Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)

1940-11-23 / 1138. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM . CLEVELAND,

Az amerikai munkásság problémái nem az AFL és a CIO különállásában van

1940 NOV. 23

NUMBER 1138 SZÁM

Megfelelő jelszóval az amerikai néppel mindent ellehet hitetni

Szinte bámulatos az a félrevezetés vagy enyhén jellemezve az a tudatlanság, amely a sajtót, nem különben a “közvéleményt’ az utóbbi napokban megjárta a két nagy munkásszervezet e héten megkezdett konvenciójával kapcsolatosan.

Majdnem általánosságban úgy látják, hogy a CIO éléről John

L. Lewis menni fog. — mert hiszen ezt jelentette ki a választási kampány alatt egyik be- \ szédében, ha Roosevelt győzne. Ugyan ez a csoport véleménye, hogy Lewis nélkül a három milliós CIO tagság feladja különállóságát és részévé válik az AFL-nek.

Igaz, hogy ezt az egységet sürgeti maga a kormány is, azt állítva, hogy egységes munkásszervezet több súllyal bir a munkás kérdésekben. Ennél a megállapításnál szabadjon egy néhány megjegyzést tennünk, amelynek alátámasztását az az egységes munkásmozgalom szolgálja, amelyet az ország történelme az American Federation of Labor félszázados történetében annyi sokszor bemutatott. Hiszen csak alig néhány esztendeje, hogy ez az egység megbomlott, vagyis egységes volt a szakszervezeti mozgalom és a dolgozók csoportjai éppen olyan módon lettek a vezérek által egymás ellen kijátszva, mint ahogyan a két szervezet idejében voltak. Nagy tudatlanságra vall az a feltevés is, hogy akár az AFL akár a CIO maradna az egységes munkásszervezet, hogy á munkáltató osztály egyre fokozódó kizsákmányolásával szemben erélyesebb harcot folytatna, hogy célja a munkanélküliség megszünetése lenne, nem is beszélve arról, a követelményről, hogy a mai rendszer megváltoztatásával a termelés szükségletre történne, a mostani profit érdek helyett.

A munkások tiz és száz ezrei tudják, hogy az amerikai dolgozók érdeke bár egységes munkásmozgalmat kíván az egységes tőkésosztállyal szemben, de az egység mellett éppen olyan követelménye, hogy a szervezet olyan célt tűzzön maga elé és harcaiban olyan eszközöket használjon, amely már ebben a rendszerben is jóléthez juttathat MINDEN munkást, MINDEN munkás családot. Dőreség lenne azzal áltatnunk magunkat, hogy ilyen szervezetnek a megteremtésében egyetlen ^ lépést tennének akár a kormány részéről, akár a mostani két munkásszervezet vezetősége oldaláról. Ilyen szervezet felépítésének az érdeke, kizárólag csak a munkások érdeke és ezért nekik kell ezt létre hozmok a vezérek mellőzésével, mert az a másik feltevés, hogy a munkásoknak elkalmuk vagy módjuk van az egységes szervezetet a maguk kívánalma szerint megformálni — már harmincöt esztendővel ezelőtt hajótörést szenvedett és azóta is a szervezet keretein kívül találják magukat azok, akik azt újból megkísérlik.

Az amerikai munkásszervezet ezen két iránya nem bizonyult a munkásság erős várának. Helyettük a forradalmi elmélettel telitett ipari szervezeteket kell felépíteni.

(B-y) Hogy időt és fáradságot takarítsunk a besugóknek, rögtön bijelentjük, hogy ezt nálunk nagyobb és híresebb ember mondta. A nagy amerikai nyilvánosság előtt mondta. Itt az Egyesült Államokban mondta. Itt az Egyesült Államokban mondta, sőt le is irta. Ezer szerencséje, hogy nem polgár mert akkor büntetlenül nem is mondhatta volna. Mert ma-holnap — vagy talán már ma — azt sem szabad mondani egy polgárnak, hogy szocialista, sem azt, hogy forradalmár, DE EGYSZERRE MINDKETTŐ, hát ez kérem “subversive” állapot, ami szigorúén büntetendő.

Aki ezt mondta, az egy világhírű tudós és iró H. G. Wells, aki most vendég itt.

Rámutatott a “Nation”-ban, hogy a föltalálások és fölfedezések állandó sorozata forradalmi változást okozott a világban és az állapotokban, amelyekben tovább nem maradhatunk.

“Nem csak a mechanikai energia, de az emberi energiának a legmozgékonyabb típusa feszegeti a társadalmat. A sok fiatal munkanélküliek szolgáltatják a hajtóerőt a náci, a ías- izta, a kommunista mozgalmak számára, mely mozgalmak mindenütt darabokra tépik jelenlegi társadalmi rendszerünket. Amíg a szüntelen forrongásból, viszályból nem találunk kivezető utat, hogy ezt az emberi energiát teremtő munkára használhassuk, addig csak egyre rosszabb lesz a helyzet.”

