Bérmunkás, 1940. július-december (28. évfolyam, 1118-1143. szám)
1940-11-16 / 1137. szám
1940 november 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS. . .ő MEGJEGYZÉSEI SAJTÓSZABADSÁG ÉS EGYEBEK A politikai kampányok során igen gyakran hangoztatják ki az amerikai szabadság jogok fontosságát, nevezetesen a sajtó, szólás szabadságot és ^azt, hogy ebben az orszgában, minden embernek egyenlő jogai vannak arra, hogy a maga meggyőződését hirdesse. A komu- nácik egyik fő jelszava az, hogy ezeket a jogokat megvédjék. Mi mindenkor tisztában voltunk azzal, hogy ezek a jogok éppen olyan hamisak, mint maga a kapitalista demokrácia és az egész politikai egyenlőség, Hogy ez mennyire igy van, azt kitünően megmutatta a most lefolyt választás, amelyben nem a politikai egyenlőség, hanem a gazdasági egyenlőtlenség volt a döntő faktor. Az arénában két kapitalista jelölt vonult fel, amig Roosevelt az okos kapitalizmus képviselőjeként a korlátozott kizsákmányolá s t képviselte, aki reformokkal a munkásságnak bizonyos fokig biztosított szervezkedési jogokkal akarja konzerválni a mai rendszert, addig a hiper kapitalizmus, a korlátlan kizsákmányolás és a feltétlen uralommal akarja letörni a munkásosztály minden megmozdulását, Wendell Willkiet állította a porondra. A Wall Street tisztában volt azzal, ha eredményt akar elérni, akkor a teljes gazdasági erejét kell latba vetnie és ezt meg is tette, amint Noris szenátor bizonyította, a törvény által engedélyezett 3 millió dollár helyett, 75 milliót dobtak be a választási kampányba, hogy eredményt érjenek el. A lapok amelyek szintén a nagykapitalisták kezében vannak 90 százalékban Willkie mellé álltak és a legvehemensebb kampányt folytatták le. Különvonat, repülőgép, rádió, a kapitalista irók, szónokok ezrei álltak a rendelkezésére s igy, csakis ilyen hatalmas erők felvonultatásával érték el azt, hogy a jelöltjük 22 millió szavazatot hajtott fel. Hol itt a szabad sajtó? Szabad annak, akinek a kezében van az egész sajtó, akiknek módjukban van, hogy az újságok ezreinek milliónyi példányain keresztül befolyásolják a tömegek gondolkozását. Hol van itt az egyenlő lehetőség, mikor még a kapitalista Roosevelt sem tudott egyenlő erőket felvonultatni? Milyen eshetősége van itt a munkásságnak arra, hogy a szavazólapjával döntse meg a kapitalizmust? Csak ott lehet megtámadni a munkásságnak a kapitalizmust, ahol az ereje van, a termelés a Hitlerizmust elpusztító háború a demokrácia leple alatt.” Egy következő számban még bővebben fogjuk idézni a Sztálinistákat, hogy mennyire, DE MENNYIRE követelték EZT a háborút a paktum előtt a “demokrácia “leple” alatt. De a leplet főleg ők szőtték jobb tudásuk dacára. De amikor végre a polgári demokráciák harcban állnak a fasizmussal, Sztalinék barátságot kötöttek vele. helyén és minden más akció, amely nem az Ipari Unionizmu- son alapszik, haszontalan időpo- cséklás, csak hátráltatása a proletáriátus felszabadításának. Aki hive a szabadság jogoknak, annak meg kell most értenie, hogy addig mindez csak ábránd, amig a gazdasági egyenlőtlenség fenáll és azért fel kell hagynia a politikai handaban- dázással és az iparokban kell megszervezkednie, hogy elérje az igazán értékes gazdasági egyenlőséget, amely nélkül a politikai egyenlőség, mint a lefolyt választások is igazolják, értéktelen szemfényvesztés. RÁKOSI MÁTYÁS Amint a lapunk más helyén megírjuk, Rákosi