Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-20 / 1120. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 JULY 20 NUMBER 1120 SZÁM Lefejezés és börtön a fasizta uralom szolgálatában Nyitott Szemmel állunk a vártán... Mindig újabb és újabb híreket kapunk Berlinből, melyekből láthatjuk a hitleri fasizmus áldásos munkáját a nép érdekében. Legalább is ennek tünteik föl az uralmon levő egyszerű értelemben csak egyféleképpen nevezhető rablógyilkosok. És azok akik azt hitték, hogy már végre befejeződött ennek a társaságnak a német nép elnyomására történő újabb intézkedései, azok nagyon is tévedtek. Csak ezután fog«>- kezdődni a terror uralom és ahogyan a jelek mutatják, amit eddig csináltak az csak kis előjátéka volt a nagy akciónak. Most adja hírül a berlini rádió, hogy 4 egyént halálra Ítéltek és következő hajnalban lefejezték őket, “antiszociális” viselkedésük miatt. Hat személyt pedig 3 évi börtönre Ítéltek el, amiért rádiójukat külföldi hírek hallgatására kapcsolták be. Mert amint mondja a hir, “Németországban csak német szót hallgathat a nép, mert a németek igazságszertete a német hírek tekintetében elismert az egész világon”. így segítik elő a haladást a hitleri uralom banditái és ilyen értelemben indultak a fölszaba- ditási útjukra a népek érdeképen. Ez a felszabadulás érte az eddig elfoglalt területek lakosait, akiknek most már a lélegzésüket is hitleri parancsai fogják kormányozni. Ezen fölszabadulás alatt egy rádió hírnek a meghallgatása főbenjáró bűn, ami nem a centralizált hitleri központból van leadva, mig a hitleri központ híreit nemcsak kötelessége mindenkinek hallgatni, de azt el kell fogadják, mint a “németek igazságszere- tetét a hírek tekintetében”. Ez aztán a haladás és a fejlődés mint a fasizta diktatórikus uralom kísérője. És ennek az uralomnak a megerősítéséhez járultak hozzá a munkásforradalom véráldozatán polcra jutott kommunista köntösbe bujt oroszországi fasizta pribékek. És ugyanennek a haladásnak hódolnak a magyar nép árulói, akik a nép forradalmát herélő bicskával vérbefojtották. Az ilyenfajta haladás tekintetében egységfrontra jutottak a fasizták és a legszentebb szent frigy van közöttük. A nép elnyomását, az emberi jogok kiirtása tekintetében nyílegyenes az egységfront, a hitleri banditák, a stalini uton- állók és Horthy herélőbicskások között. Annál nagyobb az ellentét azonban közöttük, amidőn a koncon való osztozkodásra kerül a sor. És erről aztán nem szabad tudni a nép fiainak egy esetleges külföldi rádió hir kapcsán, mert az ilyen hir szájról- szájra megy és könnyen a fasizta ganguralom végét jelentheti. Ezért vannak a szigorú intézkedések a fasizta diktatórikus országokban, és az állandó bizonytalanság az egységfrontos barátok iránt, és sohasem tudják, hogy melyik pillanatban lesz a legjobb barát a legnagyobb ellenség, mint ahogyan nem tudják azt sem, hogy a rendeleteknek hűségesen ala- szegülő népből mikor tör ki a harc szelleme, ami az uralkodó banditák végét jelentheti. És ez a bizonytanalság, a koncon való osztozkodások ellentéte az ami a jövőt illetőleg a reménysugarat jelenti az igazi fölszabadulást áhítozó munkásnépek részére. Mert az bizonyos, hogy a fasizta diktatórikus kormányzati rendszerek megkóstolása után, ha a harci szellem fölébred a néptömegek között, a széles munkásszabadság alapjait fogja megalkotni és annak a diktatórikus uralkodási rendszernek mely annyi kegyetlenséget és a haladás legelemibb jogainak a letiprását okozta, minden maradványát kifogja irtani. Azonban mielőtt még ez bekövetkezik még történni fognak hasonló meglepő intézkedések, de még ha a rádió hir hallgatásért lefejezés is lesz a hitleri bandita uralom büntetési szabálya, még akkor is egész bizonyos, hogy a fasizta uralom végén, az igazi munkásfölszabadulás felé tekinthet a világ munkássága. (f.) A Bérmunkás hasábjain nem egyszer volt már szó az amerikai magyar lapok kultur szolgálatáról, amely majdminden esetben a magyar falu, a magyar föld utáni sóvárgásban merült ki, holott a mai napig egy jottányival sem javult az “óhazai légkör” a magyar paraszt, a dolgos kéz megbecsülésében. Károsan elhallgatták ezek a lapok a munkásság legfontosabb problémáját ebben az országban