Rámutat továbbá arra, hogy a mai versengő üzleti rendszer

A most befejezett országos népszámlálás, illetve annak eredménye, annak a megállapítására kényszeríti a statisztikusokat, hogy a nemzet szaporodása népességben nem kielégítő, mert a születések aránytalanul csökkentek az elmúlt tiz esztendőben. Vagyis a depresszió okozta nehéz létfentartás elsősorban a szoporodást korlátozta. Másrészt a halálozás csökkenésével a népesség évszámai lettek magasabbak, ami nemzeti szempontból bár előnyös körülmény, de a kapitalista rendszer filozófiája szerint olyan helyzet, amely felett gondolkodni keli. Természetes, hogy ezt a gondolkodást a polgári sajtó és statisztikusok olyan módon végtarthatatlanul pusztító és háborút okozó rendszer.

“A legnagyobb tisztelettel mondom” — folytatja Wells — “hogy aki ide-oda futva követel világbékét, de a saját kormányát nem hajlandó félrelökni, hogy a politikai és gazdasági kontrolt egy nemzetközi rendszerbe kovácsolja, az vagy za- vartagyu' vagy hazug vagy mindkettő. Ez az angol birodalom végét jelenti. Ezzel a tény- nyel szemközt kell nézni. Más szavakkal azt mondom, hogy ha igazán akarunk világbékét és jólétet akkor mi nemzetközi forradalmi szocialisták vagyunk és a magam részéről nem tudom, hogy lehet más következtetésre jutni.”

Wells szerint sem a német “nemzeti szocializmus”, sem az orosz nemzeti bolsevizmus nem megfelelő megoldás.

CSAK KÖVETKEZETESEK AZ ELVTÁRSAK

Mint az 1917-es események alatt, úgy sietnek az elvtársak most is jófiuknak látszani. Az elmúlt napokban konferenciát tartottak New Yorkban a kommunisták, ahol elhatározták, hogy “megszakítják a kapcsolatukat az Intemationáléval és minden olyan csoporttal, amely az Egyesült Államokon kívül működik.”

Ugyanis a szenátus hozott egy törvényt, amely januárban lép életbe és annak rendelkezése, hogy minden olyan organizáció tagjai, amelyet külföldről irányítanak, regisztrálni kötelesek magukat.

zik, hogy azt meg is hallja az a nép, amellyel logikájuknak igazságát el is akarják hitetni.

Mindgyakrabban találkozunk elmélkedésekkel, magyarázásokkal, hogy a bevándorlás kapuit újból fel kellene nyitni. Az IWW lapjai voltak annak idején azok, amelyek a legvégsőig harcoltak az ellen, hogy ez az ország letérjen arról az útjáról, amelyen szabad utat nyerhetett az élettől hajtott vagy üldözött emberiség. De mert a kapitalizmus úgy látta, hogy neki súlyos tételt jelent a rendszere révén nyomorba juttatottak eltartása, igyekezett azok számát legalább a bevándorlás szigorításával csökkenteni. Természetesen hamisak voltak a jelszavak, amelyek alapján a kapuzárást keresztül vihették és hamisak a beállítások, amelyekkel most a bevándorlás megnyitása érdekében hangulatot akarnak csinálni.

Egyrészt a könyörületest ját- szák, hogy az európai északi népekkel az amerikai Alaszka

területét benépesithessék, másrészt attól félnek és ez az igazi oka a tapogatózásnak, hogy a nemzetvédelem megszervezésével az iparokból elvontak helyet betöltőkkel a munkanélküliek hadserege meg* ne csökkenjen. Bár az amerikai munkás áltlagosan messze van attól az öntudatosságtól, hogy a munka értékét felismerni tudná, de annyit tud a munkaerő piacról, hogy ha kevés a kínálat, a munka értéke nagyobb, vagyis ha azt veszik észre akár a gyárakban benn dolgozók serege, akár a gyárak kapuján kívül állók, hogy kevesebben vannak, akik munkaerejüket árulják, a munkaerő értéke emelkedik, a munkás nagyobb bért tud magának biztosítani. A nagyobb bér egyértelmű a haszon csökkenéssel és semmi sem olyan fájó a kapitalista osztálynak, mint amikor ők nem korlátlan diktálói a munkaerő .értékének.

Forradalmi ipari unionista ma sem lehet ellensége annak az emberi szabadságnak, hogy midenki ott kereshesse a boldogulását, ahol azt megtalálni véli. Itt csak ráakartunk mutatni arra az annyiszor leszögezett tényre, hogy a kapitalista osztály minden rendelkezését, minden törvényét és minden erkölcsét az érdekéhez és a zsebéhez szabja, azaz alkotja, A tegnap szentnek, sérthetetlennek mondottakat, ma vagy holnap rossznak nyilvánítja, amikor az érdekük máskép igénylik.

‘Forradalmi szocialisták vagyunk’

/

i