Mátyás kiszabadult Horthy börtönéből. Kétségtelen, hogy Rákosi a háború utáni magyar mozgalom egyik legértékesebb egyénisége, ki mindenkor kitűnt a személyes bátorságával és önzetlenségével. A nemzetközi munkásmozgalomban nagy értéket jelent a hihetetlen nyelvtudása. A világnyelveken kívül, a török, arab nyelveket és az összes szláv nyelveket beszéli. Lebukását annak idején, egyrészt a pártban levő spiclik, másrészt az előtte lefogott Weinberger Zoltán okozta, kinél nemcsak a párt utasításait, de az illegális munkások címeit is megtalálták. Ismerve Rákosi bátorságát, gerincességét, valószínű, hogy Horthy börtöne életmentő volt ránézve, mert a Sztálini tisztogatás idején, aligha Kun Béla, Magyar Lajos, Illés Béla sorsára nem jutott volna. Mi ipari unionisták minden elvi ellentét félretevésével, szeretettel köszöntjük a kiszabadult Rákosi Mátyást. ÚRI EMBER, KÉHRLEK ALÁSSAN . . . Ezt a megállapítást Norman Thomasról a szocialista párt elnökj elöltj érői állapította meg a clevelandi Szabadság. Igen kérem a Szabadság aszerint méri az embereket, hogy az illető úri ember-e vagy csak kócos munkás. Hát ez egy kissé furcsán hangozik, mert hiszen a Szabadság olvasói munkásmeberek, akik különösen most, nehezen keresett centjeiket küldik a lapnak és ezért mérgezi a lelkűket, de enyhén mondva, szemtelenül csak ott kezdi értékelni az embert, hogy az illető úri embernek számit-e. A régi magyar úri mondás az volt, hogy az ember a bárónál kezdődik, az Amerikában levő Szabadságéknál az ember ott kezdődik, hogy az illető úri ember-e. Thomas úri ember Sziklay is az, Himler is az, sőt azok a fehérgallérosok is, kik az óhazából mint úri emberek — holmi sikkasztás és váltóhamisítás miatt — szöktek Amerikába. Igen kéhrlek alássan, ezek mind úriemberek. BARON EDE A magyar munkásmozgalom egyik legöregebb veteránja, Baron Ede dőlt ki a kapitalizmus ellen harcoló proletár hadsereg soraiból. Az Amerikába vándorolt magyaroknak az a része, amelyik már odahaza megismerkedett a munkásmozgalommal, szeretettel gondol vissza Baron Edére, erre a lelkes harcosra, ki nagy tudásával, kitűnő humorával, kedvence volt a német ajkú munkásoknak és a bányászoknak, kiknek a megszervezésében oroszlán része volt. Több mint egy félszázadon keresztül vett részt fáradhatatlanul a munkásmozgalomban. Nagyon gyakran tapasztalta a saját bőrén a magyar szolgabi- ró uralom szociálpolitikáját. Számtalanszor ült börtönben, még többet volt tolonc utón úgy szólván nem volt egyetlen bányavidék sem, ahonnét ki ne utasították, ki ne toloncolták volna. A 83 éves korában kidőlt agg harcost, őszintén meggyászolta a magyar munkásság. MADE IN . . . Öntudatos munkás ember, mikor vesz valamit, mindig nézi annak a gyártóját. Semmi esetre nem vesz olyan árut, amelyet sztrájktörők készítettek, vagy amely valamelyik imperialista diktatúra pénzügyi helyzetén javítanak. Ezt az üzlettulajdonosok is jól tudják és ezért sok helyen levakarják azokat a kis cédulákat, amelyek hirdetik, hogy “Made in Japán” vagy “Made in Germany”. Ugyan ezt a trükköt használta Ohio állami képviselővé választott Pokorny Ferenc honfitárs is, aki a nagy demokrata győzelemmel szintén becsúszott. Nagyon szépen eltitkolta azt, hogy ki az aki a háta mögött van, aki őtet “elindította” mig most a győzelem után a gyártó eldicsekedett azzal, hogy ezt az egészet neki köszönheti Pokornyi, mert ő volt az, aki elindította. Ebből