Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-23 / 1138. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 november 23. Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A hétpecsétes titok Burgonya pedig nincs, bár kezdetben nyilván vala. Olyan tény ez, amelyről csaknem minden napilap beszámol. A nyugati front eseményei kétségtelenül döbbenetesek és sok tekintetben lényegesen befolyásolják majd az emberiség jövendő fejlődését, de az a háziasszony, akivel ma reggel beszélgettem, csak egyetlen témát hajtogatott: — Burgonya kellene, burgonya. Miért? Tessék szétnézni a piacon. Tök van. Kilója 1 pengő 20 fillér. Paradicsom van. Kilója 7 pengő. Karfiol van. Kilója 1 pengő. Hazai zöldborsó van. Kilója 75 fillér. Uborka van. Kilója 1 pengő 40 fillér. Gyümölcs is van, de az áráról egyenlőre ne beszéljünk. Hús is van. Kilója 3 pengőig terjed (a legolcsóbb juhhus is 1 pengő 60 fillér!). Burgonya azonban nincs, pedig a szegényembernek változatlanul ez a fő tápláléka. Hiá- oa itt minden ügyeskedés. Hiába olvasom naponként a megnyugtató kijelentéseket és nyilatkozatokat — a főtáplálékot, sőt: az egyetlen táplálékot képtelenség megkapni. Most adjanak tanácsot az illetékesek, mit tegyek. Ez a kérdés: enni, vagy nem enni? Máris robogtunk kifelé a nagyvásártelepre. Szeretnénk megfejteni azt a titkot, miért nincs burgonya. Az egyik kereskedő már felel is: — Kérem. Budapest napi burgonyaszükséglete még mindig 35—40 vágón. Ezzel szemben ma beérkezett összesen 18 vágón Ella és Krüger, azaz a két leggyengébbminőségü áru. — Rendben van. Ez is valami. De hová tűnik el ez az áru- mennyiség? Miért nem jut ebből a kisfogyasztónak? A manók nyelik el talán a burgonyát? őfelségét, a mindenható krumplit ? — Kár tréfálni — mondja a kereskedő —, mert mi magunk is sokat bosszankodunk az ügy miatt. A burgonyahiány miatt nem fogy a saláta. Hatalmas és most már olcsó salátatételek kallódnak igy el értékük alatt. A kisember a drága primőröket még nem képes megvásárolni. Az uj burgonya meg kincs.-— Jó, jó, de a beérkezett 18 vágón krumpli hová tűnt? — Nagyrészét a kenyérgyárak viszik el. Fontos nyersanyag a burgonya a pékipari termelésben. Nagy tétellel szerepelnek a kórházak, a Községi Élelmiszerüzem és egyéb közintézmények. A kiskereskedők itt naponként legfeljebb 10—15 kilogramm burgonyát kapnak, azért is valóságos közelharcot kell folytatniok. Ehhez képest a nyugati front eseményei . . . — Ne vicceljünk, kérem — adom vissza a kölcsönt —, komoly ügy . . : nagyon komoly . . . Dehát miért nincs burgonya? — Uram —válaszol a kereskedő —, ha a személyem kívül marad a játékon, elárulom önnek a titkot. — Csupa fül vagyok. — Addig, amíg a legnagyobb munkáspiacokon, Újpesten, Rákospalotán, Pesterzsébeten, Kispesten és egyebütt meglehetősen nyíltan 30—34 fillért kérhetnek egy kiló burgonyáért, aminek csaknem felét elhajigál- ja a háziasszony, addig a burgonya rejtélyes uton-módon ezekre a piacokra tódul. Mert a burgonya spekulánsok értik a mesterségüket. A vidéki vermek csak arra a büvszóra nyílnak ki, hogy “magasabb ár!” Ha ez a magasabb ár Pesten is megjelenhetne. Ajjé, de menynyi lenne. Dunát lehetne vele rekeszteni. — Köszönöm. Én máris