az állásba és igy természetes, hogy ezek az elemek, akik ezeknek a “munkás” konvencióknak a hivatalos küldöttjei, ezek választják azután úgy az AFL, mint a CIO elnök urait. A fizető tagság az természetesen nem jön számításba. Amikor tehát egységes munkásmozgalomról beszélünk itt az Egyesült Államokban szó sem lehet arról, még akkor sem, ha esetleg a szervezeti tagságban él az á tudat, hogy a munkások ereje az egyesülésben rejlik. Azok, akik ma abban a reményben ringatóznak, hogy Lewis lemondása a CIO elnökségéről meghozza az egységet, csalódnak Egységről csak egy feltétel alatt lehetne beszélni, ha a fent nevezett szervezetek legalább annyira demokratikusok lennének mint maga az itteni kapitalizmus, mely az Egyesült Államok elnökét népszavazással választja meg. Ami sajnos, de sem az AFL-nél, sem pedig a CIO-nál ehez a fizető tagságnak joga nincs. Mind ezek bizonyítékok arra, hogy egység a munkásmozgalomban nem jöhet létre amig ez a két szervezet tartja az amerikai munkásokat a táborban. Ezek a szervezetek megalakulásuktól kezdve úgy lettek felépítve, hogy sem bent a szervezetben magában, sem pedig a munkásmegmozdulásokban nincsen megadva a szervezet tagságának az az önálló joga, hogy saját ügyét a tagság maga intézze. A CIO kialakulása idején sokan vérmes reményeket fűztek arra vonatkozóan, hogy már tényleg megvan az amerikai munkásoknak egy egységes és “forradalmi” ipari szervezete. Az eddigi tapasztalat elég volt, hogy meggyőzze azokat, akik még mindig útját álták egv igazi forradalmi ipari szervezet kiépítésének — mint az IWW — hogy igazunk volt akkor is, most meg kézzel fogható bizonyítékaink vannak arra vonatkozóan, hogy a CIO éppen úgy mint maga az AFL, nem képezheti az amerikai munkások egységét. Nem pedig azért, mert egy olyan szervezet, ahol a tagság csak fizető alany, ott nem lehet szó, sem munkásszolidaritásról, sem egységről. Ma már teljesen nyilván való, hogy a CIO csak arra alakult, hogy a New Deal adminisztrációnak legyen egy házi szervezete, ami segíti őt programjának keresztülvitelében. Mivel a CIO fővezére nem tudta beteges hajlamát az Egyesült Államok elnökével szemben érvényesíteni, igy azután nem csak a munkások elárulására tanúsított hajlandóságot, hanem a CIO-t életre hivó adminisztráció ellen is. Egységes munkásmozgalomról csak akkor lehet szó, ha maga a munkásság épiti fel, egy minden tekintetben demokratikus és az ipari fejlődésnek megfelelő forradalmi ipari szervezetét, amely szervezetet maga a tagság irányit. Ha mostan megkérdeznénk minden józanul gondolkodó munkást, hogy hive-e egy olyan szervezet felépítésének amely tény-A GENERAL DEFENSE COMMITTEE, az osztályharc foglyait védő és segélyző országos bizottság gyüj- tőiveket küldött a mag}rar munkásokhoz is, amelyekhez az alábbi levelet csatolta, amelyet mi is leközlünk, hogy olvasóink, akiknek módjukban van hozzájáruljanak a támogatáshoz. t ^ Szerk. Tisztelt Munkástárs: A KARÁCSONYI hangulat, csillogó csecse-becséivel, gyermek kacagással, szeretteink társaságával és sok más örömet okozó eseményeivel, amit nem szeretnénk nélkülözni, ismét küszöbön van. Mi, akik szabadon vagyunk, mindennek részesei lehetünk. \ De vannak 'Munkástársaink, Testvéreink, akik az osztályharc első soraiban harcoltak a műn-, kásosztály szervezkedési szabadságáért és emberiesebb életmódért, akiket az uralkodó osztály börtönökbe zárt a munkásosztály érdekében kifejtett tevékenységükért. Ezen Munkástársainknak a karácsonyi hangulat nem jelent örömet, hacsak Mi, akik kint vagyunk, azt lehetővé nem tesszük. A múltban Amerika munkássága — közöttük a magyarul beszélő munkásság is — saját nélkülözése árán is áldozatot hozott az osztályharc foglyaiért. Ez évben sem feledkezhetünk meg a börtönökben sínylődő testvéreinkről. Az a tény, hogy a munkásosztály legbátrabb jai koholt vádak alapján a börtönökben szenved, minden szabadság szerető ember legszentebb meggyőződésének megsértése.' Amerika munkássága a jelenben még nincs felkészülve, hogy szervezett erejével kényszerítse az uralkodó osztályt a börtönök kinyitására és amig ez az idő elérkezik, tegyük meg a legjobbat azáltal, hogy tehetségünkhöz mérten támogatjuk az osztályharc foglyai érdekében megindított akciót és erre felszólítjuk mindazokat, akik hisznek abban, hogy a munkás- osztálynak joga van szervezkedni egy szebb jövő megteremtése érdekében. Az osztályharc foglyainak családjai a legnagyobb nélkülözések között élnek. Ezen munkásoknak a “polgári szabadság” nevetséges tréfa: az “emberi jogok iránti általános tisztelet” csak állítás: és az “igazság” mese. A gyüjtőiv az osztályharc foglyai és azok családjainak támogatását szolgálja és nem hisszük, hogy ennél üdvösebb ügyet bárki is támogathat. Az elmúlt évben az osztályharc foglyai egyenként 40.00 dollárt és családjaik 50.00 dollárt kaptak a General Defense Committee- tól. Hogy ez évben milyen ösz- szeget tudunk juttatni, az attól függ, hogy támogatóink mily áldozatkészséget tanúsítanak az ügy iránt. A nemes ügyre való tekintettel, nincs kétségünk aziránt, hogy minden támogatónk a legnagyobb készséggel teljesíti kérésünket. Abban a reményben, hogy áldozatkészségük révén a karácsonyi hangulatot a legkellemesebbé tehetjük az osztályharc foglyainak és családjainak, vagyunk Hive az Ipari Szabadságért a General Qefense Committee. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót iriuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
