Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-07-20 / 1120. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 július 20. Előre, végső felszabadulásra a ViláglpariMunkásaiSzervezetével A HELYESEN SZERVEZKEDŐ VILÁG IPARI MUKÁSAIÉ A JÖVŐ Irta: WÁGNER JÓZSEF Harmincöt esztendő telt el mióta az IWW, a Világ Ipari Munkásai szervezete létesült. Az egyéni életben harmincöt esztendő, hosszú idő, azonban az emberiség egyszerű történetében, vagy még a munkásosztály történetében is, csak futó pillanat. Viszont azon időszak, amelyet az IWW létezésében befutott, nem volt olyannyira egyszerű. ♦ Az események sokkal gyorsabban zajlottak, mint bármely más időszakban, ugyanazon idő tartamban. Két világháború és forradalom robbant ki ezen időközben és ezek a háborúk sem annyira egyszerűek; nem zsákmányolásért, rombolásért és területek hódításáért folynak csupán, hanem valóban a hatalmas létező társadalmi rendszer halódó vergődései, amely viszont majd ezer esztendeje vajúdott és majdnem kétségbevonhatat- lanul ura volt a földnek közel három századon keresztül. A történelemben nem találunk hasonló helyzetet, amióta a római impérium összeomlott. Számtalan dolog, számtalan érték omlott össze egyik napról a másikra, a kis országok és nemzeteken kívül, amelyekről napjainkban olvasunk. Öreg és jól megalapozott hitvallások, theoriák és filozófiák vesztek semmiségbe. Ezek között az a kedvenc elmélet is, a történelmi fejlődésről, amely pedig isteni valóságnak volt elfogadva és ismételten hangoztatva közel száz esztendőn át a radikális munkásvilágban, felállítva zárt menetrendbe az emberi történelem folyását, nevezetesen: 1. a vadonság — kezdetleges kommunizmus; 2. rabszolgaság: 3. feudalizmus; 4. kapitalizmus és 5. szocializmus,- vagy ipari demokrácia. Állandó ismétléssel magunkba kényszeritettük a megmásithatatlannak hitt folyamatot, dacára, hogy nem volt történelmi alapja ennek a feltevésnek, sőt ellenkezőleg, az ősi történelem tanulmányozása érthetően feltárja, hogy sok régmúlt “civilizáció”,. mint Babylon, Egyiptom, Carthago, Görög, Róma stb. összeomlottak a második, vagy harmadik úgynevezett fejlődési folyamatban és minden bizonnyal egyik sem érkezett el az ötödik fázishoz a szocializmus, vagy ipari demokráciához. A TAGSÁG MOZGALMA Rendszerint, midőn valamely egyén visszagondol az IWW mozgalom kezdetére, akaratlanul is néhány személy neve kerül előtérbe, Debs, Haywood és esetleg egy egész sor más sze- lebráns, akik egyik-másik időben kapcsolatban voltak az IWW-val. S mégis majd valamennyi csillagnak csak rövid- életű karrierje volt mozgalmunkban, tündöklőén világítva, üstökös szerűen egyik éjjel és letünőben a másikon. Egyesek valamivel hosszabb ideig tündököltek az IWW egén, mielőtt letűntek és csak néhányan, nagyon kevesen maradtak “megállapodott csillagok” huzamosabban. Mert akkor is, mint jelenleg, az IWW gerincét az általános tagság képezte — az, imeretelen katonák — a leg- osztálytudatosabb és a munkásság harcias soraiból toborzott elemek. Sokan közülök szervezett munkás volt hosszú évek gyakorlatával, de kiábrándulva a szakszervezetek osztályközi működéséből és a középosztály reformista szocialista pártakcióból. Dacára, hogy képtelenek voltak színpadi mutatványokra, “csillagaink”-hoz sze r ü e n, azonban az együttes bölcsesség, gyakorlat és tudása