is, amit sok esetben nem hagyhattunk szó nélkül. Következetlenek lennénk, ha szó nélkül hagynánk a Verho- vayak Lapja julius 11-iki számában megjelent Daragó József szerkesztő cikkét, amely ez alkalommal nyitott szemmel, becsületes meglátással a munkásság és különösen a sok millió munkanélküli munkás helyzetéről elmélkedik. Az értékes írásból szószerint idézzük: “Ma, amikor mindenki ipari fellendülésről beszél ebben az országban, még mindig tizenegy millió ötvenezer munkanélküli van az Egyesült Államokban. A világ leggazdagabb országa nem képes munkát adni több mint 11 millió munkásnak. Ez morális tekintetekben is szégyene az országnak annál is inkább, mert ama hatalmas munkástömeg százezrei éhesek voltak tegnap, éhesek ma és éhesek lesznek holnap is. Ez a tömeg nem akar köz jótékonyságon élni, hanem munkát kér, munkára vadászik nap-nap után, — de munkát nem talál. Nem segiti senki sem a munkához a munkanélküliek millióit, holott vannak bőven munkaalkalmak.” “Ilyen és hasonló problémákat tisztán láthatunk, ha nyiWendell L. Willkie elnökké való jelölése a Republikánus párt által sokakat meglepett és bebizonyította azt a jó régi magyar paraszt közmondást, hogy a “politika úri huncutság” A Wall Street már nem bízik a közönséges csatlósokban, igy egyik nagyon tehetséges, és a legnagyobb “holding company” elnökét jelöltették. Ezt bizo- nyitja az a nagyon ügyesen megszervezett hadjárat, melyet a nagy korporációk, bankok szerveztek meg és sikeresen, Willkie érdekében. Willkie a Southern Commonwealth, holding company elnöke, mely kontrolja alatt tartja Amerika villany és gáz társaságok 40 százalékát, amely “ a Morgan Bankház” egyik szerves része, vagyis teljes kontrolja alatt van és az iroda is a Wall Streeten van. Sok lap nyíltan megírja, hogy Willkiet nem a Republikánus konvención, hanem a wall streeti konferencián jelölték. Willkie jelölésének sokkal nagyobb jelentősége van, mint sokan meglátnák, vagy a napilapok elismernek. Egyet biztosra vehetünk, hogy annyira kritikusnak látja a Wall Street a következő éveket, hogy minden alakoskodást félretéve és direct ! (Folytatás a 2-ik oldalon) tott szemmel állunk a vártán és a harcot, a küzdelmet nem hagyjuk abba még a mostani nehéz időkben sem, mely már hosszú évtizedek óta folyik a munkásosztály és a munkáltató osztály között. Békéről (labor peace) se beszéljünk, mert “nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet Összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll!” “Háború és háború nélküli jelszavakkal korteskedő pártok nem oldják meg azt a kérdést, ami a tömegek legfőbb problémája: a munkáskérdést s ebből a szempontból, a kenyér szempontjából tekintve a különféle pártok vezetés után vágyó törekvéseit ; egy sem elég komoly, egy sem érett ahoz, egy sem hivatott rá, hogy ténylegesen azt megtegye.” “Mindig mondtam és most is hangoztatom, hogy semmiféle próbálkozások sikerrel nem kecsegtetnek, ha kimarad abból az a meglátás, ami a figyelmet a gazdasági helyzet igazi okára tereli.” “Ez a meglátás a technika fejlettségének arányait mutatja egyik oldalon, a másikon pedig a munkás-milliók tétlen kezeit, melyek éppen azért mozdulatlanok, mivel a technika nagy fejlődése őket feleslegessé tette és semmi igaz megmozdulás nem történt az állam vezetésében, hogy a természeti erők hámbafogását azoknak javára használja akiknek a technika fejlődése megélhetésüket könnyíteni hivatva van, — a munkásokét!” Az idézetből a fekete betűkkel nyomatott egyrészt mi szedtük feketéből, mivel az az IWW elvinyilatkozatának szószerinti idézete. Nem kívánjuk Daragó Józseftől, hogy megállapításai alapján mutasson jó példát olvasóinak és minden tehetségével a gazdasági téren — ahol a munkáskéz a legszámottevőbb — segítsen a munkanélküliség megszüntetésében, de elvárjuk, hogy falat állítson laptársai útjába, akik a munkások megmozdulásait a magasabb bér és rö- videbb munkaidő érdekében, minden esetben a munkáltatók szempontjából ítélik el, rásütve az idegen propaganda bélyegét. Holott, mint Daragó is megállapítja a javakból éppen a munkás az, aki a legkevesebbet élvez és az is minden nap kieshet a szájából, kitaszítva a munka- nélküliség több milliós táborába. "ÚRI HUNCUTSÁG"