rohanok. — Hová? Hová? — Szintézist csinálni! Burgonya tehát van a vidéki vermekben. Felhozatal azonban nincs, illetőleg a felhozott burgonyamennyiség nem fedezi a szükségletet. Azt mondják, mindez megszűnik majd, ha a zöldfőzelékek olcsóbbak lesznek. Egy pillanatra sem kételkedünk ebben a bölcseségben. Dehát, amint az asszonyok mondják: Mi lesz addig? Ki felel arra a kérdésre: enni, vagy nem enni ? Felemelni a burgonya árát, hogy ez vesrenyezhessőn a környéki' árakkal. Tej se, tökéletes, abszolút képtelenség! Arra kellene törekedni, hogy a 30—34 filléres burgonyaárak a környéken se uralkodhassanak. Kispesten például már 40 fii lért is elkértek egy kilógramm burgonyáért. A helyzet végülis annyira elfajult, hogy a polgár- mester kénytelen volt razziát tartani és rengetek árus ellen eljárást indítani. A kereskedői: ugyan azzal védekeznek, hogy ők is drágán kapták az árut — egyelőre azonban (a razzia következtében) Kispesten nincs többé burgonya. Két munkásasszony Két barátnő találkozott a járásbíróság folyosóján. Mind a kettő egy házban lakott valahol a Ferencvárosban és mind a kettő özvegy. Az egyik özvegy kenyérgyárban tisztogatta és törte a burgonyát, a másik varrógép fölé hajolt reggeltől-estig, egy királyuccai nagyüzemben. A kenyérgyári munkásnő férjét a tbc., a varrónő urát valamilyen más betegség ölte meg. Gyermek itt is, ott is maradt, kettő-kettő. Hogy a kenyérkeresők elköszöntek ebből az árnyékvilágból, az özvegyek vették fel a harcot az élettel az életért és a gyermekekért. Dolgoztak, mert dol- gozniok kellett. Naphajlatkor azonban a két barátnő összeült és beszélgetett. Valószínű nem divatbemutatóról csevegtek, és holmi folyószámlákról sem esett szó, de bizonyos, hogy néha-néha nevettek is. Különösebb baj nem is történt mindaddig, amig a varrónő el nem vesztette az állását. Úgy lehet, ennél több oka volt. Talán a gazdasági válság, talán éppen a zsidótörvény vagy talán éppen az, hogy az özvegy kicsit öregecske volt munkára? Mindegy, de tény, hogy a varrónőre, két gyermekére és az özvegy kandúrjára, sanyarú napok következtek. A szomszédok, amennyire tőlük telt, segítették a szerencesétlen családot s az özvegy napestig talpalt hogy munkát szerezzen. Sajnos, nem volt szerencséje. Ellenben a másik özvegy, a kenyérgyári munkásnő egy este összeráncolta szeme felett a bőrt és rákérdezett csemetéire: —Reggel a kamrába maradt egy jókora darab kolbász, a vacsoránk lett volna — hová tűnt? A gyerekek nem tudták. Az özvegy hümmögött, veszekedett a gyermekéivel és másnap megint eltűnt egy darab fejhus a kamrából. Ennek sem akadt gazdája. Aztán még néhányszor előfordult, hogy holmi húsétel eltűnt, de végül az özvegy elcsípte a tolvajt. A varrónő kandúrja volt. A közös világitóudvar ablakán mászott a kamrába és _^ppen a hájat akarta elemelni, 'amikor az özvegy rajtaütött. Nagy diadallal vitte a másik özvegyhez. Ebből a találkozásból lett a kölcsönös becsületsértés. Ennek az ügynek a tárgyalására jelent meg a két özvegy: a kenyérgyári munkásnő előbb, a varrónő később. A tárgyalásra még vár- niok kellett, tehát vártak. A varrónő azonban sirt. Keservesen szipogott a pádon. A könnyek megindítják az embert s a kenyérgyári munkásnő, haragot