az általános tagságnak felülmúlta a csillagokat szervezeti ügyekben, sőt még nevelési téren is és igy az IWW sohasem került vezérek, vagy pásztorok irányításába, inkább ellenkezőleg, a csillagok voltak a követők. Nagy számmal közülünk, akik az első szakaszt elkottuk a forradalmi IWW-ban, már akkor is határozottan megvoltunk győződve, hogy a kapitalista érának vége közeledik, hogy a kapitalizmus közeli összeomlásra van kárhoztatva, mivel sajátságos ellentmondásai hajtják, mert rövidesen arra a fokra érkezik, midőn képtelen hasznosan terjeszkedni és ekkor már képtelen hasznára etetni a maga szolgáit. Tehát már akkor felismertük, hogy szerveznünk kell a lehető leggyorsabban, legalább is a produktív munkáshadseregnek egy vázát, forradalmi ipari szervezetben amely képes legyen ne csak a dolgozók mindennapi küzdelmét folytatni uraik ellen, de arra is képes legyen, hogy átvegye és folytassa a termelést társadalmi szükségletre, midőn a kapitalizmus megszün működni, ami valóban bekövetkezik. A dolgozók egyre tömegesebben kezdték megérteni programunkat és dacára a számtalan akadályok feltornyosulásának, midőn Amerika háborúba keveredett 1917- ben, az IWW erőteljes mozgalommá izmosodott. Valóban az IWW az ország munkásosztályának egyetlen gazdasági szervezetévé vált, mert hiszen az AFL és egyéb szakszervezetek, nyíltan dicsekedtek a kapitalizmus és az ipari rabszolgaság iránti hűségűkkel, amit örökké tartónak képzeltek. A BOLSEVIKIK A FASIZMUST MUTATTÁK BE. A kegyetlen üldözések dacára, amelynek ki volt téve a háború alatt és után, az IWW folytatta gyors fejlődését, növekedett létszámban és tekintélyben és nemzetközileg volt elismerve, mint a világ hatalmas harcos munkásszervezete. Ekkor reakció mutatkozott be. Totaláris-fasizmus jelentkezett a horizonton és terjeszkedett győzelmesen országról-ország- ra. Miként a fasizmus pestise haladott, akként valamennyi liberális, progresszív és munkásmozgalmak kezdték az addig tartott talajt veszíteni. Nagyon sok magyarázatot hallottunk ennek a visszafejlődésnek okaira, melyek közül számos esetleg hihető is. A valóság azonban az, hogy a forradalmi munkásság világszerte elmulasztotta a fasizmust felismerni, amidőn azzal először szembetalálta magát. A kapitalizmus megsemmisítése Oroszországban a forradalom által és a bolseviki vezérek hatalomra jutását úgy üdvözölték a forradalmi munkások mindenütt, mint a szocializmus létesülését. Mert az általánosan elfogadott elmélet szerint, a kapitalizmust már csak a dolgozók ipari demokráciája követheti. Hát vájjon a forradalom vezetői, nem-e balszárnyi szocialisták voltak ? Oroszországot aztán blokálták és elhihető hir onnan többé nem érkezett. Az uj rezsim barátai biztosították a világ dolgozóit, hogy “ameny- nyire a helyzet lehetővé teszi” egy olyan rezsim, mint amelyet az IWW kezdeményez, teljes erővel működik. Némely szin- dikalisták figyelmeztetései dacára, hinni reméltünk a jó hírben, mert jól esett hinni benne, és azért is, mert köztudatban volt az a teória, hogy a kapitalizmust semmi más nem követheti, csak szocializmus. Azonban a tényeknek megfelelően bebizonyult, hogy az nem szocializmus, hanem fasizmus amelyet akkor bemutattak Oroszországban és ..onnan terjeszkedett a többi országokba, a szükséges módosításokkal. A ‘bolsevikiek az orosz szocialista pártok egyikét