a Pokornyiból nem sokat nézünk ki, olyan amilyenből tizenkettő jut egy tucatra, de annyi esze mégis volt, hogy elhallgatta a spiritus rectorát, Tárcái Lajost, jól tudva azt, ilyen kölönccel a nyakán még maga Roosevelt se tudta volna őt eladni a clevelandi magyaroknak. MOLOTOFF BERLINBEN Alig egy éve annak, hogy Hitler külügyminisztere Rib- bentrop megérkezett Moszkvába, amikor a város lobogódisz- ben fogadta. Lengette a szél a sarló kalapácsos zászlókat a horogkeresztesekkel együtt. És a szovjet katonai zenekar harsogva játszotta azokat a náci indulókat, amelynek a hangjainál végezték ki a német kommunistákat. A látogatás eredménye az a vérszerződés volt, amely elindította a most folyó világháborút, amelynek az eredményeként jobbágyságba sülyesztette Hitler az európai ipari proletáriá- tust és megsemmisített minden munkásmozgalmat. Hitlert megakasztották az angolok, sőt az angol repülők éppen annyiszor bombázzák Németországot, mint a nácik Angliát. Hitlernek sürgősen győzelmeket kell produkálnia, ha nem akarja, hogy az elnyomott, éhező népek fellázadjanak. Uj hadjáratot készítenek elő, egyrészt a Balkán államok, másrészt Törökország ellen. Ennek a tervnek a megbeszélésére utazik most Molotoff elvtárs Berlinbe, ahol jelen lesz Mussolini képviseletében gróf Ciano is. Amint a németek írják ez a három ur azért jön össze, hogy “kimé- lyitsék az országaik között levő barátságot” ha ez a mélyítés — ami a zsákmány felosztását jelenti —- sikerülni fog, úgy a világ munkásságára újabb szenvedés, újabb vérözön jár, amelyért Sztálint és a bürokráciáját terheli a felelősség a munkás- osztály előtt. Most Berlinben lengeti az őszi szél a Szovjet zászlókat, ott zug az “Internacionalé” amelynek a hangjai most újra a történelem leggyalázatosabb árulását hirdetik. A NEMZETI JÖVEDELEM 1929 ÓTA NEM VOLT ILYEN MAGAS NEW YORK, N. Y. — Az Alexander Hamilton Intézet statisztikát adott ki, mely szerint 1929 — a legnagyobb prosperitás — óta nem volt olyan magas a nemzeti jövedelem, mint most. Az ország összbevétele 75,000 millió dollárra emelkedett ebben az évben. Ezt megelőzően Amerika történetében 1929-ben volt a legmagasabb az összjövedelem : 82,000 millió dollár. A Hoover-adminisztráció alatt ez a szám 32,000 millió dollárra csökkent. A múlt évben 69,000 millió dollár volt a nemzeti jövedelem. JÖNNEK A RENDELÉSEK A BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁRA Hogy lapunk olvasói menynyire értékelik a több mint tiz esztendőn keresztül kiadott BÉRMUNKÁS NAPTÁRT mi sem igazolja jobban, mint hogy az elmúlt tizennégy nap alatt, ahogy ezen a helyen a felszólításunk megjelent a naptár rendelésre, naponta kapjuk az előjegyzéseket úgy a lapkezelő Munkástársaktól, mint az olvasóktól, akik nem akarják nélkülözni az 1941- es BÉRMUNKÁS NAPTÁRT A Bérmunkás Írógárdája és az amerikai magyar munkásmozgalom ismert személyei tudásuk legjavát adják azokban az Írásokban, amelyeket naptárunk részére Írtak. Lapunk olvasói előtt tudott dolog, hogy a naptárt nem tudnánk 35 centért árusítani, ha üzleti hirdetések közlésével nem segítenek a költségek fedezését. Akik ezen a módon is segíteni tudják a BÉRMUNKÁS NAPTÁRT megjelentetésében, hogy üzleti hirdetést tudnak szerezni, azok, valamint a naptár rendelők levelüket BÉRMUNKÁS, P. O. Box 3912 Sta. S. S. Cleveland, O. címezzék, hogy bővebb felvilágosítást nyerjenek a hirdetések felvé- vételére.