félretéve, közeledett volt barátnőjéhez. — Mi történt? — érdeklődött részvéttel. — Meghalt . . . meghalt . . . szipogta a varrónő. — Melyik halt meg? A kisebb vagy a nagyobb gyermek — kérdezte a kenyérgyári munkásnő és már ő is pityogott. A felelet nem késett. — Egyik sem, hanem a Pityu . . . — A kandúr? — Igen . . . Ha nincs bűnbak, nincs pör sem, gondolta a kenyérgyári munkásnő s most már minden gondja az volt, hogy megvigasztalja barátnőjét. És vigasztalta. Annyira vigasztalta, hogy mindenről megfeledkezett. Tárgyalás ide, tárgyalás oda, menjünk haza! Hazamentek ... és amikor a kapuba beléptek, elébük szaladt a “halott Pityu”. A farka mint a kérdőjel kunkorodott és dorombolva dörzsölődött asszonya szoknyájához. A kenyérgyári munkásnőt elfogta a harag. — Hát ez itt micsoda ? Hiszen nem halt meg! A varrónő is dühös lett. Mert a lakásba zárta a kandúrt, hát hogyan jött ki onnan? De feltalálta magát. — Látja, látja, szomszédaszAZ ÉPITŐ-GARDÁM BEFIZETTEK: St. Fazekas, New York .... 3.00 L. Fülöp, New York ......... 5.00 E. Szigeti, New York ..... 5.00 X231958 New York .........16.00 J. Bodnár, New York ..... 5.00 Nagy Gábor, New York .... 6.00 M. Vlasits, New York __ 5.00 Stefankó Márton, N.Y...... 6.00 J. Németh, New York __ 2.00 J. Feiti, New York .......... 1.00 J. Pataky, Brooklyn ...... 3.00 J. Dushek, Nutley ...........12.00 J. Nagy, Astoria .............. 1.00 J. Havel .............................12.00 A. Kucher, Pittsburgh .... 2.00 J. Rascan, Bridgeport ..... 3.00 J. i Herold, Bridgeport .__ 3.00 J. Fodor, Cuyahoga Falls..10.50 Alakszay, Sándor, Akron .. 2.00 Farkas Imre, Akron ....... 6.00 Schwindt Gyula, Akron .... 1.00 Vizi József, Akron .......... 8.00 L. Lefkovits, Cleveland .... 4.00 Bercsa, Jánosné, Clev....... 4.00 Sqherhaufer Géza, Clev. .. 1.00 J. Kollár, Cleveland ....... 5.00 J. Herceg, Cleveland .....- 6.00 A. Molnár .......... 6.00 J. E. Takács, Cleveland .... 3.00 Hering Pál, Buffalo ........ 2.00 Hering Pálné, Buffalo ..... 2.00 JÖNNEK A RENDELÉSEK A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁRA Hogy lapunk olvasói menynyire értékelik a több mint tiz esztendőn keresztül kiadott BÉRMUNKÁS NAPTÁRT mi sem igazolja jobban, mine hogy az elmúlt tizennégy nap alatt, ahogy ezen a helyen a felszólításunk megjelent a naptár rendelésre, naponta kapjuk az előjegyzéseket úgy a lapkezelő Munkástársaktól, mint az olvasóktól, akik nem akarják nélkülözni az 1941- es BÉRMUNKÁS NAPTÁRT A Bérmunkás írógárdája és az amerikai magyar munkásmozgalom ismert személyei tudásuk legjavát adják azokban az Írásokban, amelyeket naptárunk részére Írtak. Lapunk olvasói előtt tudott dolog, hogy a naptárt nem tudnánk 35 centért árusítani, ha üzleti hirdetések közlésével nem segítenek a költségek fedezését. Akik ezen a módon is segíteni tudják a BÉRMUNKÁS NAPTÁRT megjelentetésében, hogy üzleti hirdetést tudnak szerezni, azok, valamint a naptár rendelők levelüket BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. címezzék, hogy bővebb felvilágosítást nyerjenek a hirdetések felvé- vételére. szony, engem is becsapott a bi-„ tang! — mondta fájdalmas hangon és arra gondolt, hogy szerencsére, már lekésték a tárgyalást.