alkották. A kü- lömböző pártoknak valamennyi vezetői, egyre azért tusakodtak, hogy maguknak hódítsák el a politikai hatalmat. Azonban, hogy azt elérhessék, bizonyos erők támogatására volt szükségük. Oroszország lévén agrár ország, tehát egy vagy több párt vezérei törekedtek, hogy a földművelőket használhassák fel lépcsőzetnek, a bűvös hatalom elérésére. Lenin és társai viszont úgy határoztak, hogy az ipari munkások habár aránylag kevesebben is vannak, de stratégiailag sokkal hasznosabbak a felfelé kapaszkodásra, tehát könyökkel törtek utat az orosz munkászervezetekbe, nem azért, hogy magukat hasznosítsák azoknak erőteljesebbé építésével, hanem, hogy felhasználhassák a munkás gazdasági szervezeteket a hatalom megragadására. (Befejező közlemény a következő számban.) MUNKÁS LEVELEK MIRŐL ÉS HOGYAN ÍRNAK A BÉRMUNKÁS OLVASÓI Detroit, 1940 julius 8. Kedves Szerkesztő munkástársak! Itt küldök két dollárt lapunkra a Bérmunkásra. Hátralékban vagyok, nagyon szeretném az egész hátralékom megfizetni, de most nem küldhettem többet, de amint tehetem elküldöm. Amint már a múltban is megírtam szegény özvegy asszony vagyok, a segélyen élek és 61 éves, de nem szeretném ha úgy kellene meghalnom, hogy adósa maradjak a mi becsületes és felvilágosító régi jó lapunknak, melyet már évtizedek óta olvasok. Azért Írtam is már, hogy ne küldjék, de csak küldik én meg szeretem olvasni. Kérem küldjék a lapot erre az uj címemre. Maradtam munkástársi üdvözlettel Rose Lukenberger "URI HUNCUTSÁG" (Folytatás az 1-ső oldalról) a kontrolt akarják megszerezni a kormány fölött. Nekik még a Roosevelt forma liberalizmus is nagyon radikális. Elképzelhetjük, mit várhatunk Willike- től. Az összes napilapok nagyon is rokonszenvesen írnak Willkie felől, már legnagyobb része teljes szolgálatába .szegődött, még csak a Demokrata konvenció LEZAJLÁSÁRA várnak, hogy az ostromot megkezdjék. Nagyban elő fogja segíteni Willkie megválasztását, ha Roosevelt harmadszor is elnök akar maradni, ami nincs kizárva, ha csak egy harmadik párt kialakulásának veszélye nem volna nagyon erős. A New Deal ideje alatt számtalan nagy gátakat, villanytelepeket építettek az állam által, amelyen keresztül, valamint a városi és co-operativeken keresztül ké és fél, vagy három centjével adhatják a villany kilowattját, melyért a Willkie féle companyk 5 centet zsarolnak. Igaz, hogy legtöbb ilyen állami telepen fejlesztett villanyt is a magántársaságok veszik át és adják el a fogyasztóknak és annyit kérhetnek érte, ameny- nyit akarnak, de ezzel még a Wall Street és Morganék nin- csennek megelégedve és telje-, sen saját birtokukba akarják venni ezeket az állam által épített telepeket, persze csak úgy jutányos áron, mivel nem is lesz más vevő, mint a Wall Street. Ezt a veszélyt látták meg és nyilatkoztatták ki George W. Norris és Wheeler szenátorok, akiknek oroszlán részük volt abban, hogy ezeket a telepeket amelyek nemcsak villanyt fejlesztenek, hanem árvízmentessé tettek nagy területeket ami több millió hold földet ment meg a pusztulástól, nem csak, hogy megépítették, hanem még megtudták tartani az állam birtokában, mert már többször akarták átsiklasztani, a Souther Commonwealth Corp. kezébe, melynek Willkie volt az elnöke és ahonnan sokkal többet kapott évi fizetést sokkal kevesebb munkáért, mint az E. Á. elnöke. Vi.